Dunántúli Napló, 1985. április (42. évfolyam, 89-117. szám)
1985-04-06 / 94. szám
2 Dunántúli napló 1985. április 6., szombat Reagani „béketerv" Nicaragua ellen A sandinista kormány nem tárgyal fegyveres ellenforradalmárokkal Külön rádióbeszédben jelentette be Reagan amerikai elnök csütörtökön nicaraguai „béketervét". A tervezet célja az, hogy a tiltakozó törvény- hozást rábírja a nicaraguai ellenforadalmárok segélyezésének felújítására és a sandinista kormányt az ellenforradalmárok feltételeinek elfogadására kényszerítse. Beszédében Reagan ugyan fegyverszünetet javasolt, június elsejéig terjedő határidővel, s azt ígérte, hogy ha a törvény- hozás megszavazza a kormány által kért 14 millió dollárt, a határidőig azt csak „humanitárius" célokra használja fel, nem pedig közvetlen katonai segélyre, azonban félreérthetetlenül tudtul adta, hogy a valóságban a sandinista kormány megdöntését tűzte ki célul. A kontrák bandáit ismét „szabadságharcosoknak", s „a demokrácia bajnokainak" nevezte,, a managuai kormányt viszont változatlanul azzal vádolta meg, hogy „kommunista diktatúrát" teremt az országban, és „veszélyezteti szomszédait". Az elnök által előterjesztett tervezet gyakorlatilag azonos a kontrák által a múlt hónapban a CIA közreműködésével elkészített - ultimátummal. A fegyverszünet fejében azt követeli, hogy a kormány kezdjen tárgyalásokat a kontrák bandáival, rendeljen el új választást, amelyen az ellenforradalmi csoportok is részt vesznek, anélkül azonban, hogy letennék a fegyvert. Nicaraguának el kellene távolítania az országból „minden szovjet tömb-beli tanácsadót" és lényegében le kellene szerelnie hadseregét, amelyet éppen az amerikai intervenció veszélye és a CIA által fenntartott ellenforradalmi erők elleni védekezés miatt kell fenntartania. Reagan egyébként még csütörtökön fogadta a nicaraguai ellenforradalmárok több vezetőjét is, hogy támogatásáról biztosítsa őkét. * Reagan amerikai elnök Nicaraguával foglalkozó csütörtöki „diplomáciai kezdeményezése" nem más, mint a managuai kormányhoz intézett ultimátum, amelynek révén az amerikai elnök egyidejűleg újabb nyomást fejt ki a washingtoni kongresszusra a nicaraguai ellenforadalmárok támogatására kért összeg megszavazása érdekében. Egyebek között ezt állapítja meg a Prensa Latina kubai hírügynökség Reagan csütörtöki bejelentését értékelő kommentárjában. A Fehér Ház lakója — mutat rá a kubai hírügynökség — közép-amerikai békejavaslatnak próbálta feltüntetni a követeléseit, miközben 60 napos határidőt szabott a sandinista kormánynak azok elfogadására. Ellenkező esetben — fenyegetőzött Reagan — a „kontrák” katonai támogatására fogja felhasználni az amerikai törvényhozástól kért 14 millió dollárt. Reagan valamennyi javaslata — tűzszünet a sandinista néphadsereg és az ellenforradalmárok között, tárgyalások megkezdése a katolikus egyház közvetítésével, a szocialista országokbeli tanácsadók kivonása Nicaraguából, a sandinista fegyveres erők létszámának csökkentése, új választások kiírása — Nicaragua szuverenitásának a megsértését jelenti — mutat rá a Prensa Latina. A „békekezdeményezés" egyebek között azt is célozza — hangsúlyozza a Prensa Latina —, hogy nyomást gyakoroljanak a közép-amerikai válságban közvetítő Contado- ra-csoport országaira. Nicaragua elveti Reagan elnök rendezési terűét — fejti ki a közép-amerikai ország washingtoni nagykövetsége által kiadott csütörtöki közlemény. A közlemény elfogadhatatlan propagandamanővernek minősítette az amerikai elképzeléseket. „A sandinista kormány nem tárgyal a fegyveres ellenforradalmárokkal" — szögezi le az állásfoglalás. Clarksajtóértekezlet Hasznosnak minősítette Andrej Gromiko külügyminiszterrel és más szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásait Joe Clark kanadai külügyminiszter. Mint pénteken Moszkvában megtartott sajtóértekezletén hangsúlyozta, a két ország számos kérdést eltérően Ítél meg, de a tárgyalásokon a felek elsősorban az érintkezési pontokat és az együttműködés területeit igyekeztek felkutatni. E területek sorában említette Clark az aktívabb politikai konzultációkat, szorgalmazta a magas szintű politikai kapcsolótok bővítését és azok rendszeressé tételét. Ezzel kapcsolatban Clark megemlítette, hogy Gromiko Kanadába szóló meghívást fogadott el. Ázsiai körútja első állomására, Malaysiába érk ezett Margaret Thatcher brit kormányfő. A képen Thatcher és vendéglátója, Mahathir Mohamed elvonul a diszegység előtt. (Telefoto — KS — DN) A mostani tárgyalásokon megvitatták az együttműködés lehetőségeit a mezőgazdaság, az olaj- és gázfeltárás, a mezőgazdasági gépgyártás, a halászat és más ágazatok területén. Rámutatott, hogy a Szovjetunió fontos kereskedelmi partnere Kanadának. A moszkvai tárgyalásokon megvitatták a világűr militari- zálásának megelőzésével kapcsolatos kérdéseket. Kérdésekre válaszolva azt mondta: Kanada földjén nincs és nem is lesz atomfegyver, s Kanada szigorúan tartja magát az atomsorompó-szerződéshez. ♦ BEJRÜT: A Libanonban állomásozó ENSZ békefenntartó erők mandátumának meghosszabbításáról tanácskozott csütörtökön Bejrútban Amin Dzsemajel - libanoni államfő Brian Urquharttal, az ENSZ helyettes főtitkárával. —————— ★ ■ ♦ WASHINGTON: Megállapodás jött létre a Fehér Ház és a szenátus republikánus vezetői között a jövő pénzügyi évre szóló költségvetés tervezetéről. A kormány kénytelen volt elfogadni, hogy a katonai költségvetést az eredeti előirányzathoz képest lényegesen csökkentsék: míg Reagan eredetileg az elkövetkező három évre az infláción túlmenően évi hat százalékkal akarta átlagosan növelni a Pentagon kiadásait, a szenátorok most csak három- százalékos növekedést irányoznak elő. ♦ WASHINGTON: Az amerikai főváros sok ezer polgárjogi harcosa tüntetett csütörtökön Washington diplomáciai negyedében, a dél-alrikai nagykövetség közelében. A felvonulók a dél-alrikai lajül- dözés, az apartheid rendszere ellen tiltakoztak Martin Luther King, az amerikai feketék polgárjogi mozgalma Nobel-dijas kitüntetett vezetője meggyilkolásának 17. évfordulóján. A tüntetésen részt vettek a polgárjogi mozgalom ismert harcosai és nagy számban jöttek el a főváros tisztviselői is, mivel Washington polgármestere, Marion Barry — King egykori közeli munkatársa — az évfordulót az apartheid elleni tiltakozás napjának nyilvánította. Barry maga is részt vett a tüntetésen. Neandervölgyilelet Szibériában Először találták meg a neandervölgyi ember nyomát Ázsia középső és északi részén. A novoszibirszki régészek felfedezése eldönti a régóta folyó vitát arról, hogy mikor is települt be a hatalmas Szibéria. A maradványokat a hegyes Altáj vidékén, Szibirja- csiha falu közelében, egy barlangban fedezték fel. A tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy a leletek kora 40— 45 ezer év. A felfedezés megdöntötte azt a korábban széles körben elterjedt nézetet, hogy Szibériába viszonylag későn, már a fejlett emberek települtek be más vidékekről — kommentálta a felfedezést Anatolij Gye- revjanko, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja. — Mostantól bizonyítottnak tekinthető, hogy az ember kialakulása Szibériában is folytatódott az őskorban. A barlag bejáratának közelében kőeszközöket, mammut- csontokat, bölények, orrszarvúak és más állatok maradványait találták meg. Hamarosan újabb kutatások kezdődnek a lelőhelyen. Kétoldalú magállapodás alapján újabb vietnami csapatokat vontak ki Kambodzsából. A képen a vietnami önkéntesek távoznak a szomszédos országból. (Telefoto — KS — DN) A hét 3 kérdése O Milyen új fejlemények történtek a kelet-nyugati viszonyban? A Genfben immár lassan egy hónapja tartó szovjet—amerikai tárgyalásokról nincsenek érdemi jelentések, s ez érthető is: a részt vevő felek megállapodtak a teljes titoktartásban. Genfről szó volt azonban a hét legfontosabb kelet-nyugati diplomáciai eseményén, Joe Clark kanadai külügyminiszter moszkvai megbeszélésein. Gro- mikóval történt találkozója alkalmat adott rá, hogy a szovjet külügyminiszter hangsúlyozza: Moszkván nem múlik a genfi tárgyalások sikere, ám az eredményhez elengedhetetlen, hogy az Egyesült Államok is építő módon közelítsen a napirenden levő kérdésekhez. A Szovjetunió, minden jel szerint, kulcskérdésnek tekinti oz űrfegyverkezés megakadályozását és a nukleáris fegyverkezés befagyasztását a jelenlegi színvonalon, legalábbis kezdeti lépésként, ameddig nem indulhat meg a tényleges csökkentés. Magyarán mondva ez annyit jelent, hogy a genfi tárgyalások akár évekig elhúzódhatnak, s ez idő alatt ne rosszabbodjék a helyzet, ne fokozódjék a fegyverkezési hajsza, a konferencia ne adjon spanyolfalat az újabb fegyverfajták létrehozásához és rendszerbe állításához. Washington részéről azonban éppen ellenkező törekvések nyilvánulnak meg. Szinte jelképes lehet, hogy a genfi amerikai delegáció vezetőjét, Max Kampelmant hazarendelték, de nem jelentéstételre, hanem az elnöki indítvány melletti korteskedésre az MX rakéták kongresszusi vitájában. Reagan azzal érvelt, hogy az új (tiz robbanófejjel ellátott) interkontinentális rakéta afféle adu lehet a Szovjetunióval folytatott tárgyalásokon. A moszkvai televízióban elhangzott vélemények szerint viszont az MX- program nem „fegyverletételre" ösztönzi a Szovjetuniót, hanem megteszi majd a szükséges ellenintézkedéseket az egyensúly helyreállítására és fenntartására. Az amerikai előnyszerzési kísérletek nem válhatnak be, az abszolút fegyverek és abszolút fölény kergetése közismerten az illúziók világába való, viszont folytatódik a fegyverkezési verseny, s ez kedvezőtlenül befolyásol minden tárgyalást. A befagyasztás természetesen az „eurorakétákra" is vonatkozna, annál inkább, mert a 1C8 Nyugat-Európába tervezeti Pershing—2 rakétából 54 darabot máris elhelyeztek. Változatlanul napirenden van az űrfegyverkezés megakadályozásának kérdése is. A Pentagon „hideg-meleg" politikát folytat: először hatvan napos ultimátumot nyújtott át atlanti szövetségeseinek, hogy nyilatkozzanak részvételi szándékukról a csillagháborús tervekben. Miután ez többnyire visszatetszést, sőt visszautasítást keltett, a határidőt lassan elmossák, s főként a gazdasági előnyöket hangsúlyozzák a partnereknek. Az NSZK - Wörner hadügyminiszter nyilatkozatát alapul véve - késznek látszik beadni derekát; a nem NATO- tag, de katonai szövetséges Japán még nem döntött véglegesen; mások húzódoznak. Lord Carrington. NATO-főtitkár washingtoni útja, és Reagan elnökkel való találkozása ugyancsak az álláspontok közelebb hozására irányult, de ma még nem mérhető fel, milyen eredménnyel. Amerikai lapok közben a szovjet—amerikai csúcstalálkozó lehetőségét mérlegelik, de a jelentésekből is kitűnt, hogy gyakorlatilag az előkészítő „tapogatózásoknál” tartanak. Nyilván az a perdöntő, hogy a két ország viszonyának általános állapota, a genfi tárgyalások menete mennyire kínálhat majd kedvező körülményeket. Általában nem zárják ki, hogy még az idén létrejöjjön a csúcstalálkozó (a találgatásokban az ENSZ 40. születésnapján, New Yorkban rendezendő ünnepségeket emlegetik kézenfekvő keretként, hiszen arra számos állam- és kormányfő kap meghívást), de május végén talán már többéi lehet tudni. 0 Mi történik Kambodzsában? Vietnami önkéntesek alakulatait búcsúztatják Kambodzsában, ezúttal (negyedik alkalommal) tizenötezren hagyják el az indokínai szomszéd-országot. A jelentéseket idézve, ez annyit jelent, hogy „mintegy harmadával" csökken a vietnami kontingens létszáma, tehát az a harmincezres szint körül mozoghat majd. A csapatkivonást kiterjedt katonai műveletek előzték meg, s ezek során a mind hatékonyabbá váló Kambodzsai Néphadsereg, valamint a vietnami önkéntesek egységei tizenhét ellenforradalmi bázist számoltak fel a thaiföldi határon. Megszűnt az az áldatlan helyzet, hogy a polpotistáknak, a Sonn San vezette erőknek, és Szihanuk csapatainak támaszpont-láncolata volt a határra támaszkodva, s ezen át valósággal áramlottak az országba a külföldi fegyverek, a di- verzánsok. Természetesen a jövőben is előfordulhatnak elszigetelt ellenséges fegyveres akciók, de minden jel szerint jelentős lépés történt előre a helyzet katonai konszolidációjában. Ez pedig közvetlenül kihat majd a politikai konszolidáció folyamatára is, hiszen tarthatatlan állapot, hogy az ENSZ-ben még mindig az úgynevezett „demokratikus Kambodzsa" bitorolja az orszáq törvényes helyét. A Kambodzsai Népköztársaság kormányfője kifejtette, hogy Phon Penh változatlanul kész a politikai-diplomáciai eszközök igénybevételére, s a polpotistá- kon kívül kész kapcsolatot létesíteni a ma még kormányellenes erőkkel, akár Sziltanukkal is (A hercegnek azonban szakítania kell polpotista szövetségeseivel, akiket a népirtás iszonyú bűnei terhelnek, s nem jöhetnek szóba tárgyalópartnerként.) Ez egyúttal a kambodzsai választ jelenthette az ausztráliai s eqyes ASEAN-ál- lamok közvetítési próbálkozásaira. Kun Sen azonban leszögezte: ha nem lehetségesek tárgyalások az ésszerű keretek között, a Kambodzsai Népköz- társaság kész katonai eszközökkel a konszolidáció maradéktalan megvalósítására. 0 Hogyan értékeljük a legújabb latin-amerikai fejleményeket? Nem először, és valószínűleg nem utoljára, ismét fenyegető üzenetet küldött Nicaragua címére az amerikai elnök. Igaz, formailag tűzszünetre hívott fel, de olyan feltételek közepette, hogy a latin-amerikai haladó erők nyílt ultimátumot említenek. A harcok júniusig tartó felfüggesztése jegyében új választásokat akar a közép-amerikai országra erőszakolni, méghozzá a kontrák, az ellenforradalmárok részvételével. Maguk az amerikai lapok is megállapítják, hoqy a „körités", a békeszólamok inkább azt a célt szolgálták, hogy az amerikai kongresszusnál megkönnyítsék az ellenforradalmároknak szánt anyagi segítség megszavazását. KözéD-Amerika mellett a nyugtalanság és bizonytalanság ielei mutatkoznak Dél- Amerikában is. Trancredo Nevesen, a megválasztott brazil elnökön, rövid idő alatt az ötödik műtétet hajtották végre és állapota válságosra fordult. A nem ritka latin-amerikai kérdőjelek közé sorolható, hoqy fizikai akadályoztatása milyen politikai következményekkel járhat az éppencsak „civilruhát" öltött országban. Nő a belső fe'rültséa Chilében, ahol a szélsőjobboldal politikai gyilkosságok egész sorát követte el. Réti Ervin
