Dunántúli Napló, 1985. április (42. évfolyam, 89-117. szám)

1985-04-06 / 94. szám

Szerkezetváltás Bikaion - Több ponty> kevesebb busa - A halfejet Is feldolgozzák házassal épült. Ebből 60 mil­lió forint volt a hitel, amely­nek a kamata annak idején $ százalékos volt, azóta évi 14 százalékra emelkedett. Tavaly például csak a hitelkamat 8 millió forintot tett ki, a törlesz­tés 15 milliót. Ehhez jön az üzem évi amortizációja 12 mil­lióval. Ha nem termelnek ben­ne semmit, akkor is naponta 110 000 forint költség jelentke­zik az objektumon. Amióta üze­mel a gyár — 1981-ben indult — még nem volt nyereséges. Jó eredménynek könyvelik el, hogy tavaly csak 650 000 forint veszteséget hozott a feldolgo­zó. Tegyük hozzá, nem csekély gyott a készítményekből, mint az elmúlt év 'hasonló idősza­kában. Mikor a feldolgozó épí­tése megkezdődött, egy kiló busa fogyasztói ára 13 forint, egy kiló ponty óra 18 forint volt. Azóta a busa ára 25 fo­rintra, a pontyé — mérettől, mi­nőségtől függően — 48—60 fo­rintra, vagyis majdnem három­szorosára emelkedett. Mind­azonáltal az élő pontyot.a ha­zai vásárlók, sőt a nyugati or­szágok, elsősorban az NSZK, még így is megveszik. Ezért döntött úgy a Bikali Állami Gazdaság szakvezetése, hogy a termékszerkezeten módosíta­nak. zó hazoi élőponty-ellátásra és javítja az élőhal export-áru­alap pozíciókat is. Sertéssonka Bikáiról Továbbra is nyitott kérdés azonban a halfeldolgozó jövő­je, hiszen a ponttyal ott nem tudnak mit kezdeni. Milyen ter­mékkel váltsák 'ki a növényevő halat? Apróbb lépések már tör­téntek e téren is. Az élve fa­gyasztott, illetve konyhakész mirelit busa helyett mindin­kább egyéb busa alapanyagú termékek gyártása felé mozdul­Szállitólódákba csomagolják a termékeket Fotók: Läufer László Kedvelt halunk, a ponty nem alkalmas gyári feldolgozásra. Az évi 5000 tonna kapacitású bikali halfeldolgozót ezért a konjunktúra idején növényevő halra, busára létesítették. Kez­detben nem is volt gond, 1982- ig a hűtő kamionok helyből vit­ték el az élve hűtött busát Irakba. Évi 4000 tonnás iraki exportra kötött szerződést a Bi­kali Állami Gazdaság a TE- RIMPEX-szel. Aztán jött 1982, amikor Irak az Iránnal folyta­tott háború miatt egyik perc­ről a másikra beszüntette bi­kali halimportját. Míg a TERIMPEX új piacok után nézett, a töménytelen sok busa a tavakban maradt. A válság tehát nemcsak Bikáit rázta meg, hanem átgyűrűzött a termelési rendszerhez tarto­zó 21 partnergazdaságra is. Benn szorult a piaci hal a 100 hektáros mozsgói és d 80 hek­táros Csele-tározóban. Ez utóbbi gazdája a sombereki tsz tavaly már nem is helye­zett ki ivadékot. A felgyülem­lett busakészleteket végül is iKGST-országokban sikerült el­helyezni, a kilónként 31 forin­tos „iraki ár" azonban 23-24 forintra esett vissza. A már em­lítetteken kívül Baranyában a nagydobszai, a majsi, a sza- lántai, a gödrei, a szederké­nyi, az egyházaskozári és a görcsönyi tsz érzékelte a vál­ságba jutott ágazat negatív hatásait. Mivel azonban a hal­gazdálkodás csak Bikaion fon­tos profil, a teljes vertikumot kiépített gesztorgazdaságot a halüzlet ilyen fokú megrom­lása sújyos anyagi helyzetbe sodorta. Súlyosságának érzékeltetésé­re vegyünk néhány adatot. A bikali növényevőhal-feldolgozó üzem 170 millió forintos beru­A Halburg-készítményt csomagolják az alsómocsoládi feldolgozóban ncrk el. A Kecsekméti Konzerv­gyárnak 250 tonna busa-halhús pépet szállítanak a bébi éte­lek feldúsításához, gyártásá­hoz. Sóshering gyártással is kí­sérleteztek, de ez a kéthóna­pos szavatosságú termék nem vált be. gyártását abbahagy­ták. Ezzel szemben kifejlesztet­ték a szeletelt, dobozolt tenge­ri hal gyártását. A Mintáj ne­vű Fekete tengeri hal román import, s 30 dekás dobozokban hozzák forgalomba. Az idén már 800 000 doboz gyártására kötöttek a nagykereskedelem­mel szerződést. Nagy reményeket fűznek leg­újabb termékükhöz, a halpás­tétom gyártásához. A fehér bu­sa nagyfejű hal, a testének egyharmadát a feje teszi ki, ez a feldolgozásnál tetemes vesz­teséget jelent. Már próbálkoz­tak a halfej felfőzésével takar­mányozási célra, ez azonban több okból sem vált be. Most kidolgozták a halfejen lévő hús autoklávos „kinyerését", ily mó­don — csekély beruházással és a meglévő technológiával - új terméket, dobozolt halpástéto­mot állítanak majd elő az ed­dig veszendőbe ment testrész­ből. Ezzel az eljárással vissza­nyerik a halhús 35—40 százalé­kát. Sok múlik persze azon, hogy e termékeket miként tud­ják a piacra bevezetni. A bikali vezetés egyik leg­sürgetőbb feladata a kihasz­nálatlanul működő halfeldol­gozó kapacitásának piacképes termékekkel történő lekötése. Ma úgy tűnik, hallal nem köthe­tő le ez a jelentős kapaci­tás, azonban 2—3 millió fo­rintos, tehát ' igen szerény, újabb beruházással könnyen átállítható az üzem zsugorfó- liós-dobozolt sertéssonka gyár­tására. E témában tárgyalá­sokat folytatnak a Baranya megyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalattal. erőfeszítések árán, beleértve a húsiparral folytatott kooperá­ciót is. Köztudott, hogy itt gyártják a Baranya megyei Al- latforgalmi és Húsipari Válla­lat dobozolt, konyhakész Pan­nónia húskészítményeit, a Cse- vapot, a Hamburgert és a csa­lád többi tagját. A vásárló erő csökkenése és a haláremelés nem használt a konyhakész halburg, halroló és egyéb készítmények forgalmá­nak. Ez év első három hónap­jában 9 vagonnal kevesebb fo­A növényevő halak arányát a jelenlegi 35-40 százalékról 15—20 százalékra csökkentik, a ponttyal pedig felmennek 75- 80 százalékig. Erre a lépésre időben felkészültek, s az őszi és tavaszi ivadékkihelyezések­nél már a termékváltást veszik figyelembe nemcsak saját ta­vaikban, hanem a partnerek­nél is. A fehér busát és a pety- tyes busát nemcsak ökológiai okokból tartják fenn bizonyos arányban, de a feldolgozó miatt is. A halastavi. háttér, úgy tűnik, a váltással sínre ke­rült. Az idén az ágazat 55 mil­lió forint árbevétel mellett 9 milliós nyereséget tervez oly­módon, hogy 100 000 mulard kacsát is kikeltetnek, részben felnevelnek, illetve a pécsi ba­romfifeldolgozón keresztül ki­helyeznek. A halastavi termelés intenzi- fikálását a termelési rendszer lényegében megoldotta, hisz 1976 óta a partnereknél hektá­ronként 4-5 mázsáról 8-9 má­zsára emelkedett a nettó hal­termelés, vagyis megduplázó­dott. Az elmúlt két aszályos évben a tavak alacsony víz­állása miatt volt ugyan némi visszaesés, de az idei tél ala­posan feltöltötte vízzel a tava­kat, a kilátások nagymértékben megjavultak. Az állami gazda­ság saját tavain, amelyek te­rülete 1313 hektár, jó halter­mésre számít. A rendszer tag­gazdaságainál három megyé­ben további 2100 hektár tófe­lület van. A halhozam-növe- kedés ezeken a tavakon is vár­ható. A ponyt választékbővítésére és a jövedelmezőség javításá­ra új hibrid pontyokat állítot­tak kísérletbe. Kipróbálták a Szarvasi 211-es pontyhibridet, amitől igen jó eredményeket várnak. Mindez kedvezően hat Romlott a Italüzlet majd a ma még olykor akado­A Svéd Királyi Lovasgárda négy lisztje tett sétalovaglást a Budapesti Műszaki Egyetem MHSZ haditornaklubjának négy lovastagjával, akik 1848-as huszárruhában kísérték el ven­dégeiket a budai várba Egy utazó Fegyelmi helyett — pénzjutalom A vevőt áruval lehet megnyerni, nem ígéretekkel „Főnök, egy utazó!..." Voltak-e már olyan fegyel­mi tárgyaláson, amely a fe­gyelmire „jelölt" nyilvános di­cséretével, majd megjutalma- zásával végződött? Nem is túl régen, alig hu­szonöt éve Koppány Rezsővel, a Tritex és a Kesztyűgyár nyugdíjas, de ma is aktív üz­letkötőjével történt meg az eset. Akkor még egy észak- magyarországi kereskedelmi vállalat alkalmazásában állt, ahol gyűltek, gyűltek az el­adatlan készletek, el kellett őket' adni, méghozzá nem a minisztériumi íróasztalon a többi körzettől gondosan el­határolt területen, hiszen ott sehogysem keltek el. Koppány Rezső kért a főnökétől „pénzt, paripát, fegyvert” — azaz a pénzhez hat bőröndöt, némi időt a felkészülésre és egy gépkocsit, — s két nap alatt eladott mindent. A „területen kívüli" akcióból példamutató módszer lett, útmutatás a terv­utasításos rendszerbe belekö- vült kereskedelemnek. „Főnök, egy utazó!...", e szavakkal jelenti be, mond­juk, egy áruházi eladó, hogy a nagy tételben árut kínáló, többnyire mintakollekcióval ellátott üzletkötő megérkezett. Általában olyan helyre megy, ahol már ismerik - vagy ha nem, annál fontosabb a jó megjelenés, a kapcsolatterem­tés figyelmessége, közvetlen­sége. Legfontosabb azonban a szép, jó, választékos árukész­let, mert ha ez nincs, a többi mit sem ér. Ez döntött pálya­kezdésében is: egy, fiatal ko­rában. Temesváron látott se­lyemgyári „utazó", aki a fél évvel későbbi szállításra is adott. Később „korenged- ménnyel", még igencsak fia­talon óruházvezető Nagyvára­don, s minden bizonnyal e pezsgő életű városban tanul­ta meg a szakma, a keres­kedés mesterfogásait.- A jó kereskedő tudja, lát­ja, hogy a vevőnek mi kell, il­letve, hogy az éppen rendel­kezésre álló készletből mire van szüksége, és szeretné is a vevő igényét kielégíteni — mondja. — Ránéz a vevőre, s a megjelenéséből, fellépéséből pillanatok alatt felméri, mi az, ami legjobban áll neki, s ezt fel is adja rá. Régen például egy kesztyűt ki kellett tágítani ahhoz, hogy a kézen feszesen álljon - ma ez nem fontos, szükségtelen. A választék jó­val kisebb volt, a divat is las-- sabban változott — ma viszont csak azt lehet eladni, ami új. A vásárló, ha vesz, most vesz, később már nemigen jön visz- sza, igénye az időjárás hirte­lenségével változik, ezért na­gyon megnőtt a szállítás je­lentősége. Ebben, sajnos, ke­veset fejlődtünk. Régen az autók 40 kilométeres sebesség­gel mentek: ma százzal haj­tunk, óm az áru legtöbbször csak hetek múlva érkezik ren­deltetési helyére. Az ideális: délelőtt vásárlás - délután szállítás, akár nagy tételben is . . . Egyébként, ha rajtam múlna, kevesebb vásárt ren­deznék 40 százalékos enged­ménnyel: elég lenne csupán négy százalék prémium annak, aki az árut értékesíti. Ha úgy ösztönöznénk, hogy az eladó kitalálja a vevő gondolatát, a kereskedőszakmót is fellendíte­nénk, lehetővé téve, hogy aki tehetséges, az keressen. Csú­szópénz se kéne hozzá ... Kesztyűgyári részmunkaidős foglalkoztatása — a gyár és a Tritex közti jó együttműködést, mint fő feltételt leszámítva — tulajdonképp a véletlen műve, ám egyébként semmit sem bíz a véletlenre. Legfőbb munka­eszköze egy kis notesz tenger­nyi címmel, telefonszámmal. Tervei a fejében formálódnak; módszerei egyszerűek és nagy­szerűek'.- Tervezésem: állandó vál­tozás, megújulás — mondja —; az utakat az áruk beérkezésé­től az időjárásig ezernyi dolog befolyásolja. Jobbára áruhá­zakat, nagy üzleteket keresek meg, és minden vevőt igyek­szem folyamatosan látogatni, nagyjából azonos, időszakon­ként. A vevőt áruval kell meg­nyerni, nem ígérettel, ami szer­tefoszlik. De ha nem is vesz, csak megnézi a mintadara­bot, az félig nyert ügy; rendel, legföljebb későbbre . . . Olyan is előfordult, hogy egy-egy vevőt lebeszél valami­ről — például egy nehezen el­adható, nagyobb mennyiség­ről. Az ilyen vevő tudja, hogy ő fontos, hogy őrá „vigyáz­nak" . . . „Főnök, egy utazó . . ." — Két fiatal utazót nevelge- tek — mondja, aztán a hirtelen csendben megfogalmazódik a kétely: vajon megtanulják-e a mesterséget? Előfordul-e majd velük is, ami olykor vele: hogy egy áruházigazgató segíti a kocsihoz vinni a súlyos bőrön- * döket a távozó „utazó" után? Varga János HÉTVÉGE 5. Zsibók Tibor halász az alsómocsoládi tavon Rné — Ismét benépesültek a halastavak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents