Dunántúli Napló, 1985. július (42. évfolyam, 178-208. szám)

1985-07-15 / 192. szám

A Dunántúlt napló 1985. július 15., hétfő Az IPV-n a KIOSZ különdíját kapta Peking helyett vendégszereplés Pécsett Szuhay Balázs, mint Musztafa bej „Musztafa bej azért dip­lomata, Hogy kényes kérdé­sekről ne beszéljen" — mondja szerepében Szuhay Balázs, a Vidám Színpad tagja, a Bál a Snvoyb:ri című operett vendégművé­sze. Beszélgetésünkkor ja­vaslom, felejtsük el ezt a mondatot. Azonnal bele­egyezik. — Miért vállalta ezt a pécsi szerepet? Nem szo­kott operettekben játszani ... — Engem is megdöbben­tett a felkérés, három na­pig gondolkodtam is, mi­előtt igent mondtam. Vé­gül is nem tudok igazán sem énekelni, sem táncol­ni, de Musztafa szerepében a prózai rész is nagyon fontos... 26 éve nem ját­szottam operettben. Hiú­ságból vállaltam, kíváncsi voltam, tudok-e még ilyet. Olyannyira, hogy egy pe­kingi társasutazást is le­mondtam emiatt, no és a Legyen a vendégünk című műsorban is fellépünk. Jú­lius 22-től háromszor, Vere- bély Ivánnal és Nádas Gá­borral vidám, zenés, idő­szerű műsorra készülünk. — Megtekintve a darabot úgy tűnt, korántsem tekinti szentnek az eredeti forgató- könyvet. Musztafa bej sokat és nagyszerűen poénkodott. Pécsi utalásokkal is színezte a figurát. . . — Nem szeretek teljes szövegkönyvből tanuíhi. Most is, mikor megkaptam, kiírtam a saját szerepemet, — végszavakkal. Kihagytam néhány dolgot, másra cse­réltem, aztán a próbákon is jutott eszembe egy-két tré­fa, meg a színpadon is. Úgyhogy gyakorlatilag mindegyik előadás más egy kicsit. Elfogadott dolog ez a musicaleknél, végül is nem shokespearei szöveg. — Egy komikus biztos sze­reti a vicceket. Tudna ... — Akkor kivétel vagyok. — vág közbe Szuhay Ba­lázs. — Ahogy Komlós Já­nos mondta: a vicces em­bernek mindenről eszébe jut valami vicc, a humoristának mindenről eszébe jut vala­mi! Ez a valami akkor jó, ha van benne némi igaz­ság és ha aktuális. Nagyon szeretek nevettetni, a kaba­ré műfajába saját magamat is „beletehetem". Szerintem az embert az állattól első­sorban az különbözteti meg, hogy tud — nevetni. A hangya is dolgozik, de lá­tott mór röhögő hangyát? Elmosolyodik, és elnéző­en pillant körül. Szuhay Ba­lázst még ötször láthatjuk Pécsett Ábrahám Kálmán operettjében. Ahogy mond­ta: örül, hogy Musztafa Tettye-inek ekkora sikere van. Bozsik L. Hetessy László kisiparos mester Fizikai diákolimpikon Röpköd a pernye, apró ko­romszemcsék szitálnak. Izzó vasdarab kerül az üllőre, hogy erőteljes ütésekre kígyózó in­da, levél vagy rózsadarab for­máját vegye fel. Aztán a kerí-r tésre illesztve több emberöltőn át hirdesse mesterének az álma­it. Mert a bükkösdi kovács- és la- katosmester leginkább a múlt századi mesterek által kedvelt formákat használja fel kerítés, vasrács, falikar, csillár, lámpa készítéséhez. Hosszú az út odáig, míg a patkolókovácsból mester lesz — erről faggattuk a bükkösdi Hetessy Lászlót. — Pélmonostori vagyok, nagyapám, apám is kovács volt. Két évig tanultam a híres pesti Jungfeld cégnél, aztán visszakerültem Dárdára inas­nak. A felszabadulás után a család Döbröközbe költözött. Édesapám hamarosan meg­halt, az ő helyére kerültem ko­vácsnak. Mozdonyvezetőnek mentem 1951-ben, csak nyolc hónapig bírtam. Utána Sellyén béreltem kovácsműhelyt, majd tovább jöttem Bükkösdre. — Milyen munkákkal keres­ték fel o- helybeliek? ' — Patkolókovács voltam, és egyéb „parasztmunkákat" vé­geztem. De rengeteg társadal­mi munkát vállaltam: címert, falikart, kerítést készítettem. Az én munkám a kastélykapu és az új iskolakapu is. De eljöt­tek munkát rendelni Pogány- ból, Szalántáról, Szentlőrinc­ről. Két évig Budapesten, a Műemléki Felügyelőség műhe­lyében dolgoztam. A Vár kör­nyékén az én munkám több kovácsoltvas lámpa, ablakrács. A Flórián téren a halascsárda cégjelzését is én kovácsoltam.- Úgy hallottam, most vég­leg Pécsre készülődik. A vá­rosban kíván letelepedni. Amint műhelyt kapok, azonnal beköltözöm, most ren­geteg a megrendelésem. A PIÉRT-cégtáblát is én készítet­tem. Elkészült az Aranykacsa cégére még nem rakták fel és most a Mini Centrum emblémáját formázom. De szóltak, hoay számítanak rám a rekonstrukciós munkákban is. Mennyi a munkaidő, és van-e utánpótlás? Naponta 10—12 órát dol­gozom — főként egyedül. Nincs utánpótlás. Nem vá­lasztják a fiatalok a piszkos és fáradságos munkát. Tervek, elképzelések? Van egy nagy bánatom. Készítettem egy felszabadulási emlékművet a helybeli tanács­nak - de ők nem tartanak rá igényt. Bárkinek szívesen oda­adnám — díjtalanul — ha fel­állítanák. De az örömöm több. Több oklevél tulajdonosa va­gyok, most pedig különdíjjal ismerték el a munkámat. Meg­hívtak az őszi BNV-re és az októberi Újvidéki Nemzetközi Vásárra is. . . A. E. A festett király Július 20-án, újabb ős­bemutatót láthat a gyulai Várszínház közönsége: Gosztonyi János: A fes­tett király című tragikomé­diáját játssza a társulat. A mohácsi csatavesztés utáni időt, az összeomlott ország koncként kezelt ma­radékaiért acsarkodó kirá­lyok, urak, osztrákok, törö­kök, Habsburgok és Zá- pólyák féktelen hatalom­vágyát ábrázoló mű ren­dezője Darvas Iván. A főbb szerepekben egyebek közt Bubik Istvánt (ő ala­kítja János királyt), Esz­tergályos Cecíliát, Kubik Annát, Fonyó Istvánt, Fun- tek Frigyest és Rubold Ödönt látja a közönség. A szereposztás érdekes­sége, hogy a dráma szer­zője ősét, Gosztonyi János püspököt alakítja, a ren­dező pedig mint „titokza­tos török" fog színre lép­ni, a Dózsa-felkelss vérbe- fojtásának korát idéző darabban. A gyulai Vár­színház „A festett király"-t július 20-tól, kilenc estén át játssza a középkori téglavár színpadán. Benedek Elek „Több- sincs királyfi" című mese­játékát mutatták be szom­baton Gyulán, a Várfür­dőben. Az Almásy-kastély kertjének évszázados fái alatt színre kerülő Bene- dek-művet Katona Imre rendezte. Az élmények még elevenen élnek Kotek Gyulában, a pécsi Leőwey Gimnázium idén érett­ségizett tanulójában. No, nem az érettségi feszültsége, a té­telhúzás izgalma foglalkoztatja már, hanem az elmúlt napok eseménye: a pécsi fiatalember ugyanis tagja volt annak a ma­gyar csapatnak, mely a jugosz­láviai Portorozsban részt vett a XVI. Nemzetközi Fizikai Diák­olimpián. Vajon hogyan lesz valakiből fizikai diákolimpikon? — Az olimpiát egy válogató- verseny előzte meg Esztergom­ban, ahol többen vettünk részt az ország minden részéből. A különféle feladatmegoldások után itt dőlt el, hogy kik lesz­nek azok, akik bekerülnek a csapatba. Rajtam kívül még négy budapesti diák szerepeit a legjobban, így Gnädig Péter és Szép Jenő tanár urak veze­tésével mi vehettünk részt a tengerparti városban megren­dezett versenyen. Persze előzménye volt annak, hogy Kotek Gyulát meghívták az esztergomi selejtezőre. A nyurga fiatalember 1984-ben első lett az Országos Közép­iskolai Tanulmányi Verseny fi­zika kategóriájában, a fizikai Ki miben tudós? vetélkedőn pe­dig negyedik helyezést ért el. Természetesen nagyon szereti a fizikát, de a matematika sem Kotek Gyula áll tőle távol. Két olyan tantár­gyat kedvel, melyek bizony nem a legnépszerűbbek a diá­kok körében. — Édesapám a JPTE-n fizikát tanít, édesanyám általános is­kolában fizikát és matematikát. Ök szerettették meg velem ezt a két tárgyat. Hogy mi a szép a fizikában? Az, hogy megadja a lehetőséget a világ megisme­résére, hisz a fizika alaptan- tárgy. Kotek Gyula fizikusnak ké­szül, a katonaság után kezdi meg tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Szabad ideje nagy részét a fi­zikának és a matematikának szenteli, különösen versenyek előtt foglalkozik sokat feladat- megoldásokkal. — Milyen volt az olimpia? — öt-öt óra alatt három el­méleti feladatot kellett megol­dani, s két mérést megcsinál­ni. Például az egyik feladatnál egy űrszondát „juttattunk ki" a Naprendszerből, ehhez végez­tük el a szükséges számításo­kat. Tulajdonképpen nem vol­tak nehéz feladatok, ennek el­lenére jobban is szerepelhet­tünk volna. Kudarcról azonban nincs szó, hisz a magyar csapat az erős mezőnyben a tizedik helyet szerezte meg. S a pécsi Kotek Gyula is az elvárásoknak meg­felelően szerepelt, habár ő elé­gedetlen volt magával. — Sok versenyen vettem részt az elmúlt hetekben, s ez meg­látszott a teljesítményemen. Ennek ellenére nagyon örülök, hogy ott lehettem a diákolim­pián. R. N. ■i filM—i l.liWHSBBMB—B— Vendégünk: Boguslaw Wlad — Meggyőződésem, hogy egy grafikus nem zárkózhat be egyetlen műfajba. Minden mű­vészeti ágat meg kell ismerni, hiszen mindegyik egy-egy új­fajta alkalmat biztosít az önki­fejezésre — Boguslaw Wlad tartja is magát az álláspontjá­hoz. Wroclawban a Képzőmű­vészeti Főiskolán üveg- és ke­rámia szakon tanult, majd a toruni Szépművészeti Akadé­mián grafikai technikákkal is­merkedett. Végzés után taní­tott a jaroslawi művészeti gim­náziumban és emellett főleg rézkarcokkal foglalkozott. De tervezett sima vonalú bútoro­kat, dolgozott belső építész­ként, készített reklámgrafiká­kat, gyakran fest. Jelenleg Glucholazy-ban él, szabadfog­lalkozású képzőművész. A Pécsi Grafikai Műhely ha­gyományai közé tartozik, hogy nemzetközi cserekapcsolatokat szervez, egy-egy hónapos ösz­töndíjat biztosítva a képzőmű­vészeknek. Voltak már képző­művész vendégeik Szovjetunió­ból, Ausztriából, Japánból, rendszeresen jönnek Lengyel- országból, az NDK-tjól és még több országból. Boguslaw Wlad is ennek a kapcsolatnak a keretében dolgozik júliusban a Grafikai Műhelyben. — Ez a műhely technikailag rendkívül jól felszerelt, renge­teg lehetőséget nyújt. Én most litográfiával foglalkozom, ízlel­getem ezt a műfajt. Már ed­dig is sok élményt szereztem ebben a városban, ezeket majd otthon biztos megörökí­tem. Szeretnék minél több em­berrel megismerkedni, és minél többet dolgozni. A lengyel képzőművész ha-, zájában 1972 óta rendszeresen szerepel gyűjteményes tárlato­kon, kétszer volt Opoléban ön­álló kiállítása. Kezdetben az absztrakt irányzat érdekelte, de már ezeken a képein is megjelentek a tárgyak és ké­sőbb a figurák. Azóta is első­sorban a figurális megoldások felé vonzódik. Véleménye sze­rint igen fontos a közönséggel meglevő kapcsolat és a gon­dolat közérthetőségbe öltözte­tett ábrázolása. Nagyon ér­dekli a közönség reagálása, következtetéseket von le belő­le. A műhelyben nagy kőlapok, Boguslaw Wlad litográfiáival. Tiszta vonalak, költői figurák, két ablakszárny között kilógó nyelv. Grafikáiból, képeiből ebben a hónapban a Várkonyi Nándor Könyvtárban nyílt kiál­lítás. A Grafiaki Műhelyben dolgozó művészeknek ugyanis itt létesítettek bemutatkozási lehetőséget. B. A.

Next

/
Thumbnails
Contents