Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)
1985-06-22 / 169. szám
Debreczeni István Fotó: Lauer Györgyi A népi ülnök A bíró partnere Ezüstérme Pécs felújításáért Bevallom: meglett korú emberre számítottam. A képlet szinte magától értetődően állt össze: a népi ülnökök — ritka kivételtől eltekintve — nem jogvégzettek, nyilván élettapasztalataik, megfontolságuk, hosszú évtizedek alatt összegyűlt bölcsességük teszi őket arra képessé, hogy — egy-egy bűncselekmény megítélését követően — pálcát törjenek a tárgyalótermekben velük szemben állók felett. Mondom ezt így azért, mert Debreczeni István, a Baranya Megyei Bíróság népi ülnöke 41 éves, s büntetőügyek tárgyalásán vesz részt a tanácsvezető bíró oldalán. Tapasztalatokban, megfontoltságban sincsen hiány esetében. Az előbbihez csak any- nyit: 1973-tól népi ülnök, jeles bírókkal dolgozott együtt, köztük dr. Tamásfy Józseffel, dr. Bertha Pállal, dr. Temesi Imrével, s vett részt a közvéleményt rendkívül széles körben foglalkoztató, vagy éppen „monstre- ügy”-nek is mondható esetek megítélésében.- Például — meséli — az úgynevezett Csicsi-bácsi-féle gyilkosság . . . Közismert, sokakat felháborító emberölés volt néhány éve. Az elkövető életfogytiglan tartó szabadságvesztésbüntetést kapott.- Egyetértett az ítélettel?- Az volt arról az emberről a benyomásom, bogy ba csak eqy percre is szabadlábra kerül, újból ölne. Hideg fejű, számító, kegyetlen gyilkos volt.- Mindössze huszonkilenc éves volt, amikor először választották meg népi ülnöknek. Volt valami elképzelése erről az intézményről?- Azt hiszem, azonos a közfelfogáséval — ami persze azóta megváltozott: - ilyennek lennie kell, egy szükséges intézmény, nem sok szavuk lehet a bíró mellett az ügy érdemi megítélésében. Most már úgy látom, nagyon is fontos szerepük van, például abban, hogy kicsit ellensúlyozzák a jog szárazságát. A bíró a paragrafusokhoz kötött — szubjektivitást, mondjuk egy közfelháborodást kiváltó ügy tárgyalása során sem engedhet meg magának —, az ülnök azonban képes más szempontokat is „belekeverni" az ítéletbe. Úgy látom, hogy a bírók komolyan veszik az ülnökeiket, partnerként kezelnek bennünket. Jól tudják, hogy az ülnökökben dolgozik egy adag ösztönösség is.- Mire gondol?- Arra, amit józan paraszti észnek szoktak mondani, a természetes igazságérzetre, a dolgok lényegére való ráérzésre. Az már bírói felfogás kérdése, bogy — ezeket is figyelembe véve — mennyire támaszkodik az ülnökre.- Szívesen csinálja ezt a munkát?- Szerettem mindig az emberekkel foglalkozni, s rájöttem, hogy a népi ülnök tanulhat is társadalmi megbízatású. HÉTVÉGÉ Sokadszor tárgyalt a pécsi belváros rekonstrukcióiáról — mostanában divatosabb szóval: rehabilitációjáról — a tanács végrehajtó bizottsága. De míg mindeddig kizárólag a gondokról, a feladatokról volt szó, miközben a pécsi polgár csak egyhelyben topogást látott, most a feladatokat kézzelfogható eredmények tükrében fogalmazhatta meg a téma előadója, dr. Molnár Zoltán tanácselnök-helyettes, n ho|i>á- rosi munkákat koordináló bizottság elnöke. Lerövidíteni az időt! Szervezeti változtatások — Továbbköltöztetés belvárosi új lakásba — Megszületett a koordinációs alap — Mind több díszítő munkásra lesz szükség Egységes irányítás nak teljesítése közben. Nem a jogismeretre gondolok, hanem elsősorban arra, hogy a tárgyalótermekben leplezetlenül felszínre buknak az emberi indulatok, jól látható, hogy mennyi minden táncol késélen, s milyen kevés kell ahhoz, hogy konfliktusok szülessenek, ezekből tragédiák. A népi ülnöknek ezeken a tapasztalatain keresztül módja van megtanulni az önfegyelmet és természetesen a törvény tiszteletét.- Több mint egy évtizede csinálja. Egyetért a bírói Ítélkezési gyakorlattal? — Én időnként egy kicsit liberálisnak tartom, el tudok képzelni nagyobb szigort is. Az, hogy valaki esetében az ítélet meghozatalakor humánus szempontok is érvényesülnek, lehet jó annak az egy embernek, de nem biztos, hogy humánus a többi emberrel szemben is.- Volt már konfliktusa büntetését letöltött elitélttel? — Nem, soha, bár kezdettől számításba vettem, hogy előfordulhat.- Érez még megilletődöttsé- get, ha a tárgyalóterembe lép?- Ettől, azt hiszem, senki sem mentes a bíróságokon. A tárgyalóterem azért tárgyalóterem .. . Évek során ez persze csökkent, oldódott, s ezt azoknak a bíróknak köszönhetem, akik mellett ülnök voltam. így nagyon szívesen megyek már a bíróságra, sőt, ha időben kapok észbe, elvégeztem volna a jogot is. — önmagával volt már konfliktusa olyan Ítélet miatt, amelynek meghozásában részt vett? — Soha nem volt leikiismeret- furdalásom. M. A. A rehabilitáció megindult, gyorsítása pedig elengedhetetlen, s különösen az a belváros szívében, a Széchenyi tér környezetében. Mert hiába tart immár három napnál tovább a megszépült városháza csodája, hiába örülünk a megújult Lóránt-palotának, ha csigatempóban halad az elefántos. tömb felújítása és szinte semmi mozgás nem látható a volt megyeháza éoületén, ha nem ismerjük még a Pécsi Nemzeti Színház felújításának az időtartamát és még mindig csak törmelékszállítás jelzi — a járókelő számára! — a régi Pannónia szálló felújítását. A végrehajtó bizottság éppen ezeknek a gyors befejezését jelölte meg a legsürgősebb feladatként, amire ígéretet is tett a tanácselnök: 1986—87-ben ezekre kell a városnak minden erőt összpontosítania. Ismételten felmerült az egységes tervező-lebonyolító szervezet létrehozásának a szükségessége. Jelenlea mindkét folyamat vállalati formában történik, emiatt túlzottan érvényesül az árbevételérdekeltség, ez pedig különféle módokon, de sohasem előnyösen befolyásolja a minden körülményre érzékenyen reagáló rehabilitációs munkát. Az egy kézből történő irányítás haszna már számtalanszor bebizonyosodott. A mi esetünkben ezt nem pótolhatja a közel két esztendeje működő operatív bizottság, bár bizonyos határok között sokat tud tenni a munkák hatékonyabbá tételéért. Most az az elgondolás, hogy tanácsi irányítású tervező-lebonyolító kommunális szervezetet hoznának létre, s ez venné át a DTV-nél működő belvárosi rekonstrukciós iroda és az UNIBER-nél működő belvárosi rekonstrukciós csoport feladatkörét, Ez a szervezet egységes elvek szerint és teljes jogkörrel foglalkozhatna a rehabilitációval, egyebek közt még a magántervezői szakértő bizottság döntéseit is felülbírálná a belvárosban tervezett magánépítkezések esetében. Ki legyen a kivitelező? Hiányzik azonban a kivitelező. Annak idején, amikor a miniszteri értekezlet az útjára indította a pécsi belvárosi reFelújított házak Pécsett, a Kossuth Lajos utcában habilitációt, a Baranya Megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalatot jelölték ki a munkák generálkivitelezőjének, ez azonban a gyakorlatban soha nem valósult meg. A mostani álláspont szerint a Pécsi Építő és Tatarozó Vállalatot kell kizárólagosan erre a feladatra átszervezni, mentesítve minden más feladat alól, s megtalálva a vállalati érdekeltség mikéntjét is, hiszen a belvárosi munkákon — érthetően - nem lehet „meggazdagodni". Ebben az új felállásban természetesnek látszik az is, hogy a PIK-ről leválasszák a rehabilitációba vont lakásokkal való foglalkozást. Magyarul: az ingatlankezelő az ilyen épületeket leadja, s majd felújított állapotban kapja visz- sza. így a figyelmét nem kell megosztania az általános lakóház fenntartás és a sok aondot okozó belvárosi rehabilitáció között. Ezektől az intézkedésektől azt várják, hogy általuk sikerül lerövidíteni a jelenleg meglehetősen hosszú álfutási időket, ezáltal az átmeneti lakásokat is gyorsabban lehet forgatni. Az utóbbi négy év ta- Dasztalatai szerint a belvárosban átlag 22,7 hónapig tart egy-egy lakás felújításának az ideje, a város más területein viszont csak 9,6 hónapig. Változtatni kívánnak a belvárosi lakásokkal való gazdálkodáson. A jelenlegi módszer: a felújításra kerülő lakás lakóját kiköltöztetik valahová átmeneti lakásba, ahonnan közel két év múlva visszaköltözhet. Igen kevés az az eset. amikor már a kiköltözésnél végleges megoldás születik. Nos, ezt akarják gyakoribbá tenni. Mégpedig továbbköltöz- tetéssel. Vagyis a belvárosban felújított vagy a felújítás során kialakított új lakásokat belvárosi célra akarják felhasználni, végleges elhelyezést biztosítani annak, aki vállalja a kétszeri költözés helyett a belvárosi új lakást. Ugyanakkor e módszerrel jogosultsági problémákat is lehet rendezni. Sokan vannak ugyanis, akik ma az érvényes jogszabályok; szerint a jogosultságuk mértékét meghaladó nagyságú lakásban laknak. A továbbköltöztetés erre adhat orvoslást. Koordinációs alap Hosszas vajúdás után 1983- as meqyei és városi pénzmaradványok felhasználásával megszületett az a koordinációs alap, amiből esetenként meq lehet előlegezni a munkákat, hí pl. az ügyben érdekelt vállalat csak később tud fedezetet biztosítani. A tanács növelni szeretné ezt az alapot, dI. úgv is, hoqy a vállalatok előre fizessék be később esedékes hozzájárulásukat. Ezt tette a MALÉV is, amely Pécsett irodát kíván létesíteni, de mivel a kiszemelt helyiség felújítására csak később kerül sor, a négyzetméterenkénti 14 ezer forintot már átutalta a koordinációs alapra, a vég- elszámolást pediq akkör ejtik meg, ha elkészül az iroda. Az alap különben jelenleg kb, 20 millió forinttal rendelkezik. Cseri László felvétele A pénzügyi alap növelését szolgálná egy számos helyen sikerrel alkalmazott módszer átvétele. Persze, nem tudni mit hozhat a konyhára, de érdemes megkísérelni. Arról van szó, hogy a város idegenforgalmi központjában, a Széchenyi téren egy urnát helyeznének el — több nyelvű felirattal — amelybe mindeki bedobhatja a rehabilitáció segítő adományát, bármely pénznemben. A befolyt összegből évről évre megcsinálnának valamit, s táblával igazolnák a „nemzetközi adakozásból" történt megvalósítás tényét. Sok éves téma, hogy bizonyos szakmák hiányoznak; az elfelejtett fogások újratanitásóra irányuló pécsi kezdeményezésekkel mi is foglalkoztunk. Ezeket a régi fogásokat sokan tanulták meg, sikerrel alkalmazzák is frissen szerzett ismereteiket, ám még mindig kevesen vannak, hiszen ahogy terebélyesedik a belvárosi reha- bililáció, úgy lesz mind több és több díszítő munkásra szükség. A lengyel kapcsolatokat felhasználva a krakkói építőipari vállalat saját szakmunkásképző intézete kínál célirányos szakmai gyakorlat keretében továbbképzési lehetőséget pécsi szakmunkásoknak. Gondolnak arra is, hogy a belvárosi rehabilitációban részt vevők legjobbjait erkölcsi elismerésben kellene részesíteni. czéri alapítanának „Péts felújításáért” elnevezéssel emlékérmet Úgy tervezik, hogy ezüst érmet minden évben a várns felszabadulásának nz évfordulóján öt-öt személvnek adományozná1' Hársfai István A tivertoni iskola egyik tanára óra után gratulált a ki sérő pécsi tanárnőnek, azzal a felkiáltással: „Ezt nevezem!" Ugyanis az angliai Tiverton városában a szabályos iskolai tanításon három hétig részt vevő pécsi hetedik és nyolcadik osztályos tanulók az angol irodalomból nagyobb tájékozottságról tettek bizonyságot, mint hasonló korú angliai társaik. Egy másik diák különösképpen az egyiptomi történelemből, egy 'harmadik a komputerek ismeretéből mutatott olyan tájékozottságot, ami a maximális elismerést váltotta ki. S mindezt angol nyelven. Kilenc gyerek utazott Angliába csereoktatásra, ezt a kilencet az Őz utcai II. számú gyakorló és a Jókai téri Általános Iskola angol tagozatos tanulói közül választotta ki egy négytagú szakmai bizottság, melynek elnöke dr. Bognár József, a JPTE Tanárképző Kara angol tanszékének vezetője, Andy Rouse, a tanszék tanára, valamint a két iskola képviselői voltak. Ez a kilenc gyerek megérdemli, hogy nevüket fölsoroljuk: hatan az Őz utcai iskolából kerültek ki, ők Csonka Ágnes, Kosaras Réka, Visegrádi Tamás, Bachmann Bálint, Varjú Gábor nyolcadikosok és Arnold Iván hetedikes, hárman a Jókai téri iskolából, ők mindhárman nyolcadikosok, név szerint Latter- ton Emese, Benkovics Éva és Horváth Ágnes. Kísérőjük, aki egyben az iskolai oktatáson kívüli programokról is gondoskodott, Nikolov Marianne, az Őz utcai iskola angol tanárnője volt. A gyerekek elmondták, Ihogy saját nyelvtudásukra voltak utalva, hiszen mindegyiküket más-más családnál helyezték el. Minden családban volt hasonló korú gyerek, akiket még ezen a nyáron a ipécsi iskolások és szűr leik látnak vendégül. Mindegyiküknek egyedül, pontosabban a vendégül látó család iskolás gyerekével kellett elmennie naponta a tivertoni iskolába, ott részt vettek az órákon, sőt dolgozatot is írtak, ami, s ez ismét nem kis öröm, nem sikerült rosszabbul, mint az ottaniaké. S most mondják el maguk a gyerekek, mit tapasztaltak, mi volt számukra a legnagyobb élmény: — Hozzánk minden este vendégek jöttek, szóval nagyon élénk élet folyt, a házban rengeteg könyv volt. — Voltunk egy kétnapos londoni kiránduláson, legjobban a British Múzeum, a Természettudományi Múzeum tetszett, s a világ legnagyobb könyv- és játékboltja, ahová persze be is mentünk. Egyébként minden boltban nagyon kedvesek voltak és mindenki segíteni akart nekünk. Az utcán az emberek sokkal barátságosabbak és készségesebbek, mint nálunk. — Tettünk egy négynapos gyalogtúrát is Cornwall-ba, a tengerpartra, ott is nagyon jól éreztük magunkat. Azon a helyen voltunk, amit az angolok úgy neveznek, hogy „a világ vége”. De azért meg kell mondani, hogy a legjobbat hazafelé, a MAUÉV-gépen ettünk, — A búcsúesten a norvég, francia, német és angol diákokkal közösen adtunk egy vacsorát, ami nagyon jól sikerült, s mindenkinek ízlett a magyar szalámi. Különben az angol gyerekeknek van főzés- és gyermeknevelésórájuk is. Nekik a kötelező alaptantárgyakon kívül csak azokat kell tanulniuk, amiket választanak. S mi a véleménye a gyerekek tudásáról, ottani helytállásáról Nikolov Marianne- nak? — Ez a három hét a társalgásban, a kiejtésben, a mindennapi szófordulatok elsajátításában, a beszéd gyorsaságában nagyon sokat lendített, ennek a kilenc gyereknek a nyelvtudásán. A már említett norvég, francia és német diákokkal ellentétben, nekik volt a legnagyobb szókincsük, s nagyon elégedett voltam velük. Nemcsak nyelvtudásuk miatt, hanem kulturált magatartásuk miatt is, s azért, mert minden alkalmat megragadtak a nyelvtanulásra. Most, amikor majd a tivertoni gyerekek jönnek ide, s szintén családoknál helyezzük el őket, a közös programokba szeretnénk bevonni azokat a gyerekeket is, akik most nem jutottak ki Angliába. S még egy fontos dolog: ez az egész csere személyes ismeretség alapján, a pécsi angol tanszék szervezésében, az Állami Ifjúsági Bizottság elvi és anyagi támogatásával jött létre. Dücsö Csilla Három hét Tivertonban Kilenc pécsi „cseregyerek” Jól megálltak a helyüket Várják az angol gyerekeket Pécsre
