Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)

1985-06-05 / 152. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XLII. évfolyam, 152. szám 1985. június 5., szerda Ára: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Hogyan szavazzunk? (2. oldal) A kistelepülések jobb ellátásáért (3. oldal) Kísérleti vfzkexelftberendezés üzemel Dunafalván. (írásunk az 5. oldalon) Elismerés a környezet védelméért Szökőkút a Carbonnál Környezet­védelmi világnap Gyárkémények. Amint egy kanyar után kibukkannak az útmenti erdősáv fái mögül. Öröm, amikor váratlanul rég nem látott, kedves ismerőssel futok össze. Tankönyv-illuszt* ráció volt egykor e látvány: égbenyúló kémények, mint zászlórudak álltak peckesen, s csúcsukról szélfútta lobogó­ként hajlott el a füst. A haj­dani, valóban erőt sugárzó kép fekete-fehér volt. A mai színes; az egyik kémény füst­je sárgás-bar.na, a másiké vö­röses, a harmadiké fekete. Nézem, s egyre azt érzem, hogy a régi ismerős már nem is olyan kedves. Ezt a tenger- sok szennyet kik kapják aján­dékba? Figyeljük a szélirányt, töprengünk, merre viheti a füstöt, milyen települések felé, s meddig. Mert nyilvánvalóan nem csupán a szomszéd város jöhet számításba. Messzebbre kell látnunk. Ahogy már boly­gónk túlfeléről, az Amazonas- menti erdőség irtásáról hall­va, a magunk oxigénjét félt­jük. A televíziós idöjárásje- lentés műholdas felvételein fölénk kanyarodó felhőcsikról is tudni szeretnénk, honnan, milyen vegyi anyagokat hoz­hat. A jelen nyugtalanító . I. Számtalan mozzanat utal arra, hogy a természet sokmillió éves rendjének megbontása magára az elbizakodottá vált emberiségre hoz súlyos ve­szélyt. Mi a helyzet a mi portán­kon? Aki néhány esztendeje még divatjelenségnek kicsinyelte a környezetvédelem erőteljes hangsúlyozását, ma már nem teszi. Sajnos gyakran mást sem. Legfeljebb panaszkodik, hogy szemetes a kirándulórét, hogy büdös az előtte haladó kocsi kipufogógáza, vagy ag­gódik, hogyha elmocsarasodik a Ouna-holtág, elértéktelene­dik a mellette fekvő telke, há­za. Nehezen változnak a ha­gyományos viselkedési, gon­dolkodási normák. A pénzhi­ányt szokás felemlegetni a környezetvédelem útjában álló akadályként. Pedig sok min­den elérhető akár ingyen is. A természet szerves egysége, és az abból önnönmagát ki­szakító ember csoportérdeke közötti viszony, s az ezt elem­ző ökológiai gondolkodásmód elfogadtatása, terjesztése a feladatunk. Nem új tantárgy­ként, hanem minden tantár­gyon és iskolán kívül is. Hi­szen pénzügyi, iparfejlesztési, vagy éppen városgazdálkodási területen egyaránt fontos az érvényesitése. Az utóbbi esz­tendőkben kibontakozott, or­szágos társadalmi mozgalom bizonnyal meghozza az ered­ményt. Talán felesleges is fel­tenni a kérdést: kinek a dolga az újszerű gondolkodásmód terjesztése? Hiszen minden­kié. Magyarországon jelenleg körülbelül 600 különböző egyesület, bizottság, szövet­ség, szakkör foglalkozik kör­nyezeti kérdésekkel, több- százezres tábort mozgatva, és fel lehet figyelni arra: állam és állampolgár, hivatalok és társadalmi szervek együttmű­ködése egyre szorosabb eme ügyben. Ügy, ahogy maga az ügy, közösen használt földünk, vizünk, levegőnk óvásának ügye is mindenkié. Szöllősi Ferenc A z előzmények 1972-ig nyúlnak vissza, az akkor Stockholmban rendezett környezetvédelmi világkonfe­renciát követően rendezik meg évről évre a környezetvédelmi világnapot, természetesen min­dig más részterületekre figyel­ve. Idén például az ipar és a környezetvédelem kapcjoiata a vezérgondolata a világmére­tű akciónak.- A hétköznap nyelvén — hallottuk Krasznai Miklóstól, az OKTH dél-dunántúli fel­ügyelőségének igazgatóhelyet­tesétől — ez őzt jelenti: nin­csen ipar környezetvédelem nélkül, illetve az ipar aktív közreműködése nélkül nem le­het eredményes környezetvé­delmi munkáról beszélni. Az arányok persze változóak. Ma már az ipari beruházások ese­tében a tervezőasztalnál mesz- szemenően figyelembe kell venni a környezetvédelmi elő­írásokat. Itt van mindjárt egy pécsi példa: az 500 vagonos hűtőtároló elkészülte után leg­feljebb zajártalomról lehet szó, s ennek előre kizárása érde­kében az OKTH felügyelősége a tervező nyilatkozatát várja a zajszint megfelelő határ alatti értékének biztosításáról. Olyan ipari üzem, amely -< minden szempontot figyelembe véve - egyáltalában nem szennyezi a környezetet, nin­csen. Vannak azonban olya­nok, amelyek nagyon szép eredményeket értek el, s ahol a szemlélet — mint döntő té­nyezője a környezetvédelmi erőfeszítések eredményességé­nek — nagyon is jó irányba fejlődik. Például Komlón, a Carbon Könnyűipari Vállalat. Eredményeik nagy vonalak­ban történő ismertetése előtt szükséges hangsúlyozni: a környezetvédelemmel összefüg­gésben nem kell feltétlenül az erdők, a vizek, szélesebb érte­lemben a természet megóvásá­ra gondolni. Illetve: nem csak ebből áll a környezetvédelem. A Carbon esetében például — tevékenységük alapján — nem is lehet levegő- vagy vízszeny- nyezésről beszélni. Pontosab­ban: most már nem lehet, mert évekkel ezelőtt — az energiaracionalizálási program jegyében - több vállalattal összefogva felszámolták szén- tüzelésű kazánjukat, előbb olajfűtésre tértek át, majd hő­energia-ellátásukat a hőerő­műre bízták. így több, apróbb kazán szűnt meg a környéken, azaz: a légszennyezést is si­került kizárni. Levegőszennye­zési bírságot a vállalat soha sem fizetett. A vizet - csak szociális célokra használnak - védik, megfelelő rendszerek kiépítése révén. A múlt évben a Carbon csatlakozott a szakszervezetek által meghirdetett mozgalom­hoz, amelynek célja a munka­helyi környezet, az üzem köz­vetlen környékének rendbetéte­le is. Ma már büszkén mutat­ják a komlóiak az elegáns ét­teremnek is beillő üzemi étkez­déjüket, az élősövénnyel kör­bekerített parkolójukat, amely­nek egyik sarkában hangula­tos, tiszta vizű szökőkút cso­bog, az üzem épületei előtti és melletti parkosított részeket — de még az üzemen belül is a meghökkentő, elismerésre mél­tó tisztaságot, rendet. ­Végül is - és nem utolsó­sorban — ez is a környezetvé­delem része. A Garbón azon­ban nem maradt meg Komlón. Lévén kisüzemei apró közsé­gekben is, ahol és ahogy tud­nak pénzt sem kímélve - se­gítenek. A napokban lesz pél­dául az átadása annak a víz­műnek, amely Szalatnakon ké­szült el: a helyi tanács meg­bízásából a Baranya megyei Vízmű kutat fúrt, elkészült egy 30 köbméteres víztározó. Mind­ehhez a Carbon közel egymil­lió forintot adott, megoldva ez­zel a kis település egészséges ivóvízzel való ellátását is. ís már készül — hasonló céllal — a kisbesztercei létesítmény is.- Úgy gondoljuk - hallot­tuk Tompa Árpádtól, a vállalat műszaki főosztályának vezető­jétől —, hogy az ipari üzemek­ben tapasztalható, a környe­zetvédelmi munkát kísérő szemlélet átlagát megelőztük. Magunk tapasztalata: nem vitatható. Mészáros Attila Hatékonyság — olcsóbb javítás Új központi gépjavító telep Bel várdgy ulán Nagy a sürgés-forgás a bel- várdgyulai tsz új központi gépjavító telepén. A májusi műszaki átadás óta gyorsított tempóban rendezik be a húsz­millió forintért felépített, több mint 2000 négyzetméter alap- területű létesítményt. A több millióért vásárolt (— ez az ösz- szeg az említett húszmillión kívül van —) műszerek, műsza­ki, technológiai berendezések most kerülnek a helyükre, miközben folyik a kilenc kom­bájn előkészítése a borsó- és a gabonabetakarításhoz. Sür­get az idő, tíz nap múlva kombójnolják a borsót 250 hektáron. Ifjú Wilhelm József üzem­mérnök büszkén mutatja az 1660 négyzetméteres szerelő- csarnokot, ahol most a négy kombájn könnyen elfér. A szel- lős szin magassága majdnem 15 méter. A szerelőaknák ne­onnal kivilágítva, kék csem­pével kirakva. Az erőgépek mögött egy sort alkotnak a munkapadok, a kisebb meg­munkálógépek. Őket követi a kisműhelyegyüttes. Külön he­lyen például az esztergálok, forgácsolók, a villany-, vízve­zetékszerelők, a hidraulika- és a fődarabjavítók. Elkü­lönítve az alkatrészmosó és az adagoló is. A legfontosabb teendőknek megfelelően, cso­portosították a munkaterülete­ket, közel a javítandó gépek­hez és a raktárhoz.- Mi, szerelők, javítók, célfeladatok elvégzésére mun­kacsoportokat alkotunk - mondja Kollár Gergely cso­portvezető. - Magunk döntjük el, kit veszünk fel a 2—4 fős közösségbe. — A márciustól bevezetett teljesítménybérezés hozott így össze minket - kapcsoló­dik beszélgetésünkbe leránt Vince autószerelőmester. — Világosan tudjuk, hogy egy munkát mennyi idő alatt, mennyi bérért kell elvégezni. Nincs téblábolás, csellengő embert nem látni. Még a-gép­kocsi- és a traktorvezető is tudja, hogy mi a kötelessége. Érdekeltek a nemrég beveze­tett, éves javítási költség ré­vén, hogy maximálisan részt vegyenek a gépük felújításá­ban. Maguk választják ki, hogy melyik szerelőcsoporttal működnek együtt. Erős moti­váló a meghatározott javítá­si költség, ami például egy Skoda 706 tehergépkocsi ese­tében 60-65 000 forint egy évre. Mellé pontosítva a telje­sítés is, ez esetben 90 000 tonna-kilométer. A megtakarí­tás 20 százaléka a kocsiveze­tőt illeti, de legkevesebb 10 százalékos túllépés esetén büntetés illeti.- A hatékonyságot, az ol­csóbb javítást tűztük ki célul a nyereségérdekeltség szel­lemében. Ehhez adottak a jó technikai feltételek, főként a magas szintű műszerezettség — mondja Hornyák Béla mű­szaki ágazatvezető. — A túrái tsz-től átvett és továbbfejlesz­tett teljesítménybérezés ked­vező hatást vált ki. Bevezeté­sét a lakatosok, a kovácsok is sürgetik. A belvárdgyulai tsz hitel felvétele nélkül, saját kivitele­zésben alakította ki az új gépjavítót az Agrober terve alapján. Jövőre lakossági szol­gáltatást is végez a 25—30 fős kollektíva. Egyebek között elektromos fődarabok, dízel­adagolók beállítását és javí­tását látják el. Csuti J. Magyar-HDK gazdasági tárgyalások Budapesten Marjai Józsefnek, a Minisz­tertanács elnökhelyettesének, a Magyar—NDK Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együtt­működési Bizottság magyar ta­gozata elnökének meghívására kedden delegáció élén Buda­pestre érkezett Wolfgang Rauchfuss, a Német Demok­ratikus Köztársaság Miniszter- tanácsának elnökhelyettese, aki részt vesz a bizottság 23. ülésszakán. A vendéget a Feri­hegyi repülőtéren Marjai Jó­zsef fogadta, jelen volt Karl- Heinz Lugenheim, az NDK bu­dapesti nagykövete. A nap folyamán a Parla­mentben megkezdődtek a ma­gyar—NDK gazdasági tárgya­lások. Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke kedden a Parla­mentben fogadta Wolfgang Rauöbfusst. A szívélyes légkö­rű megbeszélésen részt vett Marjai József, jelen volt Karl- Heinz Lugenheim. Magyar űrhajósok köszöntése A Honvédelmi Minisztérium­ban ünnepségen emlékeztek meg kedden az első szovjet- magyar közös űrrepülés 5. év­fordulójáról. Ez alkalomból Oláh István vezérezredes, hon­védelmi miniszter Farkas Ber­talan alezredest, a Magyar Népköztársaság űrhajósát ez­redessé, Magyari Béla őrna­gyot, kiképzett űrhajóst alez­redessé léptette elő. Az ünnepségen, amelyen megjelent a Honvédelmi Mi­nisztérium Katonai Tanácsának több tagja, felelevenítették az űrutazás eseményeit, tudomá­nyos, technikai eredményeit és a magyar űrhajósok elmúlt öt esztendőben végzett tevékeny­ségét. Wéber János és Szabó Béla egy bor sóaratógépet javít az új csarnokban Läufer László felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents