Dunántúli Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-239. szám)

1985-08-25 / 232. szám

Panoráma SZEREPALOM BOSSZÚBÓL Rosito Santi olasz szí­nésznő friss római színmű­vészet diplomával kijelen­tette: egész életében Ibsen alakjait szeretné játszani. Vizsgaelőadásán ugyanis Hedda Gabiért alakította, kis híján bukással. A sze­repálom tehát kései bosszú a norvég drámaírón. Fo­tonokon: Rosita Santi. A PAPA VÉGLEG ELMENT „A papa szolgálati útra ment" — ez a címe annak a jugoszláv filmnek, ame­lyet az idei Cannes-i film- fesztiválon „Arany pálma" díjjal tüntettek ki. Most azonban a főszereplője, az apát alakító Szlobodan Aligrudics 51 éves korában Gradácban elhunyt. INGRID 70 ÉVES Augusztus 29-én Ingrid Bergman betölti 70. élet­évét, ellentétben a magyar Filmlexikon adatával ahol tisztes „életkorjovítás" vé­gett 1917-ben jelölték meg a születési évét. Bergman valójában 1915-ben szüle­tett. A világ számos mozi­jában és tévéállomásán rendeznek megemlékezést. A legtöbb helyen játszott film az 1938-ban készült „Egy asszonysors". MEGSZELÍDÍTETT KLASSZIKUSOK? Londonban, ahol a szín­házakban nyáron is ját­szanak, most kezdődik a balett főidény. Ezúttal két koreográfus: Christopher Bruce és Robert North mu­tatja be közös táncestjét a Battersea Park színpadán. Címe és jellege: „Frissítő modern táncok és megsze­lídített klasszikusok". Megszólal-e majd évek múlva is? Hangok, emlekbe L enyomja a készülék gombját, kis idő múlva szeretnivalóan bájos gyermekhang libben elő a magnó hangszórójából: mesél valamiről, valami egészen ko­moly dologról, hogy a nagy­papa azt mondta a kutyának, eredj innen! És a'kutya el is ment! Csaba most ötéves, nem ré­gi a felvétel, ám sokan van­nak olyanok, akik hosszú éve­ken át meg akarják őrizni az ilyen gyermekhangokat, hogy egyszer, majd amikor ez a bü­dös kölök húszéves lesz, felte­gyük a szalagot, kazettát a magnóra, hallgassa csak meg, milyen édes volt, akkor... Ám ezeknek a szalagoknak is megvan az élettartamuk, s sokan teszik el e relikviákat azzal: megszólal-e majd évek múlva? Mit kell velük tenni, hogy hosszú idő elteltével is megőrizzék a felvételeket? Läufer Lászlótól, a pécsi rádió vezető technikusától kértünk tanácsot.- Egyszerűbb a helyzet a kazettákkal, ezek könnyebben kezelhetőek. Ám itt is vigyázni kell — ha már emléknek szán­juk a felvételt —, nehogy óvat­lan kéz beletöröljön. Ezért ja­vaslom, hogy a kazetták hátsó élén levő két kis fület törjék le - ezek általában hiányoznak is a műsorkazettókról —, ezzel megakadályozzuk a törlést, ha pedig mégis újabb felvételt akarunk csinálni, ezeknek a fü­leknek a helyét elég leragasz­tani cellux-szal, máris teljes értékű a kazetta. A legnagyobb veszély, ami szalagjainkat fenyegeti: a me- netenkénti átmógneseződés. Vagyis ahogy feltekeredett a szalag - érvényes az a kazet­tára is —, „átmegy" a hang a szomszédos menetre. Hasznos évente egyszer-kétszer átte­kercselni, hogy ennek elejét vegyük. Ugyancsak veszélyt je­lent a por, a szennyeződés és - bár ez furcsának tűnhet - a „sivatagszáraz" levegő. Né­mi páratartalomra és hűvös­ségre szükség van, ha hosz- szú ideig akarjuk tárolni a fel­vételeket. A kazetták esetében megfelelő védelmet nyújt a doboz, szalagoknál a gyári tok és a' nylonzacskó. — Meddig tartható el meg­felelő gondosság mellett egy felvétel? — Elvileg korlátlan ideig. Persze függ a minőségtől is, a kereskedelemben ma kapha­tóak közül hosszú távra a BASF, az Akai márkákat aján­lom, de egyre megbízhatóbb a Polimer is. Lényeges: a kazet­ta ne legyen 60 percesnél hosszabb, mert azok már túl vékonyak.- A rádiónak milyen régi felvételei vannak?- Az ötvenes évek közepé­től őrzünk elsősorban színházi felvételeket, hangjátékokat. Persze akkor még sokkal vas­tagabb magnószalagok voltak, ma 80-85 percnyi műsor fér 1000 méterre, akkor 20 perc.- Van saját családi archí­vuma is?- Hogy csináltam-e felvé­telt a fiam kiskorában? Igen, éppen 25 évvel ezelőtt. De ahányszor lejátszottam neki, mindig elkezdett sírni . . . M. A. Csak a lámpát Hiányolják Megújult a bányászemlékmű A gyár egykori vegyésze gratulál a pirogránitüzem mestereinek Pécs, Hősök tere. A bányász­emlékmű tövében, a fák alatt néhány férfi hűsö! a déli me­legben. „Szép lett megint ez a szobor, mondja egyikük, huli­gánok megrongálták, de a Zsolnay-gyárban újra megcsi­nálták." Csak a lámpát hiá­nyolják a bányász kezéből. Hírül adtuk, hogy a három alakos emlékművet a Szénbá­nyák dolgozóinak segítségével a Zsolnay-gyár munkásai kija­vították, és a bányásznap tisz­teletére felállították. A munka a gyár pirogránitüzemében folyt: a Teleki Blanka brigád, a Lechner Ödön brigád tagjai dolgoztak rajta, s Németh Mi­hály üzemvezető szerint külö­nösen Hantosi László és Ta­kács Mihály végeztek kiemel­kedő munkát. Ez a kis üzemrész a Zsolnay múltja, jelene és jövője egy­szerre. Itt végzik a régi Zsol- nay-szobrok és épületdíszek helyreállítását, s nem szólva az apró munkákról, minden évre jut egy-egy nagyobb vállalko­zás: a Francia-emlékmű, a Ba­Az emlékmű motívumai rátság-forrás, a Zsolnay-kút javítása, sőt újraelkészítése. — öt évvel ezelőtt már vé­geztünk a szoborcsoporton időszerű helyreállítást — mond­ja Németh Mihály —, mert a víz, a fagy megviselte, s letör­ték a csákányt. Most megdöb­benve hallottuk, hogy a bá­nyász karját törték le. A kart visszatenni igen bonyolult, ezért az egész felső részt kel­lett helyreállítani. Sokkal na­gyobb munka lett, mint amire először számítottunk. Leválasz­tottuk az alak felső részét (sú­lya két mázsa, a munka értéke kb. 150 000 forint), és mivel megvolt az öt évvel ezelőtti gipszforma (akkgr a bányász alakot újra kellett gyártani), abba döngültük bele a piro- gránit masszát. A szárítás, ége­tés különleges elbánást kívánt. Halmos Lászlóné technológus kísérletezett ki egy megfelelő barnás-vöröses színt: hasonlí­tania kell az öt évvel ezelőtti­hez is és az eredeti, 1938-ban felvitt máz színéhez is. A szobor bányász alakját A Hősök terei emlékmű egy Pécsbányán dolgozó bá­nyászról mintázta a művész, a katona modellje egy közeii laktanyából jött Szomor László műtermébe. A női alak mo­delljéről nem tudunk, de ér­demes feljegyezni: a pallost és címerpajzsot tartó Magyar- ország Nagyasszonyban sokan Borbálát, a bányászok védő­szentjét vélik felismerni. És van, aki emlékszik arra, amikor készült a szobor, sőt: ott volt az égetésekor is. Sterr Rudolf, a Zsolnay-gyár nyug­díjas vegyésze István téri ott­honában így beszél az 1938-as eseményről. * — Szomor László fiatal há­zasként telepedett le a város­ban, a gyárban kapott állást. A szobrot úgynevezett prima vista eljárással készítette, vagyis nem agyagból, hanem közvetlenül a pirogránit masz- szából formázta meg. Ilyen kö­rülmények között nagyon kel­lett vigyázni a szárításnál, ége­tésnél: nem lehetett hibát el­követni. Féderes kocsival, szal­mán szállítottuk a tonnás szob­rokat: négy napig tartott az égetés. Ott aludtam a kemen­ce előtt. Hetekig hűlt. Sok mesterfogásra, apró praktikára volt szükség, hogy megóvjuk az épségét. Ha most a pirogránit- üzemben hibátlangl újra meg tudták csinálni, nagyon ügyes emberek lehetnek: gratulálok nekik. G. T. Es azok az úriemberek? Beszélgetés egy „olyan” lánnyal H uszonhat éves. Szép. Hi­vatásos. Különben — egyetemista volt. Ezút­tal nem a rossz lányok pesti helyén, a Rákóczi téren állunk, hanem leülünk odébb, egy presszóasztal jogszerű körül­ményei közé. — Jól van? — kérdem.- Jól! — Mennyit keresett tegnap este..., illetve ugye az éjjel? - Négyezerötöt!- Akkor tényleg jól van. És . . . nem fáradt?- De! Ebben maradunk. Aztán megkérdem, mint egy kíváncsi bíró az emelvényen:- Mondja, bűnösnek érzi magát? — Én? És a kedves úriembe­rek nem érzik bűnösnek ma­gukat? Tudja, hány fejes van a körben? Még bíró is. Azt hitte szegénykém, nem tudjuk meg róla, hogy kicsoda. Hogy rö­högött a kis barátnőm, amikor a bíró úr ott állt mezítláb és utána kért egy kis rántottát. Meg a személyzetis, amikor ki­esett a zsebéből a páncélszek­rény kulcsa . . . Ök nem bűnö­sök? Erre megadom a hivatalnok­választ: — Az üzletszerű tiltott kéjel- gést maguk követik el, nem ők! — Érdekes! Hát a vevő nincs benne az üzletben? Vagy neki nem tiltott? Vagy ő nem akar­ja jól érezni magát?- De ők férfiak! .- Na látja! Aztán ezt neve­zik egyenjogúságnak! — és ma­donnamosollyal gint rendel. Pihenünk. Én nem kérdezek. Ű sem kérdez. Szerencsémre. Több férfi irigyen les rám a szomszéd asztaloktól. Mert ő - gyönyörű. Kihúzom magam, zsebemben az esetenként en­gedélyezett 40 forintos riport­költség papírjával és elképze­lem, ha most az ő jövedelmé­vel ő volna újságíró és én a rossz lány, mennyivel többet ihatnánk. Bár. . .- Mire gyűjt? — érdeklődöm tisztelettel.- Lakásra. Csak egyszobás­ra. Almazöld függöny lesz az ablakon, mert a szemem is zöldes. Most közénk ül kicsit a rossz kedv meg a csönd. Jó öt perc múlva szólal meg:- Feleségül venne? Itt kértem én is gint. Vála­szom a második bátorító stampedli után:- Nem.- Nem tetszem?- De - ismerem be - na­gyon !- Szóval félnél, hogy kirö­högnek, mert... ezt csinálom? — Félnék. — Mert minden férfi nagy­képű. — Mert nagyképű. — — Ha most a nevemet is le­írod az újságban, engem le­csuknak ! — Nem írom! Csönd után újrakérdezek: — Szokott félni? — Igen. A törzsvendégek fe­leségeitől. Mind rájön a do­logra, a pénz meg nálunk ... — Ilyenkor sem érzi bűnös­nek magát? — Ne magázz már, itt nem hallják! — És . . , szereted a gyereke­ket? — Gonosz vagy. Úgyis tud­hatod, hogy szeretem és azt is, hogy ennyi abortusz után nem lehet!- Ezért sírsz? - csapok le tényleg kicsit gonoszul az ar­cán frissen lecsúszó könnyeire. Sokadszor is rossz csönd. Most kell továbbkérdezni:- Miért hagytad abba az egyetemet? Kirúgtak? — Ki! Mert megtudták... Ezt! Pedig nem az utcán kezd­tem. Szállodákban! Meg ne kérdezd, hogy miért? Nem kérdezem. A mentség úgyis mindig jön magától: — Apám mindig azt mond­ta: legyen akaratom. Önma­gommal szemben is. Mert nem volt. Sosem volt. Nem bírtam ki, hogy ne vegyem meg azt az olajzöld bundát. Aztán a többi - jött. Féltem, ha abba­hagyom, úgyis elbeszélik. Bosz- szúból. Lebukok - és három­szor ráfirkál a papírszalvétára egy szót. . . Nincs több kérdésem. Csak azon tusakodunk még egy ki­csit - két nagyképü, zavart ember -, hogy ki fizessen. Földessy Dénes A Magyar Rádió pécsi stúdió­jának hangtára Läufer László felvétele 700 000 forintos adócsalás Ritka bűncselekményt j derítettek fel a mohácsi rendőrkapitányság nyomo­zói. Szinte reménytelenül vastagra dagadt a nyomo­zás aktája. Bachesz József jónevű ! kisiparos Mohácson. Elis- j mértén csak minőségi mun- j kát adott ki a keze alól. j Az ipart 1981-ben váltotta ki a lakatos szakmában, s : igen jó érzékkel fogott a j kazánok gyártásába. Hi­ányt pótló tevékenységével | sok-sok örömet szerzett az i építkezőknek — 82-ben, ? 83-ban és 84-ben csapott a legmagasabbra a ma- ; gánépítkezői kedv —, s bi- i zonyos mértékig olcsóbban is adta az általa gyártott > kazánokat az igénylőknek, j Jól szervezett értékesítési jj hálózatot alakított ki. A környék több műszaki bolt­jának vezetőjével került igen jó kapcsolatba — s jöttek a vásárlók, szinte az !i ország minden pontjáról. Nagy összegeket invesztált műhelyébe, profi módon in­tézte ügyeit. Mindössze egy idő után az adóügyi hatósággal gyűlt meg a baja: önbe- : vallását alacsonynak érté­kelte az adóügyis, sa meg- ; emelt tételre Bachesz rá­bólintott. Egy fiktív számla nyo­mán — az anyagbeszerzés ; elismerten ördögi dolog — I került szóba a mohácsi kisiparos, mojd a nyomo­zás során derült ki: Ba­chesz nem könyvelte ren- : desen tevékenységét, s a i hites könyvszakértő megál­lapította: három év alatt tetemes adócsalást köve- 1 tett el. Az adóhiánv 1982- ben 184 931 forint volt, 1983-ban 240 952 és 1984- ben 350 154 forint összes­ségében 775 C37 forint. Ahogyan azt a szakértő megállapította: a bevételét és a kazánok előállításá- í hoz szükséges anyagköltsé­get nem könyvelte el, s ; ezenkívül a 10 százalék forgalmi adót — amit a ; vevők felé elszámolt — I megtartotta magának. Jellemző tételek, melye- i két a nyomozás derített ki: 1983-ban 6 kazánt könyvelt el, s eladott még 82-t, 1984-ben pedig 5 kazán eladásról vallottak a Bachesz-féle dokumentu-j mok, de ezenkívül még le­gyártott és értékesített 105 darabot. A rendőrség az ügyet átadja az ügyészségnek, i ahol a vádirat rövidesen összeáll. K. F. 4 vasárnapi

Next

/
Thumbnails
Contents