Dunántúli Napló, 1985. április (42. évfolyam, 89-117. szám)

1985-04-20 / 107. szám

Történelmi hűségre törekedve

Rehabilitált

munkásmozgalom?...

Kétkötetes történeti szintézis Pécs-Baranya munkásságáról

IlirilH inni>.

Tn«!t»iua*»nini jut«»*!, Imiit »iíV'- 1/''/'* iHUtiku>itsztu|\ kőivÍH'ii ;i/oii Im I t**rj***'/.s mwwint holnap. azaz inaju^ lm l-<‘« hato-Ui/i m íoiytan m-'/ ■> h'K*- ‘iakar»» munkásokat napi j.^! k« / ä-nk!.. t**n *• iM» M‘kk»*l <*hoiHU tor«‘k>/» n« K

Miért k fM'ii állmvkkH k<»1*-1*

tartom n !«rftn<!ainti rt*iul * rtlrk* !>« u *«»'h*rr« > >

május lm l-ni

B- iiilli'S lllllilka-S/jillH, a

mindenki köteles a hordóiko- dást megkezdeni

«41km, kik a dk*l|?<>xm ok&r*> b«»ké*

rt-ttd«« fi^blkiiir^tiklMt* Imbor *«!»*, v«my Itámii) utóit m*x akarjuk. « bttut*t6 *l|»rÁft log Ío$»ft*thiK v*4***ís$ Vég#! «iibojíturt»« vp-grtt ih$og&Í'ftt$3&, bogy

majas lére népgyölés nem enfddjeitetett

* wtMlniMwt KmK'gr* I.» t ,x,« j*. •

i«*y« IftlltHM úti*« \«t>

Egy a két kötet több mint 400 illusztrációja közül. A pécsi rendőrfőkapitány rendelkezése május elsejéről, -1694. április 30-án.

Egy összegező történelmi mű két vaskos kötete fekszik előttem. szemet-lelket gyönyörködtető külsővel. Jólesik kézbe venni. belelapozni. Bármelyik könyvművészeti kiállításon

megállná a helyét. Nem csoda, hiszen e két kötet műszaki szerkesztője, tipográfusa, burkoló- és kötésterv készítője egy hajdani nagyműveltségü nyomdászgeneráció ma is aktív pécsi doyenje: Borsy Károly. A másik, ami azonnal szembetűnő, a kötetet fölütve, beleolvasva kelt rácsodálkozó szellemi izgalmat.

A kélkötetes mű címe: A baranyai-pécsi munkásmozgalom története (1867-1944). Szerkesztőié: Szita László. Borítóbelsőjén ez olvasható: „A Baranya Monográfia sorozat e két kötete 1985-ben, az MSZMP XIII. kongresszusa és hazánk leiszabadulása 40. év- lotdulója tiszteletére a Baranya megyei Levéltár és a Pécsi Szikra Nyomda szocialista szerződése keretében készült."

*

Ami a mű címét, témáját illeti, úgy gondolom, nem érdemes áltatni magunkat. Az emberek túlnyomó többségében a munkásmozgalom és története tantárgyat, tananyagot, kötelező penzumot; adathalmazokat, évszómok özönét; fűrészpor- szárazságú tankönyvek nem túl kellemes emlékképeit idézi fel. Legalábbis a mai középkorosztály számára. De tegyük hozzá: volt idő, amikor mindent elkövettünk, hogy később — még ki tudja, hány évtizedig —, legyen mit helyre hoznunk e téren... S hogy generációk tanulták, tanították - tanítottuk! - tudományosan rögzítve néldául a ko'nbeM marxista irodalomnak a legális magyar munkásmozgalomról, a Magyar Szociáldemokrata Párt irányításáról való téves, szektás, igaztalan megítélését. A legális mozgalom évszázadoson összeforrt a magyar munkás- osztállyal; s hogy ha lehettek árulók és konformisták itt is, de - minden történelmi hibája ellenére is - a legális mozgalom képviselte a szocializmus eszméjét, és sokrétű szervezeti keretet, potenciális működési lehetőséget nyújtott az illegalitásba kényszerült kommunista párt sejtjei részére.

Ez pedig hosszú ideig föl

8. HÉTVÉGE

sem merülhetett a mozgalom történeti irodalmában.

Mindezekben o kérdésekben is a dolgokat a helyükre tenni, a kérdésekre választ adni törekszik ez a mű. Korszerű és igaz választ, nem megkerülve oz ún. kényes kérdéseket sem. Olyan választ, amelyet maga a történelem igazol, s amelytől soha nem lett volna szabad elszakítani a munkásságnak és mozgalmainak a történelmét. Olyan választ, amelynek nyomán úgy érezheti az olvasó, mintha egy rehabilitált munkásmozgalom-történetet tartana a kezében, amely szerves része a magyar történelemnek.

S ilyeténképp mindjárt más akusztikát nyerhet sokakban mago a fogalom: a munkás- mozgalom története.

*

A két kötet 20 fejezetre oszlik. A hatalmas, tágas történelmi időszakban (csaknem 80 évben) való eligazodást külön sztrájkstatisztiko és történeti kronológia (összeállította: Tegzes Ferenc), valamint szervezeti, név- és helyséqnévmutatók segítik (utóbbiak Borsy Károly munkájaként).

Terjedelmi okokból a mű tartalmi és szerkezeti felépítésének csupán fölvázolósára vállalkozhatok.

A mű jelentős részét Szita László irta. (Első kötet: I—VII.) Ezekben a fejezetekben a pécsi munkásosztály kialakulását, a szocialista mozgalom kezdeteit, a szociáldemokrata munkásmozgalom megerősödését elemzi. A kezdeti időszakot az első világháború előtti munkásmozgalom bemutatása (1900-1914); majd külön A Magyar Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek tevékenysége a munkásosztály művelődéséért alcímű fejezetben a szocialista művelődéspolitika elemző értékelése követi. A szegényparaszt és földmunkásmozgalmakkal külön fejezetben foglalkozik Az agrárszocializmus Baranyában 1890—1914. címmel. Az I. világháború alatti munkásmozgalom fejezeteit Dénes Béla; az antant-szerb megszállás és a Tanácsköztársaság alatti munkásmozgalmat két fejezetben Gungl Ferenc dolgozta fel.

A II. kötetben az első négy fejezet Szita László munkája. (A munkásmozgalom újjászervezése a szerb megszállás után; A szocialista munkás- mozgalom a húszas évek derekán s a Szocialista művelődéspolitika c. témakörök.) Az

V—Vili. fejezeteket (a gazdasági válság és a szocialista munkásmozgalom; a munkás- mozgalom a harmincas évek második felében; a munkás- mozgalom a háború és a fasizmus ellen témakörök elemző feldolgozását) Szüts Emil irtó: kimagasló színvonalon és teljesen föltáratlan területen. A mű a Függelékben - a már említett statisztikát, kronológiát és mutatókat követően - Szita László Utószavával zárul. A szerkesztő itt megrendültén emlékezik meg e nagy mű megálmodójáról, alapmű fontosságú forráskötetek, előtanulmányok szerzőjéről, a néhány éve elhunyt Babies Andrásról. *

Frissében átlapozva ezt a kétkötetes nagymonográfiát, két fontos erénye tűnik fel mindenekelőtt. Az egyik az, hogy a munkásmozgalomnak, mint a história részének, meggyőzően hiteles, szociográfikus pontosságú képe tárul fel előttünk. A másik pedig az, hogy épp ennek a történelemnek a sodrában, tehát a háttér, az okok, okozatok feltárásával, azokkal dialektikus összefüggésben válik olvasmányossá; izgalmas, érdekes olvasmánnyá a pécs- baranyai munkásmozgalom története. Erre a két szempontra való törekvésükről kértük, szóljon a kötet szerkesztője, Szita László:

„Politikai történetírásunknak mindig nagy hátrányt jelentett a népszerű tudományos stilus mellőzése — mondotta. - Mi nagyon tudatosan törekedtünk erre. Kiirtottuk az idegen kifejezéseket, s az elméleti fogalmakat is igyekeztünk könnyen megérthető nyelven közreadni. Oly módon például, hogy a különböző pártok programjait általában nem idézzük a maguk bonyolult szakstilusában, hanem lehetőleg mai terminológiával fogalmazzuk meg tömören és közérthetően. A kötetekben teljességre és történeti hűségre törekedve kívántuk megmutatni a munkásosztály történetét megyénkben, amely nem a „hagyományos" relatív „elnyomorodás” története; és nem is az árulásoktól és kons- piróciós hibáktól mentes képet nyújtja. Nincs benne egyenesvonalú feilődés, és hasonló zuhanás sincs. Sztrájkharcok, hullámhegyek és hullámvölgyek; előretörések és visszaesések szociológiai képe tárul föl előttünk. Jó és rossz periódusok váltják egymást - ahogyan a história eseményei váltakoznak egy jó háromnegyed évszázad alatt. Szakítottunk tehát minden korábbi sematikus módszerrel, méltó helyére téve a munkásosztály küzdelmeit."

*

Érdekelt, így elkértem a mű lektori jelentését, amelyben, egyebek közt az alábbiakat olvashattam:

.......Rendkívül jó, alkalmas

i

dőpontban került sor e monográfia megírására . .. Napirenden van (az MSZMP KB határozata értelmében) a magyar munkásmozgalom történetének többkötetes feldolgozása (. . .) Meggyőződésem, hogy a többkötetes országos munkásmoz- galomlörténeti szintézis elkészítői jól fogják hasznosítani munkájukban a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéről készített jelen monográfiát (. . .), amely tudományos igényessége mellett — illetve jórészt éppen ezáltal - méltón számíthat a történetírás iránt fogékony, művelt, szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is..." — írta Szűcs

László, az MSZMP KB Párttörténeti Intézete Archívumának vezetője.

Kívánjuk, ez a lektori „jövendölés" sokak számára váljon szellemi örömöket nyújtó valósággá.

Wallinger Endre

Cseri László (elvételei

Németh János, Győry Emil és Csuja Imre

A kétfejű fenevad, avagy Pécs 1686-ban

Weöres drámája a Pécsi Nemzeti Színházban

Ügy vagyunk itt Pécsen ezzel a Fenevaddal, mint a darabbéli Chernél Evelin a Báthory Susánna hermelinbundájával. Weöres Sándor dúsgazdaggá ajándékozott bennünket és mi szégyelljük magunkat. „Szeretetbül adta nekünk" ezt a drámát és mire csaknem másfél évtized múltán színre került, a nagy- beteg költő már el sem jöhetett a bemutatóra.

Ilyesféle ajándékot „meghálálni" nem lehet, a köszönetét azonban ne testáljuk az utókorra. Tisztelet és köszönet Weöres Sándornak a bemutató alkalmából a nagyszerű „pécsi” drámáért.

A darab - semmi kétség és semmi túlzás — mai drámairodalmunk remeke, s minden bizonnyal a legköl- tőibb magyar groteszk komédia, amit valaha írtak. A 60-as és 70-es évek fordulóján. a Psyché szomszédságában, az Író legendás pro- teuszi alakváltozó képességének és nyelvi teremtő fantáziájának csúcspontján keletkezett, az öregedés küszöbén, amikor hatalmasat lobban az ifjúság. A lassan fél századnyi múltba süly- lyedt pécsi évtized, az egyetemi évek emléke és szellemi hozadéka mintha Weöres Sándorban ekkor fényesednél Személyes kapcsolata is megint szorosabban fonódik: többször jön a városba, régi és új barátok, tisztelők és tanítványok közé; tevékeny részese és alakítója a pécsi művészeti életnek.

Innen talán a Fenevad „pécsisége", mely nekünk oly szép ajándék és értéke felbecsülhetetlen, mert a remekművel az esendőt, a gyarlót, az esetlegest is a maradandóság és tökéletesség fényébe képes emelni. A Fenevad értéke és lényege persze nem önmagában a „pécsiség", hanem az, hogy Weöres egész költői világképének, történelem- és emberszemléletének summája benne sűrűsödik és ösz- szegezedik.

Az élet és a történelem teljességét, az ember lényegét Weöres Sándor olyan ellentéteket szikráztató végletességben, gyakran a józan észnek ellentmondó, groteszk változatokban képes ábrázolni, amely mind a hivatalos, mind a köznapi gondolkodás számára nehezen elviselhető. A pécsi előadás a feszültségeket némileg tompította és a melegebb színeket emelte ki.

Szőke István vendégrendező, igen figyelemre méltó, egészébe'n a pécsi színház átlagán felüli előadást állított színpadra. Szőke István maga is „kétfejű fenevad" hírében áll, igen szélsőségesek, ellentmondók a vélemények róla. Kaposvári korszakában többnyire igen gyenge vagy közepes irodalmi értékű „alapanyagból” hozott létre friss, modern szellemű produkciókat, állítólag fanatizálva a színészeket és erősen megosztva a kritikát: a „modern színház" hívei rajongtak érte, a többiek fanyalogtak vagy agyonhallgatták.

Balikó Tamás és Faludy László

Szőke István tisztelőjeként is szóvá kell tennünk mindenekelőtt, hogy örömmel láttuk volna Pécsett a teljes dráma előadását. Ha nem rajta múlt, jelezze bizalmunkat az észrevétel: a csonkolt szövegű változat rendezői erényeiből arra lehet következtetni. hogy az épsége- sebbre is futotta volna erejéből.

A .rendezés nagyszerűen érezte és érzékeltette a mű „történelmi panoptikum"- jellegét. A szereplők az elején mozdulatlan, sárgásfehér panoptikumi viaszfigurákként, városligeti ringlispil- díszítményként vonultak fel, s ugyanez a merev, viaszfe- hér-sárga tompa ragyogás határozta meg a díszleteket, a játékteret. A mozdulatlanságra, merevségre aztán rendkívül erős dinamikájú játék, hangszórókkal is erősített beszéd épült kontrasztként, a fehérséget pedig hasonlóan erős . színhatások, színdinamika ellensúlyozta. Kontrasztokra épült tehát az egész előadás, hiven a dráma lényegéhez.

Ugyancsak hatásos, jó megoldásnak láttuk a betétjátékok „megzenésített"

előadását, amely érdekes módon nem csupán a dinamikát erősítette, hanem a remek újabb humorforrás mellett valami klasszicizáló

operettes hotáselemet is belekevert o Fenevadba.

A pécsi előadás középpontjába Ibrahim és lánya. Lea került, Györy Emil és Oláh Zsuzsa kitűnő alakításában. A rövidítés is az ő szerepüknek kedvezett, Kulka János (Ambrus) és Ferenczi Krisztina (Susánna) szerepének viszont ártott. Mindketten súlytalanabbá és színtelenebbé váltak ebben a felfogásban. Jó játékukkal, erőteljes jeleneteikkel az elmaradt szövegeket, színeket nem pótolhatták.

A többi szerep „átrendeződése" is nagyon figyelemreméltó. Megnövelte és kiemelte ez a rendezés - és a kiváló alakítás — Balikó Tamás hármas szerepét (I. Li- pót, Bádeni Lajos és Miksa), Matoricz Józsel remek Márton deákját és Salomját, továbbá Salranek Károly Win- deckjét.

Egyenletes és egyenrangú jó alakítást nyújtott Csuja Imre, Gergely Róbert, Németh János és Ujlaky László kettős szerepben. Pálláy Péter (Hercsula) és Kovács Dénes (Lotharingiai Károly) a rendkívüli hangdinamikai követelmények miatt jó játékuk ellenére kissé előnytelen helyzetbe kerültek.

Az erős kézben tartott, igen fegyelmezett és nagyon egységes benyomást keltő összjátékba a többi szereplő is megfelelően illeszkedett.

Tetszett végül, hogy a rendező az előadást komoly, szinte ünnepélyes és hangsúlyozottan magyar keretbe helyezte. Magyarkodás nélkül, de meggyőzően mutatott föl ezzel valami nagyon fontosat a drámából, amelyet előtte tudomásom szerint még senki nem vett észre, de amelyre Weöres Sándor is bizonyára rábólintott volna. Szederkényi Ervin