Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)
1985-06-08 / 155. szám
Negyven év a Vöröskeresztben Margit nővér kórházak. Margit nővér katonaköpenyt, csizmát húzott, és cipelte a betegeket. A háború után, amikoi megkezdődött a Vöröskereszt újjászervezése, Hunyadiné sorra járta a gyárakat, üzemeket, falvakat. 1954—óO-ig a megyei vöröskereszt szervezőtitkára. Az ellenforradalomkor Budapestről mentette az ottragadt gyermekeket. Két autóbuszt kapott a szovjet parancsnokságtól, negyven gyermeket sikerült hazahoznia. Ma sem tétlenkedik. Naponta bejár a Xavér utcai szociális otthonba. Ö a könyvtáros, néha felolvas a fekvőbetegeknek. De látogatja a környéken lakó, magányos öregeket is. Nyugdíja nincs, kevéske tanácsi segélyből él egyedül. — A magányt nagyon nehéz elviselni? . . . — Igen, de amíg el tudom látni magam, itthon maradok. Később pedig . . ., hát a Xavér utcai szociális otthonban szeretném eltölteni hátralévő éveimet. Pécs, Nyár utca 11. A zöldre festett kaputól meredek lépcsősor vezet az alacsony tetős házhoz. A néhány lépésnyi udvaron kis sámlin ül az asszony. Mint a mesekönyvek anyókája; az arca piros, a szeme kék, és hófehér a haja. — Én vagyok a „Hunyi”. így ismerik Hunyadi László- nét, a város alighanem legidősebb vöröskeresztes aktíváját, a környék lakói. Nyolcvan esztendőt nehéz átfogni rövidke életrajzban. — Napokig tudnék mesélni — mentegetődzik —, és csak azért kapkodok, mert sok mindent szeretnék elmondani. Tizenkettedik gyerekként született egy pécsi kőművescsaládban, ahol jólétről nemigen lehetett beszélni. — Szűkösen éltünk otthon, kellett a pénz. A kosárüzemben dolgoztam. Az utcánkban nagyon sok szegény család lakott. Sajnáltam a gyerekeiket, megpróbáltam segíteni. Jobbmódú családokhoz beajánlottam őket vasárnapi ebédekre. Tizennyolc évesen Budapesten elvégezte az ápolónőképzőt, a Szent László Kórházban dolgozott. Majd férjhez ment, visszaköltözött Pécsre. Csak a pirotechnikai üzemben kapott munkát, ahol gyakorló robbanószereket gyártottak. Szomorú emlék: — Hirtelen áramszünet lett az üzemben. Én éppen egy diónyi robbanóanyagot vittem a kezemben. Ijedtemben megszorítottam, s amikor magamhoz tértem, nem volt hajam, szemöldököm, feketére égett az arcom, a felsőtestem. Amikor kitört a második világháború, Hunyadiné már egyedül élt, férje meghalt. Mint vöröskeresztes;, behívták, elvégezte a légoltalmi tanfolyamot, körzet-, majd tömbparancsnok lett. Az utcabeli asszonyokkal légópincét építettek. Amikor jöttek a repülők, egy haranggal kolompol- ta össze a lakókat. Aztán sorra érkeztek a sebesültvonatok, megteltek a pécsi Az elsők között Ybl Miklós utca 4. A 67 éves Szoksz Dezsőné is fiatalon megismerkedett a fegyverekkel. Első munkahelye Budapesten, a Lamport Fémáru-, Fegyver- és Gépgyár, ott dolgozott 1936—1944-ig. A gyárban 1939-ben szervezték meg az elsősegélynyújtó tanfolyamokat, kitűnő eredménynyel végzett. Ettől kezdve a gyári „légóban" dolgozott. — A bombázásokat sosem felejtem el. Egy éjszaka, amikor feljöttünk az óvóhelyről nappali világosság fogadott bennünket. A Soroksári úton gyújtóbombákat dobtak le. Felrobbant a Shell, az égő olaj befolyt egy óvóhelyre, az emberek fáklyaként lobogtak. Ezután szinte mindennap megjelentek a bombázók. A gyár hadiüzem lett. Én elég messze laktam, Dunaharasztiból jártam be. Gyalog, vonattal, he- lyiérdekűvel. Ha más nem akadt, — volt egy vöröskeresztes igazolványom — leállítottam a járműveket. Egy napon a gyár egyharmad része leégett. Elrendelték a kiürítést és mindent elszállítottak Németországba. Szüléimhez költöztem Zalába. Aztán az olajmezőkön, földméréseknél dolgoztam fi- guránsként, majd a zalaegerszegi Autójavító Vállalatnál helyezkedtem el, mint anyag- könyvelő. Amikor 1952-ben megalakult az üzemi vörös- kereszt, tagja lettem. Az igazi vöröskeresztes munka azonban 1957-ben kezdődött, amikor Kővágószőlősre költöztünk. 150 taggal megszerveztem a helyi vöröskeresztes alapszervezetet. — Az elsők között szerepeltünk Baranyában: egészség- ügyi előadásokat, rákszűréseket szerveztünk, a különböző műsoros rendezvények bevételeiből sokgyermekes családokat segítettünk, iskolásokat üdültettünk. Amikor a pécsi városi Vöröskereszt titkára megbetegedett, Szaksznét kérték fel, hogy vállalja el a helyettesítést. — Hát én megismertem a három hónap alatt Pécset! — mondja. — Ekkor kezdték szervezni a térítésmentes véradást. Az első „betörésem" a szénbányáknál volt, ahol bizony falba ütköztem. Az üzem területén nem lehet megszervezni a véradást — mondták Petőfi-aknán —, hanem csak a faluban. Elmentem a szénbánya igazgatójához. Hogyan képzelik ezt? — kérdeztem. — Akármilyen öntudatos is egy bányász, csak nem gondolják, hogy miután lefürdött, még lemegy a faluba vért adni és közben elmennek a vidéki bányászjáratok. Megkaptam az engedélyt. Szoksz Dezsőné tizenkét éve nyugdíjas, de ma is dolgozik négyórásként, a városi vörös- keresztnél. Emlékek egy papírdobozból Brázay Istvánnal, a városi Vöröskereszt irodájában találkoztam. Két hete nyugdíjas. Az egykori mentőszolgálatos régi emlékeit egy papírdobozban őrzi otthon; repeszdara- bokat, ejtőernyőfoszlányokat, csontszilánkokat. Brázay István „elsőéves" orvostanhallgató 1944. november 3-án kezdte szolgálatát az 529. számú, Magyar Királyi Hadikórházban Pécsett, a Szepesy úton. 1945 januárjában már az úgynevezett' „svéd vöröskeresztes kórház-, ban", Pécsett, a Király utca 42. szám alatt — dolgozik a sebészeten és a mentősöknél. — Gyógyszer nem volt, már annak is örültünk, ha Kalmo- pyrin akadt. A kötözőszereke* többször is kimostuk és újra használtuk. A kórházban olyan állapotok voltak, hogy még elmondani is borzasztó. A gipsz alatt poloskák csipkedték véresre a betegeket. A mentősöknek még nem volt szállítóeszközük, a betegeket a Havihegyről is hordágyon hozták le. Brázay István a háború után még három évet járt az orvosi egyetemre. Amikor elfogyott a család pénze, abbahagyta. Egy kiskereskedőnél kapott munkát, majd eladó és minőségi ellenőr lett a RÖVIKÖT- nél, ahol megválasztották vöröskeresztes titkárnak. Előtte, a kisasztalon véradókönyvecskék, kék selyembéléses doboz, „Kiváló véradó” kitüntetéssel, amit 1956-ban kapott. — Óriási érték volt azokban az időkben a vér — mondja. — Havonta két—három decit is adtam. A munkahelyemen és a Cipőnagykereskedelmi Vállalatnál negyven—negyvenöt rendszeres véradót szerveztem be. Élete nagy részét kórházakban, orvosok mellett töltötte. 1958—1960-ig a pécsbánya- telepi kórházban műtős, ezután hat évig Petőfi-aknán elsősegélynyújtó, majd kilenc évig bányamentő. — 1976-ban munkahelyet változtattam, a detoxikáló állomásra kerültem, onnan mentem nyugdíjba is. Brázay István munkája nem maradt befejezetlen. A vöröskeresztes örökséget fia — ma már orvos — vitte tovább, — az általános iskolában ifjú vöröskeresztesként, a középiskolában vöröskeresztes titkárként, majd a moszkvai és a helsinki nemzetközi ifjúsági vöröskeresztes találkozón a magyar delegáció tagjaként. Pécsett 246 vöröskeresztes alapszervezet működik, amelynek 25 804 tagja van. A folyamatosan munkát végző aktivisták száma pedig megközelíti a 2500-at. A közelmúltban, felszabadulásunk 40. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségen a városi Vörös- kereszt vezetősége negyvenegy régi aktíva tevékenységéről emlékezett meg. Közülük kerestünk fel hármat. Marton Gyöngyi Szabályosan közlekedünk? Minden hetedik jármű műszakilag kifogásolható — Túl gyakran színezodik el az alkoholszonda — Több mint félmillió forint helyszíni bírság Szabálytalankodó gyalogosok a pécsi Bem utcában (Fotó: Maletics L.) Április 8-a és május 8-a között a rendőri szervek — társadalmi erők bevonásával — fokozott közúti ellenőrzést tartottak. Az akcióban részt vevők feladata volt a közlekedési szabályok megsértőinek kiszűrése, az ittas vezetők felderítése, a járművek műszaki állapotának, teherszállító autóknál a fuvar- és menetlevél ellenőrzése. Az egy hónap tapasztalatai lehangolóak. Az emberek mellett a rendőrség technikai eszközei, műszerei is dolgoztak az akció során, így több Traffipax és „radarpisztoly” mérte a megengedett sebesség túllépését, motoros fényképezőgépekkel örökítették meg a tiloson áthajtásokat, a záróvonal átlépéseket, de mérték a fékek hatásfokát és a motorok zajszintjét, füstölését is. A Baranya megyei Rendőrfőkapitányság közbiztonsági és közlekedési osztályának tájékoztatása szerint az egy hónapig tartó fokozott ellenőrzés során 29 241 járművet vizsgáltak meg. Elszomorító tény, hogy az alkalmazott 1621 alkohol- szonda 13,3 százaléka színe- ződött el különböző mértékben, ami azt mutatja, hogy változatlanul sokan ülnek volánhoz ittas állapotban. Ugyancsak elgondolkodtató, hogy a műszakilag ellenőrzött 10 000 jármű megközelítőleg 14 százalékánál találtak valamilyen kifogásolható hiányosságot. Zömmel a gumik állapota, — elsősorban a barázdák mélysége, — a fékek hatásfoka nem felelt meg az előírt követelményeknek, de találkoztak pb-gáz üzemű kocsival is . . . Sok gépkocsinál és motorkerékpárnál a világítással is baj volt. Ez utóbbi azért is furcsa, mert az akció ideje alatt is több alkalommal az MKBT és az autóklub ingyenes fényszóró-beállítási napokat tartott. A szállítójármüvek, a fuvarok ellenőrzése során 237 esetben fedeztek fel hiányosságot: a menetlevél pontatlan vezetése és a „feketefuvar" volt a leggyakrabban előforduló probléma, persze e két dolog többnyire kötődött is egymáshoz. A tapasztalatok azt mutatják, hogy — csakúgy, mint a baleseti okok között —, a gyorshajtás, az elsőbbség meg nem adása, a szabálytalan előzés és kanyarodás áll a szabálysértési statisztika élén. Tilos jelzésen való áthaladásért — elsősorban a pécsi forgalomirányító berendezésekkel ellátott csomópontokat fényképezték — 87 vezetőt vontak felelősségre. Tiltott helyen való parkolásért 32 autót szállítottak a hatósági járműtelepre, kirívó műszaki hiányosság, érvénytelenség miatt 36 járműről vették le a rendszámot, illetve vonták vissza a forgalmi engedélyt. Az egy hónap alatt kiszabott helyszíni bírság több, mint félmillió forint volt. A mostani ellenőrzési akcióban különösen nagy figyelmet fordítottak a gyalogosok közlekedésére: érthetően, hisz az utóbbi időben nagyon elszaporodtak a gyalogosok által okozott balesetek, illetve azok, melyeknek csupán áldozatai voltak. Ezúttal 2594 gyalogossal szemben intézkedtek gz úton való szabálytalan áthaladás, hirtelen, körültekintés nélküli útralépés miatt. A helyszíni bírság össz- szege megközelítette az ötvenezer forintot. A közutak egyhónapos, a szokásosnál is fokozottabb ellenőrzése ezúttal is elérte a célját, javult a közlekedési fegyelem, kevesebb műszakilag alkalmatlan jármű vesz részt a forgalomban. Reméljük, igazi eredménye az lesz, hogy útjainkon csökken a balesetek száma, s kevesebb tragédia történik. R. N. Minden medence felújításra szorult A május végi kánikulai napokkal senki nem számolt, így a strandolni kívánók bizony hiába kerestek fel néhány strandot, zárt kapuk fogadták őket. Korhecz József, a Pécsi Víz- és Csatornamű Vállalat pécsi fürdőinek az üzemvezetője, az alábbi tájékoztatást adta: a múlt évben tervezett Hullámfürdő rekonstrukciója anyagi okok miatt nem valósul meg. A Baranyaterv tervezőinek előzetes becslése szerint legalább 110 millió forint kellett volna ehhez, de sem a vállalat, sem a városi tanács nem rendelkeKezdődik a strandidény zik ekkora összeggel. Ezért csak a kisebb javításokra kerülhet sor. így elsődleges teendőjük a nagymedence diletáló hézagainak kijavítása. A megrepedezett réseken keresztül ugyanis naponta nyolcvan köbméter víz szökött meg. Ezzel a munkával a múlt hét csütörtökjén készültek el, így a vizet péntek reggeltől töIttlétté k a medencébe. Megújul a fürdő teljes víztisztító berendezése: most végzik az utómunkákat a Budapesti Vízkutató és Fúró Vállalat mátészalkai részlegének dolgozói. Ez a berendezés 660 köbméter vizet forgat meg óránként és külön szűri a hátsó nagy és az első sportmedence vizét. A vízgépészeti technológiát Abay Nemes István, a Baranyaterv tervezője készítette. Most legnagyobb probléma a Nagy Lajos uszodával van. A medencét borító műanyag burkolat erősen megrongálódott, egy részét letépték, más részét pedig az eső és a fagy tette tönkre. Jelenlegi állapotában használhatatlan. Az év elején szerződést kötöttek egy budapesti céggel, de a közelmúltban lemondtak a munkáról. Maradt a házi barkácsolás. A MÉV szolgáltató üzemének egyik szakembere olyan ragasztóanyaggal segítette ki őket, amellyel a strandidény kezdetére kifoltozhatják a sé-. rült trokált. Mivel a ragasztó- anyag mérgező, ezt a munkát csak ketten, az üzemvezető és Várhegyi Attila csoportverető végezheti. A ragasztást néhány napja elvégezték, most próbálják ellenőrizni a tartósságát. Ha bevált, akkor június 8-án kinyitnak. A Balokány a múlt évihez hasonlóan, június 20-a körül fogadja az első látogatókat. Itt sem lehet semmiféle óriási változásra számítani: megtörtént már a parkrendezés, a járdák betonozása, de a kisebb medence nem lesz vízzel feltöltve. A. E. Várhegyi Attila irányításával foltozzák a Nagy Lajos uszoda műanyag borítását
