Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)
1985-06-22 / 169. szám
Korunk kérdései A szocialista országok négy évtizede A kelet-európai szocialista országok fejlődése hosszabb távon nem a szakadatlan sikerek láncolata, de nem is a legyőzhetetlen nehézségek sorozata. Csak kiegyensúlyozott mérlegkészítés teheti ■ érthetővé a háborút követő évek korszakos gazdasági és társadalmi váltását, és a mai, történelmi fordulattal is felérő új fejlesztési korszaknak számos gondját. Rendkívül heterogén: fejlett és elmaradott, ipari és agrárjellegű, túlnyomórészt önmagát ellátni képes, és főként külső szállításoktól függő országok csoportja kezdett neki a háborút kö- j vető években a viharos gyor- I saságú váltásnak. A szocia- I lista gazdaság állami szek- ! torát kiépítve új iparágak I sorát hozták létre, a nehéz- I ipari központi fejlesztések- > kel növelték az ipar súlyát, ! különösen a nehézipari ága- I zatokét, a mezőgazdaság I szocialista fejlődésére ala- \ pozva pedig lökést adtak az } agrárszektor megújhodásá- I nak. Viharos fejlődés gondokkal Az elmúlt negyven évben a szocialista országokban az állóeszközök állománya ötszörösére növekedett, megduplázódott az ipari foglalkoztatottak száma, és még ennél is gyorsabban nőtt a szakképzett dolgozók létszáma. Csak két számjeggyel kifejezhető gyorsaságú fejlődésen ment keresztül egyes korszerű vegyipari, kohászati és gépipari ágazat az elmúlt negyven évben, és teremtette meg az életszínvonal fejlődésének anyagi alapját. A kelet-európai szocialista országokban 1938- hoz képest négyszeresére-öt- szörösére nőtt a lakosság reáljövedelme és megsokszorozódtak a társadalmi juttatásokra fordított kiadások is. Létbiztonságot teremtettek az országok a teljes foglalkoztatással és a szocialista ellátási rendszer kiépítésével, annak fokozatos kiszélesítésével. A háború előtti években országonkénti eltéréssel a lakosság alig egynegyedére, egyharmadára terjedt ki a társadalombiztosítás; ma már általános az eqészségügyi ellátás, a nyugdíjrendszer, a munkaképtelenekről, a családosokról való gondoskodás. Szubiektív hibákkal, torzulásokkal. de a gazdaságépítés kezdeti szakaszának történelmi körülményeivel — katonai fölénnyel rendelkező nvugati országok fenyegetésével - egyaránt magyarázható, miért is szorult háttérbe ekkor a fejlesztés minőségi oldala. Az országok a szükséges védelmi képességet, a nemzeti jövedelem társadalmi osztályok, rétegek és termelőszektorok közti gyors átcsoportosítását, a társadalmi egyenlőség elvének érvényrejuttatását a gazdasági döntések messzemenő központosításával valósították meg, kevés helyet hagytak a gazdaság „főszereplőinek", az önálló döntéshozatalra, a piacnak pedig a fogyasztói és a vevői értékítélet érvényesítésére. Ipar és * kereskedelem önellátásra, úgynevezett autark fejlesztésre ösztönzött 6. HÉTVÉGE e gazdaságfejlesztési modell, nem segítette elő kellőképpen a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódás hatékony formáinak kialakítását — sőt, igénytelenségre kárhoztatott a termékek minőségével, a határidők betartásával kapcsolatban. A KGST tagországai közötti együttműködésben mindez abban jelentkezik, hogy késik a magasabb rendű integrációra való áttérés, a nemzetközi kereskedelemben pedig abban, hogy a szocialista országok messze nem töltik be azt a szerepet, amely politikai és gazdasági súlyuk alapján megilletné őket. A gazdasági fejlesztés irányainak nagyfokú egyezése miatt nagyjából hasonló a kisebb szocialista országok termelési és külkereskedelmi szerkezete — azonosak a hiánycikkek is - és ugyanúgy vetődik fel a dilemma: a keresett gyártmányokat melyik piacon, milyen árucikkek beszerzése ellenében szállítsák. A KGST-tagországok részesedése százalékban: 1950 1960 1980 a világ népességéből 10,7 10,4 9,2 a világ ipari termelésébői 18 28 33 Hasonlóképp a világon előállított új érték 25, c i mezőgazdasági termékmennyiség 20 százalékát adják ezek az országok, a kutatási költségek 20 százalékát finanszírozzák — mindezzel viszont éles ellentétben áll a tény, hogy az integrációs csoport részaránya a világkereskedelemben mindössze 8 —9 százalékos, és hosszabb időszakban sem növekedett. A KGST tagországainak termelési súlya tehát a világban mintegy négyszeresen múlja felül a tagországok együttes nemzetközi áruforgalmát — számos megoldandó gazdaságszerkezeti és irányítási gondra figyelmeztetve ezzel. Előtérben a minőség A hetvenes évektől megfogalmazódott középtávú és éves fejlesztési programok valamennyi országban már a minőségi fejlődés követelményeinek megfelelően készültek. Az NDK idei tervtörvénye például már az első mondataiban azt hangsúlyozta, hogy jelentős mértékben javítani kell az energia- és az anyaghasznosítás hatékonyságát a termékek magasabb fokú feldolgozottságával, minőségének javítása révén. A ráfordítások, a költségek csökkentésének kell adnia az ipari termelés növekményének jelentős részét — írja a terv. Konkrét hatékonysági mutatók teljesítését írja elő már évek óta a csehszlovák népgazdasági terv is. A bolgár tervmutatók is számot vetnek az ex- tenzív források kimerülésével, és a technikai lépéstartást, a technikai megújulást tekintik a fejlődés legfőbb eszközének. Az ipar átlagos bővülésén belül a csúcstechnológiának — például a számítógépes rendszerek fejlesztésének kell a felzárkózást biztosítania, de a hangsúlyt a kohászatban, a textiliparban, vagyis a hagyományos iparágakban is a keresettebb, ugyanakkor olcsóbban előállítható termékek előállítására helyezik. Az új fejlesztési súlypontokat érzékelteti, hogy valamennyi ország olyan szelektív fejlesztési célokat jelöl ki, amelyben a termelés bővülését attól elmaradó ütemben kíséri az anyag- és energiafogyasztás növekedése. Két olajválságra — és nyomában a gyökeres világgazdasági átrendeződésre — keresik évtizedünkben a választ a szocialista közösség országai. A nyersanyagok árdrágulása fokozta a késztermékekkel szembeni piac. és jövedelmezőségi követelményeket —■ amelyeknek gyakran a legfejlettebb országok vállalatai sem képesek eleget ten- ' ni. Gyors termékcsere, a vállalatok megszűnési, illetve bővülési folyamatának intenzívebbé válása vette kezdetét, aminek fontos kísérője- lenséqe az is, hogy az iparilag fejlett országok az élenjáró iparágakra koncentrálnak, a hanyatló ágazatokat pedig a fejlődő világ termelőinek adják át. Nemcsak a legfontosabb kereskedelmi partnereiknek, a nyugateurópai gyártóknak éleződő konkurenciájába ütköznek ennek következtében a szocialista országok, de a gyorsan fejlődő ázsiai, egyes latin-amerikai termelőkébe is. Intenzív szakon A nemzeti jövedelem és az ipari termelés évi átlagos növekedési üteme a KGST tagországaiban százalékban: Nemzeti jövedelem Ipari bruttó termelés 1951—60-as években 1961—70-es években 1971—80-as években A gazdasági teljesítmények növekedésének — a nyolcvanas évek elején is folytatódó — lassulását a hátrányos külgazdasági feltételek mellett az is előidézte, hogy a gazdasági feszültségekre még nem sikerült az intenzív fejlesztés módszereivel választ adni. Nem sikerült felszámolni a termelés és a belső felhasználás, az export és az import, a lakossági jövedelmek és azok árufedezete közt feszülő aránytalanságokat. Közgazdászok, gazdaságirányítók egyaránt felismerték, hogy minőségi fejlődést aligha lehet olyan irányítási módszerekkel elérni, amelyek az ex- tenzív fejlődés irányainak feleltek meg valamikor. A szocialista országok a terv és a piaci eszközök országonként eltérő kombinációjával igyekeznek úrrá lenni a pazarláson, gátat vetni a befejezetlen beruházások állománya növekedésének, és 9.7 6.7 6,0 11,9 8,3 7,1 felszámolni a kínálattól eltérő áruválasztékot. A gazdaság alkalmazkodási folyamatának gyorsulását remélik a Szovjetunióban attól a vállalati kísérlettől, amely szélesebb döntési jogokkal ruház, ta föl a vállalatvezetést, és amelyet siker esetén szélesebb körben elterjesztenek. Valamennyi ország igyekszik közelebb hozni a termelőt a piachoz, ezért növelik tervszámok között a ráfordítási, hatékonysági mutatók szerepét, mégha nem is helyettesítik a tervutasítást a vállalatok közvetett irányításával. A KGST legutóbbi csúcstalálkozóján is hangsúlyt kapott az áru- és pénzmechanizmus integrációs szintű fejlesztésének fontossága, és konkrét döntések is születtek a hatékonyabb energetikai és agrárgazdasági együttműködésről, a vállalatok közvetlen részvételéről az országok közötti kapcsolatokban. Marton János Proksza László felvételei Kozármisleny újtelepesei Karnyújtásnyira látszanak a pécsi kertvárosi magasházak. Az alapásó markológépek, a betonkeverők és a téglát szállító pótkocsis teherautók zaját esténként a tücskök zenéje csendesíti. Bár lassan odébbvándorolnak a rétek muzsikusai, néhány bozótos telek van már csak, míg erőt gyűjtenek a telektulajdonosok az építkezéshez. Persze, többen nem hagyják parlagon a földet, míg gyűlnek a forintok, kukoricát, burgonyát vetnek, konyhakertet művelnek. Az egyik parcellán két fóliasátor, gazdája most vette a telket, hozzátermel eay kicsit a családi tőkéhez. Aztán lehet alapozni. Az aszfaltozott utak nyolcvannégy telket fognak körbe, valamennyihez víz- és villany- hálózat vezet. Egy-két gazdátlan telek található csak itt, több, mint a felén pedig folyik az építkezés Kozármisleny legújabb lakóterületén. Vonzza a szemet a boltíves gang, meq kell nézni, mi van mögötte. A szülők olaszi, vaqy babarci tornácát álmodta ide a fiatal pár? Falun nevelkedtek mind a ketten, most maid a gyermekeik szokják a boltívek árnyékát, — falusiak lettek, lesznek úira. Höftmann György feleséqe, Jelica felugrik a három lép- csőnyi gangra, tavasszal még talán ő is méregette volna a magasságot. A gazdaasszony szerepében vezet végig a házon : — Ez lesz az ebédlő, mellette a konyha, az előszoba másik oldalán a nagyszoba, — ott forog a betonkeverő. Most vakolják az étkezőt és a lenti helyiségeket. — Aztán itt még egy, talán a vendégeknek, ha jönnek. A tetőtérbe létrán kell felmenni kívülről. A lépcső izeg- mozog, a látvány viszont megéri. — A nappaliból nyílik a gyerekek hálófüíkéje. A négyéves Annának és a hároméves Mikinek is sajátja lesz. Aztán a miénk, akkora, mint egy hálófülke, olyan ajtót tervezünk rá, amelyik szekrénynek látszik nagy tükörrel. Ha kinyitjuk az ajtót, megnő a szoba. — Hogy kezdték? — Április 4-én itt ünnepeltünk. Betonoztuk az alapot. 7- én jött a kőműves. Azóta mindennap kint vagyunk. A szüléink, az öcsém, az unokatestvéreink, a nagybácsik. Az egész népes család. Pécsett, a Ledi- nán volt egy kétszobás lakásunk, 51 négyzetméter. Kicsinek találtuk. De nemcsak emiatt építkezünk, vágytunk a falura. — Mennyi pénzük volt? — A lakást leadtuk 540 000 forintért az OTP-nek. Kiszámítottuk, hogy a munkahelyi és az építési kölcsönnel együtt lesz 900 000 forint, amivel már neki lehet állni. A szüléink is jelentkeztek, segítenek, pedig már a lakásvásárlásban is segítettek az esküvő után. Ez valóban egy családi vállalkozás. Jónak találtuk a telket, közművesített. Biztató ígéret, hogy idén bevezetik a gázt. Ha meglesz, akkbr már itt díszítjük fel a karácsonyfát. Százötven négyzetméter alap- területű a családi ház. Csak az ' ebédlő huszonhét négyzet- méteres. Szükségük lesz rá, ha lakásszentelőre meghívnak mindenkit, aki segített az építkezésben. * Az idős házaspárral együtt érkezünk. Mondják, hozták a dédmamát az Alföldről, nézze meg ő is az új lakást. Ez az első ház, amelybe beköltöztek a lakóterületen. Két család: Épül Hoffmann Györgyök háza Köröszturi Attiláék és feleségének a szülei. —' Mikor költöztek? — Mi szeptember 7-én, a fiatalok 15-én — mondja Szabó Pál. — Rendkívül gyorsan építkeztek. — Május 15-től szeptemberig. Az négv hónap. — Hol lakott a két család? —• Garázsban. Mi itt kint — mondja Szabó Pál. —^ Mi is garázsban, a szüleimnél — teszi hozzá a fiatalember. — Az építkezés előtt? — Pécsett, a Magyarürögi úton, szintén családi házban. Háromszobás volt, közös helyiségekkel. Azt márciusban eladtuk, nem volt időnk a várakozásra. Mi szeretünk együtt lenni — fűzi tovább a nagypapa —, de úgy gondoltuk, hogy mindenkinek jó legyen: külön is, együtt is. — És jó együtt? A fiatalok őszintén helyeselnek. — Ez egy többgenerációs családi ház — mondja a férj — típustervet vásároltunk, ötszobás házat. — Gondolom az ilyen gyors építkezéshez pénz és anyag kell. — Jó volt a szervezés is — állítja Szabó Pál. — Ki szervezte? — Én. Nyugdíjas vagyok. Volt időm utánajárni, beszerezni minden anyagot. Az építkezésre meg is volt. A vakolás van még hátra, a kőműves erre a hónapra ígéri. — Megmondják-e mennyibe került? Szabó Pál odamegy a szekrényhez, belenéz az egyik fiókba : — 870 111 forint. Meg a telek 100 800. — Ha a család munkáját is hozzászámolnánk, túl lennénk a millión — mondja a felesége. S a vőjük hozzáteszi, bár a nagypapa szakmája szerint vájár, ezermester, ott van a Ice- zemunkája a ház minden szegletén. —i Kertészkednek is? — Szeretnénk. Itt a kiserdő mellett van egy terület, ahova egyszer majd iskolát, boltot terveznek, addig is művelnénk. Azt mondták a tanácson, idén meglesz a kisajátítás. Rendbe- tennénk mi azt a földet — mondja Szabó Pál. — Most odahordják a szemetet, ez megszűnne. •Se Építkezik egy pécsi fodrász is. A nevét nem árulja el. Azt mondja, itt már állni kellene a háznak, de a tervmódosítások, az anyagbeszerzés, meg a pénzt is össze kell szedni, szóval elment egy év. Egy pohár bor mellett azért peregnek a szavak. — Saját? — Hát ebbe is belevágtam. — Csak nem az építkezés miatt? — Miért ne!? Legyen mit kínálni o mestereknek. Gyönyörű pince lesz itt klinkertéglával kirakva. Ha vendégek jönnek, mennyire más az leülni, borozni a pincében. Diósviszlón vettem a szőlőt, most csináltam először. Hiába mostam a hársfahordókat, ez még nem az iaazi. Majd a következő években. — Hány éves? — Negyvenhárom. Azt hiszem, fiatalon nem vágtam volna bele. Látom, itt a szomszédban is félig kész a ház, aztán válnak. Most úgy érzem, más, még érdemes belefognom. A fiam megnősül, itt meglesz a szobája. Meg eddig mindig élveztük a szülői támogatást — önkéntelenül kertváros felé néz, a Melinda utcai lakásra gondol. — Most én szeretnék adni. Mi voltunk a legkisebb qyerekek, a szüléink megöregedtek, most mi következünk, nekünk kell adni. .. Gáldonyi Magdolna
