Dunántúli Napló, 1985. április (42. évfolyam, 89-117. szám)
1985-04-20 / 107. szám
Ha felülről jövünk — ahol nyár elején tágas búzamezőket ringat a szél, s a keskeny mezei út két oldalán göcsörtös szederfák között verébcsapat hangoskodik a horhosból hirtelen kiérünk a szilárd burkolatú útra. Egy éles kanyar balra, s a dombtetőről nézve elénk tárul a falu, Gyód. Szel- lősen építve, jókora udvarokkal, gazdasági épületekkel, a kerítések mellett sok-sok virággal. A télvége persze más. Nem látni egy embert sem az utcán, pipálnak a házak kéményei, a szél a kertekben maradt elszáradt növényeket ci- bálja, a beüvegezett pitvarok ablakaira párát lehel a benti meleg.- Sváb község! - mondjo egyik pécsi ismerősöm, hangjában elismeréssel. Valóban: akármilyen rendezetlennek is tűnik madártávlatból ez az apró falu - az első pillanatban nem is lehet felismerni, merre vezetnek az utcák —, közelebbről, a házakat figyelve a szervezett élet, a rendszeretet, a viszonylagos jómód tűnik szembe. A munka nyoma. És még valami: sok az újnak tűnő ház, az olyan is, amelyeket éppen építenek. Nem szabad persze elfelejteni: Pécs itt van néhány kilométerre, s ismerve a „népvándorlás" irányának kezdődő megfordulását, vélhető: pécsiek is építkeznek Gyódon, lévén a falu a nagyváros „üdülőövezetében". üdülőövezet? Akár az is lehetne. Több mint harminc évvel ezelőtt kutatófúrás nyomán melegvíz buggyant a felszínre. Csak éppen nem ezt keresték a szakemberek, le is zárták a kutat. Ott van tehát Gyód alatt a Magyarországon oly mostohán értékelt geotermikus energia, egyelőre kihasználatlanul és persze nem tudni, hogy valamikor is olvas- hatunk-e ilyen táblát: Gyód, üdülőközség. Maradjunk azonban a jelenben: 8-10 épülő ház: tucatszám a telefonigénylők, az általános iskola alsótagozatában tanulhatják a kisdiákok anyanyelvűket, a németet, de a felsőtagozat nincsen, a városba járnak, ahol viszont szű- kebb a lehetőség a nyelvismeret bővítésére. Mondjuk: jelenségek ezek, olyanok, amelyekre érdemes rákérdezni a tanácson - Pellérdhez tartozik a község -, vagy a faluban élőkre. — Szó se róla — mondja a pellérdi tanácson Kisfalvi Vilmos adóügyi főelőadó, aki, lévén maga is gyódi, a község falukrónikájának vezetője pontosan egy évtizede -, építkezéseket valóban látni. Éppen a napokban számoltam össze újból a falu lélekszámát, s azt kellett sajnálattal megállapítanom, hogy csökkenőben van. A hatvanas évekre fordulóra Gyódon még 600 ember élt, most alig több, mint 400. Különösen az nyugtalanít engem, hogy a faluban lévő házak 42°/o-ában nincsen 20 év alatti fiatal. A kérdés így nyitott: hogy-bogy mégis építkeznek? A gyódi házak 80 százaléka elavult, ám aki marad itt, az igyekszik korszerűsíteni. Strauszék ... Róthék ... sorolhatnám tovább. üresen álló ház nincsen, ha egyet- egyet eladásra meghirdetnek, azonnal megvan az érdeklődés utána Pécsről. — Én úgy látom — mondja Nádor János tanácselnök' —. hogy ez a tendencia meg fog változni. Ahol korszerűsítik az épületeket, azt elsősorban fiatalok csinálják. — Igen-igen - szól közbe Kisfalvi Vilmos —, de a múlt évben két kisgyerek született Gyódon, a halottaink száma pedig kilenc volt. . . — Mire alapozza, hogy megváltozik a tendencia? - kérdem az ugyancsak Gyódon lakó elnöktől.- Nemcsak arra, hogy számolhatunk a városokból való kifele vándorlásra. Van például itt a faluban egy 17 hektáros parlag. Régen legelő volt, a gazdák a rajta átvezető árkot minden évben kitisztították, arasznyi, selymes fű nőtt rajta. Most elhanyagolt. Gyakorlatilag a patakot újra kéne szabályozni - 10-12 millió forintba kerülne, és erre most nincs pénz. Ha sikerülne, számos parcellát tudnánk kimérni, ami vonzerőt jelentene a pécsieknek, a várostól 10-11 kilométerre.- Gyód környékén is jellemző a sok kiskert.- Érdekes módon — mondja Kisfalvi Vilmos — a zártkertek az utóbbi 10 évben gazdát cseréltek. Miután megépült az út, hirtelen megnőtt az érdeklődés az itteni területek iránt. Ma már 350 adófizető pécsi, s csak 150 gyódi . . .- Igaz az a história a több mint 80 fokos melegvízről? Jelenthetne ez is vonzerőt?- Hány fokos volt, nem tudom, de állítólag toronymagasan tört fel, s februárban fü- rödtek benne gyerekek. Ma le van betonozva a kút. Most is van egyébként egy fúrás, mert a faluban erősen elnitrótoso- dott a víz, de valami ok miatt ezt nem tudják befejezni. Pécsről hordják a szülők az egészséges vizet. Nem tudom, miért ne lehetne ennek helybeni árusítását megoldani, a zacskós víz eláll egy hétig is.- Ez a legnagyobb gond most a faluban?- Több kisebb van. Nincs szilárd útburkolata a falu nyugati részének, s ez egyebek között a szemét elszállításában is problémát okoz. Gondot jelent az értelmiség hiánya: elmentek, s a diákok is inkább a városba, az Ifjúsági Házba, vagy a Nevelési Központba járnak szórakozni. A buszközlekedés jó, miért is ne szállnának fel? Azután például a tüdőszűrés: régen kijöttek, ma „idézésre” mennek a gyó- diak Pécsre, ez pedig az idősek egy részének nem csak anyagilag okoz gondot, de nehezen is mozdulnak. Azután az olyan problémák, amelyeket félig már megoldottnak tekinthetünk: a felsőtagozatos diákoknak - akik korábban Gyódon tanulhatták a németet — most már lehetőségük van, hogy o nyelvtanulást a városban folytassák. Úgy néz ki, hogy a falu boltjában ezen túl meg lehet rendelni a tartós fogyasztási cikkeket is, éppen a közelmúltban esett erről szó az áfész-közgyűlésen. A gyódiak „átdolgozzák" Pécset. Vagyis nem lehet jellemző kereseti forrásra bukkanni. Dolgoznak a tűzoltóságon, a rendőrségen, a Sopianae Gépgyárban, a BÉV-nél, a húsiparban, a kertészeti vállalatnál, egyszóval: sokfelé. És a tsz? Gyódi tagja 80—90 van, de közülük mindössze 10 az aktív, a többi nyugdíjas, vagy járulékos, s az a 10 ember is az idősebbek közé tartozik. — Teljesen elszakadunk a mezőgazdaságtól — hallom a faluban. Marad persze a háztáji - ha szűk mértékben is. Például csak egy-két helyen van szarvasmarha, hat család foglalkozik szerződéses libahizlalással, néhányon nyulakkal, s ma már kanásza sincsen a falunak. A kertekben elsősorban önellátásra termelnek, némi tojás, zöldség, gyümölcs jut a piacra. Akik a zártkerteket művelik, azok sem az ebből nyerhető haszonra gondolnak elsősorban, hanem a városhoz közeli kikapcsolódási, pihenési lehetőségre. És erre figyelemmel van a pellérdi tanács: a villamosenergia-ellátás megteremtése érdekében — hosszú évek erőfeszítése után - úgy tűnik, sikerrel léptek előre. □ Mondják: a falu névadója a hajdani, közeli Judapuszta. Ez alakult át Gyóddá, az 1760- as betelepedést követően, amikor a magukat a Feketeerdőből eredeztető svábok a faluba költöztek. Származás alapján ma is nemzetiségi az itt élők 60-70 százaléka. Füzes János előszedett olyan öreg fotókat — valamikor a 30-as években készültek —, amelyen a fiatal házasuló pár népviseletben van. Akkoriban még nem nagyon fordulhatott elő, hogy „idegen” került egy gyódi házba házasság révén, ma már éppen fordítva áll a helyzet. Az otthonokban is magyarul beszélnek, csak egy-két idős ember szólal meg dallamos sváb nyelven. Gyód túl közel van Pécshez. Mészáros Attila A szőlőhegyen jól megfér egymás mellett a modern és a hagyományos présházépület Az elöregedett házak helyén újak épülnek Läufer László felvételei HÉTVÉGE 7 nagyváros árnyékában A falu egyaránt otthont ad az időseknek a gyerekeknek, a fiataloknak
