Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)

1985-03-30 / 87. szám

1985. március 30., szombat Dunántúlt napló 5> Fiatal vezetők A cipőmilliomos Április Utol Jégeső-elhárítás Bács-Kiskun megyében is A rendszer 18 kilövőállomással r készült — Uj típusú egy- és kétlépcsős rakéták — Az elmúlt évben minden vállalásunkat túlteljesítve 951 700 pár férfi bokacsizmát gyártottunk exportra, szovjet és angol megrendelésre. Ez az eddigi rekordunk — mondja Bárdos Imre, a komlói Carbon Könnyűipari Vállalat cipőüze­mének vezetője. Ám Bárdos Imre maradékta­lanul mégsem elégedett: — Kétszer is, összesen 40 százalékkal emelték a bőr árát és ez hátrányosan érinti ex­porttermelésünket. Mert pél­dául a szovjet piacra a teljes idei kapacitásunkat modellek­ben, mennyiségben és árak­ban már tavaly június elején szerződésben rögzítettük, és az azóta megemelt bőrárat már nem számíthatjuk fel. Az an­gol vevővel is közölhetjük, hogy a bőrár emelése miatt mi ennyivel és ennyivel kérünk többet. De erre vagy eláll az üzlettől, vagy ragaszkodik az általa jelölt eredeti árak­hoz . .. Mit tesz, mit tehet ilyenkor o cipőüzem? * A tavalyi sikerév egyik ková­csa kétségtelenül maga az üzemvezető. .Nem sokan mond­hatják el magukról azt, amit ő, hogy egyik alapítója és megvalósítója volt a korszerű, új cipőüzemnek. — öt éve. az új üzem indu­lásakor gondolta volna, hogy nemsokára eléri az egymillió párás termelést? — Akkor nem. De most tu­dom, hogy az egymilliós ter­melésre ezzel a gárdával, és ezekkel a gépekkel képesek vagyunk. Bárdos Imrét a véletlen hoz­ta erre a szakmára. — Híradásipari technikumba jelentkeztem, Budapestre, de átirányítottak a cipőipari tech­nikumba. Nem akartam elkez­deni, mert messze van a fővá­ros a Vas megyei szülőfalum­tól, Püspökmolnáritól, de hiá­ba is jelentkeztem közeli gim­náziumokba, már lekéstem a felvételit. — Tehát maradt a cipőipari technikum . . . — Mégpedig a Szombathelyi Cipőgyár ösztöndíjasaként vé­geztem el 1961-ben. Egy éven át műszaki gyakornokként is­merkedtem a gyár részlegeivel és modellőr lettem. Azóta is azt tartom a szakma alapjá­nak. Mert, omit a tervezőasz­talon megálmodtam, azt ne­kem is kellett sorozatgyártásra kidolgoznom. — Mi hozta Komlóra? — Az újsághirdetések és a „kalandvágyam". Nőtlen vol­tam még, megtehettem. Hat­vanhat szeptemberében jöttem ide először körülnézni. Nem volt valami jól felszerelt az üzem, de látszott, hogy itt va­lami lesz. Ez a biztató jövő és a szombathelyinéi 700 forinttal több fizetés — ott ezerhétszá- zat kaptam - csábított ide. Nagyjából a jelenlegi kon­fekcióüzem helyén volt az al­jaműhely, a labor helyén a tü- zödé és 1966 tavaszán kezdett termelni a MOM mellett létre­hozott 1-es üzem. Ott napi 1000 pár férfi- és női papucs, a központi üzemben napi 300 pár bőrtalpú, keresztülvarrott férfi félcipő készült. Az újonnan toborzott szak­embergárda 1966 decemberé­ben futtatta fel a központi üzemet kétműszakosra. Csak belföldre gyártottak akkor. Az első exportszállítmány - női félcipő — 1971—72-ben in­dult a Carbontól a Szovjet­unióba. Ma az új üzem félezres lét­számmal csak férfi bokacsiz­mát gyárt exportra. * — Kétszer hagytam ott a Szombathelyi Cipőgyárat és jöttem ide, viszont innen is visszamentem egyszer Szom­bathelyre - mondja Bárdos Imre.- A „kalandvágy”?- Nem, a kényszer vitt visz- sza. Kisfiamnak levegőválto­zást ajánlott az orvos, édes­anyáménál volt néhány hó­napig, és a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy egyszerűbb, ha mi is odaköltözünk. Avas­vári cipőüzem vezetője lettem 1973 januárjában. Később a Szombathelyi Cipőgyárhoz csatolták.- Hogy került másodszorra is Komlóra?- A feleségem komlói. Ami­kor megismerkedtünk, cipőfel­sőrész-készítő volt, jelenleg technológus. Sokan vagyunk. akiknek a felesége is itt dol­gozik. Gyakran jöttünk a fele­ségem szüleihez a fiammal és a Szombathelyen született lá­nyommal. Egyszer, 1977 nya­rán kerestek a Carbontól. Be­mentem, elmondták ajánlatu­kat, és amikor megmutatták a létesítendő üzem tervrajzait — másodszor is igent mondtam.- Nem bánta meg?- Nem. Kevés ember mond­hatja el magáról, hogy fel­építette az „üzemét”. Az eredeti terv szerint az aljaműhely az első emeletre, a szabászat a földszintre került volna, mondván, hogy a födém nem bírja el a szabászgépe­ket. Pedig a gyártástechnoló­giában, az anyagmozgatás­ban is az aljaműhelynek a földszinten, a szabászatnak az emeleten a helye. Úgy is lett. A tervezők a modeltériát tég­lafallal különítették volna el a csarnokban, — nincs téglafal. Az épülethez keskeny rámpát terveztek, - a mostanin ké­nyelmesen lehet rakodni...- Nagyon sok kis és nagy szervezési feladatunk volt vé­gig, s építőipari segédmunkát is épp eleget végeztünk, mivel o Carbon volt a kivitelező is. Képzelheti, milyen jó érzés volt átköltöztetni a 25 millióért nem sokkal előtte vásárolt korszerű gépeket és 1980. jú­lius 11-én a délutános mű­szakkal megkezdtük a terme­lést az új üzemünkben. Az új­ban, o sajátunkban, a tes­tünkre szabottban . . . *- A tavalyi nagy sikerüknek mi a titka?- Február közepén mond­ták, hogy ha meg tudjuk ol­dani, vezessük be a 40 órás munkahetet. Kiszámoltam, ha kevesebb munkaidőben akar­juk hozni a tervet, akkor sza­lagonként és műszakonként mennyivel kell többet termel­nünk. A Dózsa György szo­cialista brigádunk a felszaba­dulási évfordulóra és a párt- kongresszus tiszteletére ver­senyfelhívással fordult az üzem brigádjaihoz, hogy év végéig készítsünk 920 000 pár export bokacsizmát. Majd 952 000 párat értünk el. Az igazi lökést az angol Richmond cég képvi­selője adta, amikor közölte, hogy 1984-re 160 000 pár bo­kacsizmát kér. Ez március 6-án volt. Első pillanatban azt hit­tük, hogy ezt a kérést képte­lenek vagyunk már teljesíteni. — És sikerült...- Nem hagyhattuk ki a ked­vező, tőkés devizát hozó aján­latot — a jövőnk miatt sem. Kiszámítottam: ha napi 3600- ról 3800-ra, azaz szalagonként és műszakonként a 900 helyett 950 pár gyártására lennénk képesek - de úgy, hogy visszamenőleg, január elsejétől —, menne a dolog. Minden hónap első keddjén az üzem valamennyi termelési felelősével, brigádvezetőjével és szakszervezeti bizalmijával nagy raportot tartunk. Ez épp kapóra jött, elmondtam, hogy meg kéne próbálni. Ök is úgy látták. Másnap már 950 pár került le a szalagokról. A „dózsások” felajánlásával - két kommunista műszak, szük­ség szerint túlóra - pedig visz- szamenőleg is behozhattuk a hiányzó mennyiséget. — Mit ígért az embereknek cserébe a többért? — Csak egyet, s azt azóta is tiszteletben tartjuk, hogy nem tartunk normarendezést. Tehát változatlanul a műszakonkénti 900 pár a norma. így a többért több pénzt is kapnak. Nagyméretű, kockás füzet, benne kékkel és pirossal írt számoszlopok. Bárdos Imre e számokból olvassa le, hogy hol „szorít a cipő”, mennyivel áll előbbre a tüzöde és a szabászat, mint a lényegesen szaporább aljazó, s a két előbbi előnye elegendő-e ah­hoz, hogy ne kerüljön veszély­be a termelés. A vállalat üze­mén kívül a szalatnaki részleg napi 1300 felsőrészt készít, a kisbeszterciek foglaló talpbé­lést, valamint felsőrészt is gyártanak és bérmunkában évi 70 000 pár felsőrészt szállít Komlóra a Kaposvári Szolgál­tató Szövetkezet... — Meglesz idén az egymillió pár? — Ha kitesz annyit a rende­lés, azt hiszem, meg tudjuk csinálni. Murányi László Április 1-től az Országos Meteorológiai Szolgálat il­letékes szerve: a pécsi székhe­lyű Alkalmazott Felhőfizikai Központ Bács-Kiskun megye déli részére is kiterjeszti a jegeseső elleni védekezést. Sok a jégkár Miért is van szükség a jég­eső-elhárításra? A jégkárok 1977 óta mindig meghaladták az egymilliárd forintot, sőt az utóbbi időben a kártérítések évi átlaga kereken 1,5 milli­árd forint volt. Nagy károk ott jelentkeznek, ahol a jégesők gyakorisága intenzív mezőgazdasági ter­meléssel párosul. Bács-Kiskun megye „előkelő" helyet foglal el a jégkárok szempontjából 21 éves adatsor alapján az ún. „fajlagos kártérítésben" — amely kereken 3800 Ft/hek- tár károsodott terület — csu­pán öt megye előzi meg. Ugyanakkor a megye harmadik helyen áll az évente átlago­san kifizetett kártérítésben. Az utóbbi öt esztendőben a me­gye évente 226 millió forint nagyüzemi jégkárt szenvedett el. Érdekes és jellegzetes vo­nása ezeknek a károknak, hogy — sokéves tapasztalat szerint — előfordulásuk gya­korisága elsősorban a megye déli részén magas. Ez termé­szetszerűen vezetett a védeke­zés helyszínének kiválasztásá­ra. A jégeső elleni védekezés Bács-Kiskun megyére való ki- terjesztését az a fontos szak­mai szempont is erősítette, hogy az itt létrehozott védeke­ző rendszer kapcsolódik a Baranya megyeihez, ami növeli e rendszerek működésének ha­tásfokát. Az 1983 óta tartó előkészí­tési munka befejezéséhez kö­zeledik és biztosítja, hogy a védekezés áprilisban megin­dulhasson. A jégeső képződése A jégeső a zivatarfelhőben képződik és növekszik a követ­kezőképpen. A felhőt alkotó vízcseppek közül a legnagyob­bak 4—8 km magasságban megfagynak: ezek lesznek a jégeső csírái. Összeütközve a kisebb felhőcseppekkel a jég­csírák gyors növekedésnek in­dulhatnak. Amikor e részecs­kék már olyan nagyra nőttek, hogy azokat felhőben uralko­dó heves feláramlás sem tud­ja „fenntartani", kihullanak és jégeső formájában érik el a talajfelszínt. Ez a folyamat nagyon gyors. Az esetek többségében 10- 15 percen belül lezajlik. Kö­vetkezésképpen a jégeső elle­ni védekezésnél az alábbi fel­adatokat kell megoldani: •— Fel kell deríteni azokat a felhőn belüli tartományokat, amelyekben a jégszemek kép­ződése és fő növekedése lezaj­lik: ez speciális radarral törté­nik. — Be kell juttatni e felhő­térfogatokba azokat a részecs­kéket, amelyek elősegítik az ott levő felhőcseppek kifagyá­sát és így nagyszámú, mester­séges jégesőcsíra létrehozá­sát: ez ugyancsak e célra ki­fejlesztett különleges rakéták segítségével valósítható meg, amelyek pályájuk bizonyos szakaszán ún. reagens-anyag elégetése révén óriási mennyi­ségű ilyen, ún. jégképző mag- vat juttatnak a felhőbe. — Gondoskodni kell arról, hogy a radar segítségével végzett mérések eredménye­képpen a rakéteák felbocsátá­sára szolgáló utasítások kése­delem nélkül eljussanak azok­hoz, akik ezeket a rakétákat kezelik, illetve kilövik. Ez URH rádiótelefon-hálózat segítsé­gével történik, amely összekö­ti a radaros irányítóközpontot a megye déli részén felépített kilövőállomások hálózatával, összesen 18 kilövőállomásról van szó. Mivel a jégeső a nap bár­mely órájában képződhet, ezért olyan szolgálatot, illetve munkarendet kell szervezni, amely e feladatok megoldását a nap 24 órájában április és október között biztosítani képes. Új típusú rakéták A jégeső-elhárítás gyakorlati végrehajtásával kapcsolatban ide kívánkozik két fontos meg­jegyzés. Az egyik a jégeső-elhárítás­sal kapcsolatos legdivatosabb ellenvetésekre vonatkozik. Gyakran mondják, azzal, hogy a védekezés helyén csökkentjük a jégesőt, másutt növeljük. Ez teljesen hibás felfogás. A ra­kétákkal bejuttatott reagens ugyanis a jégesőképződés fo­lyamataira lokálisan és csak rövid ideig hat; ezért is szük­séges az adott területen a ra­kéták fellövését általában hosszabb ideig folytatni. Ai egyfokozatú Alazany tipuiú )ég- elháritó rakéta Ennél sokkal komolyabb el­lenérv, hogy a jégeső-elhárítás állítólag csökkenti a kihulló folyékony csapadék mennyisé­gét. Ez megkérdőjelezhetné a: jégeső-elhárítás gazdaságos­ságát. Szerencsére azonban ez sem igaz. A rendelkezésre álló szakirodalmi adatok alap­ján inkább azt állíthatjuk, hogy a magvasítás a csapa­dékmennyiség minimális, 5— 15 százalékos növekedésével jár. A másik megjegyzés: mun­katársaink először fognak új; technikai berendezésekkel vé­dekezni; az Alazany típusú jégeső-elhárító rakétákat Ma­gyarországon rendszerben még: nem üzemeltették. Az Alazany—M — 1SZT — egyfokozatú, az Alazany—M — kétfokozatú. E rakéták kere­ken 4, illetve 8 km csúcsma­gasságot érhetnek el. Fel­használási biztonságuk nagy, meghibásodási valószínűségük rendkívül kicsi. De — mint minden gyártmánynál — ezek­nél is előfordulhat selejtes pél­dány. Mivel a selejtes példány a földre jutva a benne elhelye­zett, önmegsemmisítésre szol­gáló robbanóanyag miatt az esetleges megtalálóra nézve veszélyforrást jelent, kérjük, hogy ha bárki az 1985. már­cius 26-i utáni időszakban Bács-Kiskun megye területén, illetve attól nyugatra Tolna és Baranya megyében talál, egy 8 cm átmérőjű, 84—85 cm-es (egyfokozatú) vagy 130 cm-es hosszúságú (kétfokoza­tú) zöld, vagy kék színre fes­tett, barna (bakelit) fejrésszel ellátott, láthatóan kiégett, de fel nem robbantott rakétát, ahhoz ne nyúljon, hanem ha­ladéktalanul szíveskedjék ér­tesíteni a Bács-Kiskun megyei Rakétás Jégeső-elhárító Egy­ség Központját (Dusnok, tele­fon: 12-937 „R" hívásra), vagy ha ez nem sikerül, a helyi ta­nácsot. Dr. Wirth Endre, az Alkalmazott Felhőfizikai Központ vezetője E-gerenda helyett H Áprilistól a BVK komlói üzemében is megvásárolhatók, az ÉPFU a megadott címre szállítja és helyére emeli a gerendákat Ez év januárjától kezdte gyártani a 42-es méretű H- vasbetongerendát o Beton- és Vasbetonipari Művek komlói üzeme. Ezzel tulaj­donképpen az azonos mére­tű, óm hiánycikknek számí­tó E-gerendát pótolják. Éves tervük 34 000 darab. Ebből eddig mór 8000-et le is gyár­tottak. A két gerenda között csak gyártástechnológiai különbség van. Amíg az E- gerendában lévő huzal fe­szített, addig a H-ban lágyvas van, teherbíróképes­ségük viszont azonos. Az elsősorban kislakás­építők igényeit kielégítő H- gerenda azonban nem fogy, ezerszámra fekszenek az üzem udvarán. Ennek elle­nére gyártása tovább folyik. Az érdeklődés a jó idő be­álltával nyilván megnő, le­galábbis ebben bizakod­nak az üzem vezetői. Hogy az eladást leegy­szerűsítsék, április elejétől a H-gerendát az üzem udva­rában kialakított új boltban közvetlenül is megvásárol­hatják az érdeklődők. Ezzel a gerenda iránt amúgy sem számottevő érdeklődést mu­tató TÜZÉP-eket az építke­zők kiiktathatják, jelentős időt megtakarítva. Más új szolgáltatással is a vevők kedvében szeretne járni a komlói üzem. Szer­ződést kötöttek az ÉPFU-val, melynek alapján a fuvarozó vállalat a gerendákat az üzemből elszállítja a meg­adott címre, sőt kívánságra autódaruval a helyére is emeli. Ugyanez vonatkozik a Komlón gyártott C-típusú Univáz-falpanelre és a PK- födémre.

Next

/
Thumbnails
Contents