Dunántúli Napló, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-269. szám)
1985-09-01 / 240. szám
A dupla tizedes emlékei Szombat délután a bányászok őt is kérték, s Horváth Bálint énekelt a képernyőre vett kívánságműsorban. A sudármagas lírai és hőstenor már évtizede elköszönt a Mecsek aljától, ugyanis, mint az operairodalom valószínűleg egyetlen dupla tizedese. Ez a kettős sors Pécsről érkezett Debrecenbe, egy alténekesnő alakjában. Don Jósé és Carmen történetét játszotta a debreceni operaegyüttes és az ottani Carmen megbetegedett. Távirattal hívták meg az alföldi nagyvárosba a mecsekalji Carment, Mészöly Katalint. A pécsi drámai mezzo és alt énekesnő előbb jóadag ellenszenvvel méregette Debrecenben a sudár Horváth Bálintot: Hogy lehet egy spanyol tizedes ekkora?! De a szálas ifjú tenoristából fájdalmas szépséggel szólt a virágória: „Bűvös erő volt e virágban . . ." így esett, hogy Mészöly Kati a Bizet-opera utolsó képében már életko- molyan búgta bordószép hangján: „Figyelmeztettek arra, hogy a közelben vagy, s rám leselkedel . . .” Hát Don José-Horvóth Bálint még előadások után is úgy ráleselkedett, hogy Carmen hazajött Pécsre és azt mondta Breitner Tamás zenei igazgatónak: Idefigyeljen Tamás! Itt úgyis vendégekkel énekeltetjük Don Jósét. Most hoztam magának Debrecenből egy hőstenort és egy baritont. Breitner Tamás megadta magát és Debrecenből a Pécsi Nemzeti Színház operaegyütteséhez szerződött Horváth Bálint és Németh József. Továbbá azóta ötvennyolc alkalommal szerette egymást a színpadon Mé- szöly-Carmen és Don José- Horváth, az életben pedig, ha jól számoltuk, négyezer- nyolcszáz-tizenhat napja szereti. Mert éppen ennyi ideje házasok. Immáron Pesten, ahol mindketten az Állami Operaház tagjai. Tegnap, a bányásznapi tévéműsor alkalmából a tízéves operaházi tagság után, Pécsre emlékezett Horváth Bá lint: — Breitner Tamás volt az a karmester, és zenei igazgató, akitől megtanultam az operaénekes pálya minden finomságát, minden apró mesterfogását. A városnak, a szép Pécsnek pedig, ahol Mészöly Katival összeházasodtunk, igényes közönsége van. — A Pécsett művésszé érett Horváth Bálint miért ment el Pestre? — Minden magyar operaénekes vágya, végcélja: a Magyar Állami Operaház. Ott lettem érdemes művész, s onnét hívnak külföldi vendégszereplésekre. Horváth Bálint rangos szereplistával kezdi az új évadot is: Radamest énekli az ,,Aida"-ban, a „Tosca" Ca- varadossi-ját, Bánk bánt, Turiddu-t, a „Parasztbecsü- let"-ben és természetesen Don Jósét, a spanyol tizedest. Földessy Dénes Királyi aranyóra Pécsett Ma is megvan a Sugár család tulajdonában Ferenc József, „a király, a császár”, szerethette Pécset, mert uralkodása alatt ötször is ellátogatott városunkba. Az 1901. szeptember 14—18-a között „lezajlott” látogatásának fő célja a 4. és a 13. hadtest hadgyakorlatának megtekintése volt. Szeptember 18-án látogatott el Pécsre, ahol négy órán fogadta a. különböző küldöttségeket. Minderről dr. Jakab Tibor tollából „Királyi látogatás Baranyában" című visszaemlékezésben számolt be lapunk. (1984. szept. 26.) A cikk folytatásaként most a királyi látogatás utáni „királyi ajándékosztás”-t ismertetjük a korabeli sajtó (Pécsi Közlöny) adatai alapján. A névtelenségbe burkolózó cikkíró sajnálattal közli, hogy ez alkalommal „az oly nagyon várt rendjeleső elmaradt”. Őfelsége viszont bőven juttatott különböző emléktárgyakat mind Görcsönyben (ahol a Benyovszky-kastélyban megszállt), mind pedig Pécsett. Az 1901. szeptember 18-án megajándékozottak ma már nem élnek. Közöttük volt — a cikk szerint — „Sugár N. pel- lérdi vasúti elüljáró" is, aki értékes duplafedelű aranyórát kapott a királytól emlékül. A lusta riporter még azt sem tudakolta meg, mi a keresztneve a megajándékozottnak. 84 év után sikerült megtalálnunk a Sugár családot, s tőlük megtudni, hogy nagyapjuk neve: Sugár Ferenc volt. A királyi aranyára ma is megvan a Pécsett élő Sugár Gusztáv nyug. postaműszaki főtanácsos tulajdonában. A most már muzeális értékű órát megtekintve, sajnálattal láttuk, hogy a cikkíró másban is tévedett. Az aranyóra első lapján ugyanis Ferenc József monogramja nem emai- lírozva van, hanem gravírozva. Hátlapján pedig nem „Magyarország és társországainak egyesitett címere a magyar koronával" látható, hanem csak a magyar királyi korona. Az aranyóráról írt egyéb dolog „áll", miként az óra is. T. I. A „filmszakadás” nem enyhítő körülmény Két és fél év 100 forintért A jelenet — hogy egészen finoman fogalmazzunk — különös lehetett: ott ül két fiatalember a presszó egyik asztalánál, s fizetni szándékoztak. Nem ittak sokat — kikészítették a 100 forintot, s letették a poharak mellé, gondolván: bőven elég lesz — amikor egy ifjú titán, elmenve asztaluk mellett, elegáns mozdulattal a pénzért nyúlt, s szó nélkül a zsebébe tette . . . Elképzelhető a két fiatalember megnyúlt ábrázata, teljesen ismeretlen volt előttük Pápai Sándor, a 20 éves diós- viszlói legény, aki ráadásul — amikor az egyik elképedt kárvallott a pénzt kérte vissza - válasz helyett egyszerűen az arcába fejelt. A töriénetnek van folytatása, de lássuk előbb: ki is ez a Pápai Sándor? Letartóztatása előtt „éppen” nem volt munkahelye, s jóllehet, diósviszlói- nak írtuk, ez csak annyiban igaz, hogy állandóan bejelentett lakása e faluban van, ám összekülönbözött a szüleivel, beköltözött Pécsre, azóta a város utcáin téblábolt. Büntetve még nem volt, de a rendőrség előtt már nem ismeretlen: éppen ez év januárjának elején sújtotta közveszélyes munkakerülés szabálysértése miatt 30 napi elzárással a „Pécsi Rendőrfökapitányság. Egyszóval: belefejelt az egyik fiatalember arcába, aki elég szelíd lelkű és hiszékeny lehetett, mert — miután továbbra is kérte vissza a 100 forintját Pápai kihívta az utcára, hogy majd ott odaadja. Kapott is a kárvallott, jókora ökölcsapásokat az arcába, amikor pedig a földre esett, Pápai — ki tudja, milyen megfontolásból — a haját kezdte rángatni . . . Jött a rendőrjárőr. Pápai nagyon megsértődött, szidta az egyenruhásokat, mint a bokrot, nem válogatva a szavakat, csak könnygáz-spray használatával lehetett megfékezni s megbilincselni. Elvitték vérvételre, ott is mindenkit lehordott a sárga földig, az eredmény azonban jelezte: valahol a közepes és a súlyos között volt — köznapi szóval — részegsége foka: 2,50 ezrelékes véralkoholszintet mutatott a vizsgálat. Persze megkérdezték Pápait: elismeri-e cselekményét, bűnösségét? Láss csudát, azt mondta: nem! Mert hogy semmire sem emlékezik. így, amikor a Pécsi Városi Bíróság dr. Wágner Ernő tanácsa — még június végén — ítéletében rablás miatt bűnösnek találta Pápait és ezért két és fél évi börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte, Pápai — védőjével együtt — fellebbezett. Más szóval: kereste az igazát . . . így az ügyet a Baranya Megyei Bíróság dr. Bertha Pál tanácsa zárta le, éspedig az L fokkal megegyező végeredménnyel, sőt, felhívta a figyelmet arra, hogy — van-e „filmszakadása" a részeg elkövetőknek vagy sem, azaz: tudják-e, felmérik-e pontosan, mit is csinálnak, s hogy erre emlékeznek-e a későbbiekben — az alkoholos befolyásoltság a bűncselekmények elkövetésekor kifejezetten a súlyosbító körülmények közé tartozik. Tűnhet úgy: szigorú a két és fél év a 100 forintért. Ám a garázda jellegű, durva cselekmények nagyon elszaporodtak, s Pápai életvitele sem volt olyan, hogy esetében vélhető lenne egy enyhébb büntetés nevelő hatása is. És akkor még visszavan a rendőrök sértegetése: ez miatt külön eljárás indul ellene. M. A. Túl a Szerencsen XVIII. Herman Ottó horgász emlékverseny Bizonyos, hogy nemcsak a tó híre vonzza a sok résztvevőt a hagyományos, minden évben megrendezésre kerülő Herman Ottó horgászversenyre. A helybeli horgászok a megmondhatói: meg kell küszködni itt is a zsákmányért. Ám a rendkívül szép környezet, a kitűnő, a legkisebb körülményre is figyelő rendezés és természetesen a sportélmény együtt azt eredményezi, hogy telt házzal kezdték szombaton hajnalban a Herman Ottóról elnevezett, s ugyancsak az ő nevét viselő tón a XVIII. horgász emlékversenyt, a MOHOSZ Baranya Megyei Intéző Bizottsága szervezésében. Résztvevők minden megyéből érkeztek, 4—4 fős csapatokban versengenek az első helyért, a rangos díjakért, mégpedig nemcsak a halfogás eredménye számít — ösz- szetett versenyről van szó —, a Ki mit tud? vetélkedő, a barkácsolás, a célbadobós és a halászléfőzés pontjai is befolyásolják a végeredményt. Nagyon sok múlik a felkészültségen, a tapasztalaton, s legfeljebb csak a kívülállók mondhatják meghatározónak a szerencsét. Csak példaként: szombaton hajnalban 6 órakor lövés jelezte a verseny kezdetét, a csónakok a kikötőből indultak, aki ahova akart. S megválasztani a helyet: ez is lényeges része a halfogó tudománynak. Mindenesetre a Herman Ottó-tó eddig jó versenyekkel szolgált az ország minden részéből érkezett versenyhorgászoknak, s várhatóan idén sem tesz panaszuk. (A végeredményre hétfői számunkban visszatérünk.) M. A. Panoráma IFJÚ MADAME RENAL Lassan fél évszázada, a Vörös és fekete filmváltozatában, Madame Renal szerepében világsikert aratott a francia film nagy egyénisége, Danielle Darrieux. Unokája, Susanne Soréi ugyancsak a színi pályát választotta, s most mutatkozott be — Madame Renalként a Vörös és fekete színpadi változatában. (Képünk: Susanne Soréi.) ALOM ÉS VALÓSÁG A századforduló festészetéből rendeztek kiállítást a bécsi Künstlerhaus- ban. A széles időhatárok között, 1870—1930-ban született műalkotások között ott található Gustav Klimt, Oscar Kokoschka és Egon Schjele több műve. A nagysikerű tárlatot jövőre Párizsban és New York-ban is bemutatják. A BANÁNFÁK ALATT Az angol nyelvterület legújabb könyvsikere A banánfák alatt és más történetek című novellás- kötet. Szerzője a 78 éves indián író: R. K. Narayan. Az elbeszélések olyan rövidek, mint nálunk a híres örkény-egypercesek. SPANYOL LÉPCSŐK A római műemlékek is mét hatalmas turistatö meget vonzanak. Az idén az olasz fővárosba utazó több mint 2 millió külföldi turista mintegy 30 százaléka amerikai. Legkedveltebb helyük mostanában a híres spanyol lép csők. A Vasárnapi Dunántúli Napló rejtvényjátéka a bányásznapon A hagyományoknak megfelelően 1985. szeptemberién a megyei tömegtájékoztató szervek ismét megrendezik a pécsi Sétatéren a sajtóutcát. A Dunántúli Napló pavilonjába várjuk az érdeklődőket de. 10 órától 16 óráig. Ez alkalomból rendkívüli rejtvényjátékot rendezünk. Aki ezen részt kíván venni, töltse ki az itt közölt szelvényt és azt szeptember 1-én 10 és 11 óra között dobja be a pavilonunkban levő urnába. 11 órától a helyes rejtvényfejtők között 50 darab ajándékot sorsolunk ki. A nyeremények csak a helyszínen vehetők át! A megfejtés módja, hogy a feltett kérdésekre a helyes választ a szelvényen ki kell tölteni. (Azaz 1 x 2 jelölésével.) Kérdések: O Mikor jelent meg a Vasárnapi Dunántúli Napló első száma? 1984. december 30-án 1 1985. január 6-án x 1985. február 3-án 2 0 Milyen átlagpéldány- számban jelenik meg a Vasárnapi Dunántúli Napló? 0 Hány településen vásárolható meg a Vasárnapi Dunántúli Napló Baranya megyében? Hat településen 1 Tíz településen x Harmincöt településen 2 0 A PMSC melyik labdarúgója nyerte el az 1984- 85-ös bajnokságban a Dunántúli Napló aranylabdáját? Mészáros Ferenc 1 Torna Árpád x Róth Antal 2 Melyik válogatott csapat nyerte az aranyérmet a Pécsett megrendezésre került kézilabda IBV küzdelmein? Csehszlovákia 1 Magyarország x Szovjetunió 2 35 ezer 40 ezer 42 ezer ITT KIVÁGANDÓ! A Vasárnapi Dunántúli Napló nyereményszelvénye A helyes tippek: Név: ................................................................................. Lakáscím: ........................................................................... A kitöltött szelvényt kérjük bedobni 198S. szeptember 1-én a Dunántúli Napló pécsi Sétatéri pavilonjában levő urnába! vasamapi II téiféftiíisor nyomóban
