Dunántúli Napló, 1985. április (42. évfolyam, 89-117. szám)

1985-04-06 / 94. szám

/ Otthont teremtettek a Mecsek északi lábánál A horhosokban néhány he­lyen még fehér foltok - a hosszúra nyúlt tél március1 utolsó előtti vasárnapjáig itt­hagyta emlékét. Néhány csa­lád azonban máris kirándult ide az egregyi völgybe. Ká­rász.. . Vékény... az embe­rek temetőből, templomból jönnek, néhányon a kocsmák előtt beszélgetnek, kapuk előtt nézelődnek. Arra gon­dolok, vissza kéne fordulni, aligha örülnek majd Máza- szászváron, hogy éppen ezen a napon kíváncsiskodom a nagyközség életéről. Feltűnik a fák között a szászvári templom tornya, mintha a háztetőkből nőtt volna ki, balra az új lakóte­lep, jobbra a hegyek, a bá­nya. A Bánya ucában a strand mellett ez vezet fel az üzemhez — fekete latyakban csúszkál az autó, szennyes fe­kete víz folyik az út szélén kibetonozott árokban. Fenn az üzemben már a portai sorompónál látszik, hogy műszak van. Az osztá- lyozónál teherautók rakódnak, a százéves Új-akna mellett — ipari műemlék, a szállítógép még fafogaskerekekkel műkö­dött, egykoron gőzgép hajtot­ta — bányászruhás emberek ereszkednek le a „gyökérbá­nya" felől. Az aknász-irodában a be­osztási táblán látom, hányán szálltak le ezen a március 24-i vasárnapon és hányon az előző napon. Szombaton az egész üzem benn volt, va­sárnap délelőtt most keveseb­ben vannak. Králl Zoltán másfél évtize­de az ifjúsági mozgalomban dolgozott, majd községi párt­titkár, most föld alatti meós, amatőr népművelő,, a község fejlesztésének önzetlen tár­sadalmi munkása, s ki tudja hányféle minőségben szolgál­ja még szülőfaluját és a bá­nyát. Mázaszászváron a kettő csak együtt megy. Nézzük a bányatérképeket. A széntele­peknek itt nem számuk, hgnem nevük van: Borbála, Alkot­mány . .. Endrei József bá­nyamester (dédapja is itt dol­gozott a bányában) az utol­só évek fejlesztési programjá­ról beszél, nagy mé.rtékben könnyítették a fizikai munkát, de a Borbála-telepen 'őzek­ben a pillanatokban is dol­goznak a mentők: tűz van! — Nagyon sok szén van itt, - mondja, - száz évig a Má- za-Dél területről tudnánk ter­melni, 300 millió tonna gaz­daságosan kitermelhető szén biztos van. Sőt! Az is reális terv, hogy o mostani bányá­hoz kapcsolnánk egy kis ré­szét a gazdag szénmező­nek . .. A községre terelem a szót. — Wágner József most is ott van az új bányászházak épít­kezésénél. Ö többet tud mon­dani arról, hogy mennyire összenőtt a bánya és a fa­lu - tér ki a bányamester. Wágner József üzemvezető már nem volt ott — Králl Zol­tán elkísér a lakására. Nem érti, miért lenne kellemetlen­kedés az, ha vasárnap dél­időben betoppanunk hozzá. — Semmi baj — vág a men­tegetőzés elébe, már reggel négykor felébredtem. Először a bánya, jutott eszembe, az­tán a lakásszövetkezet, ott is dolgoztak ma. Műszakban is, társadalmi munkában is. Majd várnak egy kicsit az ebéddel. A lakásszövetkezet kereté­ben 47 lakást építenek Má­zaszászváron, zömében fiatal bányászok számára. Az egy­kori sváb-telepen a Zalka Máté utcában OTP beruhá­zásban már felépült kilenc. Túl drága volt, ezért lakás­szövetkezetet alakítottak. Az üzem 50 fős építési részle­ge a kivitelező, a bányászok pedig társadalmi munkában, kommunista műszakon segíte­nek társaik lakásának felépí­tésénél. — Ezek a lakások 130 négy­zetméteresek lesznek — mond­ja az üzemvezető. — Egy-egy 6. HÉTVÉGE négyzetméter kevesebb, mint tízezer forintba kerül, olcsób­ban aligha lehet bárhol is lakáshoz jutni. A bölcsődé­től a temetőig gondoskodni kívánunk munkásainkról. így aztán ABC-áruház építése, tornacsarnok, új lelátó a fut- ballpályán, a vár restaurálá­sa, bányászati gyűjtemény lé­tesítése, vagy munkásklub alapítása legyen is, közösen csináljuk a községgel. Nálunk nincsenek is munkaerőgondok. A március eleji zobáki sújtó­légrobbanást követő napok­ban például öt fiatalembert vettünk fel. Wágner József úgyszintén tősgyökeres szászvári. Apja is itt volt bányász, öcsse is a bányában dolgozik. Ő hu­szonhárom évig Kossuthon volt. Felsőfokú technikumot várra dolgozni (341-en a bá­nyába), míg a községből 20 településre 550-en járnak el. A területen (Vékény és Ká­rász társközségek) négy or­vos és egy fogorvos működik. Az iskolába 520-an járnak. Művelődési ház kettő van, (a régi Mázán és Szászváron), munkósklub pedig egy. Bá­nyász- és úttörőzenekarok, sportegyesület és strand mű­ködik . . . Március 27-én újból a bá­nyánál kezdem. A ragyogó napsütésben az öreg Új-akna nem őrködik olyan zordan a domboldalon, mint néhány napja a hegyek közé szorult felhők között. Róth Antal, a mázaszászvóri lagdarúgó-csa- pat edzője a bányából jön Potyondi János tanácselnök is Mázaszászváron született 54 évvel ezelőtt, most már 23 éve tanácselnök. — A legnagyobb fejlődés a község életében, éppen az elmúlt öt évben volt, s annak köszönhetően, hogy a bánya anyagilag, társadalmi munká­val és építési részlegével fel­mérhetetlen segítséget nyúj­tott a községnek - mondja. - Két orvosi rendelő épült, ABC-áruház, tornacsarnok. 1983-ban több. mint 22 millió forint értékű társadalmi mun­kát végeztek a környék lakói, 4000 forint jut minden lakos­ra, a Nemzeti Zászlót is fő­ként ennek köszönhetően nyertük el. Tíz év alatt 150 új lakóház épült, a legutóbbi tervidő­A Zalka Máté utcai szövetkezeti lakóházak végzett Tatabányán, Miskol­con bánya- és üzemgazdasá­gi szakképesítést szerzett az egyetemen. Négy éve jött vissza, a vár melletti, régi át­alakított családi házban lak­nak, mögötte kis szőlő. Kóstol­gatjuk a borát, alig vesszük észre, hogy a háziasszony már rég megterített. . . Králl Zoli bíztat, menjünk be nyugodtan Potyondi János tanácselnökhöz, de előbb nézzünk be Rattai Gyurihoz, a volt főmérnökhöz, aki nem­rég ment nyugdíjba. Rattai György . . . hiszen csak negyvenöt éves. Alföldi parasztgyerekként Szentesről került a nagymányoki vájár­iskolába 1957-ben. Nappali tagozaton végezte el a bá­nyaipari technikumot, levele­zőn az egyetemet. Alig-alig van a bányász szakmában olyan munkakör, amelyben ne dolgozott volna. Legutóbb nyolc évig főmérnök volt. Az ő nevéhez fűződik az a terv, hogy a megkutatott új szén­mező egy részét a mostani bányához lehetne kapcsolni. Ö tervezte, segített megszer­vezni a munkásklubot, fárad­hatatlanul gyűjtötte a bá­nyászati emlékeket. . . Ott­honra talált itt a Mecsek északi lábánál. Sem a tanácselnököt, sem a volt főmérnököt nem zavar­juk. Králl Zoli már úgyis el- késte az ebédet, megmutat­ja hát még Mázaszászvárt. Kiss György szobrászművész egykori nyaralójánál fordulunk Új-telep felé, ahol 130 lakást építettek, amikor kitelepítették az embereket a régi Kólóm­ból. Meg’mutatja az új Új-te­lepet is, itt épülnek a szö­vetkezeti lakások. Meggyes, Békaváros, aztán Cászta, Ókány, Bonta nevű egykori falurészek, amelyek már rég az egységes Mázaszászvár ré­szei. Kis statisztika készítésére is mód nyílik. Mázaszászvár 5300 lakosa közül 3100 az ak­tív kereső. Harminc település­ről 671-en járnak Mázaszász­éppen, csupa szénpor. Mun­kásedző, de magyar váloga­tott játékost nevelt.- Nálunk mindenkinek dol­goznia kell. Legfeljebb egy­két óra kedvezményt kapnak, amikor túl hamar sötétedik és előbb kell az edzéseket kez­deni. A környékből kerülnek hozzánk a fiatalok, hazai mérkőzéseinken néhty 600— 800 embert is szórakoztatunk. A község, a bánya egyaránt magáénak érzi a csapatot, így azán különösen idehaza szív nélkül nem lehet játsza­ni... A futballpályával szemben van a munkásklub, rendkívül gazdag programmal. Vezető­je. Metz István sorolja: a lá- nyok-asszonyok, az ifjúsági, a műszaki és a nyugdíjasklub. — Minden hétfőn a nyug­díjasklub 45 tagjából lega­lább harminc itt van — mond­ja. Aztán mintegy nyomaté- kot adva: - Bajor Nagy Er­nő is tagja klubunknak ... Ezen a napon tanácsülés van Mázaszászváron, a Me­cseki Idegenforgalmi Bizott­ság is képviselteti magát, Az Új-akna. Eredetileg gőzgépes meghajtással működtették. szakban 45 lakás sorház for­mában. Bár Mázaszászváron az elmúlt évben csak 39 gyer­mek született, s 80-an' haltak meg, sokan költöztek ide és nőtt a lakosság száma. Ha a bányászlakás-építésre kedvező rendelkezéseket hoznak, úgy a következő öt évben megol­dást kell találnunk a víz- és szennyvízvezetékek építésére, területelőkészítésre. A követ­kező tervidőszak végefelé új iskolát is kell építenünk ... Ropoli László Szászváron született, a Bányász utcában. Márciusban 16 bányamentő műszakja volt, hat szombati és vasárnapi és természetesen minden hétköznapon is dol­gozott. A ma délelőtti pihe­nés furcsa számára, nem is nagyon találja a helyét. Azt hihetnénk, itt ebben a 130 négyzetméteres, kétszintes sorházban alig-alig akad férfinak való munka.- Dehogynem! Már csinál­tam például pincét. A pince kell! A bányászok első dolga új házba, lakásba költözve, ha A korszerű ABC-áruházat a környező falukból is sokan felkeresik lehetőségük adódik, pincét épí­tenek, természetesen bányá­szati módszerekkel. Ropoli László 43 éves, 25 éve az l-es, a vállalat háromszoros kiváló brigádjában dolgozik, most éppen a VI. szinten, az Alkotmány telepben. Elvégez­te a gépkezelőit, a segédvá- járit, a vájárit, a bányamentő tanfolyamot, politikai közép­iskolát... Három évig albér­letben éltek, aztán vett egy régi házat a Meggyesben, azt alakítgatta, míg végül ide jöttek ebbe a 130 négy­zetméter „összkomfortos cso­dába". öt szoba, egy ' még nincs befejezve, majd -ha pénzük lesz rá. Két nagy lány van, (18 és 16 évesek) külön szobában laknak: mag­nó, lemezjátszó, rádió, tv, háztartási eszközök, modern bútorok, szép szőnyegek. .. — Szeretem a kényelmet, az ebédet, a vacsprát, a rendet. Ezért aztán a feleségem so­hasem volt munkaviszonyban. Nekem annyit kell keresnem, hogy mindent előteremtsek. Eddig sikerült. Eladtuk a ré­gi házat, a gyerekek után ' negyven-negyvenezer, a fele­ségem után harmincezer fo­rintot kaptam, a bánya is se­gített. Így jött össze az a, pénz, amit be kellett fizetni. Nekem 630 000 forintban van ez a lakás. Pécsett másfél millió lenne - gondolom magamban.- Amikor a Kolóniról az új­telepre költöztek a régi lakók, a fiatal lakásnélküli házas­pároknak megengedték, hogy az elhagyott lakásokba köl­tözzenek. Ott tengődtünk. Ak­kor elhatároztam, hogy addig küszködöm, míg rendes ott­honunk nem lesz. Ilyen szép­ről persze álmodni sem lehe­tett. Az évek során féltucatnyi kitüntetést kaptam, de min­dig az járt a fejemben — a szép otthon, az lesz az iga­zi ... Nekem a bánya olyan anyagi biztonságot adott, hogy képes voltam megterem­teni. Nem vagyok persze tele pénzzel, de mindenünk meg­Talán 100 méter távolság sincs a régi Új-telep szélső utcája és Ropoliék sorháza között. Ott a házak messze nem olyan szépek, a lakások kisebbek... Azok 1957-ben épültek. Átmegyünk Gyémánt Istvánékhoz. Talán a világon nincs még egy ember, aki az ő helyében szerencsésnek val- laná magát. — Az Alföldről, Szegedről kerültem ide. Atléta voltam, jól futottam, Komlóra hívtak,, szívesen jöttem. Villanyszere­lőként részt vettem 1964-ben a szászvári Béke-akna szere­lésénél, így aztán valahogy itt is ragadtam. Feleségem 30‘ éve dolgozik telefonközpon­tosként az üzemben. Mi is a Kolónin laktunk először, az­tán olyan szerencsém volt, hogy megvehettük viszonylag olcsón ezt a .házat. Megfogtuk vele az isten lábát. Addig, ad­dig emlegeti a szerencsét, míg végülis, arra kérem, hogy „arról a 11 óráról" beszél­jen. — Ahhoz is inkább szeren­cse kellett, meg az én nyu­godt természetem. A bal kezem szabadon maradt, fél kézzel állandóan kotortam magam körül a szenet, közben egy pillanatig sem volt kétsé­gem, hogy idő kérdése és a bányamentők kiszednek. Szegény Feri egy idő után már nem szólt. Vele dolgoz­tam, amikor bezárt bennünket a bánya. Nem tudtam, mennyi idő telhetett el, csak amikor a hordágyra tettek, mondta valaki, hogy este 9 óra. Na mondom, ez hosszú műszak volt. Az egyik mentő azt mondja erre: „Ne izgulj, az aknász majd beírja a túl­órát." Most csak az a baj,, hogy nem tudom, mivel leköt­ni magam. A ház körül már régebben megcsináltam, amit kellett: kertet, csibeólat, per­sze pincét is. Pince az kell, azt kihajtottam. A bélyegek sem kötnek most le. Nem szá- mítgattam, hogy mennyi rok­kantságit kapok majd. Egy­szer reklamáltam a bért, ak­kor is 119 forintot vissza kel­lett fizetnem ... 41 éves va­gyok, mindig csináltam vala-. mit (sportköri elnökhelyettes, KISZ-titkár, politikai vitakör­vezető, a teke-szakosztály megalapítója, tucatnyi iskolát, tanfolyamot végzett munkája mellett). Eddig is szerencsém volt, mindig találtam elfog­laltságot, ezután sem lesz másként. A bányásztársak itt Mázaszászváron mindig gon­dolnak egymásra. De hol a fenébe a cigarettám . . . Na itt van, én meg szaladgálok utána. Egyik lábát húzza maga után, csípője megtekeredik az erőltetéstől. Lombosi Jenő BjBk jsm m. . tBF- " •' " - ■' •- i M*-'-.-'- ■ . v M JHf HHHHT jpr

Next

/
Thumbnails
Contents