Dunántúli Napló, 1985. május (42. évfolyam, 118-147. szám)
1985-05-04 / 120. szám
Ruzicska Józsefné védőnő kaucsukbabán mutatja be a kismamáknak a csecsemőgondozás otthoni teendőit Proksza László felvételei Védőnő a kórházban Behunyja a szemét és megpróbálja maga elé képzelni a kórtermet. Szemben az ajtó, balra egy, jobbra három ágy. Kényelmesen fekve is kilát egy kicsit az ablakon, de csak az égboltra. Ha egy kicsit félrecsúsztatja a fejét, akkor az udvaron magasodó fa ágai is belenyúlnak a képbe. Kinyitja a szemét, gyorsan körbepillant: jól rögzített-e mindent, aztán újra kezdi a játékot. Elképzeli, hogy otthon van és a kórház már csak emlék . . . Aki heteket, hónapokat tölt a fehér szobákban, egy idő után már nagyon nehezen viseli az otthon, a család hiányát. Azok az asszonyok is, akik gyermeket várva valamilyen ok miatt kórházban töltik a várandósági idő nagy részét. Tudják, hogy az állandó felügyeletre saját érdekükben szükség van, mégis naponta kérdezik, hogy mikor mehetnek haza. Bár a válasszal is tisztában vannak, mégis elkeserednek a hallatán. Csak a megnyugtató, biztató, kedves szavaktól kapnak új erőt a további várakozásra. Szavaktól, melyeket az orvos, a nővér, a védőnő mond. — Nem biztos, hogy ez a legfontosabb feladatom, de úgy látom, hogy ezt is legalább ugyanúgy igénylik és szükségesnek tartják, mint a többit — mondja elgondolkodva Ruzicska Józsefné, a Megyei Kórház szülészeti osztályának védőnője. — Többször előfordult, hogy az orvosok javasolták: próbáljam megtudni, miért lehangolt az egyik fiatalasz- szony, miért sírt vizit alatt a másik. Nem mindegy, hogy a gyermeket váró édesanya milyen lelkiállapotban van, hiszen, ha valami tartósan gondot, keserűséget okoz néki, az a várandóságát is kedvezőtlenül befolyásolhatja. Az utolsó két mondatot már olyan hévvel mondja, mintha •meg kellene győznie az igazáról. Csak rövid szüneteket tart egy-egy gondolat között, figyeli a hatást, lehetőséget ad a közbekérdezésre, de kérdés nélkül is von mondanivalója. Azokról az édesanyákról is, akik már egy, vagy két gyermeket otthon hagyva azért fekszenek a kórházban, hogy a következő is egészséges legyen. Ők különösen érzékenyek. Hogy boldogul a férj az otthoni teendőkkel, mit csinálhat a kisgyermek? Jaj, csak ne legyen beteg! Vajon hiány- zik-e nekik ő, aki most távol van?! Ilyen gondolatok foglalkoztatják őket, s néha odáig jutnak, hogy akár saját felelősségükre hazamennének, megszöknének, csakhogy otthon lehessenek . . . Pedig nagy szeretettel várják a gyermeküket. Minden alkalmat megragadnak, hogy a vizsgálati eredményeiket több6. HÉTVÉGE szőr is megbeszéljék, hogy elmeséljék hol lesz a gyermek kiságya a szobában, milyen kelengyéje van, s hogy a család minden tagja örül a születendő gyermeknek. Készségesen fogadják és betartják a táplálkozási tanácsokat, megnézik az oktatófilmeket, s megfogadják: igyekeznek minél hosszabb ideig anyatejjel táplálni az újszülöttet. — A kórházban arra is van lehetőség, hogy valóban tanítsuk szoptatni az édesanyákat — mondja Ruzicskáné. — Ott lehetek velük, amikor először mellre veszik a gyermeküket, s az a tapasztalatom, hogy egyre többen vannak, akik nem keserednek el az. első kudarctól, türelmesen újra és újra megpróbálják a szoptatást. Az újszülött osztály előtt elvégre haza ... időzünk. Ruzicskáné harminc éve védőnő, ám a sok kis pályás meleg mosolyt csal az arcára. — Egyik szebb, mint a másik, ugye? — kérdezi, de nem vár választ. ' Mit is lehetne erre felelni? Jó érzés, hogy ennyi idő után sem megszokott neki a látvány, hogy percekig gyönyörködik bennük. Lehet, hogy az ő gyermekei is eszébe jutnak, pedig ők már régen voltak ilyen kicsik. A nagyobb fia negyedéves orvostanhallgató, a kisebb ősszel kezd a tanárképző karon, jelenleg katona. — Ők és a férjem vigasztalnak. ha egy kisgyermek sorsa nem úgy alakul, ahogy azt minden jóérzésű ember természetesnek tartja — mondja. — Sajnos, ilyenre is van példa. Épp a napokban maradt nálunk egy újszülött. Az édesanyja nem merte hazavinni. Félt a falu szájától. Sírva ment el, vele sírtunk többen is. De arra is van példa, hogy tudunk segíteni, s olyankor együtt örülünk. Beszéljünk inkább ilyenről I Történt egyszer, hogy egy fiatal lányt hozott a mentő a szülőszobára. Kétségbeesett szülők kísérték, akik elmondták, hogy szombaton lesz a négyszáz fős lakodalom, s íme kedd hajnalra megszületett a lányuk gyermeke. Ók úgy tudták, hogy csak az ötödik hónapban van. Mi lesz most?! A lágzit lemondani már nem lehet, de ki hallott már olyan szégyent: lakodalom menyasz- szony nélkül, aki épp a szülészeten van?! Mitagadás, négynapos gyermekágyast nem szoktak lakodalomba engedni az orvosok. Ám a helyzetet átérezve megnyugtatták a szülőket, hogy ha nem jön közbe semmi komplikáció, lesz menyasszony az esküvőn, fgy is történt. A kisbabát a szülők házasságkötésének alkalmából a hét végén még a kórházban tartották, hétfőn jöttek érte a fiatalok és a nagyszülők. — Boldogság volt cinkosságot vállalni azért, hogy megmaradjon a családi becsület, de legalább ekkora öröm a sok hétköznapi csoda. Nézze csak azt az apukát - mutat a folyosó végén cihelődő fiatal pár felé Ruzicskáné. Az újdonsült édesapa lehetetlen sutasággal tartja karjában a bandázsokba bugyolált gyermekét, Most viszik haza. A fiatalasszony egyik kezéből a másikba veszi a szatyrokat. A kórházban használt holmijait is haza kell vinni. Hirtelen meggondolja magát, lerakja őket és nyújtja a kezét a kisgyermek után. A férje nem is szól, csak int, hogy nem adja oda. S mintha jégen járna, olyan óvatosan indul a lépcsőn lefelé. A felesége mosolyogva nyúl a szatyrok után . . . T. É. Örülni boldog társnak John Anderson, szivem, John, együtt vágtunk a hegynek, volt víg napunk elég, John, szép emlék két öregnek. Lefelé ballagunk már kéz-kézben ■csöndesen, s lent együtt pihenünk majd John Anderson, szívem. Robert Burns K ondul vész harangja, riogat avitt moralista, bizonyít szám, adat, kezét dörzsöli az önigazolást kereső szerető, fennen hirdeti merszét futó kalandok szívtipró bajnoka és ágyasával tetszeleg, kinek pénze, rangja engedi. Egyik hitvest cserél, akár egy meg- únt kocsit, dolgát hazudva csalja párját a másik és hűséget esküszik a harmadik — titkon vágyva valaki másra .. . A bíróságok irattárában pedig tornyosulnak a bontóperes akták: közös megegyezéssel, a férj miatt, a feleség hibájából. Mindmegannyi dráma: a szerelem és gyűlölet, a vonzás és taszítás, a kötés és oldás tünékeny időszakának közjátékai: hűtlenség, alkoholizmus, durvaság, elhidegülés. Megkeseredett emberek, kisiklott életek — „negyvenszázalékos” férfiakkal, érzelmileg teljesen kifosztott nőkkel, lélekben többnyire egy életre sérült gyerekekkel. Az egyéni tragédiákon túl pedig a kiesett munkaórák tízezrei, a hosszabb-rövidebb időre csökkent munkaképesség, az alkoholizmus és más betegségek leskelődő veszé- szélyei az érzelmi megrázkódtatások ritkán elkerülhető, ám csak vázlatosan említett szövődményei. Mindennek anyagi és morális kárát figyelmen kívül hagyni oktalanság, belenyugodni felelőtlenség. Nem tudom, számolta-e valaki, hogy példának okáért kiket és miként ránt magával egy válás kavargó sodrása? Nos, mindenekelőtt a volt házasfeleket gyermekükkel, gyermekeikkel, együtt — érzelmileg, anyagilag egyaránt. Mindkét fél szüleit, akikről okkal föltételezhető, hogy számukra sem közömbös az, ami fiúkkal, leányukkal és unokáikkal megesett. Pedagógusokat, iskolai közösségeket az elvált szülők közismerten nehezen kezelhető gyerekei okán. Körzeti orvosokat a szívpanaszok, idegkimerültségek okozta megnőtt forgalmuk miatt. Aztán ott vannak a válást lebonyolító procedúra alanyi résztvevői: bírák, v ügyvédek, ülnökök, tanúk és ellentanúk, gépírók, iktatók, továbbá mindazok, akik az ügyintézéssel elfoglalt váló feleket, tanúkat helyettesítik a munkahelyen. De belép a gyámügy is, és külön lakás is szükségeltetne, ha már egyszer sikerült megszabadulni egymástól. Újabb hivatalok kerülnek tehát az adminisztratív örvénylésbe, újabb ügyintézőkkel, előadókkal, gépírókkal, ak- tatologatókkal... Nem kell „megnyomni” a ceruzát, hogy kijöjjön a félszáz, így vagy úgy érintett fél. És mivel évente mintegy harmincezer válás bonyolódik szép hazánkban, nem nehéz megbecsülni, milyen irgalmatlanul sok időt, energiát fe- csérlünk el imigyen . . . A váláshajlam fokozó- zódását sokan a házasság túlhaladott, korszerűtlen voltában vélik fölfedezni. Ennek ellentmond, hogy az a számtalan kísérlet, amely a házasság helyettesítésére, másra cserélésére irányult, végül is nem bizonyult tartósnak vagy jobbnak. Ám ennél perdöntőbb, biológiai bizonyíték is szól mellette: a házasságban élők kevesebbet betegeskednek és hosszabb életűek. Sokkal valószínűbb tehát, hogy az alapvető okokat a nemek közötti kapcsolatok minőségének romlásában, az egymással szemben támasztott követelmények ösztönszintre történő leértékelődésében kell keresni. Mindezt csak elősegítette az utóbbi évtizedekben tapasztalható nemiségkultusz, szexuális szabadság vagy inkább anarchia. Az is csaknem bizonyos, hogy amennyi 'hasznát látták az erotikára épített üzletágak a szexualitás mesterségesen fölszított „forradalmának", az annyit ártott az emberszabású pár- kapcsolatoknak. És különösen azoknak a fiataloknak, akik infantilis meggondolatlansággal vetették bele magukat e „korszerű" életérzés hullámverésébe, mit sem sejtve, hogy alkalmasint eljövendő családi életük zátonyai felé sodródnak. A házasság tarthatatlanságát sugallják azok az ugyancsak jó üzletnek bizonyuló „műalkotások" is, amelyek valós — netán fiktív? — szerelmi három- és négyszögek történeteit tálalják általános jelenségként a hiszékeny (és persze kíváncsi) néző, olvasó elé. Föltehető, hogy a könnyen befolyásolhatók hatásukra engednek először poligám kíváncsiságuknak . . . A rossz példák sokasága láttán, melyek ráadásul olyan elemi értékrend-torzulásokkal párosulnak, hogy egyéb emberi kapcsolataink tisztességét is veszélybe sodoriák, voltaképpen nem a válások nagy számán lehet csodálkozni, sokkal inkább a házasság kötelékének erősségén. Végtére is sokkal több házasság marad fenn, mint amennyi fölbomlik. És nemcsak érdekből, megalkuvásból. Mert igenis vannak jó házasságok — horribile dictu: hűtlenkedés nélküliek is! Mi több: a monogám házasság reneszánszát bizonyítják a közvéleménykutatások, és a fiatalság körében ismét „hódit" a testiség nélküli, romantikus szerelem. Úgy tűnik tehát, a változatosság sem gyönyörködtet tartósan és felhőtlenül. . . M ielőtt bárki is félremagyarázná: nincs szó valamiféle antiszex- mozgalomról vagy puritanizmusról. Nem más ez, mint a fizikai és lelki egyensúlyt, a külső és belső harmóniát megőrző mértéktartás bölcsessége. A monogám házasság értelmét is ilyen megközelítésből kell vizsgálat tárgyává tenni. Vagyis: inkább egy pragmatikus megfontolás morális vetületeként, mintsem konvencionális vagy vallásetikai hatás gyanánt. Belátható ugyanis, hogy a házaslelek házasságon kívüli nemi, érzelmi kapcsolatai a legritkább esetben mentesülnek a hazugságtól, az alakoskodástól, a másik megalázásától. Ezek bármelyike is több, mint elegendő a bizalom megrendí- téséhez és ez a csapda a látszólagosnál sokkal kegyetlenebb. A verem mélyén a csalódottság, a kiszolgáltatottság, az elárultség kihegyezett karói meredeznek. A lelki sérülések elkerülhetetlenek, és akár válás, akár elhidegülés a választás vagy a kényszer útja, a vesztes a család - és a társadalom is! A dolgok természete szerint persze kizárt, hogy minden házastársi (élettársi) kapcsolat sikerüljön és maradjon fenn életfogytiglan. A válások nagy száma azonban nem fér bele ebbe a természetes hibaforrásba. Megdöbbentő és szinte hihetetlen, hogy napjainkban, amikor a legegyszerűbb tevékenységet is jogosítványhoz kötik, milyen tudatlanul, fölkészületlenül, tehát alkalmatlanul lehet frigyre lépni. Mert az iskolai nemi föl- v.ilágosítást, a házasság előtti tanácsadást aligha lehet fölkészítésnek nevezni. Különböző okokból ugyan, de egyik sem igen lépi át a nemi élet biológiai síkját — többnyire azt is csak formálisan. Pedig ha valahol nélkülözhetetlen a mentálhigiéné, a lelki egészség oktatása, akkor a házasság fölkészítésében az. A szerelem tán a legcsodálatosabb érzés az ember életében. Értéke éppen ezért sokkal nagyobb, minthogy pusztán a nemi vágy kielégítését szolgálja. S több a fajfenntartás ösztönénél is, amely végül is a természet közömbös törvénye. A szerelem „fémjelzése", a házasság, az emberé, melyet értelme, szabad akarata tormáit azzá. Tehát a férfi és a nő legemberibb szerződése, amelyben szeretetté, ragaszkodássá szilárdulhat a szerelem izzása. Mindennek befogadására, átérzésére kellene fölkészíteni a fiatalokat. A szülői házban és az iskolában egyaránt. Beléjük oltani a felelősségtudatot, az erkölcsi tartást, a másik megbecsülésének fontosságát. A türelmet a másikkal szemben, a másik emberi lényének megértését, elfogadását. És tanítani, hogy az önzés senkit sem tehet tartósan boldoggá, hogy az élet valódi értékeit nem a boltokban árulják, hogy bankjegyekért nem vásárolható boldogság . . . Megmagyarázni, hogy a házasságban nem legyűrni kell egymást, hanem fölemelni, hogy nem~ felülkerekedni kell, hanem társul szegődni. Igen társul: ajándékul az örömben és biztos támaszul az elesettségben. H át így. Valahogy így kellene készülni a házasságra. Tudatosan, előre megfontolt szándékkal, hogy örülni lehessen boldog társnak. A szerelemtől a halál órájáig. Búsbbrna László Díszkút az új városközpont főterén Zalaegerszeg centenáriuma Száz évvel ezelőtt, 1885. május 13-án nyerte el a rendezett tanácsú városi rangot Zalaegerszeg. A centenáriumi rendezvények programját pénteken sajtótájékoztatón ismertették a város vezetői. Az évfordulós események május 10-én a város első polgármestere, Kovács Károly emlékkövének megkoszorúzásával kezdődnek. Ezután lerakják egy 24 tantermes gimnázium alapkövét, majd megnyitják a várostörténeti kiállítást. Délután tartják meg a centenáriumi ünnepséget, s ezt követően az új városközpont főterén díszkutat avatnak. Ennek közepén egy nagyméretű stilizált tulipán, a város jelképe áll. A centenáriumi díszkőt Szabolcs Péter szobrászművész és Petényi Gyula építész alkotása. Május 11- én rendezik meg a várcs szocialista brigádjai centenáriumi vetélkedőjének döntőjét. Május 13-án a Hevesi Sándor Színház előtti téren leleplezik Medgyessy Ferenc Táncoló lány című szobrát, amelyet a város a „Szivárvány" országos kulturális vetélkedő fődíjaként kapott. Az ünnepségeken képviseltetik magukat Zalaegerszeg testvérvárosai is: a szovjetunióbeli Herszon, a finnországi Varkaus és a jugoszláviai Várasd.
