Dunántúli Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-239. szám)

1985-08-03 / 211. szám

Vinni kéne a fiatalokat, lássanak mást is a világból! Ha nem a pécsváradi állo­másra kerül, mi lett volna Bú­zás József sorsa? — Ezt maga sem tudja. Talán folytatódik az egyhónapos-féléves munkahe­lyek sorozata, a kallódás. De- hát odakerült, oda, ahol Ko­vács György volt az á.llomás- főnök; ,,aki embert csinált be­lőlem . . Hogyan?- Tudom, azért van a fő­nök, hogy parancsoljon. De Gyuri bácsi parancsa is kérés volt, amit teljesíteni nagyobb kötelesség, mint a rideg szót. Sokat köszönhetek neki, ke­nyeret adott nekem és a csa­ládomnak, s ha most is ilyen főnököm lett volna, talán soha nem hagyom ott a vasutat. Búzás József július végén munkahelyet változtatott, 10 év után otthagyva a vasutat, s a véméndi termelőszövetkezet­be ment állatgondozónak. A MÁV-nál szerzett tudására ott már nem lesz szüksége.- Tanulni kellene, a gimná­ziumot elvégezni - mondja, ölünk az alkonyi tornác lép­csőin. Annát, a feleségét a nyolcadik osztály elvégzésére biztatjuk, kötelessége is immár, hiszen férje szervezi újra az esti iskolát a véméndi cigá­nyok között. Őt meg arra, hogy inkább szakmát tanuljon, mint gimnáziumot, ha megtetszik neki, akkor akár az állat- tenyésztést. Korábban, hogy jövünk a másik utca végéről, Orsós, Mi­hály utolsó előtti házától, ar­ról beszélünk; a cigányságnak saját értelmiségére van szük­ség, meggyorsítani a nyomo­rúságból való kiemelkedést. Mihály bácsi most szomorú, elhagyni készül Véméndet, a vasút a bátai őrházat szánta neki szolgálati lakásul. A má­jusi özönvíz elvitte az udvarát, el a kerítését, alámosta a há­zát - nem lakhatatlanná, de lakásnak méltatlanná. Biztosí­tása nem volt, kölcsönt nem ad az OTP. ,,Mire adjon, lel kéne mutatni harminc százalék anyagot vagy készpénzt. Még ha el is hinnék, hogy van, ha­zudni kényszerüljek?" - pa­naszolja Orsós Mihály. Segít­ségre vár május ótc, segélyre, felesége hánytorgatja, ki más Ki volt a modell? kap, ők miért nem. Az udvar meg, mintha tegnap lett vol­na az az özönvíz, nem három hónapja. Figyelem Búzás Józsefet, ahogy beszél öreg barátjával: ,,Rakjatok rendet, amit lehet, csináljátok meg, hiszen aki idejön, az azt mondja, minek adjunk, amikor azt sem becsü­lik meg, ami van. Én is szólok a tanácson, utánanézek az OTP-nél. Van öt nagy fiad, te csak mond nekik mit, aztán csinálják. Nem neked kell rendbe tenni itt mindent, dol­gozol te eleget a vasúton, de a gyerekeid segíthetnek." Búzás József joggal szólhat a tanácson, merthogy idén ta­nácstag lett. Igaz, Orsós Mi­hály nem az ő körzetéhez tar­tozik, de szólnia kell, mert ci­gányok mind _a ketten, s ezt egyikük sem szégyenli. Szóval, hogy jövünk Orsós Mihály házától, a cigányértel­miség szükségességéről beszé­lünk, arról, aki belülről mutat példát, ad segítséget. Mert segítség is sokféle van: ké­nyelmessé, követelődzővé, sem­mittevővé alakító, kocsmára költhető pénzsegély, olyan, ami valóban jó helyre megy, de legalább, ha nem nagyobb szükség van az olyan segély­re, ami emberi tartást, önbe­csülést, igényt ad. Szükség van olyan értelmi­ségiekre a cigányságnak, mint Búzás József. Tiltakozik, hogy lehetne ő értelmiségi, amikor még gimnáziumja sincs, nem­hogy diplomája. Hogyne lenne az! — töpren­gek már az írógép mellett: cigányklubot szervezett ez a fiatalember, igaz, ugyan unal­mát űzni keresett programot, de cigányklub lett belőle, hogyne lenne értelmiségi, ha tanulmányt ír a cigánytelep felszámolásáról; hogyne lenne az, ha aktív, közéleti ember, magát mindig új feladatok, elé állító. S így tekintély. Tanulni kellene... „A 19 családot a vajda irá­nyította. A legszebb, legerő­sebb cigány tértit választották vajdának. Ö mindig tiszta ru­hában járt. Olyan erős volt a vajda, hogy egymaga kiemel­te nemegyszer a sárba ragadt szekeret. Hatalma igen nagy volt az emberek lelett. A lopá­sok miatt a rendőr is neki szólt először. Ha valami lopásról tudomást szerzett összegyűjtöt­te az embereket a háza elején lévő kereszt előtt. Meg kellett esküdniük a keresztre, hogy nem követtek el semmit. Aki vétkes volt, nem mert a kereszt elé állni. Így derült lény a tol­vaj személyére. A tolvajt a vajda elverhette, sőt, ha na­gyon nagy volt a bűne, el is zavarhatta a telepről. A bű­nös család kénytelen volt el­vándorolni." WfMmm Vajda már nincs, a gyere­kek már azt sem tudják, hogy miféle ember a vajda. A kö­zösségből a száműzés már nem büntetés, a közösséget szétszórta a telepfelszámolás, a munkahelykeresés. És külön­ben is: Búzás József ugyan jó kiállású, fiatalember, de nem valószínű, hogy a legszebb, s főképpen nem a legerősebb cigányember. Hatalma sincs igen nagy, mint tanácstag — de azt hiszem, a véméndi ci­gányság értelmiségije ő. — Küzdelem az emberi éle­tért, ez volt a jeligéje a pá­lyázatomnak. A cigányklub is pályázaton nyert ötvenezer fo­rintot, akkor vettük a színes tv-t is. De mindig valami új kell, hogy meg lehessen fogni az embereket, most a flipper a menő, de az csak a kocs­mában van. A kultúrházba, a klubba sem mehetünk mindig, ha esküvő van, akkor én le­adom a kulcsot, még csak ne is gyanúsíthasson senki ben­nünket, hogy miattunk tűnt el egy tányér. Vinni kéne a fia­talokat, lássanak mást is a vi­lágból, necsak, hogy útkar­bantartó lehet Pécsen, debát egyre nehezebb támogatáshoz jutni . . . Gyorsforrasztóval fába ége­tett képek: ő készítette, még a katonaságnál. Egy történet a képeken, vadászról, feleségről, szeretőről. A kaszárnyadivat- képek sugallhatták, de egy in­dából, egy levélből, a mezíte­len vadászfeleség szeméből más is sugárzik a képekről: amit csak Búzás József éget­hetett beléjük. — Ki volt a modell? — kér­dem. — Az egy másik, hosszú tör­ténet — mondja Búzás József, s felesége tekintetét kutatja. Mintha tegnap lett volna az özönvíz ... Bodó László a-rrr­mcBomaaBB Baranya egyik legszebb része a Máré-völgye. Nagy előszeretettel keresik fel a patak menti réteket, táborokat az ország legkülön­bözőbb helyeiről a felnőttek és gyerekek egyaránt. Képünkön: a tiszakécskei úttörők játszadoznak a híd alatt. Fotó: Erb János U| utakon Pécsi találmány karrierje -határainkon túl Kockázat nélkül gyógyítható a nyelőcsőszűkület Azt hiszem meglepődnénk, ha valaki pontosan összeszá­molná, mennyi hazai talál­mány, mennyi magyar ko­ponyából kipattanó ötlet va­lósul meg - határainkon túl! Az alábbiakban ilyen ötletről fesz szó, ami tulajdonképpen- ahogy mondani szokás - pofonegyszerű, csak valaki­nek ki kellett találni. * Nem túl gyakori betegség a nyelőcsőszűkület. Ez a tény azonban nem érdekli azt, aki ebben szenved, ha­nem csak egy az óhaja: gyógyítsák meg. Pécsett a Megyei Kórház belgyógyá­szati osztályán olyan új esz­közzel és módszerrel segíte­nek az ilyen betegeken, amit az országban egyedül itt al­kalmaznak, sőt a találmány innét indult el — mondhatni — világhódító útjára. Az új módszer kiötlője, dr. Solt Jenő, a Megyei Kórház belgyógyászati osztályának adjunktusa. Miről van szó? A nyelőcsövön képződő szűkü­letek keletkezésének külön­böző okai lehetnek, így pél­dául ha a nyelőcső és gyo­mor közötti záróizom nem működik jól, és a gyomorsav a nyelőcsőbe juthat. Ez, amennyiben tartósan fenn­áll, nyelőcsőgyulladást, en­nek következményeként nye­lőcsőszűkületet okoz. A nye­lőcsőn végzett bármilyen operációs beavatkozás szin­tén előidézhet hasonló el­változást. Ha az operációs varrat nem tökéletes, köny- nyen gyulladás lép fel, ami szűkületet eredményezhet. A nyelőcsőszűkületben szenve­dő betegeknél nyelési pana­szok, hányás jelentkezik, ami a táplálkozást esetenként le­hetetlenné teszi. Az ilyen be­tegek igen rövid idő alatt 20—25 kilót is lefogyhatnak. A szűkületeket eddig kü­lönböző keresztmetszetű szondákkal tágították, illet­ve tágítják még ma is. E módszernek azonban hátrá­nya, hogy a szűkületbe törté­nő behatolás könnyen átlyu­kaszthatja a nyelőcsövet. Ez sebészi beavatkozást tesz szükségessé, a nyelőcső ope­rálása pedig rendkívül bo­nyolult. A Pécsi Megyei Kórház bel­gyógyászatán kifejlesztett új eszköz célja, hogy lehetőleg műtét nélkül, viszonylag kis veszéllyel végezhessék el a szűkült szakasz tágítását. Hogy milyen az új eszköz és módszer, azt Solt Jenő mond­ja el:- Még 1979-ben történt. Volt egy beteg, akinél nye­lőcső daganatot távolítottak el. Három hónappal a műtét után jelentkezett nálunk csonttá soványodva és azzal a panasszal, nem tud nyelni. Amikor megvizsgáltuk, kide­rült, olyan nagymértékű szű­külete van, amelyen folyadék se nagyon tud átjutni. Gyors beavatkozásra volt szükség. Nekem már régebb óta mo­toszkált a fejemben valami. Ismert dr. Horváth László, a POTE Radiológiai Klinika adjunktusa által alkalmazott érszűkületet gyógyító mód­szer, hogy vékony szálon egy úgynevezett ballonkatétert juttat be az érbe. A kritikus, beszűkült érszakaszhoz érve, ^2bb^Hratéterbe^o|yadlékot^ pumpálnak, amely megtölti a katéteren levő kis ballont. (Keresztmetszete megegyezik az adott érpálya keresztmet­szetével.) Ez a nagy nyomós­sal feltöltött ballon a lerako­dott, szűkületet okozó anya­gokat az érfalhoz préseli, és így tulajdonképpen elhárul az akadály a véráramlás út- jából. — Arra gondoltam, miért ne lehetne hasonló módon segíteni a nyelőcsőszűküle­ten? Mivel ennél a betegünk­nél oly mértékű volt az elzá­ródás, hogy már az is nagy eredményt jelentett,, ha csak akkorára tágul, mint egy ér­keresztmetszet, kölcsön kér­tem ilyen érkatétert. Az eredmény egyértelműen biz­tató volt. Erre fogtam ma­gam és írtam levelet annak a dán cégnek, amelyik eze­ket az érkatétereket gyártja. Megírtam, hogy nekem nincs pénzem ehhez, csupán az ötletemet tudom felaján­lani. Leírtam hogyan képzel­tem el, mit hogyan kellene módosítani, nagyobb kereszt- metszettel úgy elkészíteni, hogy a nyelőcsőnél is alkal­mazni lehessen. Fél év múl­va kaptam meg a választ, és vele együtt az első ilyen mű­szert. — A sikeres kipróbálások után ezt leírtam. Ez a közle­mény megjelent az Orvosi Hetilapban, majd ezt köve­tően német és angol nyelvű szaklapokban. Egy évvel ké­sőbb meglepődve olvastam egy angol nyelvű szaklap­ban, hogy egy svéd orvos úgy ír erről, mint náluk a vi­lágon először alkalmazott szenzációs újdonságról. Kide­rült, ez az orvos járt a dán cégnél, megmutatták neki, ő azonban megvásárolta és ki is próbálta — sikerrel. — Az új ballonkatétert ed­dig 30 betegnél alkalmaz­tuk. A legtöbb betegnél a panaszoló tartósan megszűn­tek. A nyelőcső átfúródásá- .nak a veszélye ennél a mód­szernél sokkal kisebb, mint az eddig alkalmazottaknál. Félreértések elkerülése vé­gett hangsúlyozni kell, hogy a fenti módszer elsősorban jóindulatú szűkületek kezelé­sére alkalmas. (A nyelőcső daganatok gyógyíthatósága, elsősorban a korai, megfele­lő műtéttől függ.) Az elmúlt években a dán cégen kívül több, ballonka­téter gyártásával foglalkozó nyugat-európai és amerikai cég bővítette profilját ezzel a nyelőcsőtágító eszközzel, Már sorozatban gyártják, és a legnagyobb endoszkópos szaklapokban, mint újdonsá­got reklámozzák. Egy műszer ára 100 dollár. A szemfüles svéd orvost a világ különbö­ző intézeteibe hívják meg, hogy betanítsa az új esz­köz használatát,. Dr. Solt Je­nő senkitől egy fillért nem kapott Énem is várt!). Sze-.. rencse, hogy a cég később küldött pár darabot aján­dékba. Igaz, a vámhivataltól meglehetősen hosszú idő múlva kapta meg dr. Solt Je­nő, miután mindenféle nyi­latkozatot kitöltött arról, hogy nem saját hasznára kí­vánja fordítani. Sarok Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents