Dunántúli Napló, 1985. április (42. évfolyam, 89-117. szám)

1985-04-04 / 92. szám

1985. április 4., csütörtök Dunántúli napló 7 Büszkén emlékezem arra, hogy a rám bízott had­seregnek része volt Magyarország felszabadulásában A parancsnok 1945-ben Vladimir Sztojcsev vezérezre­des 1892. április 7-én született Szófiában. Az I. Bolgár Had­sereg parancsnokaként vett részt Magyarország felszabadí­tásában. 1944. szeptember 9-e óta minden ciklusban nemzet- gyűlési képviselő. Több mint 30 éve tagja a Nemzetközi Olim­piai Bizottságnak. Ezekben a hónapokban, ami­kor a II. világháború befejezé­sének 40. évfordulóját ünne­peljük, Vladimir Sztojcsev ve­zérezredes gyakran találkozik újságírókkal, hogy azokról az eseményekről beszéljen, ame­lyek a legújabbkori történelem lényeges elemei. Szívesen adott interjút a Dunántúli Naplónak.- Milyen gondolatokkal fo­gadta a hirt, amikor a hitleris­ta Németország 1941. június 22-én megtámadta a Szovjet­uniót?- Csodálkoztam, mert előre láttam, hogy ez alkalommal Hitler hadserege nem sétára indul, s a győzelem elkerülhe­tetlenül a Szovjetunió oldalán lesz. Meggyőződésem nemcsak az Oroszország iránti tisztele­temből fakadt, amely már gyer­mekkoromban kezdődött. Is­mertem a történelem tanulsá­gait, azt, hogy miként fejeződ­tek be a hódító hadjáratok Oroszország ellen. Természete­sen, mi az 1934-ben leszerelt republikánus-tisztek, már nem maradhattunk tétlenek. Min­denki lehetőségeinek megfele­lően részt vett a fasizmus el­leni harcokban, de már a Bol­gár Kommunista Párt vezetésé­vel.- ön résztvevője volt minden háborúnak, amit Bulgária ví­vott a XX. században. Mi volt a legnehezebb harci epizód Halai éveiben?- A balkáni háborúban mint önkéntes vettem részt az első lovasezred géppuskás száza­dában szakaszparancsnokként. A Lole-Burgaszért vívott csatá­ban balkezem megsérült, de ott maradtam az alakulatom­nál. A bátorságért éremmel tüntettek ki. Abban a harcban megértettem, hogy a tiszt sze­mélyes példamutatása párat­lan lehetőség a nevelésben, a bátorság és a harci szellem erősítésében.- A szeptember 9-i győze­lem után önt vezérőrnaggyá nevezték ki és a hadsereg pa­rancsnoka lett. Hogyan fogad­ta ezt a feladatot?- Iqaz, hogy némely beosz­tást átugortam, mint például ezredparancsnokit és hadosz­tályparancsnokit. Node nem szabad elfelejteni, hogy még 1929-ben kitűnő eredménnyel végeztem el a Vezérkari Aka­démiát. Alapvető harcászati ta­pasztalataimat pedig a koráb­bi háborúk során szereztem, és állandóan tökéletesítettem el­méleti tudásomat. Felkészült vcltam.- Váratlan volt-e az I. Bol­gár Hadsereg vez'érkara szá­mára a hitlerista hadsereg át­törése 1945 márciusában a Drávánál?- Nem, nem volt az. Már­cius első napjaiban a III. Uk­rán Front parancsnoka, Tolbu- hin marsall. figyelmeztetett, hogy az ellenség támadásra készül ellenünk és a szovjet ve­zetés úgy döntött, hogy ideig­lenesen védelembe helyezked­jem. Ez az elhatározás: a tá­madásból átmeneti védelembe azzal a céllal, hogy az ellen­ség támadásának hevessége A hadsereg- parancsnok Beszélgetés Vladimir Sztojcsev vezérezredessel, a felszabadító harcokban részt vevő I. Bolgár Hadsereg egykori parancsnokával megtörjön, sajátossága a szov­jet katonai stratégiának. — Mi volt a döntő tényezője, hogy a „drávai hadművelet” győzelemmel fejeződött be? — A fő tényező a parancs­nokság és harcosok együttes magas erkölcsi színvonala. De az is, hogy a szemben álló el­lenség akkor már halál előtti görcsökben szenvedett. — A front ideje alatt meny­nyit aludt? — Nagyon keveset és gyak­ran félbeszakítva, különösen a Dráva menti védelmi harcok idején. Node kitartottam. Fia­tal voltam, 53 éves ... emlékezem arra, hogy a rám-" bízott hadseregnek része volt Magyarország felszabadulásá­ban. Annak ellenére, hogy Ma­gyarország az ellenség olda­lán harcolt, nekem nagyon kel­lemes benyomásaim voltak a lakosság magatartását illetően velünk, bolgár katonákkal kap­csolatban. — Milyennek ismerte meg a Tolbuhin marsall parancsnok­sága alatt harcoló III. Ukrán Frontot? — Amikor jelentkeztünk Tol­buhin marsallnál, az volt o be­nyomásunk, hogy nemcsak a Vladimir Sitojcsev napjainkban — Általában nem tartózko­dott a vezérkarnál. Milyen mó­don tett látogatást hadseregé­nél? — Kis kétüléses repülőgépet használtam, amely mindenhol leszállhatott. Kisebb távolsá­gokra autóval közlekedtem, melyben helye volt pár harcos­nak, akik védelmemet szolgál­ták.- Volt-e olyan esete a fron­ton, amikor vészélyben volt az élete? — Gyakran jártam a kato­nák között, sőt az arcvonalon lévő századoknál és ütegeknél is. A nehéz napokban, melyek a drávaszabofcsi harcok ide­jén voltak, gyakran elmentem az első vonalba. Ezért a front parancsnoksága megtiltott min­denféle „sétákat” a végeken. Most, hogy visszagondolok, so­kat játszottam a sorsommal. Hittem a régi közmondásban is, hogy a golyó nem szereti a bátor katonát. — Kik azok az elesett har­cosok, akikre gyakrabban visz- szaemlékszik?- Minden elesett katona drá­ga számomra, akiknek pa­rancsnoka voltam a világhábo­rú idején. De a leggyakrabban az ejtőernyős zászlóalj pa­rancsnokára emlékszem, Noev alezredesre, akit még fiatal tiszt korából ismertem. Általá­ban az ejtőernyősöket kedvel­tem leginkább . . .- Mit nem mondott még el a nagy drávai hősköltemény­ről. Hogy fogadta önöket a magyar lakosság?- Ez valóban hatalmas harc volt. A bolgár katonák erejé­nek és harci szellemének igazi próbatétele. Az önkéntes gép­puskásoktól egészen a képzett harcosokig mindnyájan bátran fogadták a golyózáport, s a szovjet harcosokkal együtt nyo­multunk előre a hitleri fasiz­mus megsemmisítésére. Pa­rancsnoka voltam a bolgár nép elitjének és most büszkén hadsereg harci felkészültsége érdekli, hanem az életkörülmé­nyek, élelmezés, ruházat, pihe­nés és a hazával való kapcso­lat is. Tolbuhin marsall nagy hadvezér volt és igazi bolsevik. Ö üdvözölt a győzelem híré­vel, s én valósággal „repül­tem”: először a 24. gyalogos Fekete-tengeri ezred katonáit köszöntöttem a hírrel. Az öröm áthatott mindnyájunkat. A rám szegeződő tekintetek leirhatat- lanok voltak. A katonák autóm­mal és a mellettem tartózko­dó személyekkel együtt kézben hordoztak. Mindenki a maga módján örvendezett..- Harkányban múzeum nyilt a bolgár harcosok tetteinek emlékére. Ott van az elesett bolgár hősök temetője is. Mit mondana ön arról a gondos­kodásról, amellyel most a ma­gyar lakosság övezi azt és nem hagyja virágok nélkül Bulgária katonáinak sírját?- A figyelmet és gondosko­dást, amellyel a magyar la­kosság rendben tartja és friss virágot helyez a sírokra Har­kányban, minden bolgárban baráti érzéseket támaszt és kö­szönetét, különösen azoktól a hozzátortozóktól, akiknek sze­retteik magyar földön alusszák örök álmukat. Bármilyen okból is látogattam el a testvéri Ma­gyarországra, mindig találtam időt, hogy elmenjek Harkány­ba, és immár sokadszor fejet hajtok az életüket feláldozó katonáim emléke előtt.- S végül, mit kíván ön a Dunántúli Napló olvasóinak?- Mindenekelőtt legmélyebb köszönetemet azért, hogy még most is ilyen tisztelettel ápol­ják a bolgár katonák önfelál­dozását. A lap valamennyi ol­vasójának és Baranya megye egész lakosságának azt kívá­nom, hogy még nagyobb ered­ményeket érjen el a szocializ­mus építésében. A Dunántúli Napló olvasóin keresztül ké­rem, hogy soha ne felejtsék el azokat, akik életüket áldozták Magyarország szabadságáért. Alighanem jó idő elmúlik, míg a pécsi köztudatban eh­hez a fogalomhoz, hogy úttö­rőház, ez a nagy, zöld kocka társul a Szent István téri szép barokk ház helyett. Tegnap­előtt óta immár hivatalosan is új otthona van a több ezer pécsi úttörőnek Újmecsekalján, a városrésznek a délkeleti szög­letében, amelyet „hajdanán" is közösségi célokra tartálékolt a tervező-építész. A régi úttörőhöz szép volt küllemében, használhatóságá­ban viszont már kevésbé, ami közös sajátja minden olyan épületnek, amely más célra születvén egy új funkciót csak kelletlenül fogad a falai közé. Milyen is az új úttörőház? Várnagy Péter szerencsés építész: viszonylag kis körzet­ben a harmadik megvalósult középület tervezője lehetett. A Mozgalmi Ház volt az első, ezt a Szakszervezeti Könyvtár kö­vette — mindkettő viszonylag szabad kezet adott neki, hi­szen azok hagyományos szer­kezetű épületek. A harmadik­nál, az úttörőháznál az IMS- szerkezet sok mindent eleve meghatároz. Mégis azt mond­hatjuk: jól használható, cél­szerű ház született. Három, elég jól elkülöníthe­tő tevékenységi kört kellett el­helyeznie, a kétszintes házban — ez határozta meg az egy­szerű alaprajzi elrendezést. Említettük már: zöldszínű koc­ka .. . Valóban: szabályos négyzetaíapú a ház, amit a ki­ugró félkörív formájú lépcső­házak törnek meg, s közülük kettő (amelyek a két főhom­lokzat mellett vannak) még a tetősík fölé is magasodik, mi­vel a belső térnek ez esetben még külön funkciót is szánt az építész: az egyikben máris ott vannak az úttörőzászlók. A nagy négyzet négy kisebb négyzetre osztódik - ezek fo­gadják be a különböző funk­ciókat. A délnyugati sarok a bejá­raté, ez vezet az első „kis négyzetbe", a két szintet el­foglaló nagy előcsarnokba, melynek a közepén a köralakú információs pult van. A bejá­rattal szemközti két falat R. Úttörőhöz Füzesi Zsuzsa - natúrszínü piro- gránit burkolólapjai díszítik (ezek másutt és más funkció­val még megismétlődnek), s az egyik előtt posztamensen, virá­goktól övezve ott van a név­adó, Szabó István mellszobra. A bejárat fölötti két falsíkon Pinczehelyi Sándornak, az út­törő-életet ábrázoló freskói lát­hatók, a már említett két lép­csőházat pedig körbefutó ga­léria köti össze. Itt is feltűnik, másutt Ynég külön hangsúlyt is kap: a te­tőzet vas tartószerkezete, amely szabadon, leplezetlenül az épü­let szerves része; az építész úgy vélte: fölösleges álmennye­zettel takargatni. Az előcsarnok tehát az egyik négyzet. Mellette balról a szak­körök helyezkednek el, a föld­szinten a technikaiak, az eme­leten a művészeti-tudományos jellegűek. Az építész szándéké az volt - s ez az emeleten ma­radéktalanul érvényesült is —, hogy jóllehet elkülönítettek ezek a foglalkoztatók, mégis belátható legyen az egész tér, ezért üvegből vannak a válasz­falak. A jobboldali szektorban az oktatási-továbbképzési és irodahelyiségek vannak, to­vábbá egy kisebb előadóte­rem, s ugyanitt a földszinten Cseri László felvételei található a balett-terem. A ne­gyedik négyzet a színházte­remé (ez alatt van a lövész­szakkör, a fotószakkör és a technikai előadóterem), amely természetesen a ház jellegé­ből adódó előadásokra alkal­mas. A szabadon álló tetőszer- kezet itt azt a többletet adja, hogy bármikor fogadhat egyes alkalmakra szóló technikai szerkezetet. A színházteremben jelennek meg ismét R. Füzesi Zsuzsa pi- rogránit burkolólapjai, de ezeknél itt már nem a díszítő funkció az elsődleges; rezo­nanciadobozként akusztikoi szerepük van. A házat két oldalról bekerí­tett udvar övezi, a falat ki­szögellő kerek „bástyák” törik meg - ezekben kisebb csopor­tok elvonultan munkálkodhat­nak majd —, az egész udvar a szabadban való tevékeny­séghez kínál teret. Az úttöröház belsőépítésze Uherkovich Ágnes volt, a prak­tikus bútorzat (közte a tetsző­leges elrendezésre alkalmas sok trapézalakú kisasztal) őt' dicséri. A statikus tervező Fe­kete Sándor, az épületgépész Pálfai Ferenc, a villamos ter­vező pedig Rónaszéki Pál volt. Hársfai István új otthona A pécsi úttörők

Next

/
Thumbnails
Contents