Dunántúli Napló, 1985. július (42. évfolyam, 178-208. szám)

1985-07-20 / 197. szám

Elfolyik vagy lefolyik? Nagy esőzések után a Mecsekről lezúduló víz helyenként mint folyam hömpölyög a szűk pécsi utcákban. A városban úgynevezett elválasztott rendszerű vízelvezetés van, ami azt jelenti, hogy a szennyvíz és a csapadék külön csatornákon folyik. A város csapadék-csa­torna hálózatának a hosz- sza megközelíti a 127 ki­lométert. Ez kevés. A vá­rosi tanácsnak évente 7—8 kilométer csatorna megépítésére van pénze. S ennek döntő többségét az új városrészek csator­názására fordítják. A legnagyobb problé­mát az • okozza hogy a Mecsek-oldal és a belvá­ros csapadékvíz-elvezeté­se nincs megoldva. Lu­kács Endre, a városi ta­nács főelőadója szerint a hegyvidéki dűlőutak zárt vízelvezetésére hosszabb távon sem kedvezőek a kilátások, a belváros csa­tornahálózatának fejlesz­téséhez pedig anyagiak híján nagyon szerényen tudnak hozzáfogni. Mit lehet tenni? — Mint Lukács Endre el­mondta, az elképzelések szerint a következő ötéves tervciklusban a Mecsek-ol- dalon, a Lapisi út, üdü­lő Szálló környékén övár­kot alakítanak ki, amely visszafogja a csapadék­vizet, így jóval kevesebb jut le a városba. A másik megoldás, hogy a meglévő csapa­dékcsatorna hálózatot rendszeresen karbantart­sák kitisztítsák. Ez jelen­leg tanácsi feladat. A munka gyakorlati részét az erre is felkészült Pé­csi Vízmű végzi. De nincs leszabályozva, erre a ta­nácsnak nincs elkülönített pénze. Ezt különböző he­lyekről „csípik le". Eddig évente 5—800 000 forint jutott erre a célra, idén már 1,5 millió forint. Mire elég ez a pénz? — Még ez a majd duplájá­ra nőtt összeg is csupán arra, hogy a vízelnyelő­rácsokat, aknafedeleket kitisztítsák, helyreállítsák egy-egy nagyobb eső után, s a város egyik fő vízgyűjtőrendszerét — a Lenin tér, Mártírok útja, Veress Endre út csatorná­it néha kitisztítsák. Ez utóbbi helyeken azonban havonta kellene a kar­bantartást elvégezni. De a többi csatornát is leg­alább két-hórom havonta. Ezek után nem megle­pő hogy a csapadékvíz sokszor még napokkal az esőzések után sem folyik le a víznyelő rácsokon, s az utak szélén kisebb-na- gyobb tócsák „boldogít­ják" elsősorban a gyalo­gosan közlekedőket. Amire futja a pénz­ből, azt természetesen a Pécsi Vízmű csatornaüze­mének brigádja — egy FAUN csatornatisztító gépkocsi és két ember — elvégzi, a karbantartásra is tartaléknak, de fo­lyamatos tisztításról nem beszélhetünk. Nyirati Ist­ván, a Vízmű csatornaüze­mének a vezetője szerint többnyire ott dolgoznak — a tanáccsal egyeztetett tervek szerint — ahol la­kossági bejelentés alap­ján szükséges. Ha tehát a lakosság nem jelzi, hogy például a József At­tila út-—Rét utca sar­kán a víznyelőnél nem fo­lyik le a víz, s nem jár arra egyetlen illetékes sem, akkor bizony a tócsa napokig ott marad. R. N. 4 >. HÉTVÉGE A kishárságyi park ékessége: a Zichy-kastély Lauer Györgyi felvételei A kishárságyi park Hogy került a közönséges fenyősor az egzoták közé? Er­re a kérdésre, amely hosszú idő óta foglalkoztatta Tilesch György nyugalmazott erdőmér­nököt csak ez év tavaszán kapott választ. Ekkor találko­zott Borza Mariettával, a kis­hárságyi kastély egykori tulaj­donosának feleségével, aki a szarvasi arborétum alapítójá­nak unokája .. . Tilesch György évek óta fá­radhatatlanul dolgozik a ba­ranyai parkok felmérésén, és felújításuk tervein. Az ő nevé­hez kötődik többek között a bólyi, a püspökszentlászlói, a szentegáti, az üszögpusztai park rekonstrukciójának, illetve (kialakításának terve. Kezdet­ben sem pénzért, hanem kedv­telésből, megszálottságból tett eleget a felkéréseknek és ké­sőbb már kérni sem kellett. Kishórságyra Szentegáton hívták fel a figyelmét. Ez a terület is a Szigetvári Állami Gazdasághoz tartozik, és a gazdaság vezetői egyszer meg. említették, hogy örülnének, ha Kishárságyot is megnézné. Ma az a véleménye, hogy ez a park Baranya egyik gyöngysze­me. Viszonylag kevesen isme­rik. A zselici természetvédelmi területhez tartozik, s külön nem nagyon emlegetik. Azóta elké­szítette a park eredeti nö­vényvilágának térképét, s már készek azok a tervrajzok is, amelyek a felújítás részleteit tartalmazza. A parkot az 1930—40-es években kezdték kialakítani Zichy grófék. A gróf felesége, Borza Marietta még jól emlé­kezett édesapja, Borza Pál munkálkodására, aki a szarva­si arborétum alapítójának, Borza Józsefnek volt a fia. Bor­za Pál folytatta édesapja mun­káját, tovább gazdagította a szarvasi arborétumot. Lánya nemcsak szemtanúja, ha­nem résztvevője is volt en­nek, s később számos növény­féleséget telepített át férjével egyetértésben a szarvasi ar­borétumból Kishórságyra. A park alakításakor arra is ügyeltek, hogy jól láthatóan elkülönítsék a gazdasági ud­vart és a park területét. Épp ezért a gazdasági épületeket és az udvart egy fenyősorral választották el a parktól Ezek­nek a fenyőknek azonban volt még egy nagyon fontos funk­ciójuk. Melléjük, sőt közéjük .^tették azokat az egzotákat, amelyek fejlődéséhez pont a fenyők biztosítottak védettsé­get. A háború sok álmot, ter­vet meghiúsított, s arra már nem került sor, hogy a fejlő­désnek indult egzoták mellől eltávolítság az oda nem illő fenyőket. . . A 2,5 hektárnyi kishársá­gyi parkban ma számos, ere­detileg a tengeren túlról, il­letve Szarvasról származó eg- zota él. Közülük is kimondot­tan riktaságszámba megy né­hány faj. így például a hegyi mammutfenyő, amelyből három van a parkban. Ez a fenyő a kétezer méter magasságú sziklás hegyeken honos. Meg­él a kishárságyi parkban a Sequoia sempervirens, a part1 mammutfenyő is — öt van be- lőle —, amelynek igazi hazája a Csendes-óceán partvidéke. A hegyi mammutfenyő télálló, a parti pedig fagyérzékeny. Ennek ellenére mind a ket­tő kitűnően érzi magát a kis­hárságyi parkban. Igaz, a leg­utóbbi telünk kissé megperzsel­te a parti mammutfenyőket, de sérüléseiket lassan kiheve­rik. A szakirodalom szerint ha­zánkban nagyon ritka ez a fenyő. Ezért külön érdekes­ség az, amit Borza Marietta mondott Tilesch Györgynek: annakidején ő nemcsak a parkba, hanem a közeli erdő­be is ültetett parti mammut­fenyő csemetéket, tehát köny- nyen elképzelhető, hogy kö­zülük néhány ma fellelhető. A két mammutfenyő fajtán kí­vül kolorádó fenyő, mocsári ciprus, liliomfa, császárfa, csörgőfa, szivarfa is található a parkban. A 30-as, 40-es években ülte­tett csemeték az idő folyamán megnőttek. Van olyan fenyő, amely törzsének átmérője 120 cm. A rekonstrukciós tervek rájuk alapozódnak. A parképí­tés egyik főszabálya ugyanis az, hogy fokozatosan magaso­dó növényeket kell telepíteni. A legmagasabbaknak kell megfogniuk a szem vándorlá­sát. Ezek a magas fák, az em­lített fenyők már megvannak. Most a középmagas, illetve a fűből alig kiemelkedő nö­vényzetet kell megtervezni. Ti­lesch György tiszafákat, ari­zonai ciprusokat, virginiai bo­rókákat, kúszófenyőket, madár­birseket, Juliska-borbolyát, fű­szer-cserjéket képzelt el a fo­kozatos átmenetet megte­remtő növényzetnek. A séta- utakat is úgy tervezte, hogy minden jól látható legyen. Visszavan a tervek műszaki és történeti leíró része: Ezleket az írásos munkákat még az Idén szeretné befejezni. T. É. U| utakon Építő közösség ■ Idén befejezik a kertvárosi gázvezeték építését ■ Hét utcában dolgoznak, hetven családot látnak el Matisa Lászlóéknál, az Orgona utca sarkán Kertvárosban föld­gázzal működnek már a gázkályha, fűtőtest. Fotó: Erb János A terv: augusztusra befeje­zik az öreg kertvárosban a gáz­elosztó vezeték építését. A pécsi Kertvárosi Gázelosztó-ve­zeték Építő Közösség tavaly év végéig a huszonhét kilométeres szakaszból átadott tizenkilenc kilométert. Ma a negyvenkét utcából már csak hét van visz- sza, és az ezernégyszóz család­hoz hetven híján eljutott a föld­gáz. Idén májusban kezdték az építést, elkészült a 440 méter hosszú Szövetség utca, és a Keszüi út kétszáz méteres sza­kasza, amelynek második fe­lében még ebben a hónapban megkezdik a munkát. S napo­kon belül felvonulnak az Árnyas útra, és a nyáron dolgoznak a Bolgár Néphadsereg útján. Áp­rilisban dőlt el, hogy három utca a Bokréta, a László és a Béka utcában is megépítik a földgázvezetéket, amennyiben a Közösség vállalja a nyolcvan­száz méteres ideiglenes út el­készítését is. Vállalja. Az itt la­kókat többletkiadás nem terhe­li, a 140 000 forintot a Közös­ség megtakarított pénzéből adja. A három utca tervei ké­szek, rövidesen kezdődhet az útépítés, miután a DÉDÁSZ át­helyez egy villanyoszlopot. Az Építő Közösség — tulaj­donképpen társadalmi vállalko­zás — maga a kivitelező, szer­ződéskötő, félmillió forintos alappal rendelkezik az anyag- beszerzésre, és a partnerek munkájának finanszírozására. Jól gazdálkodik, pontosan fi­zet. Ez a kisvállalatként műkö­dő társadalmi közösség ma is jórészt magánvállalkozókat fog lalkoztat, elsősorban a föld­munkákban és a vezetékszere­lésben, de jó.partnere az ÉP- FU, amely gyorsan, pontosan szállít, és a BÉV, amely folya­matosan biztosítja a betont. A befejező aszfaltmunkákat pe­dig a Közúti Építő Vállalat szakemberei végzik. Elmondtuk már, hogy a Kö­zösség a munka befejeztével feloszlik, és elkészülnek a vég­számlák. A pénzzel azonban csak a jövő év első felében szá­molnak el, mert segítenek a Táncsics Mihály úti általános iskolának a belső fűtés szere­lésében. Az itt lakók érdeke is, hogy szeptemberre befejeződ­jön a munka, hiszen gyermeke­ik, unokáik ide járnak iskolá­ba. Az építkezés során vég­zett társadalmi munkát mind­végig jegyezték, és már most elkülönítettek pénzt a társa­dalmi munkások elismerésére, díjazására. Az Építő Közösség eredmé­nyei önmagukért beszélnek, még akkor is, ha gyakran nem sikerült szándékaik szerint jó­val gyorsabban dolgozni. S bizonyára a földgázvezeték épí­tő munka szervezésének sike­re az is, hogy a Közösség elnö­két, dr. Szilvási Józsefet (idén szerezte meg a címet a föld­felszín mozgásának kutatásai­val) civilben a Geodéziai és Térképészeti Vállalat osztályve­zetőjét a 41-es körzet tanács­tagjává választották, valamint az öreg kertvárost magába fog­laló tanácskozási központ ve­zetője lett. S az elmúlt három évben valóban személyesen ismerhette meg az itt lakók gondjait, s úgy szintén válasz­tói megismerték kiváló szerve­ző munkáját. G. M. Válogathatnak a fiatal szakemberek Több állás, mint végzős Pályakezdő mérnök és orvos Furcsa helyzettel találkoz­hatnak a pécsi felsőoktatási intézményekben végző fiatal’ szakemberek: arra döbben­hetnek rá (talán a jogászok kivételével), hogy szerte az or­szágban jóval több állás vár­ja őket, mint amennyien az adott évben végeznek. Válo­gathatnak tehát, sőt! Márton Olga Gyulán lakik. Járt egyévet a budapesti Mű­szaki egyetemre, majd számí­tástechnikai területen dolgo­zott, aztán próbálta meg a PMMF épületgépészeti szakát. — Nem nagyon érdekelt, hogy felvesznek e, mert jól éreztem magam a munkahelye­men. Aztán persze szívesen jöttem, és ahogy múltak a hó­napok, egyre jobban éreztem magam a műszakin. — Hol és milyen körülmé­nyek között kapott állást? — Szombathelyre megyek a Távhőszolgáltató Vállalathoz. Elsősorban azért, mert a vő­legényem is Vas megyei. Ér­dekel ez a munka, de kaphat­tam volna olyat is, ami job­ban leköt. — Mi lesz a feladata? — Valószínűleg a fűtőművek karbantartásának munkáit irá­nyíthatom művezetőként. Le­galábbis ezt szeretném. Min­denképp gyakorlati munkát vé- geznék, mert elődeim közül soknak keserű tapasztalata van az irodai munkáról. Én pedig csinálni akarok valamit a munkaidőmben ... — Mennyi lesz a kezdő fi­zetése? — Négyezer forint. Nem sok. Éppen az 1986. január 1-től érvénybe lépő minimum körül van. Látványos terveink így nem lehetnek. Marad egyenlő­re az albérlet. •— Húsz év múlva? — Hogy mi lesz, nem tu­dom. Szeretném továbbképez­ni magam. Nem a „papír” ér­dekel. S remélem, lesz olyan munkahely, ahol sarkallnak a továbbtanulásra igényük sze­rint, konkrét céllal. Két nyel­vet meg kell tanulnom. Kár, hogy eddig ezt elhanyagoltam, mert már tudom, hogy ez nél­külözhetetlen. * Monostori Sándor az orvos- egyetemen végez. Kiváló szak­mai eredményeket, folyama­tos tudományos tevékenységet mondhat magáénak. Három­évig kapott Népköztársasági Ösztöndíjat. A harkányi kór­házban lesz reumatológus. — Az egyetemen nem tanul­tunk reumatológiát, de a bel­gyógyászati és ortopédiai stú­diumok jelentős részét tudom majd használni... Rengeteget tanultam az egyetemen. Folya­matosan is, vizsgaidőszakok­ban pedig szinte megállás nél­kül. Tudok angolul és franci­ául, úgyhogy a nemzetközi szakirodalomba is bepillanthat­tam. — Mi lesz a feladata Har­kányban? — Konkrétan nem tudom. De biztos, hogy a gyógyító munka mellett tudományos te­vékenységre is ösztönöznek majd. — Mit mondana a reumá­ról olvasóinknak? — Mindenek előtt azt, hogy nem egyfajta betegséget jelöl­nek így a könyvekben. A re­uma az izmok, Ízületek beteg­sége. Fiataloknál elsősorban gyulladás, idősebbeknél „ko­pás" okozhat ilyen jellegű fájdalmakat. Mindenképpen érdemes időben orvoshoz for­dulni. — Számított a tanulmányi eredmény az elhelyezkedéskor? — Valószínű, de erről nin­csenek konkrét ismereteim. — Mennyi lesz a fizetése? — Háromezerötszáz — ha­vonta. (Kétszázzal kevesebb, mint a január 1-től érvénybe­lépő minimum — a szerk. megj.). — És 20 év múlva? — Szeretnék komolyabb tu­dományos eredményeket pro­dukálni. Bozsik László

Next

/
Thumbnails
Contents