Dunántúli Napló, 1985. május (42. évfolyam, 118-147. szám)
1985-05-25 / 141. szám
Gőgicsél-e a csecsemő? Újszülött utógondozó Pécsett A csecsemők 65 százaléka meggyógyul Versenyfutás az idővel — az évekért, hónapokért, néha pillanatokért . .. A siklósi kisfiú akkora, mint egy vekni kenyérke. Belenyű- szít a világba. Dr. Storcz Judit kezében elfér az egész gyerek. Tornáztatja. A pici spontán válaszol az ingerekre - az elemi mozgásmintákat produkálja. Ha szépen fejlődik, háromhónapos kora körül kialakul a magasabb szintű mozdulat. Jó kezekben erre megvan minden reménye. A születés körüli események túlnyomó többsége potenciálisan károsíthatja az idegrendszert. Az újszülött pathologic feladata ebből adódóan mindent elkövetni az ép túlélés érdekében. Pécs ebből a szempontból kivételezett helyzetben van. 1977-ben az országban elsőként itt szerveződött a pathológiás újszülött utógondozó, amely tulajdonképpen a gyermekklinikán működő perinatilis intenzív centrum járóbeteq társintézménye. Az intenzív centrumban ápolják a koraszülött csecsemőket, illetve azokat, akik a születéskor súlyosan károsodtak. A picik további kezelését vállalja a pathológiás újszülött utógondozó.- Rendkívül szerencsés, hogy a pécsi gyermekklinika ambulanciájára települt - mondja dr. Storcz Judit, az utógondozó vezetője, - mert minden társ szakma helyben van. Ha gyors segítségre van szükség, az orvos azonnal megkaphatja. A pécsi utógondozó hatéves korig figyelemmel kíséri a gyerekek útját, „minden mozdulatát.'' Fontos, hogy az intenzív centrum gondozottjain kívül ide kerülnek rendszeres kezelésre azok, akiket a körzeti gyermekorvos javasol, és czok a szülők is itt kapnak jelentős segítséget, akik a gyermekük íejlődésében valamilyen zavart észlelnek. Elvileg senki sem maradhat ki o gondos orvosi ellenőrzésből. Az utógondozó statisztikája tükör: évente 2500-2700 csecsemő: vizsgálnak. A pécsiek, baranyaiak, illetve a megyén kívüliek aránya megegyező. S ami c legíontosabb, azoknak a gyermekeknek, akik három- hónapos korukig az utógondozóba kerülnek, hatvanöt százaléka meggyógyul. A már születéskor súlyosan károsodottak harminc—harmincöt százaléka fogyatékos marad. A háromhónapos kor azért lényeges határ, mert czok az elemi mozgásminták, amelyek ösztönös reakciók, illetve külső ingerek hatására kiválthatók, a csecsemők háromhónapos köre körül megszűnnek és át- adiák a helyüket a magasabb szintű mozgásformáknak. A néhány hetes csecsemő „tornázta- tásával" az orvos lényeges információkat kap az idegrendszer működéséről. S a kóros elváltozásokat az időben elkezdett tréninggel helyrehozhatja, javíthatja. Pécsett is a dr. Katona-féle habilitációs tréninget alkalmazzák. (Dr, Katona Ferenc, c budapesti fejlődésneurológiai osztály vezetője.) A torna lényege az, hogy fordított irányú ci ráhatás, a rendszeres mozgó sgyckorlással küldenek helyes információkat a központi idegrendszernek. A gyakorlatokat az anyukák is megtanulják, sőt tavaly valamennyi pécsi védőnő részt vett az utógondozó tanfolyamán, s a családlátogatásaik során maguk is felkészültek a csecsemők szűrésére. Mindemellett fontos, mire figyeljenek a szülők. Egy sor kérdésből ugyanarra következtethetünk: aluszékony, bágyadt, nem reagál a kicsi? Mozgása asszimetrikus, emeli-e a mellkasát, követi-e a tárgyakat? Gőgicsél? — Valamennyi, esetleg lényegtelennek tűnő kérdésre a normálistól eltérő válasz — idegrendszeri problémára utal. Sokoldalú az utógondozó munkája. A mozgás, a pszichológiai szűrések mellett széles körű o csecsemők, kisgyermekek szemészeti és hallás- vizsgálata. S ugyancsak széleskörűek o gondozó kapcsolatai a társintézetekkel, az egyesületekkel, a speciális intézményekkel. Dr. Storcz Judit vallja, hogy munkájuk nem korlátozódhat csak orvosi feladatokra. Keresik, kutatják a avermekek későbbi gondozásának lehetőségeit: a cscládokon belül és képzett intézményhálózattal. S a doktornő ismeri az országos eredményeket is. A szerzett ismeretek, tapasztalatok nyilvánvalóan javaslataiban, az utógondozót továbbfejlesztő elhatározásaiban fontosak. Ami sok gondot okoz - o speciálisan képzett segítőtársak hiánya. Országosan is kevés a gyógytornász, és a gyermekek egészséges beilleszkedését segítő intézmény. Nem véletlen, hogy mó; az újszülött utógondozó javasolja a bármilyen fogyatékosságban szenvedő gyerekek kapjanak helyet, de külön, speciális csoportokban is, az óvodákban például. A cipónyi kisfiú öntudatlan mozgással válaszol a szakavatott kéz kérdésere. N^rtíszítve kiált. Jelez. Minden további lépésé: figyelik majd, hogy ép ér. egészséges legyen. G. M. Játsszunk a bábokkal! Ide is, oda is röppent szappanbuborék, s a terembe egymás után érkező ki- sebb-nagyobb óvodások „Jaj, de szép" felkiáltással megpróbáltak elkapni egyet- egyet. Ilona pedig ott térdelt a szoba közepén, körülötte a földön vagy száz báb, s addig fújta a szappanbuborékokat, míg valamennyi gyerek bejött, s leült a földre. Ekkor Tamás, aki eddig hátul állt, elkezdett játszani gitárján, s a „Jöttem karikán" kezdetű dal éneklésével köszöntötték a gyerekeket. A Bóbita Bábszínház két tagjának, Illés Ilonának és Timkó Tamásnak „Játsszunk a bábokkal” című önálló műsorát a Szabadság úti óvodában láttuk — de megnézhettük volna bárhol másutt is, hiszen ezzel a műsorral járnak óvodáról óvodára, s nemcsak Baranyában, hanem az ország más vidékein is. Megszokott dolog, hogy a gyerekek áhítattal figyelik a bábelőadásokat, izgulnak, be-bekiabálnak — dehát mindvégig csak nézők maradnak. Amiért ez a műsor különösen tetszett, az az, hogy itt a gyerekek nem passzív résztvevői voltak egy előadásnak, hanem ők is aktívan szerepelhettek, s elleshettek egy-két kis titkot is a bábozásról. Ilona és Tamás saját készítésű bábokat vitt magával, ezekből minden gyerek választhatott, ki-ki tetszése szerint, akár kakast, csikót, akár szőlőfürtöt vagy kismalacot. Megtanulták, hogyan kell a kézre fölhúzni, hogyan kell mozgatni, s hogyan kell menni velük, de megtanították őket arra is, hogy bábok nélkül hogyan tudnak a kezükkel utánozni dolgokat. Például hogy hogyan kell nádast csinálni, hogyan kell kacsalábat formálni a kézből, majd utána kacsacsőrt, s miután mindezt mór tudták, elénekelték gitárkísérettel a közismert verset: „Tó vize, tó vize csupa nádszál egy kacsa, két kacsa oda- császkál..." — s kezdetben suta, később egyre ügyesebb mozdulatokkal el is játszották, amit énekeltek. Aztán megtanultak táncolni a bábokkal, majd elringatták, elaltatták őket, s ezt a mozgássort is egy Weöres- verssel kapcsolták össze, a Bóbitával. Természetesen csupa olyan dal hangzott el, amit már tanultak az óvodában, s a közös bábozás alatt ízelítőt kaptak abból, hogyan kell a szöveget zenével, a mozdulatokkal harmonikus összhangba hozni. És észre sem vették, hogy tanultak, hiszen játszottak, énekeltek, élvezték, hogy az ő kezükön is ott a báb. Nem mondták azt a végén, hogy jaj, de jó volt, elismerésük ennél sokkal őszintébb. Megkérdezték: másnap is jönnek-e újra, bábozni velük. Dücső Csilla Fotó: Läufer László Gyermeksorsok E lőször csak egy korty- nyi, később több pohárnyi, oztán üvegszámra sem elég. Elúszik a kötelességérzet, az clkohol hatására elfelejtődik a szülői felelősség, szeretet. Magukra maradnak a lepusztult lakásban ellátctlanul, éhezve és fázva a gyerekek. A környezet egy ideiq szemet huny, nem avatkozik a szomszédok dolgába. Jó idő elteltével bejelentik a hatáságaknak. A Gyámügyi hivatal szekrényei több kilóvá duzzad: cktacsomókat rejtenek. Valamennyi irat egy-egy esc 'ád, gyermek sorsa. 6. HÉTVÉGE Az anya faluról került o városba. Bolti eladó volt. Lassan múltak felette az évek. Megijedt, körültekintés nélkül kapcsolótokat létesített. Terhes lett, megszülte kisfiát. Aztán bírósághoz fordult, segítsék megállapítani az apaságot. Több jelölt közül egy viszonylag tehetősebb, középvezetőről állapította meq a vizsgálat, hogy ő az apa. A férfi nem ismerte el, de a bíróság döntését beletörődéssel fogadta. Becsülettel fizette a gyermektartást. De a kisfiút soha nem látta, mert nem ismerte el gyermekének. Az anya egyre gyakrabban keresett vigasztalást , alkalmi kapcsolatokban. Albérletről albérletre vetődnek, míg élettársi kapcsolatot létesít egy általános iskola gondnokával. Hozzá költöznek. A kisfiú iskolába jár, értelmes, okos emberke. Az anyja takarítói állást vállal. Megszületik a második gyermek - egy kislány. Gyakran magára marad- a két kicsi. A nagyobb még magát sem tudja rendesen ellátni — hétéves — nemhogy a kisebbet. A csecsemőn a tisztátalanság és az alultápláltság miatt bőrkiütések lesznek, A gyámhatóság felhívására sem viszik orvoshoz, így rendőri kísérettel állami gondozásba veszik a kilenchónapos babát, majd örökbe is adják. Neki szerencsésen rendeződött a sorsa. Az anya és az élettársa tovább folytatta italozó életmódját. A gondnoki állást megszüntette az iskola. Egy vizes pincelakásba szorultak albérlőnek. A kisfiú is egyre elhanyagol- tabb, a ruházata piszkos, a testéből áporodott szag árad. Már a tanulás sem megy neki. Soka; hiágyzik. Tanítónője javasolja az állami gondozásba vételét. Amikor megjelennek a gyámügyi előadók, az anya és a nevelőapa is alkoholos állapotban van. így tulajdonképpen nem is értik mi történt, miért kell aláríniuk a hivatalos papírt. A most harmincnyolcéves - valamikor helyes, csinos — nő hatvannak látszik. Ruhájának színe meghatározhatatlan, lábujjait vastagon fedi a mocsok. Kisfia sírdogál, ő szereti az anyukáját * A másik történet főszereplője szintén az alkohol. Kezdetben úgy élt g család, mint a mesében. Egymás után születtek a gyerekek. Az apa villanyszerelő volt, az anya otthon maradt gyesen. A négy kicsi és a háztartás eléq munkát adott, Aztán a családfő kezdett ki- moradozni, először csak spicces volt, aztán egyre többször részeg. A munkahelyéről is kikerült, nem dolgozott, csak kocsmázott. Nem használt a szép szó, a könyörgés, a kiabálás, Kenyértörésre került sor. A bíróság a négy gyereket „elosztotta”. Kettő - a kisebbek - kerültek az anyához, a nagyobbak maradtak az apával. Az anya újra férjhez ment — két gyermekével az új családjánál él békében, jólétben. Az apa nem változtatott az életmódján. A lakásból elvándoroltak g bútorok,, használati cikkek. A vele' lévő gyerekek egyre elhanyagoltabbak lettek. Csak akkor kaptak meleg ételt, jó szót, ha meglátogatták az édesanyjukat. Az igazi megoldás az lett volna, hogy végleg visszakerülnek az édesanyjukhoz, de ez lehetetlen volt. Édesapjuk nem mondott le róluk.'Édesanyjuk mea nem tudta magához venni őket, mert egy kétszobás lakásban él az új férjével, apósával, anyósával és két gyermekével. Fájó lelkiismerettel, de jelezte a gyámügynek, hogy gyermekeit vegyék állami gondozásba. Adóm Erika
