Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)

1985-06-22 / 169. szám

Az egyéni érdek közös érdekké is válhat Kézfogás az építőiparban Kapacitásbörze, személyszállítás közösen, gépkölcsönzés, társulások — A legfontosabb most: döntési háttér létrehozása a gyors árajánlattételhez Hogyan lehet az építőipar­ban úgy összeegyeztetni az érdekeket, hogy a mostani ne-, héz helyzetben se menjen el egyik cégnek sem a kedve, sőt, más építőipari szerveze­tekkel összefogva úgy alkos­sanak, hogy együtt és külön- külön is megtalálják a számí­tásukat? Hogyan szoríthatják vissza, avagy faraghatják le költségeiket az építőiparban? Milyen áron lehet versenytár­gyaláson munkát szerezni, mi az az ár, amiért még megéri? Országos tapasztalatcserét tartottak Baranyában az épí­tőipari társaságok (ÉTG) koor­dinációs irodáinak vezetői és munkatársai, eleget téve a Baranya megyei iroda meghí­vásának. A vita középpontjá­ban ezek a kérdések álltak. * Érdemes áttekinteni, melyik megyében mi a legnagyobb eredménye és a legfájóbb pont az összehangoló szerve­zetnek. Dévai György, a somogyi koordinációs iroda vezetője:- Nálunk eredményes a kapacitásbörze és szeretnénk, ha ilyen eredményesen olda­nánk meg az elfekvő építő­anyagok és ipari anyagok ér­tékesítését is. Nemrég majd egymillió forint értékű, a vál­lalatoknál elfekvő anyagot vett át az ÉPTEK és a házépítő boltok, a magánlakás-építők örültek ennek az új és igen kedvező beszerzési forrásnak. Az ilyen akció rendszeressé tétele érdeke az építőipari cégnek, a kereskedelemnek és az építkezőnek egyaránt. Most ez ipari jellegű anyagok visz- szavásárlását és értékesítését igyekszünk megoldani. Czibere Lajos, a Zala me­gyei koordinációs iroda veze­tője:- A dolgozók utaztatása nálunk is nagy gond, féléves, kemény szervezéssel nemrég hangoltuk össze a személy- szállítást, így az érintett tag­szervezeteink éves szinten majd 4 millió forintot takarí­tanak meg. Az ÉTÉ megyei szervezetével, annak tagságá­val kialakított szoros kapcso­latunk eredményeként, speciá­lis információs hálózatot hoz­tunk létre a gépi és műszaki kapacitások közvetítésére. Társaságunk keretében má- tevékenykedik a fabeton-tár- sulás, s a zalaegerszegi ka­vicskutatást is társulás formá­jában tervezzük hasznosítani. A tanácskozáson az újdonság erejével hatott rám, ahogy a BÉV vezetője nyilatkozott az egyéni és a közös érdekek összehangolásáról, összehan- golhatóságáról, kapacitás- felmérésükről, és hogy az 5. számú ÉPFU igazgatója, Koncz István segítséget és együtt­működést ígért a zalai tag- szervezeteknek. Losonczi László, a miskolci koordinációs iroda vezetője:- Az új jogszabályok, illet­ve szabályozók hatás- és mű­ködésmechanizmusának meg­értése ma már pénzt ér, ezért szervezünk rendszeres konzul­tációkat tagszervezeteink ve­zetőinek és különböző poszt­jain dolgozó szakembereinek. A baranyai példán okulva, mi is igyekszünk majd a kölcsö­nös érdekek alapján, egyné­hány munkát könnyítő, vagy költséget megtakarító céltár­sulást megalakítani. gokat vontak le a tanácsko­zásról a házigazdák? Misch! Róbert, a gesztorvál­lalat, a BÉV vezérigazgatója: — A BÉKI-ben benne van minden továbbfejlődés lehető­sége. Amíg a keresleti, és nem a kínálati piac viszonyai ural­kodtak, magával hozta azt, hogy abból az anyagi erőből, amely a megrendelő birtoká­ban volt, nem azt a minősé­megoldottuk a közös gépgaz­dálkodást és részben a sze­mélyszállítást. Tervezzük az anyagszállítás koordinálását és a közös felkészülést a verseny- tárgyalásokra, főleg ez utób­biban lenne égetően szükség - a közös egyeztetésre. Mi már okultunk, létrehoztuk az adatbankunkat, vállalatunk egységárai már szalagon van­nak, azokat mindig naprakész­A kertvárosi építkezésekhez a toronydarukat az Építőipari Gépesítő Vállalattól kölcsönzi a BÉV Lung Lászlóné, a Győr-Sop- ron megyei koordinációs iroda vezetője: — Gépkölcsönbérleti együtt­működési szerződési rendsze­rünk jól sikerült, viszont nem mondható el ugyanez az élő­munka-takarékos megoldáso­kat kereső, országos tervpá­lyázatunkról, amitől azt re­méltük, hogy a felújításokhoz kapunk kivitelezhető és elfo­gadható áruterveket. Az is eredményeket hoz, hogy az igazgatótanács tagjai nem­csak a fehér asztalnál ismerik egymást és a tagszervezetek középvezetői, tehát a kivitele­zési munkák közvetlen irányí­tói is napi, közvetlen kapcso­latot tartanak egymással. Most keressük, hogy a több profilú vállalataink között hogyan le­het érdekazonosságot kialakí­tani, olyan érdeket, mely köl­csönös. A tagszervezeteink ko­ordinátorai eredményesen dol­goznak együtt egy sor kérdés­ben, olyannyira, hogy most fogjuk átszervezni a megyei koordinációs irodát. * Hogyan értékelik a baranyai építőipari szervezetek tevé­kenységét és milyen tanulsá­gét és produktumot tudtuk létrehozni, amit szerettek vol­na, hanem mindig valamivel kevesebbet, mindig valamivel gyengébbet, így tehát összes­ségében kisebb érték jött lét­re .. . A BÉKI-tagok egyike sem képes arra, hogy önálló­an és teljes körű marketing- tevékenységet végezzen. Min­den vállalat keresi a jó és a még jobb megélhetési lehető­ségeket, de ennek meg ön­erőből nehezen teremthetők meg a feltételei - ezért szük­séges az együttműködés, és­pedig csakis a kölcsönös elő­nyök, tehát az érdekek alap­ján. Az érdekek integrációja, érdekazonosulások sem zár­hatják ki viszont az egymás­sal való ütközést, a konkuren­ciát a piacokon. A BÉKI szá­mos közös tevékenységével jól példázza, hogy az egyéni ér­dek közösségi érdekké is vál­hat, ha az a közös cél való­ban minden tagszervezetnek egyéni célja is. Bertram Jenő, a társaság elnöke, a Baranya Megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat igazgatója:- A huszonegy baranyai tagszervezet eddig megvaló­sította bizonyos anyagfélesé­gekből a közös anyagellátást, re igazítjuk, és a versenytár­gyaláson gyorsan tudunk ár­ajánlatot tenni, akár engedni is az árból, ha szükséges. Ez, az ilyen fajta gyors döntési háttér létrehozása lenne most a legfontosabb feladat a tagszervezeteinknél. Neumann Adóm, a BÉKI ve­zetője : — Azért hívtuk össze mi el­sőként ezt a tapasztalatcserét, hogy közreadhassuk a tapasz­talatainkat, hasznosítható ja­vaslatainkat, megfogalmaz­hassuk a közép- és hosszú távú stratégiánkat. Ezen felül a személyes kapcsolatok kiala­kítása és ápolása, megyénk és annak építőiparának bemu­tatása is célunk volt. Tudjuk, hisszük és érezzük, hogy szük­ség van az építőipari szerveze­tek együttműködésére, annak tartalmi és formai továbbfej­lesztésére a megyéken belül, de országosan is. Ezért is ad­tuk át a módszereinket és igyekszünk megvalósítani mindazt, ami másutt bevált, és itt is hasznosítani lehet. Murányi László CSIP Kíváncsiaknak, „fertőzötteknek”, érdeklődőknek Hírek, információk, vélemények, tanácsok, játékprogramok „Kedves Olvasó!" - kezdi csaknem minden új vagy új formájú, megváltozott sajtó­termék a programismertető beköszöntőt, amióta világ a vi­lág, pontosabban, amióta a saj­tó is része a világnak. Az az új magyar lap azonban, a Mikrovilág számítástechnikai hírlap amit rövidesen kézbe vehet minden újságolvasó, nyugodtan mondhatjuk: pá­ratlan a maga nemében — legalábbis Magyarországon. Nevéből és szellemes „Csip” előnevéből következik: a szá­mítástechnikával, a kompute­rek világával foglalkozik - de nem akárhogyan. Nem szaklap ugyanis, nem a szak­embereknek szól, hanem az érdeklődő, nem szakmabeli, de számítástechnikával „fer­tőzött” többségnek. A számí­tástechnika ugyanis nemcsak tudomány és technika, hanem egyszerűen kultúra is, a köz- gondolkodás, közművelődés tárgya, és — szerencsére — egyre inkább az. Hogy csak egy példát mondjak: találkoz­tam már Pesten olyan kis sráccal, aki a vidámpark he­lyett szívesebben ment a - mellesleg jóval olcsóbb - kör­úti számítástechnikai játékte­rembe. Még a profi komputer­tudorok is azt állítják: ő már „fertőzöttnek" tekinthető . . . Hallgassuk meg erről — és a lapról - kollégánk, Rados Péter felelős szerkesztő véle­ményét:- A példa jó: az egyelőre havonta, reményeink szerint később kéthetente megjelenő Mikrovilág valóban a kíván­csiaknak szól, fiataloknak, kö­zépkorúnknak egyránt. Célunk egyfajta számítástechnikai „közművelődés" segítése, meg­teremtése. Ez a nagyképűnek látszó kifejezés csupán any- nyit jelent: szerintünk a szá­mítástechnika — mindenkié. Tudjuk, sokan ódzkodnak még tőle, bizalmatlanok, óvatosak. Nem baj, hiszen a gőzmoz­dony is óriási riadalmat kel­tett —, ma pedig már nem­egyszer repülőgéppel vagy metróval is utazhatunk . . . Kiadó: a Delta, a Lapkiadó Tájékoztató és Propaganda leányvállalata, egy szám ára 11 forint. Kapható a hírlap­árusoknál -, ha eddig Pé­csett még nincs, ígérik: hama­rosan megjön —, terjeszti a Magyar Posta. Miről olvas­hatunk az első számban? — Az első oldalon, egy szovjet szoftvervásárról szóló információ mellett érdekes in­terjút találhatunk a japán Ko- zo Hiramatsuval, a Sony cég nemrég hazánkban járt alkal­mazási szoftver osztályvezető­jével, aki többek közt véle­ményt mond a magyar játék- szoftverekről, s cége MSX, szabványosított rendszeréről; ez utóbbival külön cikk is fog­lalkozik. A belső oldalakon érdekes híreket, információkat közlünk sok fotóval, a negye­diken ötletbörzét és tanácso­kat közlünk a nem profi hasz­nálóknak. „Számítástechnikai közélet" című rovatunkban Rab Zsuzsa műfordító, a szá­mítógépes szöveg-átültetésről, Vámos László színházi rendező a Macbeth számítógépes fel­dolgozásáról, dr. Achim Becker, a DATA Becker-cég kép­viselője a magyar szoft­veresekről mond véleményt. Reméljük, sikere lesz a leg­belső oldalakon levő, kivehe­tő programmellékletnek, ab o' most két-két Commodore- és Spectrum-programot köz­lünk, később pedig minél több Kiscsoportok célfeladatokra Kerti kisgépek a szabadszentkirályi kisszövetkezet műhelyében Fotó: Proksza László Kapálógépek Szabadszentkirályról Nyereséges vállalkozás a kisszövetkezet Személyenként 700 000 forintos termelési érték A munkások fele többszakmás Aki nem bírta, továbbállt Rendet és fegyelmet tapasz­tal a látogató Baranya egyet­len árutermelő kisszövetkeze­tében. A szabadszentkirályi Fémipari Kisszövetkezet Petőfi utcai központja előtt katonás alakzatban sorakozik a 15-20 személyautó. A bejáró dolgo­zóké. A 75 fős tagság - kö­zülük 65 a termelő, - zöme pécsi, szentlőrinci, gerdei és velényi. Szép számmal a hely­beliek is. A fizikai munkát végzők egytől egyig szakmun­kások, akik munka közben bordó egyenruhát viselnek, amelyen ott látható a szövet­kezet emblémája. Nincs téb- lábolás, kiabálás, csak a gé­peket hallani. Mindenki tudja a teendőjét, hisz műhelyen­ként és a 3-4 fős csoportonként dokumentációkat, rajzokat, vázlatokat helyeztek ki. A termelés csaknem tíz mű­helyben, több mint ezer négy­zetméteren folyik, napi egy- műszakban, gyakran hét végén is. A kollektívát negyvenen alapították 1983. január 1-val, miután kiváltak a Pécsi Vasas­ipari Szövetkezetből. Az első évben 5,1 millió forint nyere­séget állítottak elő, a 32 mil­liós árbevételből. A tavalyi 5,3 milliós nyereség után, az idei nyereségterv 5,5 millió forint.- Nem árultunk zsákba­macskát - mondja Török Lász­ló elnök. - Célfeladatok el­végzésére1 kis csoportokat ala­kítottunk, kidolgoztuk a nor­mát. Feszített a tempó, de így is a napi 8 óra 24 perces, egy műszakban teljesíthető a terv. Már az első napokban a tökéletes munkaszervezésre törekedtünk, aminek a meg­valósítása elképzelhetetlen a jó munkamorál nélkül. Aki nem bírta, odébbállt. Jópái gépre, minél több játékprog­ramot adunk közre . . . Végül még néhány mon­dat a Hiramatsu-interjúból — a még nyomdaszagú próba­nyomatról: „... ha majd min­den otthonban ott lesznek ezek a gépek, a felhasználók úgy vásárolhatják majd a kü­lönböző célokat szolgáló programokat, mint ma a hanglemezeket... A számító­gép a kommunikáció legkor­szerűbb eszköze lesz. Úgy fogják használni az emberek, mint ma a telefont...” Varga J. embertől tolvajlás és italozás miatt váltunk meg. Napjaink­ra az egykori alapítók közül csak húsz maradt meg. A szigorú munkarendből nem engedünk. — Emellett magasak a szak­mai követelmények is — kap­csolódik beszélgetésünkbe Matheovits László főmérnök. — A szakmunkások fele két-, illetve három szakmás, néhá­nyon mesterszínvonalon műve­lik a szakmájukat. A felké­szült lakatos, forgácsoló és fémcsiszoló, ha kell, eszter­gál, hegeszt, villanyt szerel, fest. Ráadásul tervez is. A termékkifejlesztésből maxi­málisan kiveszik a részüket a négy mérnök irányítása alatt. Ilyen helyzetben könnyen tör­ténnek a termékváltások. Ezek­ben a hetekben például 10- 15 féle terméket gyártunk. Az a célunk, hogy 80-100 fős létszámmal, személyenként egymilliós termelési érték mel­lett, évi nyolcmillió forintos nyereséget érjünk el. Jelenleg a személyenkénti 650-700 000 forintos termelési értéknél tar­tunk. A termékek többsége saját fejlesztésű, így a KF-04 rotá­ciós kapálógép, a REX-típusú fűnyírógép, valamint az OTK— 02 önjáró takarmánykeverő- kiosztó kocsi. Az utóbbi Skoda- motorral működik, míg a töb­bi újdonságnál FIAT-motort szerelnek be, ugyanis az im­port motorokat még könnyen beszerzik. Az évente előállí­tott 1500-2000 kapálót el tud­ják adni. Most olyan adap­tereken dolgoznak, amelyek felhasználhatók majd a Veszp­rémi Mezőgép és a Szegedi Vasasipari Szövetkezet kapáló­gépeihez is. Hazánkban a szabadszentkirályi kisszövetke­zeten kívül a két említett cég foglalkozik kapálógyártással. Az adapterújdonságok közül az ekét és a fűnyírót kínálják. Hamarosan piacra kerül a sa- raboló, a kultivátor és a komposztáló. A kapálok és adaptereik jelenleg az éves árbevétel felét adják. — Ha máról holnapra nem jutnánk hozzá az olasz-ame­rikai kooperációban előállíotl benzinüzemű kismotorokhoz, akkor nagy erővel állnánk rá az adapterkészítésre — magya­rázza Zoltai Mihály gyártás­előkészítő művezető. A kilencmilliós befektetés­sel létesült kisszövetkezetben a havi átlagjövedelem 7000 forint, ami a teljesítménytől függően kétszer ennyi is le­het. De aki nem teljesít, az legfeljebb 2500—3000 forintot keres. A kollektíva tavaly öt és fél millió forint adót fize­tett. A közeljövőben a 600 négyzetméteres üzemcsarnok 200 négyzetméterrel bővül, új raktár és öntöde készül. A he­lyi tanács a kisszövetkezetnek újabb telekrészt adott ingyen. Csuti J. HÉTVÉGE 5. Számítástechnikai hírlap indul

Next

/
Thumbnails
Contents