Dunántúli Napló, 1985. április (42. évfolyam, 89-117. szám)
1985-04-13 / 100. szám
Mindenre jut időm, ha valamit nagyon akarok elérni Munka mellett A csendes Salloi utca még csendesebb udvari lakásában él Nagy Irén, könyvei — főként műszaki és lexikális könyvei — társaságában. Elég távolról került ide Pécsre, a Veszprém megyei Kö- veskclról: „A Balaton fölötti enyhén lejtős dombok között ven ez a falu, gyönyörű környezetben. Ott születtem . . ." Egészségügyi szakközépiskolában érettségizett Veszprémben, aztán évek múlva ismét érettségizik, de már Pécsett, o vegyipari szakközépben. — És ami a kettő között volt? — Orvosnak készültem, nem sikerült o felvételim. Még egyszer megpróbálkoztam, de eredménytelenül. — Nagyon letörte a sikertelenség? — Persze, de annyira nem, hogy lemondjak a tanulásról. Én nem szoktam álmokat kergetni, vagy ha igen, hát egyetlen célom van: magas szintű képesítést szerezni olycn szakmában, amit majd végül jr. választok. Később laboránsként dolgoztam Új- mecsekclján, közben még tanfolyamokat végeztem, átkerültem a Mecseki Szénbányák kutatási osztályára, jelenlegi munkahelyemre. Röviden ennyi. — Hát nem egészen — vetem közbe, mert még egyáltalán nem teljes a kép. Irén nem valami bőbeszédű, sőt, erre a beszélgetésre is nagy nehezen adott alkalmat. „Szürke emberke vagyok, nélkülem is megjelenik az újság . .(— Szóval azért nincs vége a történetnek — emlékeztetem —, mert most éppen másodéves hallgatója a Miskolci Műszaki Egyetem Dunaújvárosba kihelyezett minek is? — Bonyolult. Ez egy kihelyezett gépészeti tagozat, de főiskolai szinten: ha elvégzem, üzemmérnöki képesítést jelent négy év után. De a diploma megszerzéséért még két évet kellene tanulnom. Egyelőre a másodikat végzem... — Az orvosi hivatásról ezek szerint lemondott. De hogy váltott át műszaki, gépészeti vonalra? Nem éppen női pálya ... — Részben mert ezt tanácsolták munkahelyi barátaim. Bár kezdetben féltem tőle, végül is megszerettem. Kollégáim hallatlanul sokat 4. HÉTVÉGE segítenek műszaki kérdésekben. Amíg a kávét készíti a kis teakonyhában, belelapozok a jegyzeteimbe. Kézilabdázott évekig egy jónevű veszprémi csapatban. „A sport engem rendszerességre szoktatott: mindenre jut idő, ha valamit nagyon el akarok érni. így vagyok a tanulással és a munkámmal is." A könyvespolcon kötegnyi Képes Sportot lótok, meg néhány Népsportot. Néha futballmérkőzésre is kijár, kézilabdameccsekre re természetesen sűrűbben. Aztán: KISZ. Néhány évig alapszervezeti KISZ-titkár voltá hét végén 'társadalmi munkákat szerveztek a szénbánya Asztalos János úti lakásépítkezésén. „Nagyszerűek voltak azok a hétvégek, jó volt úgy munkaidőn kívül is összejönni munka- tá rsaimmal."- A tanulás anyagi kiadásokkal is jár — mondom neki, amint visszatér a kávéval.- Ez nagy gond. bizony. Följárok Dunaújvárosba, útiköltség. aztán néha meg is kell szállnom, az is pénzbe kerül, és persze, a könyvek . . . Apám tsz-nyugdíjas. Anyám a postán dolgozott, de ő is nyugdíjas, már illene, hogy én segítsem őket, de mégis tőlük kapok támogatást. Ezt úgy értse, hogy például hazamegyek, segítek a szőlőben apámnak, aztán eladjuk a gyümölcsöt vagy bort, és annak az árából nekem is jut. De hát ez nem sok, persze . . .- Más anyagi forrás?- Takarítok. Havonta másfél-kétezret ezzel megkeresek. Bár nem mindig, mert a tanulás nagyon sok időmet elvesz. Ezt nem kellene leírnia, bár... nem szégyenlem. hogy fa napi munka után még eljárok irodákat takarítani. Csak éppen fárasztó. Van úgy, hogy hajnalban megyek a brigáddal, akkor bizony négy óra körül kelek. Egyelőre még bírom. Egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy célomat el ne érjem. Kis csend szakad közénk.- Szóval egyedül él? Élénken tiltakozik:- De nem magányosan. Ugyanis még a magányra sincs időm. Tanulok, dolgozom. pihenek, másnap ismét elölről kezdem és folyta tóm. Tiszteletre méltó, elszánt egyéniség. Ritka. Rab Ferenc Tizennégy tanácskozási központ Nyitott fórumok A városi mellett vannak lakóterületi érdekek is — Vita döntsön, mi kapjon elsőbbséget! — A maguk választotta feladatok felrázzák a lakosságot A Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat Bicskei brigádja csatornáz a kovácstelepi Hóvirág utcában. Fotó: Lauer Györgyi 1983 végén tanácsrendelettel hozták létre Pécsett a tanácskozási központokat, szám szerint 14- et a 107 tanácstagi választókerületből. Ezek egy-egy városrész tanácstagjain kívül magukba foglalják a területileg illetékes párt- és társadalmi szervek vezetőit. Ötmillió forint tanácstagi alapot is létesített a tanács, ezt a tanácskozási központok között osztotta fel kisebb helyi feladatok megoldásának finanszírozására. 1984 kísérleti esztendő volt. Ennek az eredményeiről folytattunk kerekasztal-beszélge- tést a városházán. Részt vettek: Aradi Jánosáé (3-as sz. tanácskozási központ vezetője — Gyárváros), Dudák Ilona (5- ös, Budai I.), Hohmann Ádám (13-as, Kovácstelep, Rácváros, Istenkút), Horváth Józsel (2-es, Meszes), Papp Gábor (9-es, LvovJKertváros), valamint dr. Szelestey György osztályvezető, a tanácsi apparátusi pártbizottság titkára és dr. Baley Endre szervezési csoportvezető. A kerekasztal-beszélgetés házigazdája Szabó Nándor tanácselnök-helyettes volt, a Dunántúli Napló szerkesztőségét Hárstai István rovatvezető képviselte.- Az előtt volt a tanácstagi csoport nevű intézmény; hasonlitanak-e a tanácskozási központok ahhoz? Aradi Jánosáé: Egy kicsit hasonlít abban, hogy egy nagyobb terület érdekében kívánunk együttesen fellépni. Szelestey György: A tanácstagi csoportok 1976-ban felsőbb ösztönzésre jöttek létre, nem volt meg a hátterük, a támaszuk, lassan el is sorvadtak. De mégis kiderült, hogy valami hasonlóra szükség van. A tanácskozási központok ereje abban van, hogy magunk és együttesen alakítottuk ki. Papp Gábor: Én úgy látom, a tanácskozási központ nyitott fórum, elég sokan is látogatják, különösen, ha sokakat érdeklő témát tárgyal. A területen működő szervek kapcsolata szorosabbá vált, gyorsabb lett az információk áramlása is a tanács és a lakóterület között. Dudák Ilona: Nem titok, hogy nem minden tanácstag tevékenykedik azonos aktivitással, a tanácskozási központokban rákényszerülnek, hogy az egész területet áttekintsék. Horváth Józsel: A mi tanácskozási központunk nagy területet ölel fel, a 6-os úttól északra mindent, 10 tanácstag van együtt, s közte két alapszervezeti párttitkár, akik tehát kettős minőségben is felelnek a dolgokért. A kapcsolataink? Amikor tavaly májusban a cigánylakosság helyzetéről volt szó, 58-an jelentek meg és vitatták meg a tanácsülés elé kerülő jelentést. Most itt van az, amiben dönteni kell a tanácsnak, mert a lakosság is várja: folyik Meszes felújítása - milyen tüzelési rendszer lesz? Gáz, vagy valami más? Az emberek ezzel nagyon intenzíven foglalkoznak.- Milyennek látják a központok jövőjét, s lehetne-e ezekből valamiféle elöljáróság hatósági jogkörrel? Aradi Jánosné: Hatósági jogkör? . . . Ezzel azért csínján kellene bánni, nehogy odajussunk, hogy a korábbi három kerület helyett 14 hatóság legyen, ami 14-féle elgondolás szerint dolgozik. A mi legfőbb hatáskörünk, hogy várospolitikai kérdésekben mozgósítsunk, fogjuk össze az erőket. Papp Gábor: A tanácskozási központ egyetlen tanácstag jogait nem csorbította, azokkal mindenkor élhet is. A tanácskozási központnak főleg koordináló szerepe van, s ez így jó. Nem látom értelmét annak, hogy olyan hatáskörökkel szereljük fel, hogy attól hatósággá váljon. Hanem részt venni a döntéselőkészít^sben, véleményt mondani, s azzal befolyásolni a tanácsi vezetést. Szelestey György: A tanácskozási központ nem akkor fog még jobban működni, ha hatósági jogköröket kap, hanem ha a jelenlegi hatáskörein belül próbál legtöbbet tenni. Mi úgy véljük, eddig nem eléggé vontuk be a tanácskozási központokat a döntéselőkészítésbe, s inkább csak információs bázisnak tekintettük, amely közvetíti a tanácsi elképzeléseket. Ezért olyan irányban akarunk elmozdulni, hogy minél gyakrabban kérjük ki előzetesen a központok véleményét, s akkor a végrehajtás is könnyebb lesz, mintha csak íróasztal mellett dőlnének el a dolgok. Amikor a tanácskozási központok létrejöttek, az volt a cél, hogy a városi érdekek mellett ismerjük el, hogy vannak pl. uránvárosi, vagy meszesi érdekek is. Tehát legyen egy fórum, ahol ezek az érdekek megjelennek, s eljutnak a tanácsülésre. Legyen vita a különböző érdekek között, míg eldől, melyik kapjon elsőbbséget.- Hogyan alakultak ebben az első esztendőben a lakossági kapcsolatok. Tudja-e mozgósitani a tanácskozási központ a lakosságot? Aradi Jánosné: Hallatlan nagy érdeklődéssel jönnek, ha közvetlen érdek diktálja ezt. Mint pl. amikor a gázbevezetésről volt szó. De ha már távol esik a téma egy ilyen városrésztől, mint a miénk is, van úgy, hogy a kötelezően megjelenteken kívül más szinte nem is jön. Sokéves tapasztalatom, hogy évről évre csökken a közélet iránti érdeklődés. — Fel lehetne-e az érdeklődést valami módon kelteni? Aradi Jánosné: Feltétlenül. Olyan dolgokkal, mint pl. Újhegyen a telefonfülkék felállítása volt, amiben a lakosság igen aktívan közreműködött. Egy magunk választotta feladat sikeres elvégzése felrázza a lakosságot. Dudák Ilona: Bizonytalanság kísérte a lokosság részéről a központ megalakulását, s mi úgy próbáltunk közeledni, hogy tanácstagi bejárást végeztünk, felmértük a hiányosságokat, fórumot is rendeztünk, ahol ezekről szót váltottunk. Az pedig, hogy pénzünk is van, amit a legszükségesebb feladatokra fordíthatunk, s a lakosság tapasztalja, hogy valami történik a területünkön, ez növeli az érdeklődést. Papp Gábor: Lvov-Kertváros esetében azért van egy kis passzivitás, hiszen ott az emberek mindent készen kaptak. Az viszont jó dolog, hogy sokan a közvetlen környezetük ápolását vállalják; ezt kellene széles körben elterjeszteni. — Milyen a tanácskozási központok elhelyezése, milyenek a működés feltételei? Papp Gábor: Mi vagyunk o legelőnyösebb helyzetben, hiszen ott a Mo-qalmi Ház, a Nevelési Központ is a rendelkezésünkre áll, ha szükséges. Dudák Ilona: A mi területünknek volt egy olyan elgondolása, hogy talán a nyugdíjasház . . . Nagy szükség lenne valamire! Aradi Jánosné: Ha fórumot szervezünk, a gyárvárosi iskolától kell helyiséget kérni, de nekik akkor előbb be kell fejezni a tanítást. Az én titkolt vágyam: miért ne kaphatnánk helyet a rendőrség Puskin téri épületében? ... Szabó Nándor: Ügy szeretnénk, hogy a volt I. kerületben az ilyen mozgalmi célokat szolgáló helyiségek az új garzonházban legyenek kialakítva. Megoldható, s nem is a lakásszám rovására. — Hogyan állnak össze a leiadatok, mire és hogyan tudták lelhasználni a tanácstagi alapot, s ki lehetett-e pótolni a lakosság társadalmi munkájával? Aradi Jánosné: A tavalyi tervet magunk állítottuk össze, s mivel nem vagyunk szakemberek, egy-két esetben túl is méreteztük az igényeinket. Ezért javasoltuk, hogy a jövőben — nehogy utólag kelljen vitatkozni — beküldjük az igénylistát, amire kérünk árkalkulációt, s azt követően történjék az elosztás. Idén így is történt. A tavalyi munkákról a tanácstól idejében kaptunk mindig tájékoztatást, arról is, ha át kellett csoportosítani valamit, persze, a tanácskozási központon belül. Idén már néhány központ — mi is — átadtunk az alapunkból Hoh- mannéknak a magyarürögi út járdájának a megépítésére. Hohmann Ádám: Mi, a 13- as központ vagyunk a kedvezményezettek. Tényleg segítség kellett, s a segitőkészséget tapasztaltam a kollégáim részéről azáltal, hogy lemondtak az alapjuk egy részéről a nagyon fontos járda megépítéséért.- Mennyi az idei tanácstagi alap? Szabó Nándor: Hatmillió forint, tehát egymillióval több a tavalyinál. És ezt még növelni is lehet azzal, hogy amennyit társadalmi munkával összehoznak az adott területen, a tanács még ugyanannyival kiegészíti. Hohmann Ádám: Kovácstelepen, ahol nincs még szennyvízelvezetés, kezdeményeztük, hogy amelyik utca hajlandó vállalni a teljes bekerülési költség felét, a másikat a tanács a fejlesztési alapból biztosítja, a munkát rövid idő alatt megterveztetjük és megcsináltatjuk. Két utcában így már el is készült, 3 utcában most folyik. A Levendula utca pl. 1,2 millióba kerül, a 600 ezret az ottani 20 háztulajdonos letette. Tehát több milliós lakossági hozzájárulásról beszélhetünk, s ilyen lehetőségek még vannak. Szelestey György: 1986. január 1 -töl bevezetik a településfejlesztési hozzájárulást, ebből újabb forráshoz juthatnak a tanácskozási központok, amelyeknek a segítségével akarunk majd e tárgyban szót érteni a lakossággal. Úgy néz ki, hogy a lakosság által vállalt összeg nagyobbik része visszaáramlik közvetlenül a lakóterületre. — Erre az évre milyen leiadatokat vállaltak? Hohmann Ádám: öt lényeges kérdésre összpontosítottunk: az ivóvízhálózat kiépítésére, ahol nincs és a bővítésére, ahol már van; a szennyvízhálózat kiépítésére, a földgáz-gerincvezeték kiépítésére az Úttörő utcáig, arra számítva, hogy utóbb az egész terület rákapcsolható lesz, a magyarürögi árok kitisztítására, továbbá néhány kisebb területfejlesztési kérdésre. Bale y Endre: Engedjenek meg néhány gondolatot az elhangzottak alapján is arról, mi hogyan látjuk a városházáról a tanácskozási központokat. A kezdeti félénkség után az egészséges kapcsolat- rendszer kialakulását figyelhettük meg, növekedett a tanácsülések aktivitása, a korábbinál több az érdemi hozzászólás, ugyanakkor érdekes, hogy az interpellációk száma valamelyest csökkent. Felgyorsult az információcsere a tanács és a tanácskozási központok között, soha előtte any- nyit nem jöttek a tanácstagok a városházára, mint a központok megalakulása óta, s erősödött a kapcsolat a szak- igazgatási szervekkel is. Szabó Nándor: Az elhangzottak azokat igazolták, akik a tanácskozási központok létrehozása mellett voksoltak, felismervén, hogy a tanács és a lakosság kapcsolata erősítésének, a tanácstagi munka hatékonyabbá tételének, a városfejlesztési munka gyorsításának és élénkítésének jó eszköze lehet. Az elhangzottakat elemezni fogjuk és hasznosítjuk a tanácskozási központok munkájának a fejlesztésében.
