Dunántúli Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-239. szám)
1985-08-03 / 211. szám
Országos szén helyzet V ígéret: a lakosság bizakodva nézhet a tél elé A hiányok pótlására több hazai brikett — Lengyel daraszén érkezik az országba Azelőtt reklámozni szokták nyáron a szenet, hogy vegyék, vi gyék, nehogy felhalmozódjanak a készletek. Most viszont szén hiányról hallunk, mindenekelőtt a Tiszántúl öt megyéjéből.. Az ilyen hírek persze felborzolják a kedélyeket, hiszen az el múlt nehéz tél emléke még most is kisért. Sokan kérdik aggód va: mire számithatunk a hideg időkben, ha már most itt tar tunk? Ez a helyzet indított bennünket arra, hogy megkérdez zük Zsákay Jánost, a Bányászati Egyesülés igazgatóhelyettesét mire készüljünk? — Sokak szerint azért nincs elég szenünk, mert - kertelés nélkül fogalmazva — valósággal kiraboltuk télen a bányákat. Magyarán: teljesen ,,ki- puccoltuk" a széntermelésre előkészített munkahelyeket, és még ma sem tudtuk utolérni magunkat.- A leghatározottabban tiltakozom az ilyen felfogások ellen. Igaz ugyan, hogy a szénkrízis alatt megcsappant a szenelö munkahelyek száma, de amióta bányászkodás folyik, mindig az volt a szokás, hogy télen több erőt összpontosítanak a szenet adó fejtésekbe, tavasszal pedig - a szénigények csökkenését követően - ismét helyreáll a régi egyensúly. Vagyis még a szénkrízis sem járt együtt bányáink kifosztásával. A szénhiánynak az az oka, hogy 8 magyar, szénbánya vállalat előreláthatólag csak 24,5 millió tonna tüzelőanyagot tud kitermelni a tervben szereplő 25,2 millió tonna helyett, vagyis 725 ezer tonnával kevesebb szenünk lesz a számítottnál. Ebből a prognózisok szerint 470 ezer tonna a kül- fejtésű lignit, 255 ezer tonna pedig a mélyművelésből eredő tüzelőanyag. A lakosságot ez utóbbi érdekli leginkább. Különösen az ország legnagyobb termelő vállalatánál, a borsodi szénbányáknál tetemes a lemaradás, ez okozza a Tiszántúl öt megyéjében érzékelhető átmeneti szénhiányt.- Milyen gondokkal küszködik Borsod? S mi rejlik a többi szénbányavállalat termelési hiánya mögött? — Országos áttekintéssel kezdem, ennek kapcsán szót ejtek Borsodról is! Szerintünk három okra vezethető vissza a mai helyzet. Az első: a legtöbb szénmedencében kedvezőtlenül alakultak a geológiai viszonyok. Vagyis a széntermelés közben derült ki, hogy a bányászatra előkészített fejtések vékonyabbak, illetve több meddőt tartalmaznak a szokásosnál, magyarán kisebb a szénhozamuk, mint vártuk. Különösen Borsodban feszített a helyzet: a medence 15 komplex fejtése közül hétben az előbb említett okok miatt nem tudjuk kellően kihasználni a nagyteljesítményű gépeket. (Még szerencse, hogy aránylag ritka az ilyen tömeges el- meddülés a munkahelyeken.) A másik gond a létszámhiány. 1982 óta minden esztendőben 2,5 százalékkal csökken a magyar szénbányászok létszáma, amely ma már alig több 50 ezernél. Kicsit sok ez a csökkenés, már azért is, mert eközben az aktív bányászok átlagos életkora is kedvezőtlenül alakult. De talán még így is nyugodtabban alhatnánk, ha több lenne a korszerű gépünk. Csakhogy — és ezzel már a harmadik okhoz értünk — a bányák mélyén nagyon sok a nullára leírt gép, magyarán a bányák gépesítése az elmúlt évek során lelassult. Külön kell szólnom a Mátraaljai Szénbányák gyöngyös- visontai külfejtéséről, mint egy sajátos problémáról. Az elmúlt esztendőkben évi 7,2— 7,3 millió tonna lignitet kért és kapott a Gagarin Hőerőmű ettől a bányavállalattól, az idén viszont előreláthatólag csak 6,7 millió tonnára tart igényt, mert az erőmű műszaki felújításra szorul, ami nem fejeződött be még. Vagyis ckár feleslegünk is lehetne a lignitből, csakhogy - ezt meg kell értenem — nem erre tart igényt a lakosság. Bár ez a lignit is meleget ad, tagadhatatlan, hogy 50 százalékos a víztartalma, ezért több bajlódással jár vele a fűtés. — Nem túlságosan biztató ez a helyzetkép, amit felvázolt! Végül is mire számithatunk a fűtési szezon előtt es idején? — Anélkül, hogy enyhíteni akarnom a legtoob gondot, mármint a bányák kevesebD szénhozamát, azért ide kívánkozik: a mai szénpiacra kihat a hiánypszichózis is. Mindez persze ertneto a legutoDoi nenez tel után, de d tény ettől meg tény marad: 198a második negyedévében 20 százalékkal volt magasabb a 11/z.tr-telepek forgalma, mint a múlt év hasomo időszakában. tzt is érdemes mérlegelni, amikor latjuk a sorban- allast. A hiánypszichózis megszüntetésének egyetlen hathatós ellenszere van: a több es jobb szén. ludataban van ennek az Ipari Minisztérium illetékes miniszterhelyettese és a Bányászati Egyesülés is. Ezért amikor áttekintették a helyzetet, felhívással fordultak a szénmedencék dolgozóihoz: vállaljanak többlettermelést, tegyek lehetővé, hogy enyhítsük a borsodiak idei 100-120 ezer tonnás varható hiányát. Örömmel közölhetem, hogy 70 ezer tonnát vállaltak, mindenekelőtt brikett-többletben, amit különösen kedvel a lakosság, így már 50 ezer tonnára mérséklődött a várható hiány. Ezenkívül tárgyalást folytattunk a lengyelekkel, hiszen - amint ismerik - jelentős Haldex-ér- dekeltségünk van északi barátainknál. Ennek eredményeként a lengyel meddőhányókból kinyert, házi tüzelésre kiválóan alkalmas lengyel daraszén érkezik az országba, amit várhatóan további szállítmányok egészítenek ki még. Ennek részletezése azonban már a Belkereskedelmi Minisztérium hatáskörébe tartozik, ezért azzal zárom ezt a témát: én bizakodva tekintek a tél elé.- A felsoroltak még tűzoltó jellegű intézkedésekre hasonlítanak inkább, amelyek hosz- szabb távon nem javítanak a magyar szénbányászat helyzetén. Ehhez átfogóbb programra volna szükség. Van ilyen programunk? A kérdés már azért is indokolt, mert a szénbányászat helyzetét néhány hónapja tekintette át a Minisztertanács.- A Minisztertanács áprilisi ülése több fontos intézkedést hozott. Ezek egyike a 8 magyar szénbánya vállalatnak juttatott 130 millió forint ösz- szegű, felhasználást tekintve persze különböző feltételekhez kötött bérpreferencia. Ha a vállalatok okosan gazdálkodnak ezzel az összeggel — s minden jel szerint ezt teszik -, akkor reális esélyünk nyílik arra, hogy legalább mérsékeljük a már említett évi 2,5 százalékos létszámcsökkenést. De mivel még a kisebb arányú fogyás is gondot okozhat, a kormány lehetővé tette, hogy a bányaüzemek az idén tervezett 4 milliárd forint helyett 4,7 milliárd forintot fordítsanak beruházásokra. A 0,7 milliárdos többletet a föld alatti munkahelyek gépesítésére kell felhasználni, így közvetve enyhülhetnek a létszámhiány okozta feszültségek is.- összegezve, három gondról volt szó a beszélgetésünk elején: az ember-, illetve géphiányról, illetve a különösen kedvezőtlenül alakult geológiai viszonyokról. E hórom gond közül kettőt enyhített a kormány, s reális esélyünk van arra, hogy idővel a természet is bőkezűbb lesz hozzánk. Egy ismertebb hasonlattal élve: a mezőgazdaságban sincs minden évben pusztító aszály! — Még mindig hiányérzetünk van, ha a távlatokra gondolunk! A Minisztertanács is világosan látta, hogy ennyi nem elég, ezért úgy döntött, hogy a hetedik ötéves terv előkészítése során a témára vissza kell térni még. Csak jelzésszerűen utalok arra, hogy szóba került a hazai lignit anhidrá- lása - vagyis víztelenítése, kötőanyagos brikettálása, meg több más téma. De ezek csak a hetedik ötéves terv vége felé realizálható programok, ezért beszélgetésünk alapkérdésére emlékeztetve (mire számíthatunk a fűtési idényben?), megismétlem a véleményemet: bizakodva tekintek az idei tél elé. Magyar László Együttműködés a csomagológép-gyártásban? A Sopiana Gépgyár régi üzemcsarnokai a Szalai András úton Pécsen. Fotó: Erb János Magyar-olasz vegyes vállalat a láthatáron Tárgyalások kezdődtek a Komplex, a Sopiana Gépgyár és a pár mai Maier cég között Vegyes vállalatok alapítására a külföldiekkel már régóta erős az óhaj idehaza, főként ami a termelő vállalatokat illeti, ám ez utóbbi téren mind ez ideig sovány eredményeket könyvelhetünk el. Éppen ezért figyelemre méltó az a közelmúltban felröppent hír, miszerint a pécsi Sopiana Gépgyár csomagológépek gyártására vegyes vállalat létrehozásán fáradozik egy olasz céggel. A pármai illetőségű Maier cégről van szó, mely amolyan fővállalkozó társaság, mindenfélével foglalkozik, exportál, importál, komplett gépsorok és berendezések szállítására vállalkozik, s egyebek mellett érdekeltségei vannak a csomagológépgyártásban, így például fő részvényese a szintén pármai székhelyű Comaco nevű csomagológépgyárnak. A Maier cég Magyarországgal is kapcsolatban áll, a Komplex Nagy- berendezések Export-Import Vállalatnak szállítottak már különböző gépeket, berendezéseket. — A Komplex már korábban kísérletet tett vegyes vállalat létrehozására — sikertelenül. Most ránk találtak és bennünk látják azt a vállalatot, mely partnere lehetne az olaszoknak. így kezdődtek el a tárgyalások — elevenítette fel az előzményeket Viczencz Ottó, a Sopiana Gépgyár igazgatója. Aztán megszületett a közös elhatározás vegyes vállalat alapítására, aminek gyakorlati megvalósítása persze még nagyon az elején tart, úgy, hogy egyelőre csupa feltételes módban fogalmazhatunk, de biztató, az elhatározás mindkét fél részéről erős. Miről is van szó? A közös termelő vállalat olasz dokumentációk alapján 25 milliós beruházás Cseri László felvétele Új üzemcsarnokkal bővül a véméndi sajtüzem A Baranya Megyei Tejipari Vállalat véméndi sajtüzemében jeles változások veszik kezdetüket. Az üzemet, ahol 30 éve nem volt rekonstrukció, 25 millió forintos beruházással felújítják, illetve bővítik. A közvetlen mellettük lévő portát megvásárolták, lebontják, s helyébe a régi üzemhez szervesen kapcsolódó új feldolgozó csarnokot építenek, melynek alapterülete 360 négyzetméter lesz. Ehhez kapcsolódik még egy 72 négyzetméter alapterületű új sózó is. A kivitelező a véméndi Lenin Termelőszövetkezet építő brigádja: a villany, a víz és fűtés szerelését saját erőből oldják meg. Az építkezést augusztus végén kezdik, s várhatóan 1987. elején fejezik be. Mit várnak az új beruházástól? Az eddigi évi 1000 tonna A termelés csaknem a kétszeresére nő Húsz tonna Goya sajt holland exportra sajt gyártása 800 tonnával emelkedik. A jelenlegi 47 fős létszám 75-re nő, főleg asszonyok foglalkoztatását tervezik, számottevő munkalehetőséget kínálva a jelenleg nem dolgozó, a háztartásban tevéeknyke- dő nőknek. A majdani üzemben —csakúgy, mint most — négyféle sajtot gyártanak majd az új, hazai gyártmányú sajtkádakban, melyekből 5 darab 5 ezer literest szerelnek be, valamint új alagút préselőket is vásárolnak. A négyféle sajt: a Parme- zán, az Ementáli, az Ormánsági és a Tenkes. Újdonság, hogy a véméndiek exportálnak is, méghozzá a sajt hazájába, Hollandiába, a Parmezánhoz nagyon hasonlító, úgynevezett Goya típusból. Az első szállítmány éppen a napokban indult el: összesen 20 tonna. A Goya gyártásának igen nagy előnye, hogy aránylag kevés munkával jár, hiszen a gyártáson és sózáson túl már nem kell vele foglalkozni, ugyanis az érlelést a holland partner vállalja. Nagyon kedvező az ára is: tonnánként 1700 dollár. A másfél év múlva meginduló új üzemben nyilván az exportban is többre lesznek képesek a véméndiek. Právicz L. idehaza olyan csomagológépeket gyártana - például doboz- és üvegcímkéző-gépeket —, melyeket amúgy csak tőkés importból tudnánk beszerezni, vagy gyártásukhoz licencet kellene vásárolni. Olyan gépeket tehát, melyekkel a hazai csomagológépsorokat kiegészíthetnénk, komplettírozhatnónk. Az ügylet sokféle előnnyel kecsegtet. Behoznánk a nyugati technológiát, anélkül, hogy kemény valutát kellene kiadnunk a licencvásárlásra. Feleslegessé válna az import, az olasz cégnek a gyártási ismeretek átadásáért és tőkebefektetéseiért a közös vállalat gépekkel fizetne. Ugyanakkor az olaszok hajlandóságot mutatnak arra is, hogy esetenként csomagológépeket vásároljanak a Sopia- nótól, beillesztve azokat az általuk nyugati megrendelőknek szállított gépsorokba. A vegyes vállalat alapító okiratának aláírásáig persze még nagyon sok részlet tisztázandó. Közülük' a legfontosabb, ki, mivel száll be, mennyi lesz a tőke- és tulajdonrészesedése, hogyan osztozkodjanak a nyereségen. Elképzelhető, hogy a befektetések 10—15 százalékát a Komplex vállalja, a fennmaradó részen' a Sopiana és a Maier cég osztozik. Egyelőre várakozó állásponton vannak, tudomásuk szerint ugyanis — az értesülés a Magyar Kereskedelmi Kamarától származik — hamarosan új jogszabályok látnak napvilágot a külföldiekkel való vegyes vállalatok alapítására, az eddigieknél sokkal kedvezőbb feltételeket biztosítva. A magyar—olasz vegyes vállalatot Pécsett hoznák létre, természetesen önálló lenne, tevékenységét az igazgató tanács irányítaná. Máris szóba került, a termelő üzem ideiglenesen a Szalai András utcában, a Sopiana régi gyárában rendezkedne be. összeszerelő üzemre gondoljunk, ahová a különböző beszállítóktól úgy érkezne az alkatrész. A szükséges alkatrészek beszerzése a vegyes vállalat dolga. Hogy az üzem milyen technikai felszereltséggel, álló- és forgóalapokkal, milyen létszámmal rendelkezzék — mind-mind tisztázandó kérdés. Ha mondjuk 20-40 millió forintnyi vagyonnal, 20—25 fővel indulhatnának, árbevételük már az első évben 40—50 mii-' lió forint körül alakulhatna. Az olasz cég emberei mellesleg már megfordultak Pécsett, megismerkedtek a Sopiana Gépgyárral, a színvonallal elégedettek voltak. A tárgyalások következő fordulója szeptemberben lesz, amikor is a Komplex szakembereivel Pármába utaznak, s minden fontos kérdésről dönteni kívánnak. A részletek tisztázása mindenesetre nem lesz könnyű, kitaposatlan úton indultak. — Megítélésem szerint 1986- ban megalakíthatjuk a magyar—olasz vegyes vállalatot — mondta bizakodóan Viczencz Ottó igazgató. Reményeit arra is alapozza, hogy eddig minden felsőbb szerv, ahol az elképzelést felvetették, támogatásáról biztosította. Miklósvári Zoltán HÉTVÉGE 5,
