Dunántúli Napló, 1985. július (42. évfolyam, 178-208. szám)
1985-07-20 / 197. szám
lfasari visszapillantó Közel nyolcvanezerén keresték fel idén a vásárt Új tartalmak és Sokan érdeklődtek a híradástechnikai bemutatók iránt hangsúlyok Mi újat hozott az idei Pécsi ipái Vásár? Megvallom, magam is fültanúja lehettem csalódott látogatói hangoknak, miszerint ez a tizedik, tehát jubileumi vásár elmaradt az előzőektől, kevesebb látnivalóval szolgált. Mármost attól függ, kinek a nézőpontjából, milyen ismérvek alapján, mihez képest hasonlítunk és minősítünk. Tény, s ebből a hírveréskor a rendezők sem csináltak titkot, a korábbinál jóval kevesebb hazai kiállító jött Pécsre, a terület is kissé zsugorodott. Mindezen nem kell csodálkozni, a vállalatok és szövetkezetek pénzszűkében vannak, nagyon is megnézik, mire költenek, mely vásárokon szerepeljenek, hiszen itt nem kis pénzekről van szó. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha a távolmaradást a gyártmány- szerkezet megújulásának lassulásával is összefüggésbe hozzuk, kevés az igazi újdonság, egyeseknek egyszerűen nincs mivel dicsekedniük. A jelentkezés természetesen önkéntes, hogy milyen a részvétel a vásáron, a rendezőknek erre úgyszólván semmi ráhatásuk nincs, elvégre nem lehet senkinek a nyakába lasszót dobni és behúzni tíz forró napra a Köztársaság téri iskolákba. A rendezőknek csak egyetlen lehetőségük marad, vonzóbbá, tartalmasabbá tenni a vásárt, ezzel ösztönözve szereplésre minél többeket. Egy vásárnak sok urat kell szolgálnia. Mindenekelőtt és legelsősorban is szolgálnia kell a kiállítókat, akik fizetnek a szereplésért, s joggal elvárják, a vásáron az ő piaci, üzleti szempontjaik érvényesüljenek. Ugyanakkor, miután ezek a vásárok nyilvánosak — és ezt a nyilvánosságot az árupropaganda érdekében maguk a kiállítók is ‘igénylik — szolgálni kell a közönséget, a látogatókat. Hogyan és mivel? Minél több újdonság felvonultatásával, aztán mindenféle más mutatvánnyal, műsorokkal, árusítással, kertvendéglőkkel, amolyan vidám vásári jelleggel. Szolgálnia, előmozdítania kell a magyar-jugoszláv határ menti kereskedelmet, lévén, hogy a vásár e kapcsolatoknak egyik fontos láncszeme. Alkalom és lehetőség a kereskedelemben érdekeltek találkozására, üzletkötésekre, új ismeretségek születésére és új üzletek elindítására, a kereskedelem útjában álló esetleges akadályok elhárítását célzó eszmecserére. A vásár kiváló alkalom a testvérvárosi kapcsolatok ápolására is, Pécs és Baranya testvérvárosai és -megyéi immár mindnyájan bemutatkoztak, a Ivovi kiállítók ezúttal második alkalommal. A barátság demonstrálásán túl szereplésük hozott üzleti eredményeket is, gondoljunk csak az áruházi cserékre. Végül a vásárnak, mint idegen- forgalmi nevezetességnek, szolgálnia kell a várost. Azzal, hogy megtelíti szállodáit, idecsalogatja az idegent, aki itt költi el a pénzét. Pécsi Ipari Vásárok nélkül bizony szegényebbek lennénk egy rangos, nyári, üzleti és idegenforgalmi megmozdulással. Mi újat hozott hát az idei vásár? Ha a hazai érdeklődés — hisszük, csak átmenetileg — mérséklődött is, mint annak idején hírül adtuk, soha eny- nyi külföldi kiállítót nem üdvözölhettünk városunkban, mint most. A sok-sok céggel felvonuló jugoszlávok és szovjetek mellett önálló kiállítással jelentek meg az NSZK-beli FelI- bach cégei. A dél-német város képviselői egyúttal fölvetették azt is, szívesen lépnének testvérvárosi kapcsolatba Pécs- csel, fölhívó a figyelmet bizonyos rokon vonásokra, miszerint csakúgy mint Pécs, Fel I- bach is a szőlő és a bor, a kertművelés hazája, hasonló szerkezetű az ipara. A kapcsolatok jövőjét eldöntendő, a két város polgármestere a későbbiekben találkozik. Aztán itt volt két — a magyar piacon mélyen bent levő- osztrák cég hajtóműveivel, elektronikai alkatrészeivel. Ebből az alkalomból megfordult a vásáron a budapesti osztrák nagykövet é| a kereskedelmi attasé, akikkel megállapodás született, a Magyar Kereskedelmi Kamara közreműködésével, magyar és nyugati cégek részvételével ősszel szimpo- ziont rendeznek Pécsett. A belga nagykövet látogatásakor is új gondolatok fogalmazódtak meg, a közvetlen vállalati kapcsolatok megteremtése, az együttműködési lehetőségek feltárása érdekében megrendezik a magyar és a belga műszaki és gazdasági szakemberek találkozóit, mégpedig 'Kaposvárott, Pécsett és Bolyban. Voltak ötletei az együttműködésre a vásárt megtekintő angol nagykövetnek is. A fokozódó nemzetközi érdeklődés és részvétel, hiszen a pécsi ipari vásároknak a rendezők szándékai szerint a későbbiekben mindenképpen nemzetközi jelleget kell ölteniük. üzleti szempontból tehát sok újat hozott az idei vásár. Hogy a közönségnek kevesebb látnivaló jutott, a vásárnak a jobb évekhez képest kevesebb látogatója volt? Ez sajnálatos, de önmagában még nem minősíti a vásárt. A vásárok az egész világon átalakulóban vannak, de egyáltalán nem a nagyközönség szempontjaitól vezéreltetve. Hadd emlékeztessünk csak a hajdani budapesti nemzetközi vásárokra, melyek kezdetben azt voltak hivatottak demonstrálni, hogy van árunk, s amolyan vidám vásári hangulatot árasztva milliós látogató sereget vonzottak. Hol van már ez?! A BNV-n kiállítók legszívesebben kizárnák a nagy nyilvánosságot, csakhogy minél nyugodtabb körülmények között tárgyalhassanak, tájékozódhassanak, üzletelhessenek. Na persze, a nagyközönségnek igenis kapun belül a helye, a vásárnak alkalmasint szolgálnia kell az ő épülésére is. Átalakulásról beszéltünk, nos, éppen azokra a változásokra és változtatásokra érdemes felfigyelnünk, amelyek már nyomot hagytak az idei rendezvényen is. A szervezők és rendezők felismerték, a hagyomány önmagában már kevés, a Pécsi Ipari Vásár is keresi és találni akarja helyét, a kiállítók piaci érdekeit jobban szem előtt tartva, új tartalmakkal és hangsúlyokkal kíván gazdagodni, új arculatot ölteni. Ebből a szempontból figyelemre méltó a Magyar Kereskedelmi Kamara és annak dél-dunántúli bizottsága mesz- szemenő közreműködése, a tartalmi gazdagításhoz való hozzájárulása, kapcsolatteremtő és kapcsolatépítő tevékenysége. A bőrös karakter kidomborítása érdekében összehozta és együttes bemutatkozásra bírta a bőr- és bőrfeldolgozó- ipari vállalatokat és szövetkezeteket, mindemellett az összes érdekeltet összehívó, országos ankét megrendezésére vállalkozott, ahol a résztvevők arról folytattak előremutató eszmecserét, hogyan lehetne értékes nyersanyagkincsünk, a sertésbőr feldolgozását fokozni. Egy másik szakmai ankétjukkal a csomagolás, a csomagolás- technika ügyét kívántá k előbbre vinni. Egyébként a kamara dél-dunántúli bizottsága megszervezte tagvállalatainak külön bemutatóját is, népszerűsítve egyebek mellett a szépen csomagolt, ipari forma- tervezett termékeket. A vásár tehát új irányokba mozdult el. Ehhez persze másfajta keretek, más feltételek is szükségeltetnek. A rendező Mecsek-Tourist az adott helyzetben ugyan igyekezett a legkedvezőbb elhelyezést biztosítani a kiállítóknak, ám a tantermek — szegényes háttér. A tantermekből ki kell lépni. Erre minden remény megvan, már kiszemelték az új helyet, s az új vásárterület létrehozását a Városi Tanács is támogatja. Az első kiállítócsarnokot a városi sportcsarnok tő- szomszédságában kívánják tető alá hozni, ez a környék lesz majd a pécsi ipari vásárok állandó helye, kedvező keretéül szolgálva a megújulásnak. Miklósvári Zoltán Rangot a teljesítmény ad Versenyben maradni Munkában az AGROKER Vállalat vezetősége Az igazgatói tanács választóülése még februárban Mikor jó két hónappal ezelőtt egy bizonyos vállalati tanács alakulása, összetétele felől érdeklődtem, azt mondta egy pécsi vállalatigazgató, akkor még csak megbízott vezető: korántsem az igazgatóválasztás lesz a tanács legfőbb tiszte. Ennél sokkal többről, fe- lelősebb dologról van szó: irányt, „fazont" adni a cég munkájának, minden módon segíteni a döntéselőkészítések embert próbáló folyamatát. Ezúttal a pécsi AGROKER-nél igyekszem kideríteni, mire jutott a működése eddigi néhány hónapjában a vállalatvezetőség. • * * A vállalati közgyűlés február 18-án megválasztotta a héttagú vezetőséget, az igazgatót — aki egyben a vezetőség elnöke is — tisztében megerősítve. — Az első nehéz feladat az igazgató ötéves feladattervének elkészítése volt — mondja Hengl Lajos géposztályvezető, a vezetőség tagja. — Ha csak annyit mondok a dokumentumról, hogy tartalmazza fejlesztési koncepciónkat, a személyzeti munka korszerűsítése jegyében szorgalmazza a határozott időre szóló kinevezéseket, megköveteli az igazgatótól, hogy tanítsa meg élni a beleszólás jogával az embereket, mindez jelzi, hogy nem a „kirakatba" készült, hiszen már egy év múlva is ennek alapján értékeljük az igazgató munkáját. Az éves gazdasági terv és a hozzá kapcsolódó érdekeltségi rendszer elkészítése sem volt éppen kis feladat. Foglalkoztak belső szervezetük, működésük kérdéseivel is. A rendészettel kapcsolatban ősztől önkéntes társadalmi segítők közreműködését tervezik, s akadt olyan téma is, melyet még nem tudtak megnyugtatóan megoldani, mint például a vállalaton belüli árumozgatás észszerűbb megszervezését. írásba foglalták az igazgatóval kapcsolatos munkáltatói jogokat, ezentúl ugyanis a vállalat az igazgató munkaadója. — Hozott-e valami újat a héttagú csapat a vállalati stratégia kialakításában? — kérdezem az osztályvezetőt. — Vannak elképzeléseink arra, hogyan kell dolgoznunk és kereskednünk, hogy megéljünk belőle. Csak akkor tudunk versenyben maradni, ha jó árut adunk a termelőnek színvonalas kiszolgálással. Tartalék-elképze- léseink is vannak: szeretnénk fellendíteni a háztáji kisgépek piacát, hús- és konzervipari gépek forgalmazását tervezzük. — Az igazgatónak milyen a viszonya a vezetőséghez? — Igényli támogatásunkat, segítségünket, támaszkodik ránk: ez a kapcsolat erősíti a bizalmat. * * * Hengl Lajos fiatalember, eredeti foglalkozása gépészmérnök. Tanári katedrát cserélt fel az osztályvezetői székkel: korábban a Budapesti Műszaki Egyetemen dolgozott tudományos kutatóként. Hogy jól tette- e? . . . Két év után elnökhelyettes lett. Ez jelzi talán, hogy nem eredménytelenül igyekezett talajt fogni a mezőgazdasági gépek világában. Varga J. A MAGÉV-nak sorozatban készülnek a szellőzöventillátorok Erb János felvétele Ismét keresettek a mázaszászvári ventillátorok Bíznak a talpra állásban Aki maradt, megtalálja a számítását Nem könnyű dolog bejutni a Szellőző Művek 5. számú mázaszászvári gyáregységébe! Gyárkapun belül is rend és fegyelem. A 130 személyes kisüzem élére új igazgató-főmérnök került. Csilléry Gyulát, aki visszament a budapesti központba, a 34 éves Mikó Sándor gépészmérnök váltotta fel. A Szekszádi MEZŐGÉP Vállalattól jött, - pályázat útján. A műszaki egyetemet ösztöndíjasként végezte el Kijevben. Szegedi László, újonnan kinevezett termelési vezető bemutatja a termelőhelyeket. A múlt esztendő termelési gondjait sehol sem tapasztalni. Tavaly, tavalyelőtt vállalati gazdasági munkaközösségek alakultak gombamód, hogy tartsák a szoros határidőt. Célkitűzéseik felemás módon valósultak meg. A vgmk-kba tömörültek cseppet sem panaszkodtak, de az üzem póruljárt. A dolgozók egy része elvándorolt, nőtt az állásidő, a garanciális hibaelhárítások száma. A Kubába szánt export- termékek selejtrészeinek a kijavítása többe került, mint maga a gyártás. Aztán már csak egy-két darabos egyedi megrendelésekre futotta a megszokott 30-40 darabos szériák helyett. A kiútkeresés megkezdődött. Több gmk feloszlott. Az egyikből csak egyetlen dolgozó maradt meg a cégnél, a többiek kiléptek. Csaknem tíz vezető műszaki szakember kikérte a munkakönyvét, környékbeli munkahelyeken helyezkedtek el. Néhányon Mázán önálló gmk-t szerveztek. Akik maradtak, bíznak a talpra állásban. A jóval kisebb létszámú'műszaki gárda ilyen helyzetben is igyekszik jól megszervezni a 60—70 féle ventillátor gyártását.- Újra kezd programszerű lenni a termelés — mondja Jázmin János brigádvezető. - örülünk annak, hogy 'hamarosan bevezetik a teljesítmény és a minőség utáni prémiumot. Jobban megfizetik majd a hajtás munkásokat. Sokat kell javulnunk, főként az ösz- szeállításban, a hegesztésben, valamint abban, hogy a rajzok, a dokumentációk útmutatásait maradéktalanul figyelembe vesszük. Súlyos probléma az akut villanymotorhiány, főként a hazai típusoknál. Ezt részben azzal hidalják át, hogy szocialista országokból vásárolnak elektromotorokat. Maguk a megrendelők is részt vállalnak ebből, mint például a Sopia- na. — Helyben végezzük a szerszámkészítést és -javítást, hogy időt nyerjünk — kapcsolódik beszélgetésünkbe Pál Mihály KISZ-titkár. 20-25 fiatal 7500 óra munka utáni, hét végi KISZ-műszakot vállalt, hogy fogadhassuk a többletmegrendeléseket. Megnyugtató, hogy egész esztendőre lekötötték a teljes kapacitást, és remény van arra, hogy a tervezett 55 milliós termelési értéket lényegesen túlteljesítik. Újból keresik a mázaszászvári ventillátorokat, levegőztető forgórészeket. Nem véletlen, hogy ebben az esztendőben mintegy 700 négyzetméteres szerelőcsarnok építését szeretnék elindítani központi segédlettel. Csuti J. HÉTVÉGE 5.
