Dunántúli Napló, 1985. május (42. évfolyam, 118-147. szám)
1985-05-07 / 123. szám
2 Dunántúli napló 1985. május 7., kedd ÓRA A NAGYVILÁGBAN Libanonban továbbra is feszült a helyzet. A képen romos utcarészlet a bejrúti „zöld vonal” közelében. (Telefoto — AP — MTI — KS — DN) Megkezdődött az Akadémia 145. közgyűlése (Folytatás az t. oldalról) elavulóban lévő — technológiákkal, licencekkel nem lehet felzárkózni a fejlett ipari országokhoz, vagy akárcsak csökkenteni a technológiai rés gyors tágulását. A világ legfejlettebb technológiái mögött mindenütt eredményes alapkutatási infrastruktúra áll — hangsúlyozta az akadémia elnöke, majd hozzátette: mindaddig nem reménykedhetünk alapvető változásban, amíg mi magunk el nem jutunk eredeti alapkutatásra épülő újszerű technológiák kifejlesztéséhez. Ezt követően Láng István tartotta meg beszámolóját. Az elmúlt öt év tudományos kutatásáról szólva emlékeztetett rá, hogy az anyagi eszközök hiánya kihatott az akadémiai kutatási tevékenység eredményességére is. A költségvetési támogatás és a beruházási ráfordítások reálértéke csökkent, s mindez akadályozta a tervek teljes körű végrehajtását. A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézetei, valamint a támogatott egyetemi kutatóhelyek az 1980. évi közgyűlés óta e nehézségek ellenére is számos jelentős tudományos kutatási eredménytértek el. 1980-83 között az MTA kutatóhelyein dolgozó szakemberek összesítve kereken 700 könyvet és 10 500 tudományos közleményt publikáltak, az utóbbiból 3500 külföldi folyóiratban jelent meg. Nőtt az évente itthon és külföldön megadott szabadalmak száma. Számos kutatási program társadalmi, gazdasági hasznossága - a tudományos eredményesség mellett — már most is egyértelműen bizonyított. A főtitkár a továbbiakban szólt a kutatási tevékenység hatékonyságának a fokozásáról. Kiemelte, hogy a jövőben erőteljesen fejlesztik a kutatás infrastruktúráját: szorgalmazzák a meglévő kutatócentrumok fejlesztését, innovációs célú társulások, közös eszközparkok létrehozását, kiépítését, kutatóintézetek, egyetemek, iparvállalatok között. Láng István végezetül az akadémiának a nemzetközi tudományos munkamegosztásban való részvételét értékelte. A Magyar Tudományos Akadémia jelenleg 47 külföldi partnerrel tart fenn kétoldalú tudományos kapcsolatot. Ezt követően Somos András átadta az Akadémiai Aranyérmet és az Akadémiai Díjakat. A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége az 1985. évi Akadémiai Aranyérmet Szent- ágothai Jánosnak ítélte oda. Akadémiai Díjat kapott Kiss József, Bakos Ferenc, Varga János, Lomniczi Béla, Berták Loránd, Géher Károly, Gál Dezső, Kádár Béla, Lásztity Radomir. Megosztott díjban részesült Horváth Zalán, Palla László, Forgács Péter, Kondorosi Ádám, Bánfalvi Zsófia, Kiss György Botond, Kondorosi Éva, Joó István, Czobor Árpád, Füry Mihály, Thury József. A díjak átadása után Ma- róthy László emelkedett szólásra. Bevezetőben tolmácsolta a Központi Bizottságnak, személy szerint Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának és a Minisztertanácsnak az üdvözletét és jókívánságait, s külön köszöntötte Szentágothai Jánost, a kiemelkedő tudományos és közéleti tevékenységéért kapott Akadémiai Aranyérem elnyerése alkalmából. Elismerését fejezte ki az Akadémiai Díjban részesült tudósoknak, kutató kollektíváknak színvonalas és eredményes munkájukért. Az Akadémia 145. közgyűlése kedden újabb tudományos üléssel, illetve nyilvános osztályülésekkel folytatja munkáját, Gorbacsov válasza francia veteránoknak A Szovjetuniónak a genfi tárgyalásokkal kapcsolatos álláspontját fejtette ki Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára arra a levélre válaszolva, amelyet a Francia Frontharcosok és Ftáborús Áldozatok Társaságai Szövetségének Országos Tanácsa küldött. Az SZKP KB főtitkára hangsúlyozza: a Szovjetunió azzal az eltökélt szándékkal küldte képviselőit Genfbe, hogy építő jellegű tárgyalásokat folytassanak a világűr militarizá- lásának megakadályozásáról, a hadászati nukleáris fegyverzet és a közepes hatótávolságú fegyverek radikális csökkentéséről. A Szovjetunió javasolta: a két fél a tárgyalások egész idejére hirdessen moratóriumot csapásmérő űrfegyverek létrehozására, kipróbálására és telepítésére, beleértve a tudományos kutatómunkákat is. A megállapodás megköny- nyítése céljából a Szovjetunió április 7-től egyoldalúan moratóriumot hirdetett közepes hatótávolságú rakétáinak telepítésére. „Megállapodási szándékunkat tehát olyan konkrét tettekkel bizonyítottuk, amelyek kedvező visszhangot keltettek az eqész világon” - mutat rá az SZKP KB főtitkára.- A genfi tárgyalások első szakasza alapján ítélve az Egyesült Államok képviselőinek ma sincs szándékuk megállapodást kötniük. Az Egyesült Államok minden ésszerű megfontolást félretéve folytatja a fegyverkezési hajszát, és ki akarja azt terjeszteni a világűrre is. — A világban kialakult bonyolult, feszült helyzet és a genfi tárgyalásokon felmerült nehézségek ellenére a Szovjetunió megőrizte józan optimizmusát. Hős városok A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a Hős Város kitüntetést adta Mur- manszknak a Nagy Honvédő Háborúban a lakosság, a hadsereg és a hadiflotta által a város védelmében tanúsított hősiességéért és helytállásáért. A város megkapta a Lenin-ren- det és az Aranycsillag érmet. * A Nagy Honvédő Háborúban a város lakóinak a német fasiszta megszállók elleni harcban kinyilvánított bátorságáért és kitartásáért a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a Hős Város kitüntető címet és az Aranycsillag érmet adományozta Szmolenszk városának. A szovjet nagykövet Oradourban Julij Voroncov párizsi szovjet nagykövet vasárnap látogatást tett Oradourban, abban a francia kisvárosban, amelynek lakóit 1944 júniusában a „Das Reich" SS-hadosztály egyik alakulata lemészárolta. A városkát az SS-ek felégették. A szovjet nagykövet a megyei és városi vezetők jelenlétében megkoszorúzta a mártírok emlékművét, majd hangsúlyozta: az Oradourban elkövetett bűnnek arra kell emlékeztetnie az embereket, hogy mindent meq kell tenni eqy újabb világháború megakadályozására. A Szovjetunió és Franciaország sokat tehet a világbéke érdekében. Tucatnyi ágyúlövedék csapódott be vasárnap éjszaka a bejrúti nemzetközi repülőtér kifutópályájára: a tüzérségi támadás következtében a repülőtér négy alkalmazottja megsebesült. Csak' kisebb károk keletkeztek, mivel a légikikötőt éjszakára biztonsági okokból lezárják. Az egy hete kiújult összecsapások során a repülőteret első ízben érte támadás. A vasárnap tíz órán át tartó lövöldözés után — 24 óra leforgása alatt már a nyoltadik tűzszünet nyomán - a késő esti órákban viszonylagos nyugalom uralkodott a libanoni főReagan befejezte NSZK-beli látogatását A nyugati polgári demokráciákat dicsőítő, a szocialista országokat támadó beszédek jegyében zajlott le Ronald Reagan amerikai elnök NSZK- beli hivatalos látogatásának utolsó, hétfői napja. A hambachi kastély előtt, ahol 1832-ben nemzeti-demokratikus megmozdulásra került sor, Helmut Kohl nyugatnémet kancellár és Reagan elnök magasztalták a nyugati társadalmi rendszert, amely - szerintük - „a béke, a szabadság és a demokrácia” legfőbb védelmezője, A kiválasztott, fiatalokból álló hallgatóság elát a washingtoni és bonni elképzelésnek megfelelő „német egység" megteremtését nevezték rendszerük távlati történelmi céljának. Az amerikai elnök szavai szerint, ennek legfőbb akadálya a szocialista országok belső rendszere. Élesen szocialista- és NDK-ellenes beszédében Reagan a „nyugati civilizáció” megoltalmazósá- ra szólította fel hallgatóságát. Az Egyesült Államok vezetője ezúttal is szorgalmazta, hogy az NSZK vegyen részt az amerikai űrfegyverkezési programban, A hambachi ünnepséggel véget ért Ronald Reagan hivatalos NSZK-beli tartózkodása. Az Egyesült Államok elnökét kora délután Kohl kancellár búcsúztatta ef a ramsteini, amerikai légitámaszponton, ahonnan Reagan spanyolországi látogatásra indult. ■It János Károly király meghívására Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke 40 órás hivatalos látogatásra hétfőn az NSZK-ból Madridba érkezett. A repülőtéren az uralkodó és felesége, valamint Felipe González miniszterelnök és a kormány több tagja fogadta. vonal” mentén hírügynökségi jelentések szerint hatan vesztették életüket és 54 ember sebesült meg. Jelentősek az anyagi károk, egyebek között rakétatámadás ért egy nyugat- bejrúti kórházat is. A UPI hírügynökség jelentése szerint a libanoni államfő hétfőre megbeszélésre hívta össze a hadsereg vezetőit, hogy új biztonsági tervet dolgozzanak ki a főváros nyugalmának biztosítására. A nyolcadik napja tartó harcok során eddig csaknem harminc ember vesztette életét és 170-en sebesültek meg. A szembenálló keresztény és muzulmán erők egymást vádolják az ösz- szecsapások kirobbantóiéval. városban. A hét vége összer csapásaiban a bejrúti „zöld Megvételre felajánlunk újrahasznosításra válogatott és vegyes színű, any PE, PP, PS és lágy ■MfG-daralékot Ar: megegyezés szerint. VÁLLALJUK: 9 műanyag darálását bérmunkában (8—10 Tt/kg), # műanyag fröccsöntését 160 gr-os csigadugattyús gépen, # reklámtermékek gyártását szitanyomással, # grafikák, emblémák tervezését, # PE vagy PVC hordtáskák szitanyomását. CÍMÜNK: „EGYETÉRTÉS” MGTSZ, 7144 DECS, DÓZSA GY. U. 28. TELEFON: DECS 24. TELEX* 14-299 ÉRDEKLŐDNI LEHET A MŰANYAGUZEM VEZETŐJÉNÉL. □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□ ................. * B ejrúti harcok Az út vége (V.) Torgau, 1945. április 25.: szovjet és amerikai katonák találkozása az Elbánál (Archiv fotók — KS) Találkozás az Elbánál és San Franciscóban A Truman és Sztálin közötti, Németország feltétel nélküli kapitulációja ügyében folytatott táviratváltás előtti napon, 1945. április 25-én Torgaunál, az Elbánál találkoznak a szovjet és a szövetséges nyugati csapatok. Az 58. szovjet gárdahadosztály és a 69. amerikai gyaloghadosztály katonái őszinte, mélyről jövő örömmel ölelik át egymást. A találkozó köszöntésére Joe vodkát iszik, Iván whiskyt. A három szövetséges hatalom vezetői rádióbeszédekben közük a világgal a történelmi jelentőségű eseményt. Sztálin, Truman és Churchill egyazon időben szól népéhez és az emberiséghez. E baráti rádiószózat-sorozat terve majd két héttel korábban születik. Churchill kezdeményezi, akii április 14-én ezt üzeni Sztálinnak: „Gyorsan közeledik a dicső pillanat, amikor az önök csapatai és a mi csapataink egyesülnek a legyőzött Németországban. Meggyőződésem, hogy ha ezt az eseményt rövid rádiószózatokkal tennénk emlékezetessé — Ön , Truman elnök és én —, ez buzdító hatással lenne népeinkre^. Kérem, közölje velem, egyetért-e ezzel a javaslattal." Sztálin válasza: „Egyetértek önnel, hogy célszerű lenne, ha mi hárman, ön, az Elnök és én, rövid szózatot intéznénk a csapatokhoz várható egyesülésük alkalmából, természetesen ha Truman elnöknek nem lesz ellene kifogása. Meg kellene azonban állapodnunk a szózatok elmondásának napjában.” Churchill Sztálinhoz, április 18-án: „Nagyon örülök, hoqy beleegyezését adta a három rádiószózat elmondásához. Jó lenne, ha lemezre vennénk, s így azon a napon, amelyben majd megegyezünk, egymás után közvetíthetnénk mind a hármat a szükséges fordításokkal, a legalkalmasabb időben. Javasolnám az elnöknek, hogy ő legyen az első, utána ön, s én zárom a'sort. Mondanivalóm szövegét majd elküldöm.” Sztálin Churchillhez április 18-án: „A szózatok javasolt sorrendje ellen nincs kifogásom.” Április 19-én Churchill elküldi beszédének szövegét a szovjet államfőnek. Egyben javasolja, hogy az elhangzás időpontját Eisenhower tábornok állapítsa meg. Sztálin ismét egyetért, megküldi a maga beszédét. Trumannak különvéleménye van. Az amerikai elnök azt akarja, hogy egyidejűleg jelentsék be a csapatok egyesülését mind a három fővárosban, washingtoni idő szerint déli 12 órakor, az Eisenhower tábornok által megállapított napon, de ne közvetítsék egyrnás után mind a három beszédet. Sztálin ebbe is belemegy. Végül április 27-én hangzanak el a szózatok. Churchill beszédében végig többes szám első személyt használ: „Hosszú harcok, nehéz fáradalmak, a szárazföldön és az óceánokon aratott győzelmek után a nagy szövetségesek hadseregei sok veszélyes összecsapás közepette keresztülgázoltak Németországon és egyesültek . . ." (A szovjet csapatokról így külön nem kell szólania?) Truman külön szól a szovjet csapatokról, de kiemeli Eisenhower tábornokot. Az ő első mondata: „Az Eisenhower parancsnoksága alatt álló angol és amerikai seregek találkoztak a szovjet csapatokkal, ott, ahol a találkozást tervezték — a náci Németország szívében.” Sztálin elismeréssel szól a szövetségesekről, s hangsúlyozza, hogy a Vörös Hadsereg továbbra is hű lesz vállalt kötelezettségeihez: „Az európai félszabadító háborúi folytató szövetséges hatalmak győzelmes hadseregei szétzúzták a német hadsereget és egyesültek Németország területén." Az amerikai és szovjet csapatok Drezdától északnyugatra, az Elba partján már napok óta olyan közel vannak egymáshoz, hogy beszüntetik további hadműveleteiket, nehogy esetleg tévedések és tragikus incidensek történjenek. Április 25-én az amerikaiak egy kisebb járőre találkozik a Vörös Hadsereg előőrseivel. Az amerikaiak dzsipeken, azzal a paranccsal indulnak felderítésre, hogy igyekezzenek kapcsolatot teremteni az oroszokkal. A dzsipek akadálytalanul hatolnak át a senki földjén a két hadsereg között lévő 30-35 kilométer széles területsávon, amelyet a hitleristák már napokkal ezelőtt elhagytak, de a győztesek még nem szálltak meg. Az amerikai járőr Kiese városában találkozik szovjet előőrsökkel. Aztán április 25- én, vagyis még ugyanezen a napon, délután fél 2 tájban, a 69. amerikai hadosztály egyik hadnagya megpróbál átkúszni a torgaui Elba-híd roncsain. A másik oldalról szovjet tisztek közelednek, ők is megkísérlik az átkelést. Az Elba fölött találkoznak. A baráti ölelés után a szovjet katonák átmennek a hadnaggyal a túlsó partra, több amerikai katonával együtt az amerikai parancsnokságra autóznak. Itt született meg a megállapodás a harcoló csapatok közötti találkozó részleteire. Nagyjából a találkozó órájában nyílik meg San Franciscóban az Egyesült Nemzetek konferenciája, amelyre szovjet részről Molotov utazik. Van mit megbeszélni. A győztes csapatok egyesülésére vonatkozó bejelentésről szóló, meglehetősen baráti hangú táviratváltásokkal párhuzamosan ugyanis éles hangú üzenetváltás is folyik a nagyhatalmak között. Churchill a londoni lengyel emigránskormány néhány szovjetellenes tagját szeretné behozni Lengyelország politikai vezetésébe. A szovjetek nem engednek. (Következik: 6. „Nálunk csakugyan nagy ünnep van")
