Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)
1985-03-31 / 88. szám
Karády Judit (Conchito) és Gárday Gábor (Rezanov) a tegnap esti premieren. (Fotó: Ikládi László) A két szereposztásra tekintettel kettős premier volt o Fővárosi Operettszínházban: pénteken és szombaton este bemutatták az első szovjet rockoperát, Andrej Voznyeszenszkij — Alekszej Ribinyikpv — Veress Miklós: A „Remény" című művét. Kínálkozik a szójáték; tovább nőttek reményeink a rockzene színpadi térhódítása körében. Elsősorban azért, mert újabb két zenei világ: o pravoszláv kórus és az orosz románc is bekerült a rock vonzáskörébe. Manapság pedig, lassan közhely lesz, hogy „Beethoven minden A „Remény” reményei Bemutatták az első szovjet rockoperát hangjegyet lefoglalt már magának", — vagyis — akár az irodalombon — a zenében is sokan vélik: nem lehet igazán újat írni. így az átdolgozások korát éljük. Főképp a ritmus zene: a jazz, beot, pop, rock, blues él újabban ilyen módon is. Csak egy példo; Jacques Lo- ussier, francia zeneszerző Bach szinte egész életművét átdolgozta ritmikusra. Szentségtörés lett? — Inkább más zene. De szép zene. Végül is minden kultúra előző kultúrák talajából táplálkozik. A Fővárosi Operettszínház most egy igen jó zenei onyago! szólaltatott meg. Makláry László, zenei igoz- gató irányítása mellett a pravoszláv kórust, a mélabús orosz románcot és a kemény rockot, — Ribinyikov zenéjét! — vitte színpadra a három zenei stílust ütköztető, s mégis összefonó, ellentétes zenedramaturgiával. Ebben o munkában a legnagyobb eredményt, a kórus hozta. Ez a csupán 40 tagú kar — Rónai Pál, kairigoz- gató irányításával — hosz- szú, öthónapos próbák kitartásával, bitonális megszólalást adott a Ribinyikov írta kórusnak. Mégpedig először ennek a régi — most már zenés színházi jogállású — teátrumnak a történetében. A kettős tonalítás a gépi, technikai lehetőségek felhasználásával jött létre és csodálatos, nagy tömeg kóhus hatását kelti, amellett, hogy igen szépen, pontosan szól. Látvány és színpadi mozgás dolgában is szép eredmény született. Horváth Zoltán — volt pécsi, majd szegedi operarendező, illetve főrendező, oki jelenleg a Fővárosi Operettszínház főrendezője. — a tér és idő felbontásokat filmszerűen egyetlen, érzékletes, sodró, szép vonulattá varázsolta. Az énekes és táncos teljesítmények a Fővárosi Operettszínhóz eddigi szintjén vannak. A tegnap esti — második- szereposztás premierjén Gárday Gábor alakította az orosz—amerikai kereskedelem kifejlesztése végett nagy kalandba, nagy szerelembe bonyolódó tragikus sorsú grófot. Gárday Gábor szerepformálása nem „ope- rettes", hanem míves, értékes teljesítmény. Partnere Karádi Judit, aki szép énekhanggal, robbanékony színészi játékkal formálta élővé Conchitát, Rezanov kamaszlány-szeretőjét. Fontos szerep jutott Harmath Albertnek, aki — talán a „Kabaré" kon- feransziéjára emlékeztető dramaturgiai súllyal — a rockzene szálán fogta egységbe a történetet. Földessy Dénes Panoráma Keresztneve: Carmen Maruschka Detmers fiatal holland filmszínésznő oly szegényen kezdte pályáját, hogy a színészképzésben csak teljesen ingyen vehetett részt. Most már harmadik filmjét forgatja, keresztneve: Carmen címmel, de a sztárgázsit már maga szabja meg. Az első két filmjével szerzett öt díj után ez a gázsi 780 000 forintnyi összeg. (Képünkön: Maruschka Detmers.) Tánc '86 Egy hét múlva befejeződik a Tánc ‘86 nevű bécsi nemzetközi balettfesztivál. A 20 millió forintnyi pénzért február 15. óta rendezett 90 előadást a világ 12 igen híres balettegyüttese mutatta be. Közülük legnagyobb sikert a New York-i „Paul Taylor Company“ aratta. Operacsend Egy héten át csendes volt a milánói Scala. A világhírű operaház zenekara ugyanis 12 százalékos béremelésért sztrájkolt — sikeresen. A szaxofonos halála New Yorkban 59 éves korában meghalt Zoot Sims, a modern dzsessz legendás tenorszaxofonosa, aki a negyvenes években Benny Goodman- nél kezdte a pályát. v (Földessy) ETAfoto Mindkét- szemétnyissa ki! Modern cégtábla hívja föl a figyelmet a Sallai utcai kis üzletre, a lámpák kereszttűzében letelepedve pedig a jó fél évszázados fényképezőmasinán akad meg a kuncsaft szeme. Szilágyi Ferencné Major Etelka először egy üveglemezt helyez a gépbe, beállítja az élességet, majd a helyére egy roll- filmes kazetta, adapter kerül. Ráborítja a fekete kendőt, kezével árnyékol egy picit: „kihalássza" a szemekből a lámpák fénynyalábját és készen is van a felvétel. Ha nagyon sürgős, másnap lehet jönni érte. — Bírja ez a múzeumi értékű gép a sok munkát? — Meg sem kottyan neki. Nem cserélném el semmilyen mai csodagépre. Ez egy F. Deckel márkájú, müncheni gép, csak én huszonkilenc éve dolgozom vele, de még egyszer sem kellett javítani! Nemcsak a fényképezőgép, a berendezés is igen régi. Szépen faragott, vászonnal védett székek, apró fekete íróasztal. Elismervénytömbök katonás rendben. Etelka is kicsit szigorúan ül az asztal előtt, de ez csak a látszat. Szívesen mesél a munkájáról, az emlékeiről, néha kicsit megáll a beszédben, szünetet tart: Nem is tudom, miként jellemezhetném Annát. Amikor megnéztem a fényképét, meg kell valljam, némileg megrémültem. Csak csodálkozni tudok V. J.-n, aki átült az asztalához ... Azt mondja ugyanis ez az 1937-ben született férfi: — Fizetésnap volt a munkahelyemen március 15-én. Munka után elmentem a „Zsiroske- nyeres"-be - a Munkácsy utcai borozóról van szó -, ott ittam öt nagylröccsöt, azután a resti jött, négy Iröccsel. Két ci: gány női személy . . . Itt félbeszakítjuk V. J.-t, mert elég soknak látszik az a kilenc nagyfröccs, úgy tűnik, nem is emlékezik mindenre egészen tisztán. „A két cigány női személy" ugyanis csak egy volt, a másik Tóthpál László volt, aki ugyan már nincs férfikora erejében — 1922-ben született -, de nőnek nézni csak fölöttébb pityókás állapotban leGyorsképek „múzeumi” felszereléssel — A szívem nem a legjobb ... Fényképésznek is orvosi utasításra mentem. 1941- ben volt egy kétoldali metlhór- tyagyulladásom és az orvos megtiltotta, hogy kalapos legyek. Hát így választottam ezt a szakmát és hamar meg is szerettem. Volt egy fényképész szomszédunk is, oda már korábban is átjárogattam. Nagykőrösön, a mesterem családjánál laktam. Esténként beszöktem a sötétkamrába és mindent megcsináltam, amit a segédlányok félbehagytak. Egyszer „rajtakapott" a főnököm, de semmit sem szólt, a munkámhoz sem. A lányok szerint, ha elégedett volt, akkor nem fűzött a dolgokhoz kommentárt. Amikor fölszabadultam, mindjárt elküldött egy nagy esküvőre. Kapcsolom az egyik lámpát — durr, a másodikat — durr, úgyhogy mindössze két lámpával csináltam meg a felvételeket, amelyek annyira tetszettek a vendégeknek, hogy tíz csoportos nagyképet is rendeltek, ami óriási boltnak számított. 1951-ben beléptem a FÉNYSZÖV-höz, akkor kezdtem az igazolványképeket csinálni. A személyi igazolványokhoz is rengeteget készítettem, a rendőrök utaztattak a tanyákra. Az íróasztal fiókjából anilin festékgombok, ecsetek kerülnek elő. A képeket színezte velük Etelka, de nem találta el senki sem, melyik az eredeti színes és melyik a színezett fénykép. Akinek van érzéke és szereti a szakmáját, az mindent meg tud csinálni úgy, hogy ne valljon szégyent a munkájával, m,ondja egyszerűen. 1959-ben ment férjhez és azóta pécsi lakos. És azóta dolgozik a Sallai utcai kis műhelyben. Pécsett mestervizsgázott, egy éjszaka átolvasta a már úgyis ismert szakkönyveket és ment is. Közben meg-megcsendül az ajtókolomp, jönnek a „vendégek", minél előbbre kérnek igazolványképeket.- Az emberekkel tudni kell bánni. Egészen más lesz a fénykép, ha szimpatizál velem az illető, vagy ha nem. Mindenkivel beszélgetek kicsit, és gyorsan megállapítom, melyik a legelőnyösebb arca, hogyan is fényképezzem. Egy arcot még a ruházat is befolyásol. Ismét új kuncsaft érkezik. Etelka búcsúzik, kapcsolja a lámpát, és már az ajtóból hallom: - Húzza ki magát és mind a két szemét nyissa ki! Ha hunyorog, nem lesz ám jó a képen .. . Barlahidai A. „Ismeretlen helyen engem megtámadtak...” Anna-körök hét... Szóval ott ült Tóthpál is az asztalnál a restiben, élet- társával, Orsós Annával, s ők sem az első kortyoknál tartottak. Hogy hányadiknál: nehéz tisztázni. Ezen a napon ugyanis mindenki mindenről elfelejtkezett. Például V. J. azt mondja:- Ismeretlen helyen engem megtámadtak . .. Azt mondja Anna:- Ki volt a harmadik lérli, nem tudom . . . Azt mondja Tóthpál:- Egy idegen lóriival ültünk a taxiba ... Mert taxiba ültek. Hogy merre mentek, erre a későbbi áldozat, V. J. nem emlékszik, „mintha a pellérdi vasúti átjárónál is elmentünk volna", földút következett, egy présház, sötét, villany nélküli helyiség, gyeryát gyújtott Anna, aki arra sem emlékszik, hogy miért ment el velük végül is V. J„ kávét főzött, egyszer csak — meséli:- .. . nekem ugrott az élettársam, mindennek elmondott, verekedni kezdtünk, közben bejött egy ismeretlen személy a szobába, én már csak azt láttam, hogy hárman ütik egymást, a lérli, aki eljött velünk a restiből, lelkapta az élettársam kabátját és elmenekült . , . Azt már V. I. mondja:- Eltűnt a larzsebemből 2200 forintom ... Másnap egy kispostavölgyi lakosnál Orsós Anna sonkát és szalámit akart vásárolni húsvétra - az előrelátás sosem árt. Az áruért ott is hagytak 1300 forintot. Valami bökhette Anna szemét, mert megkérdezte élettársát: honnan a pénz, de az azt mondta, hogy váratlan munkához jutott, azért kapta. (Hát még V. J.-nek milyen váratlan volt...) Anna hitt neki, alapvetően őszinte ember. Bizonyítja is:- Én sohasem hazudoki- Volt már büntetve?- Soha! — méltatlankodik. Rendben, de akkor mi is felejtsük el az orgazdaságért 1-975-ben kiszabott, felfüggesztett börtönbüntetést — ez volt az első kör -, valamint azt a 3000 forint pénzbírságot is, amit azért kapott, mert verekedett a restiben, egy asszonyt ruházott meg - ez a második kör. Most meg ez a história V. J.-vel.. A vizsgálatot a Pécsi Rendőrkapitányság folytatja Anna csodálkozik. Mások kevésbé — mert hát még csak a harmadik körnél tartunk .., Mészáros Attila Botránykönyv? Nem vagyok én apáca! Zalatnay Sdrolta emlékiratai Ismét hallat magáról Zalot- nay Sarolta. Két esztendeje terjedt el a hír: könyvet ír. Mégpedig nem akármilyet, kendőzetlenül, őszintén papírra vetette életének eddigi állomásait. legfőképp magánéletének részleteit. Az ilyen emlékezések sikeresek, népszerűek, de ugyanakkor heves vitákat is kiváltanak. Cinitől azt kérdezem: botránykönyv lesz-e az áprilisban megjelenő Nem vagyok én apáca? — Sokat beszélnek róla az emberek, IM-ben és a Tollasbálban pedig ízelítőül már olvashattak részleteket az emlékiratomból. Azt gondolják: pornográf regény, amit írtam. Nagy tévedés! Én popéletrajznak neveztem el. Hogy nem lesz botrány, azt az is garantálja, hogy a sztorikban szereplő személyekkel alá kellett Íratni egy nyilatkozatot. S nekik ráadásul tetszett a könyvem ... Viták biztosan lesznek, pro és kontra, de ha valaki vállalja a nyilvánosságot, számíthat arra, hogy kritizálják. — Miért ír könyvet egy énekesnő? — A véletlennek köszönhetem. Műtétem után úgy nézett ki, hogy jó ideig nem tudok énekelni és kiegyenesedni sem. Így hát megnyugtatásképp elkezdtem irogatni. Szövegeket, verseket, történeteket. Akkoriban mutatták be Pesten a Jancsó-Hernádi-féle Drakulát, s már énekelhettem a darabban. Hernádi Gyulának elújságoltam, hogy írom a memoáromat. Elolvasta. Szerinte jó volt, biztatott, hogy fejezzem be. Ő és Karinthy Ferenc volt a lektorom. Hosszas huzavona után kiadót is találtam, az időközben megalakult Masprint gmk-t, ők gondoskodnak a megjelentetésről. — írsz még? — Már készül a következő könyvem . . . De nem árulom el, hogy miről szól. (B. T.) vasamapi
