Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)

1985-06-30 / 177. szám

I iker Magyar gitáros az NDK-ban Nemzet-közi gitorverseny Markneukirchenben Koncertre készölve Lauer Györgyi felvétele Az első év második felé­ben megkért a tanárom, hogy helyettesítsem őt egy kamaraegyüttesben. Tíz na­pom volt a számok megta­nulására. Nagyon féltem: együtt kellett játszanom a lipcsei rádió zenekarának néhány tagjával. Sikerült. Azóta is rendszeresen kon­certezem ezzel a zenekarral — mesélte Eötvös József, a Markneukirchenben nemrég megrendezett nemzetközi gi­tárverseny egyik győztese. Pécsi otthonában beszél­gettünk vele. Eötvös József a weimari Liszt Ferenc Zene­művészeti Főiskola harmad­éves hallgatója. A csendes, szerény fiú Pécsett kezdte pályafutását. — Hogyan került a Né­met Demokratikus Köztársa­ság egyik legnevesebb mű­vészképzőjébe? — A szakközépiskolában az utolsó évben hallottam arról, hogy lehet az NDK-ba is pályázni. A gitárosok kö­zött ismert volt Roland Zim­mer neve is, aki Weimarban tanít, és a hallgatói közül több nemzetközi fesztivál­győztes került ki. Megpá­lyáztam. Sikerült. Jelenleg Roland Zimmer tanítványa wagyok én is. Az első évben kemény munka várt rá. A szigorú ta­nár minden hibájára felhív­ta a figyelmét. Állandóan gyakorolt és javította azo­kat. Fél év utón úgy érezte, elfelejtett gitározni, s ekkor kérték meg az első szerep­lésre. Másodéves, amikor a berlini gitárfesztiválon ad hangversenyt. Ettől kezdve már szólókoncertek megtar­tására is hívják. Harmadéves korában már többet van itt­hon is, de kitartóan készül a markneukircheni versenyre, hónapokon keresztül napon­ta 8—10 órát gyakorol. — Huszonnégyen vettünk részt a versenyen a világ minden részéről. Érkeztek a tengerentúli országokból, Kubából, Brazíliából, még Japánból is. De versenyeztek cseh, lengyel svájci, finn, magyar, kelet- és nyugatné­met gitárosok is. Erős volt a mezőny. A harmadik fordu­lóban már csak hárman ma­radtunk Munoz Blas Kubá­ból, Thomas Günter, az NDK-ból, aki szintén Wei­marban tanul és én. Nem­zetközi zsűri figyelte a játé­kunkat. Egy hétig tartott a versengés. A zsűri első díjat nem adott ki, én a másodikat szereztem meg. Az iskola befejezése után Pécsre szeretne visszakerül­ni ahol már várja vietnami felesége és kislánya. A fele­sége is a weimari főiskolán végzett harmonika szakon. A versenyre való felkészülésben sokat tudott segíteni. Jelen­leg ugyan a nyelvi nehézsé­gek miatt nem, mint peda­gógus, hanem mint varrónő dolgozik a pécsi Kesztyű- és Bőrdíszműipari Szövetkezet­ben. A veszprémi tévétalálkozó hátterében? A kritika elásta a csatabárdot? A tervezők fejében már megfordult Forog majd a pécsi tv-presszó? Nem tudom, apikám, mitől pörög most a világ. Vagy a ko­nyaktól vagy a forgószínpadtól? Erb János rajza A balatonalmádi Auróra szállóban még szombaton dél­előtt kerestük meg Szántó Pé­ter újságírót, az Élet és Iroda­lom tévékritikusát. Bevallottan azért, hogy a veszprémi tévé­találkozó hivatalos eredménye mellé tegye hozzá a saját vé­leményét, s így az olvasók mindjárt vasárnap reggel két­féle értékelést ismerjenek meg. Hiszen a tévékritika — és kü­lönösen Szántó Péter — na­gyon igényesen keresi a tévé­alkotásokban az értékeket, s azok hiányát nagyon határo­zottan ki is mondja. így a hi­vatalos és a kritikai értékelés nyilván eltér. Az interjúnak azonban sajátos eredménye született, mert Szántó Péter így kezdte: — A veszprémi tévétalálko­zó az elmúlt év drámatermését értékelte, de bemutatták a már elkészült új tévédrámákat is, ezeket a jövő évben sugá­rozzák. Vagyis két esztendő drámatermését láthattuk hat nap alatt. De az összegező szakmai vitán, pénteken, mind­két év művészeti terméséről szinte mindenben teljes egyet­értés alakult ki az alkotók, a hivatalos emberek — tehát a kulturális igazgatás — és a kritikusok, újságírók között. — Hogy lehet ez? — A tévé alkotói elismerték, hogy a kritikának nemegyszer igaza van. Mi, kritikusok pedig elismertük, hogy amikor a té­véalkotók kifogásolják a kriti­ka hangnemét, sokszor nekik is igazuk van. .» . — De az alkotók, birálók, hivatalos irányítók teljes egyet­értése a kultúrtörténetben ál­talában ritka, és kicsit mindig gyanús a megalkuvásra. Nem szólva a közönségről, hogy va­jon ők is egyetértenek-e min­denben?! — Megegyezett a vélemény abban, hogy a művészi munka a televízióban igen rossz hely­zetben van. Az elmúlt években ugyanis a művészi alkotás eredménye teljes mértékben a közönség kénye-kedvének ki­szolgáltatottan jelent meg a képernyőn. Ha a nézők levele­ikben azt kérték, a Tömegkom­munikációs Kutató Központ azt jelezte, hogy hetenként öt kri­mit sugározzanak, akkor a mű­remek is csak este 11 órakor került a képernyőre. Vagy for­dítva: ha egy nemzetközileg díjazott, a kritikákban is elis­mert, egyáltalán: szép tévéjá­ték után úgy látszott, hogy fő­műsoridőben viszonylag nem túl sokan nézték, akkor az so­sem került többé este 8-kor a nézők elé. Most együttesen mondtuk ki, hogy a televízió művészeti-nevelő szerepe a szórakoztató szerep mögé szo­rult. Ezért ha egy tévéjátékban művészi érték, szépség van, akkor igenis a főműsoridőben sugározzák, esetleg a krimi he­lyett. így a tévé kevésbé lesz a „szem rágógumija”, inkább az emberségünk sokféle tükre. A kritika pedig nem „vág le” mindjárt minden tévédrámát, fiatal szerzőket, rendezőket, csak azért, mert nem a leg­érettebb, legjobban kiteljese­dett a mű. Ha az értékek már jelentkeznek benne, akkor arra figyelünk majd. — Most délelőtt 9 óra van. Kiszivárgott már valami az eredményről? — Semmi. Teljes a titok. Majd az esti adásban elmondják. De az eredmény- lista mellett, a fent elmondott megegyezés is fontos. Földessy Dénes Hunyjuk be egy pillanatra a szemünket! Képzeljük el, hogy Pécs lassan körbefordul előttünk. Néhány perc és eltű­nik a harkányi út szalagja, a kertvárosi tízemeletesek, az új- mecsekaljai városrész, s mire megpihenne a szem a pellérdi halastavak csillogó foltján, már a Jakabhegy sötétzöldje zárja a látóhatárt. A távolban a komlói szilvási városrész ho- málylik, s mire az óra körbe­járna, eltűnnek a hőerőmű füstölgő kéményei. Megérkez­tünk. Miért is ne csaponghat- na a képzelet, a fantázia egy napsütéses nyári délutánon a misinatetői tv-torony presszó­jából a városra tekintve. Ám a velem szemben helyet foglaló két fiatal pécsi tervezőmérnök nagyon is a realitás talaján áll. Valóban, mi lenne, ha fo­rogna a toronypresszó? Ugyanis a pécsi MIKRO- TERV gazdasági munkaközös­ség tagjai már dolgoznak az ötlet — legalábbis ,erv- szinten történő — megvalósí­tásán, ami így első hallásra roppant egyszerűnek tűnik. Nem beszélve arról, hogy — a becslések szerint — az el­képzelésük alig félmillió fo­rintból meg is valósítható és a presszó óránként akár ket­tőt is fordulhat. Az előzetes felmérések sze­rint a 75 méter magasan le­vő, eltolt szintű presszó alsó 170 négyzetméteres szintje egyszerű műszaki megoldás­sal a torony tengelye körül körbeforgatható. A jelenlegi padozatra egy dobogót he­lyeznének, amely kerekeken gördülne, meghajtásához pe­dig elegendő néhány kistelje­sítményű motor. Az acélvázra helyezett dobogó a presszó 25 méteres átmérőjét, 75 mé­teres kerületét figyelembe vé­ve percenként 1,25 métert, másodpercenként pedig mint­egy 2 centimétert haladna. Attól sem kell tartani, hogy a megoldás sok átalakítási munkát igényel. Mindössze a presszó legalsó lépcsőfokait 'kellene lebontani. De ha máj- lenne egy forgó tornyunk, nem ártana némi belső építé­szeti változtatás. A fűtőtest elé például, amelyet most-egy fehérre mázolt acélrács véd, egy hangulatosabb burkolat, amely megjelenésében és anyagában harmonizálna a dobogó szélére tervezett védő­korláttal, valamint a terasz felső részét körbefogó korlát­tal. A belső burkolatok és a hangulatvilágítás tervezése azonban már nem az ő fel­adatuk. A MIKROTERV gazdasági munkaközösség tagjai a ter­vek és a költségvetés elkészí­tését ezúton ajánják fel — társadalmi munkában. Végül is miért ne foroghat­na? Legalább egyszer, mint a híres berlini Tele-Café?! M. Gy. Jöttek a „líbiaiak” Miből lesz 24 millió forint? Butik-bukfenc a Széchenyi téren E nnek a közismert boltnak — Pécsett a város szívé­ben, a Széchenyi téren, a Baranya Megyei Élelmiszer­kereskedelmi Vállalat 620. szá­mú kis üzlete, amelyet még 1982 végén versenytárgyalás során bérbe adtak — két év alatt 24 millió forintos forgal­ma volt. Elsősorban a kama­szok, a bakfisok forogtak az apró helyiségben — volt itt minden, ami szem-szájnak in­gere. . . Csillag Zsuzsanna vette bér­be a boltot. A feltételek sze­rint 60 hónap alatt mintegy 1,6 millió forintot kellett befi­zetnie egyenlő részletekben a vállalatnak, ehhez pedig éven­te 7 millió forintos forgalom jelentette volna a megfelelő hátteret. A bolt korábban do­hányárudaként működött, jo­gosítvány erre a bérbeadás után is megmaradt, a forga­lomba hozható áruk körét azonban a megfelelő bevétel érdekében bővíteni kellett, szerződésmódosítással s ez meg is történt: ruházati cikkek, ajándékok. A napokban a kereskedelmi felügyelőség szakembereivel közös ellenőrzésen voltak a Ba­ranya Megyei Rendőr-főkapi­tányság nyomozói. Mondhatni: rutinszerűen benyitottak a bu­tikba is — s néhány számla felkeltette a gyanújukat. Nem találtak rendben mindent az árképzéssel, a bizonylatolással, az áruk eredetével kapcsolat­ban. Találtak két számlát: 700 dollár értékben vásároltak Bu­dapesten a diplomataboltban cigarettát, Matchboxot. A számla két Líbiában dolgozó magyar vendégmunkás nevén szerepelt, akik legálisan haza­hozott valutájukat költötték el. De hogy az ebből eredő áru a Széchenyi téri butikban kössön ki, ez már nem szabályos. Az üzlet bérlőjének férje ugyanis megegyezett a két vendég- munkással: beszerzik számára a külföldi eredetű árukat a diplomataboltban. Amit itt a pécsi boltban már természete­sen, felárral adtak tovább a vásárlóknak. Ez a dollárügylet azonban a devizagazdálkodást sértő bűntett —- éspedig mind­két fél, a boltot bérlő és a két „líbiai” oldaláról is. Mint említettük: elsősorban a bakfisok, a kamaszok néze­gették és vásárolták-itt maguk­nak a divatos holmikat. Ezek egy része a nagykereskedelem­ből, más — és nagyobbik — része kisiparosoktól szárma­zott. Csillagék alaposan ki­használták a tinédzserek tet- szenivágyását: maguk is „be­dolgoztak" az iparba, festettek otthon, matricákat vasaltak tri­kókra. Ám se a kelmefestés­hez, se matricázáshoz nem volt jogosítványuk, ehhez külön engedély kellett volna. Azután voltak még számlák a butikban narancsról, márkás italokról, hűtőládáról és sok más egyébről — ezek közös jellemzője: nagykereskedelmi áron szerezték be a jórészt ne­hezen elérhető, kurrens árukat a butik üzemeltetői — bizo­nyos hányadát saját céljaikra használták fel így csak az a „hasznuk" maradt ezeken, hogy a nagy- és a kiskereske­delmi ár közötti rést megtaka­ríthatták —, más részüket azonban eladták — természe­tesen nem nagyker.-áron. A Baranya Megyei Rendőr­főkapitányságon a vizsgálat még folyamatban van. Az ilyen boltok adminisztrációjának ve­zetése is nehéz, de különösen nehéz a pontatlanságok, sza­bálytalanságok felderítése. A vizsgálat alapja: devizagazdál­kodás megsértése és más bűn- cselekmények elkövetésének alapos gyanúja. M. A. E Panoráma A fiatotok sorrendje A The Twins duó — Sven Dohrow és Ronny Schreinzer — már négy éve vezet a slá­gerlisták élén. Legnagyobb si­kereiket Ausztráliában, Olasz­országban, Svájcban és Né­metországban érték el. A „Ba- lettáncos" c. számuk közel egy­milliós példányban fogyott el. Most a hazai közönség szemé­lyesen is megismerkedhet ve­lük: július 8-án Pécsett, a Bőrgyár-pályán lépnek fel. Túl a hajnalpíron A bécsi televízió ezzel a cím­mel kezdi egy 14 részes soro­zat vetítését. Férfi főszereplője Tommi Ohner, az egykori gye­reksztár, partnere pedig a ké­pen látható Ritza Brown, aki az 1648-ban történő históriá­ban Finnországból az Adriai­tenger partjáig lovagol. Abszolút’ művészfeleség Alice Harnoncourt, a hires karmester, Nicoluas Harnon­court felesége háziasszony, könyvelő, koncertmester és he- gedümüvésznö, mindemellett négy gyereket nevel — egye­dül. Az utolsó „Mély bíbor" A szimfonikus keményrock legnagyobb zenekara, az 1975. ben feloszlott Deep Purple, magyarul: Mély bíbor együttes. Az ősszel egy világkörüli bú­csúkoncertre ismét összeálltak, s e héten, június 26-án és 27- én Bécsben játszottak. Három nagy név a Deep Purple-ből: John Lord zeneszerző és bil­lentyűs, aki az első rockszim­fóniát, az 1970-ben a Londoni Filharmonikusokkal együtt be­mutatott Concertót írta, lan Gillan énekes, aki a Szuper­sztár első — a New York-i — előadásán, valamint világsike­rű nagylemezén Jézust énekel­te, továbbá a „gitár óriása", Ritchie Blackmore. Brandauer Mindenütt Igen, így, nagy betűvel, mi­vel a Play Boy „Klaus Maria Mindenütt”-nek nevezte el Brandauert. Méltán. Európa számos tévéállomása vetíti a Thomas Mann: Varázshegyé­ből készült Jean Christophe cimű tévésorozatot, s ennek ő a címszereplője. Most fejezett be egy hollywoodi filmet Kife­lé Afrikából címmel, a nyáron ismét játssza Jedermann-t a salzburgi ünnepi játékokon, s már forgatják A fényhajó című új mozifilmjét. Kürtöskalács és üdítőital kapható PÉCS, RÁKÓCZI ÚT 16. (Rákóczi út—Rét u. sarka) Nyitva: hétfőtől péntekig 9—17 óráig vasárnapi

Next

/
Thumbnails
Contents