Dunántúli Napló, 1985. május (42. évfolyam, 118-147. szám)
1985-05-12 / 128. szám
Mindebbe belemotívál egy eddig ismeretlen, bár kézenfekvő ézelmi szál: két lány, a púpos Martino és a kicsattanó érzékiségú Amelia — a helyzetből szinte természetesen következő — természetellenes vonzódása egymáshoz. „Kényes" szituációt ábrázolnak, ízléssel és kulturáltan-tökéletes színészi megvalóstíásban. Vajon honnan ez az ötlet és a „mersz?” ... — Szolnokon jutott eszembe, ahol Martinát játszottam. — Mióta érlelte? — Úgy másfél-két éve... Azután előrukkoltam ezzel a darabbal. Annál a kényes pontnál azt mondtam, hogy „lányok, én most zavarban vagyok, dehát így érzem, próbáljuk meg!...” Amikor mindannyian úgy éreztük, hogy ez így hiteles, akkor már ők kezdték eszerint formálni, élni a két lányalakot. A sikerben nagyon sokat köszönhetek Jodán Tamás színpadterének is, amit kialakított számomra. W. E. Jelenet az előadásból. Balról: Jordán Tamás, Lázár Kati, Németh Judit (takarva) és Kristóf Kata. SIKER Lázár Kati Döbbenetes hatású „Bernar- da”-előadást láttam Kaposvárott. F. G. Lorca Bernardo Alba háza c. drámáját sokan, sokféleképp rnegn ndezték már. Ez az előadás azonban — hangvételben, felfogásában — any- nyira elüt az eddig látottaktól, hogy a stúdióelőadás nézőjének egy picit elakad a lélegzete, miközben a szobányi „padlásszínházban" zajló cselekmény magával ragadja: mindvégig azonosulásra készteti, hogy csak a tragikus végkifejletre ocsúdjon fel a megrendülés döbbenetéből. Az előadás rendezője a színház egyik vezető színésze, Lázár Kati. Szereplői többségben fiatal lányok, akiket eddig villanásnyi szerepekben vagy statisztaként láthattunk: Vizsnyi- czai Erzsébet (Angustias), Tóth Eleonóra (Magdalena), Kristóf Kata (Amelia), Nagy Mari (Martirio) és Németh Judit (Adela). Valamennyien nagyon szépen kidolgozott, emlékezetes lányalakot formálnak meg. Bernardát Jordán Tamás, hibbant öreg anyját Pogány Judit; a szolgálót Lázár Kati kelti életre, akinek a rendezői bemutatkozására a kaposvári műhelymunka sorozatában került sor. Lázár Kati Nagyváradról indult. Pestre kerülve két évig a Nemzeti Színház stúdiójában tanult, ezután végezte el a főiskolát. A 25. Színházban, Miskolcon, Szolnokon, s a Nemzetiben működött. 1980 óta kaposvári színész. Mindenhol számos főszerepet játszott. A revizor polgármesternéjeként például Komlón „élőben"; a tv-játék jóvoltából pedig sokfelé, sokan élvezhették játékát. Vibráló, temperamentumos egyéniségét eredeti báj, finom, érzékeny humor szövi át. Érdekes, szuggesztív művész. Egyéniség, aki rendezőként is helytállt. A Lorca-műhöz emberi aspektusból közelít: a szerelem nélküli életre kárhoztatott fiatal lányok sorsa áll az előadás középpontjában. Megdöbbentő kontrasztokat teremt: ordító csöndek és vad verekedések, igazi pofonokkal — hisz karnyújtásnyira semmit sem lehet mímelni! —; lelki törések, fájdalmak sikoltásai - majd Bernarda olykor ellágyul: a lányokkal együtt dudorászik, megsimogatja a fejüket. . . Emlékkoszorú a folyóban Magyar dokumenfunnfilm az I. világháború nagy csat-óiról Egykori ellenségek... Árvái Sándor (Budapest), 1918-ban Szicíliában hadifogoly, találkozása egy hajdani sziciliai katonával. r Eles anyanyelvűnk Egy tolvajnak minden alkalmi vétel. * Görbe úton nem járnak egyenes derékkal. * A legnagyobb materialistának is megvan a maga keresztje. * A bölcs szabályt keres mindenben, a balga, mindent a szabályban. * A feladat másra, a meqoldás, magára várat. * Ahol kérdés a tehetség, ott magyarázat az alkotás. * Saját kudarcainál csak mások sikerei keserítik el jobban. * A szegénység velejárója a koldusbot. * A rák lábait is visszamenőleg rendezték. * Van, aki emlékművet kap, van, aki műemléket. Kerekes László „Csak az történt meg, amit megörökítünk .. (Gorkij) Doberdo, Isonzo, Tirol. . . Lassan feledésbe hulló fogalmak már az I. világháború olasz hadszíntereinek a legöldöklőbb színhelyei, ahol százezrével véreztek el a K.u.K. közös hadsereg katonái — s az olaszok a másik oldalon ugyancsak tíz- és százezrével. Egy aljas és igazságtalan háború áldozataiként. Erről vallott az elmúlt nyáron egyik írásunkban a hadtörténész, dr. Szabó László. Annak a filmnek a szakértőjeként, amelynek o forgatócsoportja 23 magyar veteránnal együtt fölkereste az egykori olasz hadszíntereket, emlékműveket és katonatemetőket. S együtt a hajdani ellenséggel, az olasz veteránszövetség tagjaival és vezetőivel. Helsinki, a béke és a népek barátsága szellemében nyújtottak itt baráti jobbot egymásnak. Szimbolikusan és valóságosan. Erről, s az olasz front magyar vonatkozású nagy csatáiról szól a készülő dokumentumfilm második része (Én is jártam Isonzónál címmel); a keleti front hasonló mozzanatairól pedig az első rész („Meggondoltam, megfontoltam ..." címmel). Mindkettő egyenként 2-3 órás élő történelemkönyv az I. világháborúról, celluloidszalagon. Azaz, kicsit másképp, mint ahogyan az iskolai tankönyvek száraz érdektelensége „tükrözi" ezt a kort. Erről beszélgettem most a Gulyás-testvérek néven ismert alkotópárossal, Gulyás Gyula rendezővel és Gulyás János operatőrrel. Amatőrfilmesként kezdték, első lehetőségüket a Balázs Béla Stúdió megbízásából kapták meg. (Vannak még változások.) ök készítettek dokumentumfilmet a szentlőrinci iskolakísérletről, s több más (televíziós) filmszociográfiát és mozifilmet is készítettek. (Pofonok völgye, avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni; Ne sápadj!...) Jelenleg az 1950-től kb. 1953-ig tartó hortobágyi kitelepítésekről forgatnak dokumentumfilmet. Az I. világháború szinte kezdettől foglalkoztatja őket, a filmen 1982 óta dolgoznak. Erős késésben, mint elmondták, •hiszen akiket megszólaltatnak, ma már 86—90 évesek ... Mintegy ezer öregkatonával kerültek kapcsolatba, közülük több, mint százan jutottak eddig filmszalagra. Köztük vannak azok a magyar és olasz veteránok, akikkel a nyáron „kirándultak” az egykori olasz hadszínterekre.- Az utazás egyik legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor Fossalta di Piave-ban, közös ünnepség után egy olasz és egy magyar I. világháborús veterán csónakról koszorút dobott a folyóba ... - emlékezett a rendező. (Egyébként kb. azon a ponton, ahol 1918 június derekán meghiúsult a Monarchia utolsó nagy kísérlete, a piavei. átkelés. A zöldár elvitte a pontonhidakat; a veszteség mintegy 150 000 ember — kb. egyharmaduk magyar baka I - az olaszoké hasonló ...) — Ez a két első világháborús dokumentumfilm azt kívánja sugallani, hogy a mérhetetlen emberáldozat teljesen fölösleges volt, mert a dolgok nem katonai oldalon dőltek el, hanem a diplomáciai íróasztaloknál és tanácskozásokon ... A film, jóllehet ez is szociografikus, tehát nem tudományos és nem ismeretterjesztő igénnyel „íródik", remélhetően — éppen az érzelmi töltéseivel gyakorol hatást majd felnőtt és felnövekvő nemzedékekre egyaránt. Békében - amit illuzórikus lenne örökéletűnek hinni a megörökítés, a megismertetés, az emlékezte- tés szándéka nélkül . . . * •Baranyából nincsenek szereplők. A szerzők kérik, ha élnek és emlékeznek ezen a tájon olyan öregkatonák, akik megjárták a keleti front (Vol- hyniia, Galícia, Przemysl stb.) csatamezőit, jelezzék ezt szerkesztőségünkben. Wallinger Endre Szerdán, közvetlenül éjfél előtt néhány fáradt fiatalember — a pécsi rendőrkapitányság akció alosztályának tagjai — éppen „lecuccolt" a hosszú órák óta tartó köz- biztonsági ellenőrzést követően, amikor megszólalt a telefon. — Egy asszony van itt — hallatszott az ügyeletes hangja a telefonból. — Azt állítja, hogy elrabolták a lányát, életveszélyesen megfenyegették, fogva tartják valahol... Az alosztály vezetője visszahívta elmenő embereit: — Kocsira! Éjfél múlt, huszonnégy órája talpon voltak. * E., a csinos, őzszemű, 16 éves kislány — fodrászmodell, most is látszik a frizuráján, hogy nem kis gonddal csinálják — csináltatja — két évvel ezelőtt ismerkedett meg Gáborral. Gábor kemény fiú. Kezében tartja bandáját, némm ff ...elrabolták a lányát... hány gépkocsifeltörés hozzátartozott a napirendjéhez, mint másnak az uzsonna, és kézben tartotta E.-t is, féltékenyen vigyázva a lányra, pontosabban senkitől sem engedve csorbítani barátnője felett érzett tulajdonjogát. Olyannyira határozott volt, hogy amikor egy alkalommal E. szóba állt egy fiúval, Gábor megtorlásul kopaszra nyírta a lányt... — Meghalok n.élküleI — mondja most a sötét hajú fiatalember az előzetesben. Hogy ki hal meg, néhány nappal-héttel korábban, még koránt sem volt biztos. E. ugyanis — engedve érzelmeinek — csak átpártolt Gábortól egy másik fiúhoz, s hogy elkerüljenek volt barátja szeme elől, Baranyahidvégre menekültek, sőt, még azt is elhíresztelték, hogy E. teherbe esett P.-tól, új fiújától, hátha ez visszatartja Gábort attól, hogy utánamenjen. Nem tartotta vissza. Május legelső napjaiban egy 1200- as Zsiguli állt meg a bara- nyahidvégi ház előtt. Négyen szálltak ki belőle, közöttük E. nővére is. — Nem nagyon számíthattam a megértésére — mondja E. —, mert amikor Gábor lenyírta a hajamat, akkor is ott volt, s csak nevetett.. . Irány a kocsma, hogy megbeszéljék: visszajön E. Gáborhoz, vagy sem. Gábor nekiugrott az új barátnak, az helybenhagyta, mások kidobták az erőszakos fiatalembert a kocsmából, de nem csüggedt. Este 10-kor megint Baranyahidvégen volt, haverjaival övezve, karókkal felfegyverkezve. — Ha nem jön ki E. —i szólt az ultimátum —, szétverjük a házat, a berendezést, a lakóit. . . E. engedett. Betették a kocsiba, irány Pécs, az egyik Frankel Leó utcai lakás, ahol — mert a cimboraság az cim- boraság — Gábor egyik haverja verte el E.-t, amiért megcsalta barátját. A többiek nézték, nyilván a törvény lebegett a szemük előtt: Gáborral nem lehet csak úgy ci- cázni... E.-nek most kék a szeme alatt, a haja nagyjából már kinőtt, hajtogatja: sehogy sem tudott megszabadulni Gábortól, pedig nem akart vele járni. E. 16 éves. Ha nem is sokkal, de többnek néz ki, nem ok nélkül. Éjfélkor tehát az akció alosztály nyomozói újabb ügynek rugaszkodtak neki. Hajnalig tartott, amíg az érintetteket megtalálták. Gyors munka volt, következtek a kihallgatások. Amikor ezeket a sorokat írom, Baranyahidvégen járnak, folytatják a nyomozást, immár 40 órás talponlét után. Estére pont lesz az ügy végén. Visszatérünk rá. Már csak azért is, mert Gábor egy búcsúlevél megírására kényszerítette E.-t, amelyben a kislány bejelenti, hogy öngyilkos lesz. Vajon mit akart Gábor? Mészáros Attila vasárnapi Panoráma Napkeleti bölcsek Rekordárat, 240 miliő forintnak megfelelő összeget adott az Egyesült Államok-beíi Paul Getty Múzeum Andrea Mantegna: Napkeleti bölcsek című festményéért. Igaz, ez a múzeum az USA legnagyobb állami támogatású kulturális intézménye: hetenként 50 millió forintnak megfelelő értékben vásárolnak műkincset. A dúdoló Senta Senta Berger, a világhírű filmsztár eladta magát: A Kir Royal című Deodorant reklámfilmben énekel. A sorozatban vetített film dalait Senta Berger számára Helmut Dietl rendező írta. A szereplés kissé rargíosztó ugyan, ám a film szerkesztője; Nikolaus Paryla reklámszakember, a színésznő mostani barátja. (Képünkön Senta Berger a reklámfilmben). A proletar festamenfuma Ernst Stankovski rangos bécsi prózai színész, A proletár testamentuma címmel monodrámaként adta elő a vagányok fejede'mének, Francois Viliionnak főművét, a „Nagy testamentum”-ot. Az előadás érdekessége: egyetlen szóvaf sem volt benne több, vagy kevesebb szöveg, mint a „Nagf testamentum"-ban van, mégis jelenídejű drámaként hatott. Búcsú Az ötvenes és hatvanas évek tenorsztárja, Giuseppe di Stefano május 5-én megtartotta bécsi búcsúkoncertjét. A kirobbanó sikerű koncerten opero- részletek melett dalokat és sanzonokat is énekelt Mónika Curth (szoprán) és Mario Ma- Iagnini (bariton) társaságábanF. D.
