Dunántúli Napló, 1985. május (42. évfolyam, 118-147. szám)

1985-05-07 / 123. szám

2 Dunántúli napló 1985. május 7., kedd ÓRA A NAGYVILÁGBAN Libanonban továbbra is feszült a helyzet. A képen romos utca­részlet a bejrúti „zöld vonal” közelében. (Telefoto — AP — MTI — KS — DN) Megkezdődött az Akadémia 145. közgyűlése (Folytatás az t. oldalról) elavulóban lévő — technoló­giákkal, licencekkel nem lehet felzárkózni a fejlett ipari or­szágokhoz, vagy akárcsak csökkenteni a technológiai rés gyors tágulását. A világ leg­fejlettebb technológiái mögött mindenütt eredményes alapku­tatási infrastruktúra áll — hangsúlyozta az akadémia el­nöke, majd hozzátette: mind­addig nem reménykedhetünk alapvető változásban, amíg mi magunk el nem jutunk eredeti alapkutatásra épülő újszerű technológiák kifejlesz­téséhez. Ezt követően Láng István tartotta meg beszámolóját. Az elmúlt öt év tudományos kuta­tásáról szólva emlékeztetett rá, hogy az anyagi eszközök hiánya kihatott az akadémiai kutatási tevékenység eredmé­nyességére is. A költségvetési támogatás és a beruházási rá­fordítások reálértéke csökkent, s mindez akadályozta a tervek teljes körű végrehajtását. A Magyar Tudományos Aka­démia kutatóintézetei, vala­mint a támogatott egyetemi kutatóhelyek az 1980. évi köz­gyűlés óta e nehézségek elle­nére is számos jelentős tudo­mányos kutatási eredménytér­tek el. 1980-83 között az MTA kutatóhelyein dolgozó szak­emberek összesítve kereken 700 könyvet és 10 500 tudomá­nyos közleményt publikáltak, az utóbbiból 3500 külföldi fo­lyóiratban jelent meg. Nőtt az évente itthon és külföldön megadott szabadalmak száma. Számos kutatási program tár­sadalmi, gazdasági hasznossá­ga - a tudományos eredmé­nyesség mellett — már most is egyértelműen bizonyított. A főtitkár a továbbiakban szólt a kutatási tevékenység hatékonyságának a fokozásá­ról. Kiemelte, hogy a jövőben erőteljesen fejlesztik a kutatás infrastruktúráját: szorgalmaz­zák a meglévő kutatócentru­mok fejlesztését, innovációs célú társulások, közös eszköz­parkok létrehozását, kiépítését, kutatóintézetek, egyetemek, iparvállalatok között. Láng István végezetül az akadémiának a nemzetközi tu­dományos munkamegosztás­ban való részvételét értékelte. A Magyar Tudományos Aka­démia jelenleg 47 külföldi partnerrel tart fenn kétoldalú tudományos kapcsolatot. Ezt követően Somos András átadta az Akadémiai Aranyér­met és az Akadémiai Díjakat. A Magyar Tudományos Aka­démia elnöksége az 1985. évi Akadémiai Aranyérmet Szent- ágothai Jánosnak ítélte oda. Akadémiai Díjat kapott Kiss József, Bakos Ferenc, Varga János, Lomniczi Béla, Berták Loránd, Géher Károly, Gál De­zső, Kádár Béla, Lásztity Ra­domir. Megosztott díjban részesült Horváth Zalán, Palla László, Forgács Péter, Kondorosi Ádám, Bánfalvi Zsófia, Kiss György Botond, Kondorosi Éva, Joó István, Czobor Árpád, Füry Mihály, Thury József. A díjak átadása után Ma- róthy László emelkedett szó­lásra. Bevezetőben tolmácsolta a Központi Bizottságnak, sze­mély szerint Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának és a Minisztertanácsnak az üdvözle­tét és jókívánságait, s külön köszöntötte Szentágothai Já­nost, a kiemelkedő tudományos és közéleti tevékenységéért ka­pott Akadémiai Aranyérem el­nyerése alkalmából. Elismeré­sét fejezte ki az Akadémiai Díjban részesült tudósoknak, kutató kollektíváknak színvona­las és eredményes munkáju­kért. Az Akadémia 145. közgyűlé­se kedden újabb tudományos üléssel, illetve nyilvános osz­tályülésekkel folytatja munká­ját, Gorbacsov válasza francia veteránoknak A Szovjetuniónak a genfi tárgyalásokkal kapcsolatos ál­láspontját fejtette ki Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtit­kára arra a levélre válaszolva, amelyet a Francia Fronthar­cosok és Ftáborús Áldozatok Társaságai Szövetségének Or­szágos Tanácsa küldött. Az SZKP KB főtitkára hang­súlyozza: a Szovjetunió azzal az eltökélt szándékkal küldte képviselőit Genfbe, hogy épí­tő jellegű tárgyalásokat foly­tassanak a világűr militarizá- lásának megakadályozásáról, a hadászati nukleáris fegyver­zet és a közepes hatótávolsá­gú fegyverek radikális csök­kentéséről. A Szovjetunió java­solta: a két fél a tárgyalások egész idejére hirdessen mora­tóriumot csapásmérő űrfegy­verek létrehozására, kipróbálá­sára és telepítésére, beleértve a tudományos kutatómunkákat is. A megállapodás megköny- nyítése céljából a Szovjetunió április 7-től egyoldalúan mora­tóriumot hirdetett közepes ha­tótávolságú rakétáinak telepí­tésére. „Megállapodási szán­dékunkat tehát olyan konkrét tettekkel bizonyítottuk, amelyek kedvező visszhangot keltettek az eqész világon” - mutat rá az SZKP KB főtitkára.- A genfi tárgyalások első szakasza alapján ítélve az Egyesült Államok képviselői­nek ma sincs szándékuk meg­állapodást kötniük. Az Egye­sült Államok minden ésszerű megfontolást félretéve folytat­ja a fegyverkezési hajszát, és ki akarja azt terjeszteni a vi­lágűrre is. — A világban kialakult bo­nyolult, feszült helyzet és a genfi tárgyalásokon felmerült nehézségek ellenére a Szovjet­unió megőrizte józan optimiz­musát. Hős városok A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Elnöksége a Hős Vá­ros kitüntetést adta Mur- manszknak a Nagy Honvédő Háborúban a lakosság, a had­sereg és a hadiflotta által a város védelmében tanúsított hősiességéért és helytállásáért. A város megkapta a Lenin-ren- det és az Aranycsillag érmet. * A Nagy Honvédő Háborúban a város lakóinak a német fa­siszta megszállók elleni harc­ban kinyilvánított bátorságáért és kitartásáért a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnök­sége a Hős Város kitüntető címet és az Aranycsillag érmet adományozta Szmolenszk váro­sának. A szovjet nagykövet Oradourban Julij Voroncov párizsi szov­jet nagykövet vasárnap láto­gatást tett Oradourban, abban a francia kisvárosban, amely­nek lakóit 1944 júniusában a „Das Reich" SS-hadosztály egyik alakulata lemészárolta. A városkát az SS-ek felégették. A szovjet nagykövet a me­gyei és városi vezetők jelenlé­tében megkoszorúzta a mártí­rok emlékművét, majd hang­súlyozta: az Oradourban elkö­vetett bűnnek arra kell emlé­keztetnie az embereket, hogy mindent meq kell tenni eqy újabb világháború megakadá­lyozására. A Szovjetunió és Franciaország sokat tehet a világbéke érdekében. Tucatnyi ágyúlövedék csapó­dott be vasárnap éjszaka a bejrúti nemzetközi repülőtér ki­futópályájára: a tüzérségi tá­madás következtében a repü­lőtér négy alkalmazottja meg­sebesült. Csak' kisebb károk keletkeztek, mivel a légikikötőt éjszakára biztonsági okokból lezárják. Az egy hete kiújult összecsapások során a repülő­teret első ízben érte támadás. A vasárnap tíz órán át tartó lövöldözés után — 24 óra le­forgása alatt már a nyoltadik tűzszünet nyomán - a késő es­ti órákban viszonylagos nyuga­lom uralkodott a libanoni fő­Reagan befejezte NSZK-beli látogatását A nyugati polgári demokrá­ciákat dicsőítő, a szocialista országokat támadó beszédek jegyében zajlott le Ronald Reagan amerikai elnök NSZK- beli hivatalos látogatásának utolsó, hétfői napja. A hambachi kastély előtt, ahol 1832-ben nemzeti-demok­ratikus megmozdulásra került sor, Helmut Kohl nyugatnémet kancellár és Reagan elnök magasztalták a nyugati társa­dalmi rendszert, amely - sze­rintük - „a béke, a szabadság és a demokrácia” legfőbb vé­delmezője, A kiválasztott, fia­talokból álló hallgatóság elát a washingtoni és bonni elkép­zelésnek megfelelő „német egység" megteremtését nevez­ték rendszerük távlati történel­mi céljának. Az amerikai el­nök szavai szerint, ennek leg­főbb akadálya a szocialista országok belső rendszere. Éle­sen szocialista- és NDK-ellenes beszédében Reagan a „nyuga­ti civilizáció” megoltalmazósá- ra szólította fel hallgatóságát. Az Egyesült Államok vezető­je ezúttal is szorgalmazta, hogy az NSZK vegyen részt az amerikai űrfegyverkezési prog­ramban, A hambachi ünnepséggel véget ért Ronald Reagan hi­vatalos NSZK-beli tartózkodá­sa. Az Egyesült Államok elnö­két kora délután Kohl kancel­lár búcsúztatta ef a ramsteini, amerikai légitámaszponton, ahonnan Reagan spanyolor­szági látogatásra indult. ■It János Károly király meghí­vására Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke 40 órás hivatalos látogatásra hét­főn az NSZK-ból Madridba ér­kezett. A repülőtéren az ural­kodó és felesége, valamint Fe­lipe González miniszterelnök és a kormány több tagja fogadta. vonal” mentén hírügynökségi jelentések szerint hatan vesz­tették életüket és 54 ember se­besült meg. Jelentősek az anya­gi károk, egyebek között ra­kétatámadás ért egy nyugat- bejrúti kórházat is. A UPI hírügynökség jelenté­se szerint a libanoni államfő hétfőre megbeszélésre hívta össze a hadsereg vezetőit, hogy új biztonsági tervet dolgozza­nak ki a főváros nyugalmának biztosítására. A nyolcadik napja tartó har­cok során eddig csaknem har­minc ember vesztette életét és 170-en sebesültek meg. A szem­benálló keresztény és muzulmán erők egymást vádolják az ösz- szecsapások kirobbantóiéval. városban. A hét vége összer csapásaiban a bejrúti „zöld Megvételre felajánlunk újrahasznosításra válogatott és vegyes színű, any PE, PP, PS és lágy ■MfG-daralékot Ar: megegyezés szerint. VÁLLALJUK: 9 műanyag darálását bérmunkában (8—10 Tt/kg), # műanyag fröccsöntését 160 gr-os csigadugattyús gépen, # reklámtermékek gyártását szitanyomással, # grafikák, emblémák tervezését, # PE vagy PVC hordtáskák szitanyomását. CÍMÜNK: „EGYETÉRTÉS” MGTSZ, 7144 DECS, DÓZSA GY. U. 28. TELEFON: DECS 24. TELEX* 14-299 ÉRDEKLŐDNI LEHET A MŰANYAGUZEM VEZETŐJÉNÉL. □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□ ................. * B ejrúti harcok Az út vége (V.) Torgau, 1945. április 25.: szovjet és amerikai katonák találkozása az Elbánál (Archiv fotók — KS) Találkozás az Elbánál és San Franciscóban A Truman és Sztálin közötti, Németország feltétel nélküli kapitulációja ügyében folyta­tott táviratváltás előtti napon, 1945. április 25-én Torgaunál, az Elbánál találkoznak a szov­jet és a szövetséges nyugati csapatok. Az 58. szovjet gárda­hadosztály és a 69. amerikai gyaloghadosztály katonái őszinte, mélyről jövő örömmel ölelik át egymást. A találkozó köszöntésére Joe vodkát iszik, Iván whiskyt. A három szövet­séges hatalom vezetői rádió­beszédekben közük a világgal a történelmi jelentőségű ese­ményt. Sztálin, Truman és Churchill egyazon időben szól népéhez és az emberiséghez. E baráti rádiószózat-sorozat terve majd két héttel korábban születik. Churchill kezdeménye­zi, akii április 14-én ezt üzeni Sztálinnak: „Gyorsan közele­dik a dicső pillanat, amikor az önök csapatai és a mi csa­pataink egyesülnek a legyőzött Németországban. Meggyőződé­sem, hogy ha ezt az eseményt rövid rádiószózatokkal tennénk emlékezetessé — Ön , Truman elnök és én —, ez buzdító ha­tással lenne népeinkre^. Kérem, közölje velem, egyetért-e ezzel a javaslattal." Sztálin válasza: „Egyetértek önnel, hogy célszerű lenne, ha mi hárman, ön, az Elnök és én, rövid szózatot intéznénk a csapatokhoz várható egyesü­lésük alkalmából, természete­sen ha Truman elnöknek nem lesz ellene kifogása. Meg kel­lene azonban állapodnunk a szózatok elmondásának napjá­ban.” Churchill Sztálinhoz, április 18-án: „Nagyon örülök, hoqy beleegyezését adta a három rádiószózat elmondásához. Jó lenne, ha lemezre vennénk, s így azon a napon, amelyben majd megegyezünk, egymás után közvetíthetnénk mind a hármat a szükséges fordítások­kal, a legalkalmasabb időben. Javasolnám az elnöknek, hogy ő legyen az első, utána ön, s én zárom a'sort. Mondaniva­lóm szövegét majd elküldöm.” Sztálin Churchillhez április 18-án: „A szózatok javasolt sorrendje ellen nincs kifogá­som.” Április 19-én Churchill elkül­di beszédének szövegét a szovjet államfőnek. Egyben ja­vasolja, hogy az elhangzás időpontját Eisenhower tábor­nok állapítsa meg. Sztálin is­mét egyetért, megküldi a maga beszédét. Trumannak különvé­leménye van. Az amerikai el­nök azt akarja, hogy egyidejű­leg jelentsék be a csapatok egyesülését mind a három fő­városban, washingtoni idő sze­rint déli 12 órakor, az Eisen­hower tábornok által megálla­pított napon, de ne közvetít­sék egyrnás után mind a há­rom beszédet. Sztálin ebbe is belemegy. Végül április 27-én hangzanak el a szózatok. Churchill beszédében végig többes szám első személyt használ: „Hosszú harcok, ne­héz fáradalmak, a szárazföldön és az óceánokon aratott győ­zelmek után a nagy szövetsé­gesek hadseregei sok veszélyes összecsapás közepette keresz­tülgázoltak Németországon és egyesültek . . ." (A szovjet csa­patokról így külön nem kell szólania?) Truman külön szól a szovjet csapatokról, de kiemeli Eisen­hower tábornokot. Az ő első mondata: „Az Eisenhower pa­rancsnoksága alatt álló angol és amerikai seregek találkoz­tak a szovjet csapatokkal, ott, ahol a találkozást tervezték — a náci Németország szívében.” Sztálin elismeréssel szól a szövetségesekről, s hangsúlyoz­za, hogy a Vörös Hadsereg to­vábbra is hű lesz vállalt köte­lezettségeihez: „Az európai félszabadító háborúi folytató szövetséges hatalmak győzel­mes hadseregei szétzúzták a német hadsereget és egyesül­tek Németország területén." Az amerikai és szovjet csa­patok Drezdától északnyugat­ra, az Elba partján már napok óta olyan közel vannak egy­máshoz, hogy beszüntetik to­vábbi hadműveleteiket, nehogy esetleg tévedések és tragikus incidensek történjenek. Április 25-én az amerikaiak egy ki­sebb járőre találkozik a Vörös Hadsereg előőrseivel. Az ame­rikaiak dzsipeken, azzal a pa­ranccsal indulnak felderítésre, hogy igyekezzenek kapcsolatot teremteni az oroszokkal. A dzsipek akadálytalanul ha­tolnak át a senki földjén a két hadsereg között lévő 30-35 ki­lométer széles területsávon, amelyet a hitleristák már na­pokkal ezelőtt elhagytak, de a győztesek még nem szálltak meg. Az amerikai járőr Kiese városában találkozik szovjet előőrsökkel. Aztán április 25- én, vagyis még ugyanezen a napon, délután fél 2 tájban, a 69. amerikai hadosztály egyik hadnagya megpróbál átkúszni a torgaui Elba-híd roncsain. A másik oldalról szovjet tisztek közelednek, ők is megkísérlik az átkelést. Az Elba fölött ta­lálkoznak. A baráti ölelés után a szovjet katonák átmennek a hadnaggyal a túlsó partra, több amerikai katonával együtt az amerikai parancsnokságra autóznak. Itt született meg a megállapodás a harcoló csa­patok közötti találkozó részle­teire. Nagyjából a találkozó órá­jában nyílik meg San Francis­cóban az Egyesült Nemzetek konferenciája, amelyre szovjet részről Molotov utazik. Van mit megbeszélni. A győztes csapatok egyesülésére vonat­kozó bejelentésről szóló, meg­lehetősen baráti hangú táv­iratváltásokkal párhuzamosan ugyanis éles hangú üzenetvál­tás is folyik a nagyhatalmak között. Churchill a londoni lengyel emigránskormány né­hány szovjetellenes tagját sze­retné behozni Lengyelország politikai vezetésébe. A szovje­tek nem engednek. (Következik: 6. „Nálunk csak­ugyan nagy ünnep van")

Next

/
Thumbnails
Contents