Dunántúli Napló, 1985. április (42. évfolyam, 89-117. szám)
1985-04-04 / 92. szám
Dunántúli napló 198S. április 4., csütörtök Állami Díj Kossuth-díj Öten a pécsszabolcsí iskolából Tanárok vödrökkel, lapátokkal, talicskával. Lapozgatjuk a fényképalbumot, és minden felvételről újabb emlékek jutnak beszélgetőpartnereim eszébe. Amikor kilométereket gyalogoltak az egyik oktatóteremből a másikba — ugyanis volt, hogy négy, volt. hogy hat helyen működött a pécsszabolcsí iskola. A konyhalányok, mint a búcsúsok hordták a napközis gyerekeknek a reggeli kakaót, kiflit. Bontják a régi iskolát: a szülők, a szocialista brigádok, a tanulók, az igazgató, a tg- nárok. Három nap alatt hetvenötezer téglát tisztítottak meg... Újabb fényképek: már az új iskolában, a korszerű szaktantermekben; vendégek, akik Európa majdnem minden országából eljöttek már, hogy tanulmányozzák a pécsszabol- csi iskolában mint modellisko- lában az egésznapos nevelést. Néhány dokumentumot is beragasztottak az albumba, . és bizonyára a legújabb és legmagasabb elismerés, az Állami Díj is bekerül valamilyen formában az iskola történetét őrző lapok közé. — Név szerint öten kaptuk a kitüntetést, Ruppert Edit, Kalocsai Tiborné, Vancsura Lászlóné, Nádai Imre és én, de az egész testület a magáénak érezheti, mert amit létre-, hoztunk, az nemcsak ötünk, hanem minden kollégánk közös munkája - mondja az iskola igazgatója, Istvánder József, aki_1956 óta dolgozik az iskolában és 1965 óta vezeti az iskolában folyó oktató-nevelő munkát. Talán a nevelő munkát kellene az első helyre tenni - javasolja Istvánder József. — Baranyában és Pécsett elsőként valósították meg az egésznapos iskola modelljét, 1969-ben az alsósoknál az iskolaotthont, egy évvel később, országos elsőként, a klubnapközit a felsőtagozatban. Ezzel egységesebbé vált a tanítás és a tanulás folyamata. A tanárok egyrészt oktatnak délelőtt, másrészt a délutáni foglalkozásokat vezetik. így több oldalú szituációban találkoznak a gyerekekkel, sokkal jobban megismerik őket és ezáltal megvalósíthatják a totális személyiségfejlesztést. Mindez nemcsak a tanár—diák kapcsolatot alakítja még humánu- sabbá, hanem eredményesebbé, hatékonyabbá teszi a tanulást és az oktatást is. Vannak hagyományos osztályaik is azok számára, akik nem igénylik az egésznapos foglalkoztatást. — A pécsszabolcs-bányatele- pi iskola Pécs legnehezebb szocio-kulturális környezetében működik - mondja Istvánder József. - Jelenleg 34 veszélyeztetett tanulónk van, és a tanulóink fele hátrányos helyzetű. Az egésznapos iskola bevezetése előtt 15—17 százalékos volt a bukási arány, ma 2,5 százalék! A nálunk végzett gyerekek 95 százaléka tovább tanul és meg is állják a helyüket. A 338 diákunk közül minden ötödik cigány származású, ők is'szépen tanulnak, főiskolára is eljutottak tőlünk néhányon. De azért mondom, hogy a nevelő munka kerüljön az első helyre, mert mi elsősorban neveljük, szoktatjuk a gyerekeket a munkaerkölcsre, fegyelemre, alakítjuk magatartáskultúrájukat. Az iskola helyi nevelési rendszere már a 60-as évek óta magában foglalja a differenciált tanitást-tanulást, a közösségi, közéleti, politikai nevelést, a fokozatosan bővülő, tartalmas szabad idő tevékenységet és városi iskolában egyedülálló termelőmunkát. A tanulmányi, kulturális, sport- versenyeken is jó eredményeket érnek el a gyerekeink.- Állami támogatással és a brigádok, a gyerekek, a szülők segítségével jórészt mi építettük föl ezt az új iskolát, tornatermet, konyhát, sportpályát, lakóterületi úttörőotthont, 3,5 millió forint társadalmi munkával - folytatja a beszélgetést Vancsura Lászlóné magyarorosz—ének szakos tanárnő, aki jelenleg gyesen van még. — Hordtuk a betont, a téglát, a habarcsot, s szívesen csináltuk. És ezt nemcsak most mondjuk. A tantestület kitűzött maga elé egy célt, és ezt erős akarattal, közösen véghez is vittük.- Végeztünk egy kísérletet is az Oktatáskutató Intézet megbízásából a határesetes, korrekcióra szoruló gyerekek felzárkóztató, kompenzáló nevelésére - teszi hozzá Kalocsai Tiborné tanítónő, a kísérlet egyik helyi résztvevője. - A munka lényege: ezek a kisgyerekek is a többiekkel együtt, normál osztálykeretekben dolgoznak, külön kis csoportos foglalkozásokkal kiegészítve. A kísérlet ugyan befejeződött, de a jó eredmények alapján mi folytatjuk ezt a tevékenységünket is.- Balatonfenyevesen megalapítottunk és építettünk egy úttörőtábort, nagyrészt társadalmi munkával és az I. kerület iskoláinak a közreműködésével - mondja Ruppert Edit igazgatóhelyettes, csapatvezető, az egésznapos iskola egyik kidolgozója. — Az úttörőmunkának nálunk egyébként is nagy a becsülete, és a gyerekek szívvel-lélekkel dolgoznak a mozgalomban. Úttörőink eddig nyolc országos kitüntetést kaptak, így például két alkalommal a KISZ KB Vörös Selyemzászlóját és legutóbb o Vörös Selyemzászló Csillagát.- Én az ifjúságvédelemmel foglalkozom többek között. Még most is, hogy nyugdíjba mentem. — Nádai Imre rajztanárnak sincs könnyű feladata: közvetíteni a szülők és a tanárok között, megtalálni a szülőkkel a baráti hangot, megnyerni őket a gyerekek és az iskola ügyének. Sok esetben azért is harcolnia kellett, hogy egy-egy szülő befizesse a gyermeke ebédjét. Befejezésül következzen egy részle; az Állami Díj odaítélésének hivatalos indoklásából: „ ... az egésznapos nevelési modell kidolgozásáért, nehéz körülmények között végzett kimagasló, sokoldalú pedagógiai tevékenységükért" részesültek az elismerésben a pécs- szabolcsi általános iskola nevelői. Barlahidai Andrea Csorba Győző „Csorba Győző költő, műfordító, a Jelenkor c. folyóirat főmunkatársa, Pécs. — örömmel értesítem, hogy a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa az Állami és Kossuth-díj bizottság javaslatára önnek kiemelkedő költői és műfordítói tevékenységéért Kossuth-díjat adományoz” —; olvasom a jó hírt a Minisztertanács titkárságának levelében. A magas kitüntetés alkalmából kerestem fel a költőt Damjanich utcai lakásán. — örülsz a kitüntetésnek? — Persze, hogy örülök. Többféle okból. Az első és legegyszerűbb köznapion emberi ok. A végzett munka igazolása fölötti elégedettség érzése és a hozzá keveredő s tagadhatatlanul létező emberi hiúság. örülök továbbá azért, mert tudomásom szerint vidéken élő író a Kossuth-díj fönnállása óta először részesült ebben a kitüntetésben. S én e tényben a vidékhez hűséges írók megbecsülését is látom s a lassan, de vigasztalóan fejlődő kulturális decentralizációnak egyik fontos, jelét. Ezt a díjat kicsit valamennyi vidéken élő írótársammal együtt kaptam.- Nekem jólesett, hogy a minisztertanácsi levél szerkesztőségi, lőmunkatársi, tehát közéleti tevékenységedet is számon tartja. — Valóban, örülhetek o kitüntetésnek a pécsi-baranyai irodalom nevében is. Némileg annak a hosszú-hosszú, immár több mint ötvenéves munkának az elismerését is érzem benne, amely a Janus Pannonius Társaság 1931-es megalakulásával kezdődött s jutott különféle írói társulások, folyóiratok, könyvkiadói próbálkozások állomásain át máig, a Jelenkorig, a pécsi könyvkiadó újbóli megindulásáig, több pécsi József Attila-díjosig.- Mielőtt teljesen szétosztanánk a dijat, hadd köszöntselek azért mégiscsak személyedben a kitüntetésért, társaid és olvasóid nevében is. Szívből gratulálok s most tekintsünk kicsit a kitüntetés mögé, az életedre, sorsod alakulására, munkásságodra. Legutóbb jó tíz éve, 1974 októberében beszélgettünk ezeken a hasábokon, legalább ezt az utóbbi évtizedet próbáljuk most áttekinteni. Mindenekelőtt készítsünk leltárt! — Kérlek, kezdeném a „népmozgalmi" adatokkal. Ebben a tíz évben az első után másik két lányom is férjhez ment — egyik ráadásul külföldre -, született 5 unokám, így a korábbival együtt most éppen 6 van, 3 fiú és 3 lány. Meghalt két testvérem és két sógorom, a kilenc testvérből négyen maradtunk, egy húgommal, egy nővéremmel és egy bátyámmal. Tíz éve, ahogy akkor írtad, 12 csengő függött szobámban a könyvespolc alján. A gyűjtemény éppen csak alapozódott. Most több mint kétszáz van a lakásban, amint látod, a csengők kitódultak a szobámból és az egész lakást elárasztották. A kolompok az előszobába kerültek, még a gázcsövet is feldíszítettük. Ez nagyjából az anyagi gyarapodás.- Meg ugye, az órák. Azok is lölöttébb elszaporodtak.. .- Igen, tudod, emlékszel, az óráknak nem tudok ellenállni. Most mutatok egy olyant, amilyent még sohasem láttál. . . Zsófi lányomtól kaptam Nyu- gat-Németországból. Átmegyünk a nagyszobába és megszemléljük a különös jószágot. Uvegkalitkában jókora, bonyolult szerkenytyű; emelővel mozgatott, centis átmérőjű vasgolyók szaladgálnak percenként s különböző vályúkban elhelyezkedve jelzik az órákat, tízperceket és perceket. . . Hát ez valóban pihent agyra vall... (A hagyományos faliórák negyedóránként bolondulnak meg a házban. Vadul ütnek, kongatnak, csengetnek, kerreg- nek, cserregnek, valamennyi szobában perceken keresztül. .. Minthogy nem kínos-egyformán járnak, nem is egyetlen pillanatban szólalnak meg, hanem mintegy kánonban, egymás szavába vágva. . . Ez viszont gazdáik erős idegrendszerét, nyugodt lelkiismeretét és bé- kességes ólmát igazolja; ismerek tépett-érzékeny lelkeket, akik még a finom óraketyegést is párnába fojtják, hogy aludni tudjanak.)- A müveket is jó lenne leltárba venni, Győző. . .- Az utóbbi tíz évben éppen tíz önálló verses és műfordítás- kötetem jelent meg, fordítottam továbbá három színművet a pécsi színháznak németből és franciából. Számos vegyes kötetbe, antológiába fordítottam emellett rengeteg verset: Rilke, Brecht, Schiller, Hoff- mannstahl, Stefan George kötetébe, és legújabban az újgörög költők antológiájába. Állandóan kérnek műfordítást a Szovjet Irodalomba is; legutóbb mordvin verseket fordítottam, s most kaptam meg a korrektúrát egy Zabolockij- versről.- Szerkesztést is vállalsz időnként. . .- Igen, 82 óta egy Janus Pannonius-kötetet válogattam és szerkesztettem a lipcsei Reklám Verlagnak, az egyik legjelentősebb keletnémet kiadónak. Húsz flekkes előszót és jegyzeteket is írtam hozzá. A 84-es évfordulóra tervezték a kötet megjelentetését, de sajnos, késik, mert kevés a latin-német fordítójuk. . .- Van most valami jelentősebb fordító/ munkád?- Épp Janus Pannpnius pajzán verseiből készítek egy kötetet a Helikon Kiadónak, ötven verset gyűjtöttem össze, többségük négysoros epigramma. Vannak köztük olyanok, amelyek alig-alig pajzánok, csak éppen finom célzás van bennük valamire.. . és vannak egész vaskosak, ahol minden meg van nevezve. .. A faliórák veszettül zengenek, Margitka, a költő felesége sós és édes tésztákkal, mosolygó-illatozó tálcákkal suhan a szobába; az édes sütemény finom-leveles, hamvasbarna és vajjal készül, dió ízesíti. („így persze könnyű Kossuth-díjas- nak lenni!" - gondolom magamban, és egy pillanatra átfut rajtam: a Parlamentnek abban’a díszes termében, ahol ott ül majd Margitka Győzővel, egy alkalmas pillanatban Margitkának is a nyakába kellene akasztani a legmagasabb... (igen, valószínű, hogy nem is úgy akasztják, hanem átadják, átnyújtják, tudom, az egész csak afféle képzelődés, de hát tényleg olyan jó lenne...)) — Mikor is nősültél, Győző?- 44-ben, két héttel Pécs felszabadulása előtt. Gondolhatod, hogy nem volt fényes lakodalom, ürögbe mentünk nászúira néhány napra egy kölcsönszobába, unokaöcsém tolta ki talicskával az ágyneműt. . .- Szép verset Írtál az áprilisi Jelenkorba, 1945. május 9. címmel. Arról az örömről szól, amikor a német fegyverletétel napján először gyulladtak ki Pécsett az utcai lámpák.. . — Az a soványka és jelentéktelen apró esemény, amiről a versben írok, jelképiségében sokkalta több. Az utcai világítás nemcsak az esti közlekedést tette biztonságosabbá, hanem valamiféle világraszóló sötétség elmúlását is jelezte. S benne van a versben az is: A legyőzött rossz után ne a diadaltudat legyen az emberi magatartás fő eleme, hanem az a jóérzés, hogy valami embertelen elmúlt. S az emlékezés attól tartson vissza, hogy hasonló rossz megismétlődjék.- És még hosszú ideig olyan költőként emlegettek némely kritikusok, aki magába vonult és nem érdekli a közösség, távol áll tőle a közéletiség. . . — Pedig a közösség, a közösség sorsa, élete érdekel és mindig is érdekelt. S nyilván úgy, hogy ezt a közösséget, ennek életét az én eszközeimmel igyekeztem szebbé, jobbá tenni. Mégpedig főként azzal, hogy a tagjai értőbbé, szo- ciálisabbá váljanak, tehát alkalmasabbá a nagy közösségi célokra.- És a politika? — Azt gondolom, ha egy politikai erő a maga eszközeivel, de mindig megmaradva a humánum szintjén, ugyanazt a célt szolgálja, akkor annak természetes szövetségese vagyok. Hogy jogom van-e a politika magatartását mérlegelni? Azt hiszem, igen. Mint minden szuverén embernek. — Az ünnepi könyvhéten jelenik meg Görbül az idő c. új versesköteted. Milyen lesz ez a kötet? — Ebben a korábbiakhoz hasonló ciklikus beosztásban lényegileg változatlan témákkal foglalkozom. Kereken 1700 sor lesz benne. Nyelve talán még kevésbé cifra, mint régebben. Persze, én mindig igyekeztem lehetőleg,szikár és funkcionális nyelvet használni, amelyben nincsen fölösleges jelző, és semmi cifraság. Talán mintha ebben megint volna kicsivel több humor; szatirikus vagy ironikus megfogalmazású vers. noha ezt egy kicsit most is ke- vesellem. . .- Hadd búcsúzzam végül a szokásos zárókérdéssel: Van-e valami különös terved?- Verseket szeretnék írni. Nagyon lassan és nehezen dolgozom, túl sok fordítást és szereplést, egyebet vállalok, pedig verseket kellene írni. Szederkényi Ervin Nódai Imre, Istvánder József, Vancsura Lászlón/’, Kalocsai Tiborné, Ruppert Edit
