Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)
1985-06-17 / 164. szám
A Dunántúlt napló 1985. június 17., hétfő lötanfolyam, játszó ház, vetélkedők, kirándulások Június 24-én kezdődik a napközis táboroztatás. A kertvárosi gyerekeket - négyszázat - a Nevelési Központban helyezik el. Ez speciális sporttábornak felel meg: intenzív úszásoktatásban részesülnek a tanulók. A város többi iskolájába járó gyermek — közel öt- nzázjan — a pellérdi nyári napközis táborba megy ki naponta autóbusszal. Az ételt is úgy viszik utánuk Pécsről. A programok össze- válogatásánál a sokrétű érdeklődés kielégítésére törekedtek a nevelek: kedden filmvetítések, szerdán közművelődési programok, csütörtökön vetélkedők lesznek. A turnusokban a népművészeti, a sport és az úttörő szakjellegű programok fogják váltogatni egymást. Gondoltak idén a kánikulai napokra is Nyári napközis táborok- már készen vannak a konténer zuhanyozók, és a W. C.-k is elkészültek a parkban. Ezenkívül felállították társadalmi munkában a város iskolái a szabadtéri játékokat - hintákat, mászóká- kat. Július végefelé mindkét táborban csökkenni fog a létszám — kezdődik a szülőkkel a nyaralás — ezért összevontan Pellérdre járnak ki a pécsi gyerekek napközibe. A komlói gyerekeknek már június 17-én kezdődik a nyári táborozás. Igaz, az első két hetet az iskolákban töltik és csak utána kerülnek a sikon- dai táborukba. Ott már kellemesebb lesz a napos nyaralás, mivel a strand tőszomszédságában lesznek, és jó idő esetén mindennap strandolhatnak. A mázaszászváriak sportnapközit szerveztek az általános iskolásoknak: több sport- rendezvény színesíti a kézimunkaszakkört és az olvasótábort. , A szigetvári és a szentlőrinci gyerekeknek is - a korábbi évek tapasztalata alapján — sportnapközit szerveznek: délelőttönként megnézik a tv ifjúsági adásait, filmvetítéseket láthatnak, délutánonként játszóházi programok, úszásoktatás és gyalogos, illetve kerékpáros túrák váltják majd egymást. A siklósi általános iskolásoknak is hétfőn kezdődik a napközis tábor, ahol különböző kulturális programokkal igyekeznek emlékezetessé tenni a napokat. Elmennek egy-egy nap kirándulásra, múzeumokba és moziba is valamennyien. Mohácson a szigeten lesz idén is a napközis tábor. Naponta komppal mennek át a kisiskolások és kísérőik a táborhelyre. Rossz idő esetén az Úttörőházban tanyáznak. Videóberendezés, pingpongasztal, sportszerek és vetélkedők kínálnak nekik érdekes programot. Ádám Erika Nem tudott olaszul Az új Kolumbus Az igazi Kolumbusnak vajmi kevés köze van ahhoz a legendás, olasz születésű tengerészhez, aki felfedezte Amerikát — állítja Frederick J. Pohl. A 95 éves angol tudós még 1944- ben kimerítő tanulmányt írt Amerigo Vespucciról, s az akkor végzett könyvtári kutatásai során olyan eladdig ismeretlen anyagokra bukkant, amelyek felébresztették benne a tudományos érdeklődést Kolumbus élettörténete iránt is. „Az új Kolumbus” című könyve megjelenése előtt a tudós csak néhány részletet volt hajlandó elárulni a sajtónak. Például azt, hogy még Kolumbus neve sem stimmel. Igazi neve nem Cristoforo, illetve annak spanyol változata, Cristobál, hanem Juan Colán volt, s nem Olaszországban, hanem a spanyol Mallorca szigetén született. Már Portugáliában élt, amikor egy hajóskapitánytól két pergamentekercset kapott, amelyeken a kapitány beszámolt arról, hogyan szelte át az Atlanti-óceánt úton az Indiáknak nevezett szigetek felé. Ez adta meg az ötletet. 1481-et írtak akkor. Miután a portugál király elutasította hajók és pénz iránti kérelmét, Colán Izabel spanyol királynőhöz fordult. Akkor már olasznak vallotta magát. „Juan Colónnak volt egy Chris- toforo Colombo nevű, Genovából származó barátja, tőle kölcsönözte előbb csak a keresztnevét. Majd amikor 1493-ban visszatért első útjáról, már Co- lombónak nevezte magát. Mind ezt azért, hogy új életet kezdhessen, a spanyol udvarban ne firtassák az akkori időkben nagyon is előnytelen származását. De nem volt olasz; ha időnként Genovába, valamelyik „családtagjának" írt, kellett valaki, aki leveleit spanyolról olaszra fordítsa le” — állítja Pohl. A tudós szerint Kolumbus igen nagyratörő ambíciókat táplált, az admirálisi cím, amivel a spanyol királynő kitüntette, messze nem volt vágyainak csúcsa, az igazi álma egy saját királyság volt. „Nem nevezhetjük Amerika felfedezőjének, hiszen Indiát kereste, de biztos, hogy napjainak legjobb navigátora, nagy admirális volt" — mondja Pohl. Azokat az olaszokat pedig, akiknek megállapításai csalódást okoznának, az angol tudós a következőkkel vigasztalja: „Amerikát egy olasz fedezte fel, az a férfi, aki nemcsak beszámolt a világnak egy eladdig ismeretlen földrész felfedezéséről, hanem kontinensként határozta is meg azt. Róla, Amerigo Vespucciról, nevezték -el Amerikát.” uj katalógus Nagy port kavart a bélyeg- gyűjtők, a szakemberek és a hallgatók körében is az a riportsorozat, amely a rádióban foglalkozott a magyar bélyegek elértéktelenedésével. Egy gyűjtő — persze névtelenül — panaszkodott arra, például, hogy az NSZK-ban nem tudta eladni bélyeggyűjteményét, mert az ottani kereskedők kijelentették: magyar bélyeget nem vásárolnak, mert értéktelenek. (Mellesleg arról már nem esett szó, hogy hogyan tudta kivinni gyűjteményét, különös tekintettel arra, hogy bélyeget tilos kivinni az országból.) A riportokra aztán reagált a Filatéliai Szemle júniusi számában Horn Dezső, a MABÉOSZ elnöke. Idézet a válaszból: „Az egész riportsorozatból azt tudtuk meg, hogy a bélyeggyűjtés egyedüli értelme a befektetett forintok fiaztatása, és hogy ez sajnos ma már a kiadás hiányosságai, a kereskedelem mohósága és a gyűjtők érdekvédelmének hiányossága miatt egyre nehezebben megy . . . Úgy tűnt az egészből, hogy a bélyeggyűjtést és kiadást csak mennyiségben, darabban és forintban kell értékelni." A gyűjtésnek — noha a bélyeg valóban értéket képvisel — valóban nem a „vagyonszerzés" a fő funkciója. Amellett, hogy a bélyeg kulturális értékeket teremt, ismereteket bővít, fejleszti az esztétikai érzéket, olyan pozitív emberi tulajdonságok kialakításában is közreműködik, mint pontosság, türelem, rendszeretet, tisztaság, az értékek megbecsülésére nevelés. A MABÉOSZ 120 000 felnőtt tagja számára azonban egyáltalán nem mindegy az sem, hogy most elértéktelenedtek-o a magyar bélyegek vagy nem. A kérdésre Farkas Zoltán, a MABÉOSZ Dél-dunántúli Területi Irodájának vezetője, egyben a területi bizottság titkára válaszolt: — Az a kategorikus kijelentés, hogy a magyar bélyegek elértéktelenedtek, az így egyszerűen nem igaz. De az sem igaz, hogy minden rendben van. Először is a bélyegnek három értéke van: névérték, a katalógusérték és a forgalmi érték: ez utóbbi általában a kettő között szerepel. Való igaz, hogy a hatvanashetvenes években a posta —i amely a bélyegkibocsátás monopóliumával rendelkezik —, rendkívül magas példányszámban adta ki a bélyegeket: volt olyan, amit hatszázezies nagyságrendben. Mi sem természetesebb, hogy ezekből a bélyegekből túlkínálat jelentkezett. Hogy ne ismétlődjék meg a bélyeg-dömping, a MABÉOSZ a gyűjtők érdekében állandóan ösztönzi a kibocsátót a példányszámok csökkentésére. Sikerült is elérni a példány- szám-csökkentést, s az azóta megjelent bélyegek keresettebbek is. — Sokan kifogásolják, hogy a magyar bélyegek nagyok, a papír nem mindig jó. Mi ezen is szeretnénk javítani. Méret szempontjából például az osztrák, a svájci, a lichtentei- ni és angol bélyegekhez hasonlók lennének az ideálisak. Sok értékes bélyeg jelent meg nálunk, köztük olyan ritkaságok, amelyek valóban nagy értéket képviselnek — csak érteni keli hozzá. Persze, az úgynevezett árétket, ha valaki el akarja adni, mindig a kereset—kínálat szabja meg. A gyűjtők megnyugtatására fontosnak tartom elmonda. ni, hogy a mostani szinte használhatatlan árjegyzék helyett készült már egy új, speciális katalógus, amit a MABÉOSZ ad 'ki, s várhatóan tavasszal jelenik meg. Dücsö Csilla „Pali-nővér” A szekszárdi Balassa János megyei kórház gyermekbelgyógyászatán csend van. Itt-ott hallatszik a kórteremből fájdalmas nyöszörgés. Délután van. Mindenki pihen, gyerek és nővér egyaránt. A folyosó asztalánál ketten ülnek. A nővér és egy fiatalember. A kórteremből öt év körüli fiúcska rohan ki: — Doktor bácsi, elvették a könyvemet! — fut egyenesen Nyiresi Pál ápolóhoz. — Zsoltika, én nem vagyok orvos, hanem ápoló, mint a nénik. Gyere, visszakérjük a könyvedet! ■— nyugtatja kedves szavakkal, csendesen a gyereket. A kisfiú kerek szemekkel bámulja: az óvodában is óvónénik vannak, és otthon is anyuka hajol az ágya fölé, ha beteg. Nyiresi Pál a beteg gyerekek ápolásával nehéz feladatot vállalt. A nap huszonnégy órájában talpon kell lennie. — Soha nem akartam más lenni, ötéves koromig sokat voltam kórházban, talán ez is hozzásegített a döntésemhez — kezdi beszélgetésünket. — Az édesanyám szívbeteg. Többször is meglátogattuk Budapesten. A kórházban, ahol feküdt láttam, hogyan segíte-iek az ápolónők a súlyosan beteg embereken. Jó volt azt is hallani, hogy milyen szeretettel beszéltek arról az ápolónőről, aki hozzájuk kedves volt. Jó dolog az embereken segíteni! Látni, hogyan gyógyulnak meg, hagyják el egészségesen a kórházat. Az első időben az osztályon dolgozó ápolónők csodabogárnak tartották. Ma már megszokták. Az állandó együttlét elmosta a határokat. — Nyolcadik után nem vettek fel a szekszárdi Egészség- ügyi Szakközépiskolába. Otthon maradtam Varsádon és boltban kezdtem el dolgozni, de az egyáltalán nem tetszett. Aztán egy éve bejöttem Szekszárdra,. a kórházba. A gyerekosztályt választottam, mert itt ugyan még több türelem kell, de jó a kicsik között lenni. Mesével, viccel, kedves szóval meg lehet őket mindenről győzni. Még arról is, hogy a kórházban kell maradniuk, ha újra egészségesek akarnak lenni. Az egyik szobában súlyos égési sérülésekkel fekszik egy kislány. Nyiresi Pál többször is bemegy hozzá, beszélget vele. A többi gyerek meg hűségesen követi. Szeretik. — Eleinte a vizsgálatok nekem jobban fájtak, mint a gyerekeknek. Aztán rá kellett jönnöm, hogy a gyógyulásukhoz erre szükség van. Sz. K. Magyar üzletkötések Poznanban Vasárnap bezárta kapuit az 57. poznani nemzetközi vásár. A kiállító országok száma — 39 — egyértelműen arról tanúskodik, hogy változatlanul növekszik az érdeklődés a lengyel gazdaság iránt és nő az érdekeltség a kapcsolatok bővítése iránt is. Az előzetes üzletkötési adatok arról tanúskodnak, hogy a lengyel vállalatok a legnagyobb értékben — a Szovjetunió, az NDK és Csehszlovákia után — Magyarország vállalataival kötöttek szerződéseket. A megkötött magyar—lengyel üzletek értéke mintegy 73 millió rubel, jóval több a tavalyi üzletek összesített értékénél. Erőszakos közösü lésért 5 év Kezdetben nem volt világos a dolog: akart káposztát lopni az 1968-ban született, vokányi S. L, vagy sem? Volt-e vele valaki 1984. október 26-án, a déli órákban, vagy egyedül járt K. A.-né kertjében? Felbiztatta valaki a 'bűncselekmény elkövetésére, vagy elég volt saját elhatározása? Annyit mindenesetre tényként lehetett elkönyvelni: az említett, 52 éves K-nét azokban az órákban megerőszakolták ... Azt írja az igazságügyi orvostani szakvélemény: S. L-ről: „... szegényes gondolkodású, nagyon szűkkörű ismeretekkel rendelkező, enyhe fokban de- bilis . .Ez már elég ahhoz, hogy néhány dolgot könnyebben érthessünk meg. Például azt: valaki megy a rétek alatt, meglát egy asszonyt, úgy dönt, megerőszakolja — és meg is teEzt az ügyet tárgyalta első fokon a Pécsi Városi Bíróság dr. Kiss Rezső tanácsa. Pontosabban: kicsit szélesebb volt a vádpontok listája, mert az ügyész erőszakos közösülés bűntette, kisebb értékre elkövetett lopás vétsége, két rendbeli 'hamis vád 'büntette és könnyű testi sértés vétsége miatt javasolta büntetés kiszabását. Lássuk sorban! S. L. K.-né háta mögé lopózott, száját hirtelen befogta, nyakát elszorította, az eszméletét vesztő asz- szonyt a kert melletti kukoricásba vitte, s megerőszakolta.- Hazament, ruháját beáztatta, talán már az egészet el is felejtette, amikor érte mentek a rendőrök. Még ehhez a bűncselekményhez: először azt vallotta, hogy káposztát lopni indultak egy helybeli ismerősével, aki meglátva a kertjében a sárgarépát kiszedő K.-nét —, azt javasolta S. L.-nek — meséli ez a 17 éves fiatalember —, hogy vegye el az asszonytól a pénzt. Ű azonban hiába kutatott K.- né zsebében, abban egy fillér sem volt, hát ha már a közelében volt... Később kiderült: szó sem volt káposztalopásról — ami programot egyébként S. L. úgy adott elő, mintha azt mesélte volna: ma is megyek moziba . .. —, s a mondott ismerős sem volt a 'helyszín közelében. S. L. más recept után nézett: későbbi vallomásában azt bizonygatta, hogy cel'latár- sa volt a tettes, ő szívességből, ázaz: 2500 forintért vállalta el, hogy viszi a balhét. . . Kiderült azonban, hogy a képlet 'fordítva értendő: S. L. kérte cellatársát — meséli Sz. L. —, hogy „ismerjem el helyette az erőszakos közösülés bűntettét." Igaz, S. L. nem ajánlott az üzlet fejében néhány százast, a nyomaték kedvéért azonban jól elpáholta cellatársát. . . Az a bizonyos kisebb értékre elkövetett lopás vétsége: még a már elmesélt bűncselekmény elkövetése előtt S. L. egy áruházból lopott el egy rádiót, amit azután eladott a Bizományiban. Az áruház kára 2200 forint, S. L.-nek elég volt érte 300 forint. A két rendbeli hamis vád bűntette már ismert: a káposztás-cimbora és a cellatárs feje fölé tologatta a viharfelhőket S. L. — úgy tűnik, ehhez volt valamennyi kombinatív készsége —, de hát a két embernek nem is kellett volna a kérdésekre válaszolniuk, elég volt meghökkenésük, mértéke. A könnyű testi sértést erőszak közben okozta S. t. Az ügy fellebbezés folytán került a 'Baranya Megyei Bíróság dr. Bertha Pál tanácsa elé. Szinte változtatás nélkül hagyták helyben az első fokú ítéletet — 5 év szabadságvesztés, halmazati büntetésül —, amelynek indoklása hangsúlyozta: a bűncselekmények közül kiemelkedő súlya van a vádlott által elkövetett erőszakos közösülésnek. De jelentős a súlya a két rendbeli hamis vád bűntettének is, mely az igazságszolgáltatás elleni egyik legsúlyosabb bűn- cselekmény. Amit a másodfok változtatott: mellőzte a könnyű testi sértés vétségének megállapítását, mert — nem szaknyelven szólva - beleolvad az erőszakos közösülésbe. A megfelelő szigorú büntetés helyben hagyásánál dr. Bertha Pál. tanácsa figyelemmel volt — mint súlyosító körülményre — arra is, hogy egyre gyakoribbak az erőszakos bűncselekmények. Mészáros Attila Ifi har a magyar bélyeg körül Hats-zázezres naavsáprend
