Dunántúli Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-239. szám)
1985-08-18 / 226. szám
1985. augusztus 18., vasárnap Dunántúli napló 7 KiTüni Kiváló Népművelő Dr. Varga János „A langyos víz és a nyugalom nem az én világom”, vallja dr. Varga János, a Komlói Városi Tanács közművelődési csoportvezetője, tanácsosa. És ahogyan sorra vesszük életének fontosabb mozzanatait, a tények is erről tanúskodnak. Budapesti egyetemi évei alatt (földrajz-természetrajz szakos diplomát szerzett) sem ,,csak" a tanulással foglalkozott. Egyik előadója volt például a „Szabad Föld téli esték” tanfolyamainak, tudományos kutatásokat folytatott az állattan és a gombászat tárgykörében. 1949-ben meg is jelent egy könyve az ehető és a mérges gombákról. Később doktori disszertációja témájaként is a gombákat választotta. Több esztendeig tanított Pécsett. Társadalmi munkában jó néhány állásra való feladatot vállalt. Vasutas gyerekeknek klubot szervezett, repülőmodellező szakköröket kezdeményezett Baranyában, Somogybán, Tolnában és Bács megye déli részén. A háború után újjászervezte o sportrepülést, az uránvárosi repülőtér utolsó és a pogányi repülőtér első parancsnoka volt. Oktatott és maga is repült negyven évig. Tudományos tanácsadója és szervezője volt Dél-Dunántú- lon az Erdei Melléktermékeket Gyűjtő Vállalatnak, gombaismereti tanfolyamokat vezetett. A Komlói Városi Tanács művelődési osztályára népművelési felügyelőnek 1966-ban hívták. Nem sokáig gondolkodott, elvállalta az állást. Komló akkor még fiatal város volt, népművelési hagyományok nélkül. Nehéz, de izgalmas feladatnak ígérkezett. — Örülök, hogy részese lehettem a komlói népművelési struktúra kialakításának, átszervezésének. A tanácson igen jó a légkör, teret biztosítanak az elképzelések megvalósításához. A városban mindig fontosnok tartották a kultúrát. Ezt igazolják is a város új létesítményei, mint például a zeneiskola, a Színház- és Hangversenyterem, az Úttörő- és Ifjúsági Ház; a nemzetközi gyermekkórus-fesztivál eseményei, a Máré-várí, a sikondai rendezvények. Dr. Varga János szívesen beszél a közös munkáról, a megvalósult és a jövőbeni tervekről. Pécsett lakik, de nem változtatott munkahelyet, szereti Komlót. A városról megjelent monográfiának egyik szerzője és szervezője. Az ELTE-n elvégezte a népművelés kiegészítő szakot. Kétszer kapott Szocialista Kultúráért kitüntetést, több honvédelmi érdemérmet, arany- koszorús TIT-jelvényt, amelyet alapító tagsági munkájáért vett át. — Dolgoztam a Dunántúli Tudományos Intézetben is, de csak tudománnyal nem akartam foglalkozni. A repülés, a mikológia szeretete mellett a népművelés az igazi hivatás a számofrira. B. A. Szocialista Kultúráért Szocialista Kultúráért Kiváló Munkáért Hepp Mihály A Baranya Táncegyüttes tagja - pontosabban ügyvezető titkáraként ismertem meg. Láttam dolgozni, szervezni, mérgelődni, örülni itthon és messzi országokban, őrá tartozik a csoport működéséhez szükséges technikai feltételek biztosítása. Személyében érdekesen párosulnak a szervezői, menedzseri adottságok azzal az érzékkel, amelyre azoknak van szükségük, akik nemzetiségi kultúrával foglalkoznak. A bácskai Garán született, édesapja német, édesanyja bunyevác származású. Természetesen jól beszéli mind a horvát, mind a német nyelvet. Szülőföldjéhez ma is ezer szállal, sok szeretettel kötődik. Pécsett, az itteni diákévek alatt tudatosítja benne nagynénje, Pavlov Dusánné, hogy ápolnia kellene egyik anyanyelvét, a horvátot. Könyveket ad a fiú kezébe, s mire az leérettségizik, már kész a terv, hogy szerb-horvát nyelvet, irodalmat, valamint történelmet fog tanulni a pécsi főiskolán. Itt pedig jön a találkozás a Baranya Táncegyüttessel. Rockó Milán, az együttesalapító még a Baranya vezetője, s Hepp Mihály szívesen átvállalja az ügyintézés feladatait. Maga sohasem táncol — a színpadon legalábbis nem — de azt mondja, amikor a színfalak mögül meghallja a felzúgó tapsot, úgy érzi, az neki is szól. Mint ahogy a többiekkel együtt örül a tizenöt éves Baranya végleges kiváló együttesi címének vagy az arany minősítésnek. A tizenöt évvel ezelőtt indult gárdából már csak hárman dolgoznak a Baranya Táncegyüttesben: Vidá- kovics Antal művészeti vezető, Bognár József szólótáncos és Hepp Mihály ügyvezető titkár, akik szerencsésen egészítik ki egymást, és képesek újra meg újra közösséggé formálni az együttesbe érkező fiatalokat. Hepp Mihály a főiskola után nem a tanítás, hanem a szervezés, a népművelés mellett döntött. Elvégezte az ELTE népművelés szakát, kilenc évig dolgozott a KPVDSZ Művelődési Házában, majd a város három éve az August Senoa Délszláv Klub vezetésével bízta meg. Itt olyasmivel foglalkozhat, amit szívesen csinál, és ez a nemzetiségi népművelés, amely a Baranya szervezési feladataival is egyeztethető. A három év alatt évente másfél- szeresére nőtt a klub látogatóinak száma, szívesen járnak ide a pécsi, Pécs környéki horvátok, szerbek, hiszen mindig vonzó program várja őket a szép klubépületben, amelynek vezetője örökmozgó, folyton szervező, intézkedő ember. Olyasvalaki, aki ilyen munkára született. Tehát boldog ember. .. G. O. Hidasy Imre Krauter Györgyné F alusi pedagóguscsalád, egykori néptanítók egyik hírmondója, mai képviselője. A családi hagyományt lánya folytatja: ő is tanítóképzőt végzett, bár apja próbálta lebeszélni róla ... Az indíttatás, a példa nála is indirekt módon, a családban jött. Ahogyan Hidasy Imre esetében is, akit még apja íratott be a pécsi tanítóképzőbe, hogy az akkori rend szerint, a négy évet elvégezve, 1956 szeptemberében megkezdje képesítő előtti gyakorló évét a dencsházai, részben osztott — akkor négytanerős — általános iskolában. — Akkortájt — meséli — úqy tanítottak bennünket, hogy előbb alaposan ismerkedjünk meg a községgel. Csak azután kezdjünk bele valamilyen népművelő munkába, a tanítás mellett . . . Ő 1960-ig ismerkedett a falű- vcl, amikor tiszteletdíjas népművelőként átvette a művelődési otthon, az egykori gazdakör irányítását. Ma is végzi ezt a munkát. Éppen 25 éve tanító is, és a kultúra munkása, a falu népművelője is, egy személyben. Csak most másképp, más körülmények, más feltételek között. Ma nehéz, szinte lehetetlen ilyen kis helyen — Dencsháza alig 600 lelkes falu — összehozni embereket, közösségeket kialakítani. A közeli állami gazdaság, s a közeli város munka- lehetőségei szinte mindent meghatároznak. A fiatalok, s a munkabíró korúak, a családtagok — ahányon, annyifelé dolgoznak, tanulnak. Késő délután-este felé élénkül meg a falu, amikor hazatérnek. Akkor pedig várja őket a második gazdaság, a háztáji ellátása. Mire végeznek, öreg este, az emberek fáradtak, évszámra alig mozdulnak ki ilyenkor már otthonról. Megváltozott az élet, vagyis az életmódváltás falun a művelődés iránti igényeket is alapvetően meghatározza. A szakmai művelődés meg a televízió leginkább az, amire futja. Egészségügyi és más hasznos ismeretterjesztést főleg a szülői értekezletek mellé kapcsolva tudnak végezni, amikor egyébként is összejönnek. Pedig valaha pezsgő élet volt itt is. Az emberek Dencsházán s a környéken is igényelték az új ismereteket, a filmvetítést; műkedvelők adtak műsorokat, s egyáltalán az emberek szívesen összejöttek esténként. Hogy mit szeretne elérni a jövőben, népművelőként? Azt, ha vissza lehetne állítani ismét a felnőttek klubját. Mint a hatvanas években. Ahol beszélgetni, vitatkozni lehetne esténként. Mert ez azért hiányzik. S nemcsak a népművelőnek .. . W. E. V égig lelkesen beszélt munkájáról Krauter Györgyné, a Baranya Megyei Könyvtár módszertani osztályának munkatársa. A klasszikusnak számító könyvtári munka, a kölcsönzés kivételével gyakorlatilag mindennel foglalkozik. Segédanyagokat, módszertani útmutatókat, statisztikákat készít, hozzájárulva a megyei könyvtárhoz tartozó 311 egység munkájának jobbításához. Arra kért, a statisztikával kapcsolatos feladatait ne nagyon hangsúlyozzam. Nem szeretné, ha azt gondolnák róla, hogy afféle „szómgyártó" iparos. Bevallva-bevallatlanul azért büszke erre a tevékenységére is. Rendkívül tanulságos adatokról .értesülök az elém tett precíz kimutatásokból. Megyénkben összesen 509 közművelődési könyvtár működik, majd kétmillió könyvtári egység közül válogathat mintegy 85 ezer beiratkozott olvasó. Tavaly, átlagban 16,90 forintot költöttek a könyvtárak állományának fejleszésére lakosonként. Krauterné 25 éve könyvtáros, 1968 óta dolgozik jelenlegi beosztásában. Sokrétű feladatai közé tartozik területfelelősi tevékenysége is. A mohácsi és siklósi városkörnyék falvaiban működő könyvtárak gazdája ebben az értelemben. — Megváltozott a könyvtárak funkciója az elmúlt években: a hagyományos könyvkölcsönzés mellett egyre több dokumentumhoz, kiadványhoz, ap- rónyomtatvónyhoz lehet hozzájutni bennük. A hozzám tartozó kistelepülések közül például Kölkeden már zenesarok is van a könyvtárban. Szeretnénk, ha minél több községben mielőbb meg tudnánk ezt a formát is valósítani mondta Krauter Györgyné. Külön köszönetét mondott azoknak a könyvtárosoknak, akik a falvakban minimális tiszteletdíjért évek óta oda- adóan dolgoznak. Saját ötleteik alapján alakítják azt a helyiségei, ahol a környékbeliek olvasnivalóhoz juthatnak; néhány helyen például a gyerekek szinte ott laknak a könyvtárban, oly szépen sikerült rendbe hozni. — A legnagyobb öröm? — kérdez vissza beszélgetésünk végén Krauterné. — Tudja a mi munkánk eredménye nehezen mérhető. Minden apró tett örömmé szépül. Szívdobogtató, ha új könyvtárba léphetek, mint például tavaly Babarcon, mert tudom, milyen volt az előző. Igazán akkor lesz boldog, ha majd minden „emberlakta helyen" hozzájuthatnak a könyvtári szolgáltatásokhoz az olvasók, akár — az egyébként sikeresnek bizonyult — mozgókönyvtárak segítségével is. Mert hiába a könyveladás növekédése — a kölcsönzésre mindig szükség lesz! Bozsik L. Szocialista Kultúráért A Leöwey német nemzetiségi tánccsoportja A Leöwey Gimnázium német nemzetiségi tánccsoportja Fotó: Läufer L. M i minden szükséges egy jó táncegyüttes létrejöttéhez? ügyes lányok, fiúk, lelkes táncoktató, terem a próbákhoz, fellépési lehetőségek, elegendő színvonalas tóncanyag. — És a legfontosabb: folyamatos munka és fegyelem — egészíti ki a fölsorolást Heil Helmut, és a három táncos nagy komolyan bólint. Nem nagyon lehet hiányozni a próbákról, beszélgetésnek, vi- háncolásnak csak a szünetben van helye, oda kell figyelni a lépésekre. A pécsi Leöwey Klóra Gimnázium német nemzetiségi tánccsoportjánál be is vált ez a „recept”. Tizenkét év alatt a keszthelyi Helikonon hat arany- és egy ezüstérmet nyertek, és most, augusztus 20-a alkalmából középiskolás tánccsoportok életében igen ritka elismerésben részesültek: átvehették a Szocialista Kultúráért kitüntetést. A tánccsoport harminctagú. Többségük a gimnázium német nemzetiségi tagozatos diákja, vannak néhányon más osztályokból, és néhányon már „visszajárok" az érettségi után. Magyarországi német nemzetiségi táncokat dolgoznak föl kiegészítve tájszólásokban előadott vidám történetekkel és népdalokkal. Jártak Bécsben és tavaly ősszel a grazi össztartományi fesztiválon tapsolt a nagyszámú közönség a műsoruknak. Heil Helmut, az együttes vezetője is a Leöwey diákja volt régebben, azóta C-kategóriás táncoktató, a Baranya együttes tagja, és műszerészként dolgozik a Mechanikai Laboratóriumban. Gimnáziumi évei alatt kezdett táncolni, akkoriban még csak alkalmi együttesek léteztek az iskolában; 1973ban alakította meg a gimnázium jelenlegi tánccsoportját. Bár a tagok természetszerűleg változnak, az együttes mégis állandó jelleget kapott, hiszen Heil Helmut létrehozott egy kisszámú stabil gárdát és módszeresen készíti föl az utánpótlás csoportot is. Évente körbejárja az elsősöket, és elmondja nekik a tánctanulási lehetőséget. Dávid Árpád cinkosan hunyorít: — A tagozatos fiúknak kötelező jelentkezni, mert fiúhiány van! Igaz néhány hét elteltével a fiúk többsége már szívesen jár. Én például azért örülök neki, mert nem maradtam olyan kétballáb, mintamilyen ennekelőtte voltam. Az együttesből még két lány jött el a beszélgetésre, Orovi- cza Erzsébet és Várhalmi Andrea. Minden szabad idejüket a tánc köti le, szüleik is örömmel veszik ezt az elfoglaltságukat. Erzsi két éve érettségizett, táncol a Baranyában is. Az együttes vezetője rendszeresen jár a falvakba táncokat gyűjteni, például Szűrbe, Babarcra, Véméndre. A tánccsoport nemcsak fesztiválokon, nagyobb rendezvényeken és a hagyományos svábbálokon lép föl hanem a német nemzetiségi falvakban is, ahol mindig örömmel fogadják őket. A legfőbb gondja a csoportnak a ruhák beszerzése, megvásárlása. Ritkák és drágák a még meglevő öltözetek, varratni sem egyszerű feladat. Az alsószoknyákat Helmut édesanyja készíti, a lányok hímezik a vállkendőket.-r- Kiválóan megtanul németül az, aki a Leöwey nemzetiségi tagozatára jár. Ügy érzem, a diákok is tehetnek valamit a tagozatért és azért, hogy jobban megismerjék a nyelvhez tartozó kulturális hagyományokat. A gyerekek is így vélekednek erről. Szeretném is megköszönni mindnyájuk lelkes munkáját és a gimnázium és a városi tanács támogatását. B. A.
