Dunántúli Napló, 1985. július (42. évfolyam, 178-208. szám)
1985-07-27 / 204. szám
„Világképrészletek" a kiállításon. Lauer Györgyi felvételei Újházi Péter kiállítása a Pécsi Kisgalériában Ki van a porondon? A legfontosabb: a szakmai színvonal emelése Gondolatok az amatőr rockzenei mozgalomról Megyei amatőr rocktalálkozót rendeztek a nyár elején Baranyában; a tapasztalatok jó lehetőséget kínálnak annak áttekintésére, hol is tart ma ez a népszerű, de közel sem problémamentes művészeti ág. Meglehet, tipikus reagálást árul el e sorok írója, ha bevallja zavarát. Bár több kiállítását látta, reprodukciókról ismerte műveit, tanulmányt olvasott róla, személyesen is találkozott vele, nem döntheti el, hogy szereti-e vagy csak borzongással figyeli a Művészt, és a Művész igényt tart-e a sze- retetére? Neurotikusnak vagy zseninek tartsa, naivnak vagy rafináltnak, bárdolatíannak vagy túlfinomultan intelligensnek .. .? Újházi Péter húsz éve van a pályán, 14 éve nyílt meg első önálló kiállítása a székesfehérvári István Király Múzeumban. Jóllehet, a pécsi kiállítás szűkszavú katalógusa otromba sajtóhibával 20 éves korában, 1960-ban fejezteti be vele a Képzőművészeti Főiskolát 1966 helyett, s ezzel ki is merül az életrajz, gyanakodni kezdhetünk, tán ez is egy fricska a katalógusokon rágódó közönség orra alá. Akkoriban, 0 hatvanas évek végén vidáman virágzott már az amerikai pop-művészet, s felfutóban volt a honi grafika epikus-groteszk-intellek- tuális vonulata. A festészet ozonbcn borzasztóan komolyan vette magát súlyos morális A magyar munkásmozgalom képeskönyve című kötet már kiállításával is magára vonja a figyelmet. Az ötödfélszáz oldalas munka'sokrétű, gazdag képi anyagával hűen tükrözi munkásmozgalmunk több, mint százéves történetét. A mozgalom fejlődési folyamatát a könyv 8 fejezetben mutatja be, több mint 1200 képdokumentum közreadásával. Különös értéke, hogy nagyobb terjedelmével mélyrehatóbban foglalkozik olyan korszakok bemutatásával is, amelyek kevésbé ismertek, de a történelmi összefüggések és a folyamatosság megértésében nélkülözhetetlenek. Módszere szerint időrendben rögzíti a különböző időszakok történel- mi-mozgalomtörténeti eseményeit, jól követve a történelem, a mozgalom belső logikáját. A felhasznált írásos dokumentumok és korabeli fényképek érdeklődést kelthetnek a történelemmel nem vagy csak felszínesen foglalkozó olvasóban is. A címben szereplő „képeskönyv” megjelölés — a kötet jó kétharmadában — túl szerénynek tűnik. Ugyanis nem egyszerű reprodukálásról, hivatásos vagy művészi fotók közreadásáról van szó, hanem sokkal többről. Arról, hogy a mozgalom tartalma, története, küzdelmes, ellentmondásokkal, veszteségekkel, esetenként tö- .résekkel is átszőtt múltja tárul 8. HÉTVÉGE gondoltaival, gomolygó színeivel vagy éteri tisztaságával; az avantgárd pedig ficánkolt örömében, hogy zöld utat nyerhetett végre a geometrikus absztrakció. Újházi szerencsére vidéki (volt). Nem sokat ad(ott) arra, hogy hivatásos művészként. nimbusszal fényesített üvegbúrában éljen, a megélhetés felé terelgetve művészetét. Jobban szeret(ett) olvasgatni, ődöngeni, firkálgatni régirégi papirosokra, csecsebecséket gyűjteni, apró bábszínházakat rendezgetni hordozható dobozokba, csak úgy, a maga gyönyörűségére. A táblaképeken meg csupa illetlen dolog: a gyerekrajzok felszabadult maszatolásával rohangálnak a képfelületen az emberek, macskák, madarak, lobognak a zászlók a várak tornyain, s ez a kavalkád a maga mellérendelő (de)komponáltságával egyre csak folytatódik. Lopás rajz: a kiállítás plakátja, meghívója. Ravaszul torzított emberkék cipelnek, fel előttünk és szól hozzánk a régi felvételekről, a megsárgult, megkopott röplapokról, plakátokról, Élő-elevenen, izgalmasan, meggyőzően, hitelesen. A kötet II. fejezete (Fel szocialisták, sorakozzunk!) az 1867-es kiegyezés és az 1905-ös évek közötti időszakot tárgyalja. Az itt közreadott 91 képdokumentum meggyőzően és megnyerőén mutatja be a munkásságunk osztállyá szerveződésének folyamatát. Azt a küzdelmet, amelynek során különböző eszközökkel, fegyverekkel létrehozta politikai és gazdasági szervezeteit. A fejezet történelmi folyamatba ágyazva jeleníti meg a cselédek, parasztok sorsát és szervezkedését, új elemekkel gazdagítva a mozgalom nemzetvonszolnak dugnak, .csennek valamit, akármit, s futnak, lelépnek, slisszolnak, iszkolnak, tűnnek vele — a papír széle felé, hogy a háta mögül újra előbukkanjanak. Nem karikatúra, annál indirektebb. Nem a lopás ténye érdekli, hanem a hogyanja. Lehet bosszankodni, nevetni, nincs kizárva az „én sem vagyok jobb” összekacsin- tós-föloldás sem. Csak az ítélet. A művész és a magunk helye ugyanis ebben az életjátékban nem egyértelmű. Egyszerre közeli és távoli, a miénk is meg nem is, meg is akar nyerni bennünket, meg fütyül is ránk. Vakolással, földfestékkel, terrakotta faktúrákkal alakított hatalmas táblaképeken beszél hangulatokról, lélekál- lapotokról, mégis többet árul el magáról, amikor 50—100 éves hivatali és magániratokat preparál óképpen, hogy a múlt különböző rétegeiből előgyűrűző, szívfájdítóan jelentéktelen emberi üzenetek, bölcsességek és zsoltáros szövegek, latin és közi és hazai kapcsolatait, vezetőinek életútját. A szabadszervezetek, a szakszervezetek tevékenységét bemutató részletek hézagpótlóak. Szenvedélyességükkel, szug- gesztivitásukkal a könyv sajátos színfoltját képezik a röplapok, a plakátok, az első szocialista újságok. A tett és ten- niakarás, a mozgalom olykor megtorpanó, de fokozatosan növekvő ereje nyomon követhető a tömegmegmozdulásokat dokumentáló fotókon, rajzokon. Megrázóak a terrort vagy éppen az egyéni sorsot és nyomort bemutató dokumentumok. A képeket kísérő szövegek tömörek, világosak, lényegre- törőek, S ami a legfontosabb: Hagyják, hogy a látvány' ,,befrancia idézetek, csipkealátét és repró, egyszerre nevetni- és sírnivalóan szép emberi emlékművé válnak. De mit kezdjünk a dobozokkal? A világ távoli szegleteiből összehordott leletekkel (szög, barométer), faragvá- nyokkdl (emberkék, házikók), elváltoztatott hulladékokkal, drótkígyókkal, tükrökkel, botladozó pléhfigurákkal. Olyan miniatűr environmentek ezek, amelyek mindannyiunk tárgyait tartalmazzák, ettől nem magánmitológia, magánügy az egész, hanem közösségi jelenségek, jellegzetességek makettje. A bevezetőben feltett kérdésekre nincs válasz. A kérdések a rosszak. Újházi lebeq a teoretikusok elvi vitái felett. Következetesen építi teljessé magateremtette világát. Az alkotás nem önkifejezés nála, hanem életforma. Biciklizik, fest, iszik, rajzol, meditál,... de sosem azon, hogy mit szólunk hozzá. Húsz Mária széljen", ami itt sokkal hatásosabb, mint az elvont magyarázat. Hasonló tömörség és lényegkiemelés jellemzi az egyes fejezeteket bevezető összefoglalók többségét is. A képek hatását több helyen versek, versrészletek erősítik. Az összkép teljességéhez hozzátartozik az is, hogy a befejező részek (1948-tól, 1950től) a tényleges mozgalmi eseményekből valójában kevesebbet mutatnak. Ezért itt a személyes résztvevőnek hiányérzete van. Ez az időszak talán még túlzottan közeli, bizonyára ezért is érezhetően fokozott benne a szubjektivizmus. A szöveg és képanyag egy része itt elmarad az előző fejezetek színvonalától. A kor valójában sokkal árnyaltabb, összetettebb, mint ahogy azt az utolsó fejezet bemutatja. Meg kell jegyezni azt is, hogy a könyvben zömmel a központi, budapesti események képei, dokumentumai szerepelnek. Ez önmagában is ösztönzés lehet arra, hogy a vidéki centrumok mozgalomtörténeti anyagainak a kiadvány színvonalát példaként követő összegyűjtése és feldolgozása mielőbb befejeződjék, s a közzététel se várasson magára. A kötet képsorrendje logikus; a képszerkesztés és a tipográfia — helyenkénti zsúfoltsága ellenére is — kivételes értékeket tükröz. A benne szereplő eddig nem publikált dokumentumok pedig növelik a mű forrásértékét. Szakszerűen összeállított képjegyzék teszi teljessé a kiadványt. Dr. Falud! Gábor A hatvanas években hódító útjára indult, jelentős eredményeket felmutató amatőr zenei mozgalom a nyolcvanas évek elején újabb fellendülő szakaszába érkezett. Sok fiatal ismét, ebben a zenében találta meg az önkifejezés lehetőségét — egy olyan időszakban, amikor számolni kellett a megváltozott gazdasági és társadalmi körülményekkel, az életmód és a szabadidőszokások átalakulásával, az értékek zavaraival. A műfaj társadalmi jelenlétét a technikai eszközök elterjedése is feltűnően szélesítette, erősítette az elmúlt években. Az ifjúság művelődésének, szórakoztatásának egyik formáját, de tömeghatását tekintve sem mindegy, hogy alkotásai milyen eszmei és esztétikai értékeket képviselnek, s milyen magatartásmintákat közvetítenek az amatőr zenekarok köré szerveződő közösségek számára. A rockzene technikai igénye napjainkban még tovább fokozódik, emiatt sokszor nem a tehetség, hanem a zenélő fiatalnak vagy családjának anyagi teherbíróképessége határozza meg egy amatőr rockzenekar működési lehetőségeit. A művelődési intézmények — bár a rock konjunktúrája idején jelentős hasznot húztak a műfajból — az amatőrök támogatására nem fordítottak kellő gondot, még ma is egyfajta bizalmatlansággal kezelik őket. Nem megoldott — a profi rockzenekarok esetében sem — a kritika kérdése. A gyakran sok száz hallgató előtt koncertező amatőrök nemigen kapnak minősítést produkciójukról, nincs, aki felhívja figyelmüket esetleges hibáikra, erényeikre. Nem is beszélve arról, hogy így az értékek felé orientálódás, az autonóm alkotómunka és a felelősségvállalás is nehezebb körülmények közt zajlik. További gond a vidéki zenekarok esélyegyenlőtlensége (a Hanglemezgyártó Vállalat, rádió, tv, a nem fővárosi zenekarokra nem fordít kellő figyelmet), emellett a pályakezdés, a családalapítás nehézségei, a katonai szolgálat kötelezettsége is mind hozzájárul a zenekarok gyakori felbomlásához, át- és újjáalakulásához, a gyakori tagcserékhez. A problémákat érezve, a továbblépés érdekében a Baranya Megyei Művelődési Központ 1984-ben figyelemreméltó koncepciót és programot dolgozott ki. Ennek értelmében minden évben megyei amatőr rockzenei találkozót (versenyt) szervez, ahol szakmai zsűri értékeli a produkciókat, s egyben bemutatkozási, szakmai tapasztalatszerzési lehetőséget biztosit. A találkozókról videofelvételt készít, ennek részletes elemzése az év közben sorra- kerülő továbbképzések egyik Környezetvédelmi dokumen- tumfilm-sorozat forgatását kezdte meg az Országos Oktatástechnikai Központ. Négy éven át mindig az esztendő azonos időszakában megörökítik a maga nemében egyedülálló környezethelyreállító munkát: a Kis-Balaton. vízvédelmi rendszerének 'kialakítását. témája lesz. A legjobban szereplő, illetve leginkább fejlődőképes zenekarok részére — a tehetséggondozás egyik formájaként — képzést nyújt a sikondai Baranya Megyei Jazz Tábor külön szekciójában. A regionális és országos amatőr fórumokra, valamint az évenként megrendezésre kerülő Salgóbá- nyai Rocktáborra (képzés, felvételkészítés), szakemberek bevonásával kiválasztja a zenekarokat és biztosítja részvételüket. A megoldandó feladatok közé tartozik egy amatőr centrum létrehozása — állandó bemutatkozási, fellépési és próbalehetőség céljára. Fontos lenne egy hangstúdió kialakítása, ahol a zenekarok elkészíthetik „demo” felvételeiket a Hanglemezgyár, a rádió és egyéb fórumok részére. Jó lenne, ha a művelődési házak támogatnák az amatőr rockzenekarokat, mert jelenleg az együttesek nagy részének nincs fenntartója. Szükséges lenne a megyei közművelődési intézmények összefogásával egy közös, korszerű hangosító- park megteremtése. Az 1984. óta élő program több pontja már megvalósult: tavaly és idén is sor került a megyei rocktalálkozókra és az évközi szakmai továbbképzésekre. A legjobb együttesek kiemelkedő sikereket értek el a területi és országos találkozókon, két zenekarnak rádiófelvétele is készült. Az 1984-es megyei találkozó óta szinte valamennyi zenekar fejlődött — ez a megállapítás a közelmúltban lezajlott találkozó értékelésén hangzott el. A zenekarok nagy része azonban még mindig a hagyományos, kemény „fémzene" elkötelezettje, kevesen merték vállalni a kísérletezést, az új törekvések bemutatását. A nyilvánvaló példaképek, divatirányzatok mellett a zenészek általános műveltségi színvonala, szociális körülménye alakította gondolataik, érzéseik formába öntését. A zenekarok többségének gondot jelentett a zene, a szöveg és a látvány (színpadi show) megfelelő arányainak, egységének színvonalas megvalósítása. Mindezek ellenére biztató a kép; a Megyei Művelődési Központ, a Pécsi Ifjúsági Ház (amellett, hogy otthont ad a Baranya Big Bandnek, a Royal Dixielandnek és egy leendő dzsesszkórusnak), az Apáczai Nevelési Központ (zenei műhelyével) és a DOZSO jelentős erőfeszítéseket tett a műfaj érdekében. Amennyiben a jelzett program megvalósításában újabb lépések történnek és helyi értékeinkre jobban odafigyelünk, további fejlődés várható az amatőr művészeti mozgalom sokszor mostohagyerekként kezelt ágazatában. Koszits Attila A szakemberek a Kis-Bafa- ton védőrendszerének helyre- állításában látják a fő megoldást a tó megóvására, a vízminőség javítására. A védőrendszer első üteme már elkészült, a film ezen munkálatokat, a következő esztendőkben pedig a további „lépéseket” és a természeti környezetben bekövetkezett változásokat örökíti meg. Esti Béla — S. Balog Ilona — Szántó Tibor fl magyar munkásmozgalom képeskönyve 1947. május 9. Új jelszó születik az angyalföldi nagygyűlésen: Fizessenek a gazdagok I Környezetvédelmi dokumentumfilm
