Dunántúli Napló, 1985. május (42. évfolyam, 118-147. szám)

1985-05-31 / 147. szám

2 Dunántúli napló 1985. május 31., péntek Andi Gábor A bányászok helytállnak (Folytatás az 1. oldalról) Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak I A Hazafias Népfront megyei vezetése felkért, hogy a mai nagygyűlésen mondjak véle­ményt az alig több, mint egy hét múlva sorra kerülő ország- gyűlési képviselő- és tanács­tagválasztásokról. Ennek a fel­kérésnek eleget teszek, bár nem tudom, hogy büntetésből, vagy megtiszteltetésből kaptam a megbízatást. Én mindenesetre megtiszteltetésnek veszem, de aki már beszélt több ezer em­ber előtt, az tudja, hogy nem könnyű feladat, főleg ilyen kez­dőnek, mint én vagyok. Valószínű, hogy most már so­kan tudják ebben a városban, megyében, hogy Túrós János bányászbarátom és én a föld alatt dolgozunk. Nem könnyű területen tesszük dolgunkat. Sok gonddal és bajjal küszkö­dik az egész bányásztársada­lom, de igyekszünk becsülettel helytállni. A szénbányászok szinte minden szabadnapjukat feláldozzák, hogy a kemény tél okozta energia- és tüzelö- cnyag-ellátási gondokat eny­hítsék, terveiket teljesítsék. S ha szükséges, mi, uránbányá­szok is képesek vagyunk rá, hogy erőt, szabad időt áldoz­zunk a népgazdaság, a dolgo­zó nép érdekében. Jelölésünk első perceitől kezdve tudtuk, hogy egy bá­nyász-, munkásképviselőnek nemcsak a bányászok, munká­sok sorsával, hanem minden fizikai és szellemi dolgozó ügyeivel, gondjaival, városunk, megyénk és hazánk ügyeivel is foglalkoznia kell. A mi közéleti tevékenységünk elsősorban a termelő munká­ban velünk együtt dolgozók kö­rében folyik, de természetesen a lakóterületi élet, az ott lakók körülményei sem közömbösek számunkra és az országban ki­alakult gazdasági-politikai vi­szonyokat is figyelemmel kísé­rik a bányászok. Nem elszige­telt rétegként élünk. Progra­munk a dolgozó nép, a bá­nyásztársadalom, a megye, vá­rosunk, ezen belül Kertváros érdekeinek képviselete. A mun­kásemberek szava minden fó­rumon kell, hogy hallható le­gyen. így mi természetesnek tartjuk, hogy Baranya megyé­nek, ezen belül Pécsnek, az or­szág egyik legnagyobb bá­nyászvárosának, személyünktől függetlenül az Országgyűlésben bányászképviselője legyen. Jól tudjuk, hogy önmagunk­ban, bármilyen fontos munkás­érdekeket is képviselünk, eréd- ményeket egyedül elérni nem lehet. Ehhez az kell, hogy a választók, képviselőtársaink és nem utolsósorban az ország felsőbb szintű vezetése, pár­tunk és kormányunk álljon a munkásemberek mögött, hogy közös összefogással harcolva küzdjünk a munkásdemokrá­ciáért, a szocializmus építé­séért. Mi ehhez a kérges tenyerün­ket, erőnket, tiszta szívünket, és embertársaink iránti, a bánya­munka során belénk ivódott, egymás iránti megbecsülésün­ket adhatjuk, s adjuk is. Mi ezt ígérjük és ehhez kérjük Pécs város, a megye lakossá­gának segítségét! Ehhez kívá­nok bányászköszöntéssel: Jó szerencsét! Medveczky Antalné Sok művelt, képzett embert Következő felszólaló Med­veczky Antalné, a Pollack Mi­hály Műszaki Főiskola tanára volt, aki a felsőoktatás gond­jairól szólt: — A választók megtisztelő bizalma alapján az elmúlt öt évben országgyűlési képviselő lehettem. Feladatom kettős volt. Az egyik a választókerület fej­lesztésének segítése, az ott élő emberek problémáinak megol­dása. A másik az oktatás, fő­ként a felsőoktatás képvisele­te, amelyet az országgyűlés kul­turális bizottságában láttam el. Magam is egy felsőoktatási in­tézményben dolgozom, így hát belülről ismerem az életét, a gondokat, a problémákat. Pécs nemcsak ipari, hanem iskolaváros is. Számos középis­kolája van, és jóhírű felsőok­tatási intézményei. Közel ötezer hallgató tanul ezekben. Bár ezeknek az intézményeknek a képzési célkitűzése eltérő, gond­jaik, problémáik azonosak. Ez az anyagi és erkölcsi elismerés, a személyi és tárgyi feltételek biztosítása. A társadalom el­várja tőlünk, joggal, hogy mű­velt, jól képzett ember hagyja el az egyetemeinket és főisko­láinkat, és az oktatók magas­szintű tudományos munkát vé­gezzenek. Ennek akkor tudunk eleget tenni, ha a feltételeink és lehetőségeink biztosítottak. Az oktatás eredményességében nagyon fontos a jól felkészült oktató, de hivatástudattal, lel­kesedéssel sem pótolhatja egy korszerű műszer hiányát, vagy a létesítményhiányból szárma­zó kiesést. A problémák ellené­re a felsőoktatási intézmények oktatási színvonala jó. A vég­zett hallgatóinkat elismerik — szívesen fogadják, munkahe­lyek közt válogathatnak. Az el­következendő időszakban a közoktatás további segítése mellett nagyon fontos, hogy nö­vekedjen a felsőoktatási támo­gatás. A képviselői megbizatás nagy megtiszteltetés, de nem könnyű szolgálat. Nagyon sok energiát, és időt igényel, és mi ezt a munkát nagyon szíve­sen végezzük. Ha egy problé­mát sikerül megoldani, vagy valakin segíteni, ez a mi leg­nagyobb elismerésünk, s ez az örömünk. Hiszem, közös mun­kával, több közös áldozatvál­lalással tudjuk fejleszteni kör­nyezetünket, és javítani körül­ményeinket. Közös céljainkért közösen kell dolgozni, s nem mástól várni az eredményt. Meg kell keresni a munkában és ki kell venni a részünket a tenni­valókból. Szabó Imre Értékteremtő munkát! Szabó Imre képviselőjelölt, o mozsgói Zrínyi Tsz elnöke o mezőgazdaság elmúlt éves eredményeivel kezdte beszédét, melyben kiemelte, hogy a ga­bona magas színvonalon törté­nő termelésének kiemelkedő eredménye: Baranya megye gazdaságai egymillió tonna ga­bonát termeltek. Az eredmények eléréséhez az is hozzájárult, hogy az egyik legnagyobb természeti kincsünk, a föld védelmével, potenciális termőképességeinek javításával való foglalkozás napi feladattá vált a mezőgazdasági üzemek döntő többségében. Az élőál­lat-előállítás és az -értékesítés szintén évről évre növekedett, s örömmel állapíthatjuk meg, hogy 1984-ben 23 százalékkal haladta meg az 1980. évit. Át­lagot meghaladó volt a sertés 33 százalékos, a baromfi 41 százalékos növekedése. A nö­vekvő hozamok ellenére az ál­lattenyésztési ágazat jövede­lemteremtő képessége ala­csony. A hozamok és a termék- kibocsátás jövőbeni növelése érdekében fontos, hogy meg­változzon a közgazdasági kör­nyezet: javuljon az állattartás gazdaságossága. Gazdaságunk fejlődésének alapvető forrásai fokozatosan teremthetők meg, de megte­remthetők. Ennek egyik igazi forrása térségünkben is az ér­tékteremtő, jól szervezett kis- és nagyközösségek körében végzett eredményes munka. Ez és csakis ez lehet az alapja a Hazafias Népfront választási felhívásában meghirdetettek gyakorlati végrehajtásának. A térségünkben élő állampolgá­rok egyetértenek a Hazafias Népfront felhívásával. annak végrehajtásában cselekvőén részt kívánnak venni. Aczél György Cselekvő hazafiságot! Ezt követően Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, képviselőjelölt lé­pett a szónoki mikrofonhoz:- Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak I Tulajdonképpen már a meg­szólításnál is zavarba jöttem, mert ennek a gyűlésnek a stí­lusához szépen illene Petőfi Sándor megszólítása: Polgár­társaim! Hazám Fiai! - azzal kiegészítve, amit még neki nem kellett mondania választáskor: Hazám Leányai! Azt hiszem, érdemes polgárjogot adni ezek­nek a szép régi kifejezéseknek. Mindenekelőtt szeretném megköszönni önöknek, minden jelölttársam nevében, hogy el­jöttek, és ezzel majd a továb­bi segítséget is megadják. Harmincegy képviselőjelölt ül itt, de azt hiszem, hogy nyu­godtan mondhatom a köszönet szavát a tanácstagjelöltek ne­vében is. 36 egyetértésben A teremben minden nemze­dék itt van, néhányon — saj­nos nem sokan — az első világ­háborút, a forradalmakat is megélték. Itt vannak azok, akik az ellenforradalmi korszak, és a második világháború által megtizedelt nemzedékhez tar­toznak. Azok, akik romokból újjáépítették ezt az országot a felszabadulás után - tiszta hit­tel, meggyőződéssel harcoltak, egyszerre építve és tanulva és sajnos feleslegesen szenvedve is. Itt vannak azok, akik az 56- ot követően újrakezdték, és az­után nehéz küzdelmek után se­gítették az előrejutást. Itt van­nak az 1956 után születettek, akik felnőttek, s akiknek a sors­fordulói nem nagy nemzeti, tör­ténelmi fordulókkal függenek már össze, hanem sorsfordulóik a születésnapok, az érettségi és szakmunkásbizonyítvány. Hadd reménykedjem abban, s ezért fogunk közösen küzdeni, hogy soha többet ebben az or­szágban nem lesz olyan első nemzedék, amelyik elkezd és újrakezd, hanem folytatók lesz­nek, akik ezt a bonyolult mun­kát tovább fogják vinni, s magasabbra jutnak. Hiszem, ezek a nemzedékek tanulhatnak egymástól kölcsönösen: idősek fiataloktól, a fiatalok az idő­sektől. Jó egyetértésben kell hoqy dolgozzanak! S itt van minden nemzetiség megyénkből, mint ahogy a múlt a jelennel; németek, délszlá­vok, magyarok együtt, akik mu­tatják, hogy honnan hova lehet eljutni. Emlékezzenek vissza az idősebbek, hogy 1945 előtt és után mi volt a németség sorsa, és 48 után más okból a dél- szlávoké. Az, hogy ma így ül­hetünk egvütt, s nemcsak itt, hanem a falvakban, munkahe­lyeken, sőt a családban is, az bizonyítja, hogy mire képes a szocializmus, ha hű önmagá­hoz a nemzetiségi politikában. Aki akar, az tanul ebből. Mi tanultunk a múltból. így va­gyunk erősebbek, hoqy együtt tudunk lenni a hétköznapok­ban és ünnepekben. És itt vannak a minden vi­lágnézetű állampolgárok, val­lásosak és nem vallásosak, akik a saját hitükben konfliktus nélkül tudnak a szocialista nemzeti fejlődésért dolgozni, okik kölcsönösen türelmesek eqymás hitéért. A hivő ember és aki a mi világnézetünkön van, nemcsak eltűri, egymást, hanem együtt is tud dolgozni a másikkal. Valamennyi társadalmi réteg és foglalkozás itt van: fehér- és kékköpenyes munkások, a me­zőgazdaságban dolgozók, akik már csak nagyon ritkán írják azt, hogy parasztok, itt vannak a szellem munkásai, itt vannak a kereskedelem, a szolgáltatás, a tájékoztatás dolgozói. És ha körülnézik a termet, akkor sem magatartáson, sem öltözködé­sen, sem testtartáson nem lát­hatják, hogy ki hova tartozik. És nemcsak választójogilag vannak jelen itt a nők, hiszen jelen vannak az életben is. Jó­zsef Attila szép verse: ,,De mi férfiak férfiak maradjunk és nők a nők - szabadok, kedvesek, s mind ember, mert az egyre ke­vesebb" . . . Hogy emberek ma­radjunk, abban egyre nagyobb szerepe jut a nőknek a család­ban, a közéletben, a munkahe­lyen és ezért kell őket megbe­csülni. És ha szabadna kémem, elsősorban a nőktől: egymást is becsüljék jobban! Merjenek több nőt javasolni a közéletre. Nem olyan tökéletes ez a fér­fiak által csinált társadalom, hogy ne férne el sokkal több nő a közéletben. Óriási nemzetközi figyelem közepette Néhány nap múlva az egész országgal együtt több mint 310 000 baranyai fog szavazni és választani, óriási nemzetkö­zi figyelem és belső érdeklő­dés közepette. Még nem ta­dom, hogy hány száz, vagy ezer újságíró lesz itt 9 nap múlva, de nagyon sokan lesznek és fi­gyelnek bennünket. A szocialis­ta Magyarország számára rend­kívül fontos, hogy jól vizsgáz­zunk abban az újabb lépés- mekben, hivatalokban, iskolák­ban, egyetemekben és most a ben, amit megtettünk az üze- tanácsoknál és az országgyű­lésen. Arra kérem önöket, hogy ne csak szavazzanak a Nép­front programjára, az országos listájára, arra, hogy folytatód­jon a Kádár János nevéhez fű­ződő politika, hanem egyben hirdessék mindenütt, hogy en­nek a politikának szüksége van és lesz arra, hogy 310 000 baranyai választópolgár hitet tegyen mellette most és ezután is. Kedves Barátaim! Szavazás lesz és választás. A magyar­ban a választás kettőt jelent: jelenti azt, hogy választani és választatni. Az önök feladata a jövő héten választani. Vá­lasztanak a képviselők közt, akik az önök képét kell, hogy viseljék, de egyben igaz ügyet kell, hogy képviseljenek a ta­nácsokban és az országház­ban. Választónak és válasz­tandónak egyaránt tudnia kell, hogy mit várnak a ta­nácstagoktól és a képviselők­től. Hadd pillantsak vissza en­nek magyarázatául: 1947-ben én azt mondtam, hogy lesz kenyér, lesz fedél, lesz ruha, lesz szalonna. Ma nem sok szavazatot lehetne ilyen prog­ramokkal kapni. Óriási fejlő­dése az országnak, hogy ma keveslik a 14-féle kenyeret, amit itt, a Pécsi Kenyérgyár­ban sütnek, de arra is gon­dolni kell, hogy olcsó kenyér is mindig legyen. Azt hiszem, ez a normális fejlődés, ezt kell tovább folytatni és köz­ben nem megfeledkezni azok­ról, akiknek ezt a kenyeret is nehéz előteremteni. Hadd emlékeztessem önö­ket, nem személyes okok, ha­nem a történelmi út miatt: 36 éve először választottak a ba­ranyaiak képviselőjüknek, s néhány hét múlva nem a ba­ranyaiak vonták meg tőlem a bizalmat. Aztán 56 után újra idejöhettem, és újra jelöltek, és az önök bizalmából újra képviselőjük lehettem. Azóta is firtatják a világban, hogy megtartjuk-e azt a fogadal­munkat, amit 1956 decemberé­ben a 23 tagú kis Központi Bizottság tett: soha többet nem szabad megengedni, hogy felesleges vért, felesle­ges könnyet, verejtéket kérjen bárki is ettől a néptől. Bebi­zonyosodott: mindent megtet­tünk, hogy ez így legyen, és továbbra is ez lesz a fogadal­munk. Á néppel közösen Mi tanuljuk a demokráciát, ma önök is, mindannyian. A polgárság évszázadokig tanul­ta, s amit teremtett, az nem a tökély, hogy nagyon finom legyek. Még félszegek va­gyunk, van félénkség ben­nünk, de ezen az úton kelf tovább előremenni, korrigálva ami gyenge, de javítva, to­vábbfejlesztve, ami jó. Fej­lesztenünk kell a szocialista demokráciát, okosan, minden elemében érdemibb módon,, hogy a nép ellenőrzése alá helyezzük a nagy és a kisebb napjainkat: hétköznapjain­kat és ünnepnapokat egya­ránt. Egyszerre kell erősíteni a helyi politikát, az önkormány­zatot, s az országos felelős­séget. Láthatja a világ: nehe­zedő gazdasági, külpolitikai körülmények között, ha hide­gebb az éghajlat, akkor sem megyünk vissza a régi mód­szerekhez, akkor is előreme­gyünk és a szocialista demok­ráciát fejlesztjük tovább! Nem könnyű, amit akarunk, de igenis olyan, hogy a já­ratlan utat a néppel való kí­sérletezés kalandorsága nél­kül a néppel közösen járjuk együtt. A demokrácia nem ajándék, nem egyszeri aktus! Senkinek sem teszi egyszerűvé az éle­tét, sem választónak, sem a választottnak. A népnek teszf jobbá, és a Magyar Népköz- társaságnak teszi szebbé az életét. A mi demokráciánk egyszer­re megértés és szigorúság, feladat és felelősség, segítés és számonkérés, bizalom és ellenőrzés, szabálytalan kez­deményezés és fegyelmezett cselekvés. Sok szó esik az egyéni, a csoportérdekekről, és az he­lyes. Volt szó arról, hogy meg­sértik a bányászokét, és ha nem tudjuk kielégíteni jogos igényeiket, akkor az tízmillió magyar ember sérelmét jelen­ti. De a bányászok és tízmillió magyar ember érdeke, hogy jókedvű pedagógus tanítsa gyerekét, az országnak az ér­deke, hogy hivatástudó orvos kezelje a bányász hozzátarto­zóját, és mindannyiunkat. A nyugdíjasok gondja nemcsak a nyugdíjasoké, hanem min­den emberé, akiben igazság­érzet és biztonságra való vágy van, ha ma 25 éves, akkor is. A jövőt jelenti az, hogy ho­gyan tud ma bánni az ország a nyugdíjasaival. Lássuk a részérdekeket, mu­tassuk fel, de lássuk a közös érdeket is, és próbáljuk ke­resni, hogy a sok részérdeket hogyan tudjuk legjobban egyeztetni a közösségért. Tud­ni a világot és ismerni benne az országot, én azt hiszem, ez a mi dolgunk, vállalva a rossz és jó örökséget egya­ránt. Az elmaradottság leküz­dése hosszú időt jelent. Ami­kor az ezüst flották szelték az óceánokat, akkor Magyaror­szág végvárként szerepelt, amikor Szigetváron Zrínyi el­esett, akkor más világtájakon már fejlett világkereskedelejn folyt, amikor fölfedezték Ric- cardóék, hogy érdemes keres­kedni egymással az orszá­goknak, akkor nálunk még meg sem született Kossuth és Széchenyi, hogy majdani vi­táját elkezdje a kereskede­lem, ipar, mezőgazdaság jö­vőjéről. Csak a második világ­háborúban Magyarország­nak több halottja volt, mint az Amerikai Egyesült Álla­moknak, vagy Franciaország­nak . . . Ilyen történelmi hát­ránnyal indultunk. Ezt nem le­het mind leküzdeni, ennyi idő alatt, de nagyon nagy részt faragtunk le belőle. Több kultúrát a munkában! Az elmúlt öt év hatalmas próbatétel volt az országnak. Őriztük az életszínvonalat, és nem sikerült teljesen megőriz­ni. De gyarapítottuk és meg­őriztük az ország jó hírét, s tudjuk, hogy ez mit jelent Mo­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents