Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)

1985-03-23 / 80. szám

Az MSZMP XIII. kongresszusa küldötteinek készült előzetes jelentés rövid ismertetése Az MSZMP Központi Bizottságának előzetes jelentése a XIII. kongresszus kül­dötteinek című dokumentum nyolc fejez etben adatokat és tényeket ismertet a két kongresszus közötti pártmunka és társa c -.'mi élet áttekintésének megkönnyíté­sére. Az I. fejezet a Központi Bi­zottság tevékenységéről szól. A testület a XII. kongresszus­tól ez év március 1-ig 23 ülést tartott. Tanácskozásain rend­szeresen foglalkozott a nem­zetközi helyzet, a gazdaság- politika, az állami élet, a bel­politika, a párt belső élete és a társadalmi élet időszerű kér­déseivel. A Politikai Bizottság és a titkárság tagjai öt év alatt összesen 810 munkaláto­gatást tettek Budapesten és a megyékben, a Központi Bi­zottság tagjai pedig rendsze­resen részt vettek különféle pártrendezvényeken. A párt tevékenységének né­hány területét ismertető II. fe­jezet élén az a közlés áll, hogy a pórt taglétszáma 1985. január 1-én 870 992 volt, öt év alatt 59 159-cel (7,3 száza­lékkal) nőtt. A párttagság több mint 25 000 alapszervezetben tevékenykedik. A párt propagandamunká­jának fontos feladata, hogy a jelenlegi tanévben a pártok­tatásban 684 373-an vesznek részt, közöttük 371 721 a párt­tag. A XII. kongresszus óta a párt 10 jelentős országos el­méleti tanácskozást rendezett, a Politikai Akadémián, pedig öt év alatt 11 előadás hang­zott el. Az agitációs tevékenység jól bevált eszközei közé tartoz­nak á politikai vitakörök; a pártszervezetekben jelenleg több mint 9000 ilyen kör mű­ködik, összesen 158 ezer részt­vevővel. A Népszabadság és a megyei pártlapok együtte­sen naponta közel 2 millió példányban jutnak el az ol-i vasókhoz. A fejezet — a pártintézmé­nyek munkájának számbavé­tele után — a párt nemzet­közi tevékenységének áttekin­tésével zárul. Az MSZMP kép­viselői a XII. kongresszus óta 85 kommunista, illetve mar­xista—leninista párt küldöttei­vel 429 alkalommal folytattak magas szintű tárgyalásokat. Tovább szikesedtek az MSZMP kapcsolatai a nemzeti felszaba- dítási mozgalmakkal és más haladó szervezetekkel, a szo­cialista. szociáldemokrata és más pártokkal. A társadalmi fejlődésről szó­ló III. fejezet közli, hogy az or­szág népessége az 1980. évi 10 millió 710 ezer főről 1985. jcr- nuáf 1-ig 10 millió 658 ezer fő­re csökkent, a születések szá- mánck visszaesése és a halálo­zási arány növekedése miott. Az aktív keresők száma az utóbbi négy év alatt 95 ezerrel, az eltartottaké 155 ezerrel csökkent, az inaktív keresőké 193 ezerrel nőtt. A munkásosztályhoz 1985 elején 2 millió 731 ezer fő, az aktív keresők 55,5 százaléka tartozott, kevesebb, mint 1980- ban. A munkásosztályhoz tarto­zók 46 százaléka falvakban él. A szövetkezeti parasztság szá­mának és arányának korábban tapasztalt csökkenése 1980 után nem folytatódott. A szellemi foglalkozásúok száma mérsé­kelten tovább nőtt. A kisáru- termelők. kiskereskedők száma némileg növekedett, de ará­nyuk továbbra sem jelentős (az aktív keresők 4,2 százaléka). E fejezet befejező része a társadalmi szervezetekkel és mozgalmakkal foglalkozik, is­merteti többek között a szok- szervezetek, a KISZ, a Hazafias Népfront, oz Országos Béke­tanács, a Nőtanács, az MSZBT és a- szövetkezeti mozgalom te­vékenységének fő jellemzőit és eredményeit. A munkamozgal­makról szólva közli, hogy a mostani kongresszusi és felsza­badulási versenyben a dolgo­zók nagy többsége tett felaján­lást; a 132 ezer szocialista és munkabrígádban több mint 1,6 millió munkás, mezőgazdasági dolgozó és értelmiségi tevé­kenykedik, az újító- és felta­láló mozgalomban pedig éven­te átlagosan 215 e^er dolgozó vesz részt. A IV. fejezet a „Népképvi­selet, közigazgatás, fegyveres erők és testületek, törvényes­ség" címet viseli. Közli, hogy az 1980. évi választások alkal­mával a lakosság 59 270 helyi tanácstagot és 352 országgyű­lési képviselőt választott meg. A jelentés méltatja az ország­gyűlés, az Elnöki Tanács, a Mi­nisztertanács, a tanácsok és a népi ellenőrzés sokrétű és ered­ményes tevékenységét, majd megállapítja, hogy hazánk vé­delmi képessége c követelmé­nyeknek megfelelően fejlődött, országunkban a közrend és a közbiztonság' szilárd. A gazdasági építőmunkáról tájékoztató V. fejezet rámutat, hogy a népgazdaság a XII. kongresszus határozatában megjelölt gazdaságpolitikai irányvonalnak megfelelően fej­lődött. A fő célok — a felté­telezettnél nehezebb világgaz- dcsógi feltételek mellett is —a tervezetthez közel álló mérték­ben megvalósulnak. A nemzeti jövedelem az utóbbi évben együttesen 8,4 százalékkal nőtt, belföldi felhasználása pedig valamivel több mint 3 száza­lékkal csökkent, s megszűnt a nemzeti jövedelem termelése és a belföldi felhasználás között korábban kialakul; jelentős egyensúlyhiány. Az ország el­adósodása megállt, az adósság, állomány valamelyest csökkent. A szocialista szervek beruhá­zásainak volumene 1984-ben 19 százalékkal kisebb volt az 1980. évinél. A fejlesztési forrásokat — főként oz utóbbi két évben — ncgyobbrészt o folyamatban levő beruházások befejezésére fordították. A gazdálkodás ha­tékonysága nőtt ugyan, de o lehetségesnél és szükségesnél kevésbé. Az utóbbi négy évben a kiviteli árak 15 százalékos növekedése a behozatali árak 25 százalékos emelkedését csak részben ellensúlyozta, így a kül­kereskedelmi cserearányok 7,5 százalékkal romlottak. A nép­gazdaság energia- és anyag­ellátása alapvetően ^egyensú­lyozott volt. Az ipari termelés 1980 óta — a kisszervezetek termelésével együtt — évi átlagban mintegy 2.5 százalékkal nőtt. A terme- együtt — évi átlagban mintegy 5.6 százalékát a szövetkezeti ipar, 1,4 százalékát a magán­kisipar, 1,3 százalékát a kü­lönféle újabban alakult kisszer­vezetek adják. Az iparon kívü­li népgazdasági ágakban (el­sősorban a mezőgazdaságban) végzet; ipbri tevékenység meg­haladta az összes ipari termelés egytizedét. A VI. ötéves terv első négy évében a mezőgazdasági ter­melés számottevően emelkedett, 12,4 százalékkal haladta meg az 1976—1980. évek átlagát. A mezőgazdasági termékek 65 százalékát nagyüzemekben, 35 százalékát háztáji és kisegítő gazdaságokban állították elő. A mezőgazdasági és az élel­miszeripari termékek exportja 36 százalékkal nőtt. Szélesítettük külgazdasági kapcsolatainkat. Külkereskedel­mi forgalmunk nagyobb hánya­dát, 53 százalékát a szocialis­ta országokkal, ennek több mint felét a Szovjetunióval bonyolí­tottuk le. Kapcsolatainkban meghatározó szerepet játsza­nak a KGST tagországai. A fej­lett tőkés országokra jut kül­kereskedelmi forgalmunk egy- harmada, a fejlődő országokra 11—12 százaléka. Az „Életszínvonal, szociálpo­litika" című VI. fejezet megál­lapítja: a teljes foglalkoztatott­ság — amely a létbiztonság alapfeltétele — változatlanul érvényesült. A lakosság összes jövedelme (a munkajövedel­mek, valamint nyugdíjak, tár­sadalmi juttatások együtt) az elmúlt négy évben mintegy 37 százalékkal nőtt. A fogyasztói árak 30 százalékkal emelked­tek, így a lakosság egy főre ju­tó reáljövedelme átlagosan négy év alatt 5,8 százalékkal nőtt. A társadalom egyes cso­portjainak reáljövedelme csök­kent. Az alapvető társadalmi réte­gek jövedelemszintje közeledett egymáshoz, a munkásosztály és a parasztság egy főre jutó át­lagos jövedelme — az 1982. évi felmérés szerint — lényegé­ben azonos. A nyugdíjak, társadalmi jut­tatások összességükben a mun­kajövedelmeknél gyorsabban növekedtek, arányuk a lakos­ság jövedelmében 1984-ben 33—34 százalék volt. A nyug­díjasok és járadékosok száma 1985 elején megközelítette a 2,3 millió főt, a részükre kifize­tett összeg havi átlaga az 1980. évi 2267 forintról 1984-ben 3110 forintra nőtt. A legalacsonyabb (2000 forint alatti) nyugdijak reálértéke — az évi automati­kus nyugdíjemelések és az ár­emelésekhez kapcsolódó intéz­kedések hatására — emelke­dett, az átlagos és annál ma­gasabb nyugdíjaké viszont csökkent. A nyugdíj a nyugdíja­sok összes jövedelmének há­romnegyede. A természetbeni társadalmi juttatások szerepe a lakosság jövedelmében valamelyest nőtt. Egyharmad részük az egészség- ügyi és szociális ellátást, 40 százalékuk az oktatást, a töb­bi a kulturális, a sport- és az üdülési célokat szolgálta. A lakosság egy főre jutó fo­gyasztása az utóbbi négy év­ben megközelítően 6 százalék­kal növekedett (a hatodik öt­éves terv a fogyasztás 7—9 szá­zalékos emelkedésével .számolt). A lakossági vásárlóerő és a fo­gyasztói árualapok egyensúlyát, az ellátás színvonalát a nehe­zebb külgazdasági feltételek el­lenére alapvetően sikerült meg­őrizni. de a növekvő fogyasztói igények és a differenciálódó kereslet kielégítése csak rész­ben valósult meg. Az utóbbi négy évben a Xfl. kongresszus határozatában és oz ötéves népgazdasági terv­ben elfogadott célokkal össz­hangban 297 ezer lakás épült. Az egészségügyi és szociális ellátás fő mutatói javultak. A jelentés VII. fejezetében a tudomány, az oktatás, a köz- művelődés, a művészetek fon­tos és érdekes adatai olvasha­tók. Hazánkban 1983-ban a tudományos kutatóhelyeken 78 000 fő dolgozott. A társada­lom 1983-ban a kutatásra és fejlesztésre 23,5 milliárd forin­tot fordított. Az állami oktatási intézményekben — az óvodákat is beleértve — 1984-ben ösz- szesen 2,4 millióan tanultak. Az országban jelenleg 10 010 köz- művelődési könyvtár működik. A művelődési otthonok száma 1983-ban 2524 volt. Az egye­sületekben 294 ezer igazolt sportoló versenyez. A Magyar- országon kiadott könyvek szá­ma öt év alatt 8241-ről 9128- ra, példányszámuk 94,7 millió­ról 103 millióra, a könyvkeres­kedelem forgalma pedig 2,8 milliárdról 4 milliárd forintra nőtt. Fejlődésről számolnak be a film, a színház, az opera, a hanaverseny, a képzőművészet, a televízió, a rádió és a sajtó adatai is. A dokumentum Vili. fejezete — „Külpolitika, nemzetközi kapcsolatok” címmel — ismer­tetést ad a Varsói Szerződés tagállamainak 1980 óta lezaj­lott fontosabb tanácskozásai­ról, valamint a KGST-együttmű- ködés fejlődéséről. A fejezet ezután kétoldalú államközi kapcsolataink alaku­lásáról tájékoztatva egyebek között szól arról, hogy 1980 óta azoknak az országoknak száma, amelyekkel hazánk diplomáciai kapcsolatot tart fenn, 126-ról 130-ra emelkedett. Országunk közel ezer kormányszintű és nem kormányközi nemzetközi, szervezet munkájában vesz részt. Hazánk 1984-ben 74 ország­gal működött együtt kormány­közi kulturális és tudományos egyezmény, munkaterv vagy más megállapodás alapján. A dokumentum befejezésül felsorolja azt az 1980 óta lezaj­lott csaknem 30 legjelentősebb nemzetközi konferenciát, ame­lyen a magyar társadalmi szer­vezetek és mozgalmak is részt vettek. * Az Előzetes jelentés szövegét a Népszabadság március 23-i, szombati száma teljes terjedel­mében közli. Tanulásra és kikapcsolódásra egyaránt lehetőséget nyújt a hallgatóknak a Pécsi Orvostudomá­nyi Egyetem kollégiumának könyvtára Fotó: Proksza László Hitelnyújtás, szolgáltatások Takarékszövetkeze} Szentlörincen Fotó: Prokszc László Takarék- szövetkezetek Baranya megyében Üzleteik a városokban is megjelentek Három évtizede, hogy fel­vetődött a gondolat: létre kel­lene hozni egy olyan pénzin­tézetet, amely elsősorban a mezőgazdaságban dolgozók, a földjeiken gazdálkodó kis- és középparasztok boldogulását segíti. A falusi lakosság pénz­ellátását biztosító hitelszövet­kezetek ugyanis 1952-ben meg­szűntek és az űrt hosszabb ideig nem pótolta semmi. OTP-fiókok csak a városokban működtek, és ott folyósítottak hiteleket, kölcsönöket. Megfelelő szervező- és elő­készítő munka után, 1956. ok­tóber 14-én hivatalosan is megalakult az ország első ta­karékszövetkezete. Működését azonban csak a következő év­ben tudta megkezdeni. Az első példáján felbuzdul­va, sorra létesültek az új pénz­intézetek. Születésüknél a fo­gyasztási szövetkezetek bábás­kodtak. Baranyában elsőként Dunaszekcsőn 1957. február 2- án alakult takarékszövetkezet. A 70-es évek közepére Pécs, Komló és Sásd kivételével szin­te mindenütt jelen voltak a takarékszövetkezetek. A tizen­kilenc központi üzlethez hat­vanhét hálózati egység tarto­zott, amely háromszáz telepü­lést látott el. 1976-ban több takarékszö- • vetkezet egyesült. Számuk ki­lencre csökkent, működésük azonban már több mint 300 településre kiterjedt és tovább szaporodott a hálózati egysé­gek, valamint a tagság szá­ma is. A szövetkezeti pénzintézete­két az elmúlt év végéig az Országos Takarékpénztár fel­ügyelte. Segítségükkel a taka­rékszövetkezetek igencsak „megtanulták a szakmát", hi­szen nemcsak működési terü­letüket fejlesztették még to­vább, de a szolgáltatásaikat is. üzleteik a közelmúltban megjelentek a városokban, a Mecsekvidéke Takarékszövet­kezet Hird után kirendeltsé­get nyitott Vasason, a Hegy­hátvidéke Takarékszövetkezet pedig Komlón, ezenkívül ter­vezik Pécs déli részének ellá­tását is. Kezdetben csak kamatozó betétek gyűjtésével foglalkoz­tak. Később a kör bővült, vál­tozott a takarékszövetkezeti betétek összetétele. Ami azon­ban még ennél is többet mond: részesedésük a megye-' összes betétállományából ta­valy 21,6 százalék volt, ez jó­val meghaladta az országos arányt. — A betétgyűjtést kedvező­en befolyásolta a lakossággal kialakított közvetlen kapcsolat, tagjaink kötődése a szövetke­zethez, a helyi tanácsi és gaz­dálkodó szervekkel való jó együttműködés — mondja Ka­sza Tibor, a MÉSZÖV elnöke. — De segítette ezt a tevékeny­séget a megalakulás óta ér­vényesülő anyagi ösztönzés is. Kicsit más volt a helyzet a másik legfontosabb üzletág­ban, a hitelezésben. Itt a ki­segítő és a háztáji gazdasá­gok szerepének erősödése ho­zott élénkülést. A lehetőségek különösen az utóbbi években változtak igen kedvezően, a takarékszövetke­zetek egyre több célra és mind nagyobb összegben nyúj­tanak kölcsönöket. Kedvezőek a háztáji és a kisegítő gazda­ságok fejlesztésére adható hi­telek, közülük például az ál­lattartásra, a gyümölcs- és zöldségtermelésre, vagy a kis­gazdaságok gépellátásának javítására igénybe vehető le­hetőségek. De kaphatnak köl­csönt a kisiparosok, kiskeres­kedők, a családot alapító fia­talok, sőt az idei év második felétől már az OTP-vel azonos feltételek mellett nyújtanak építési hitelt is. A baranyai takarékszövetke­zetek az országban elsőként kezdtek el foglalkozni biztosí­tási díjak beszedésével és üz­letkötéssel. Tevékenységük az­óta még tovább bővült, ma már az állomány kezelése mellett a kisebb károk rende­zésére is vállalkoznak. Az utóbbi időben jó néhány olyan szolgáltatást is elvé­geznek, amely gyakran csak minimális hasznot hajt, vagy egyáltalán nem hoz nyeresé­get. Hogy mi mindennel fog­lalkoznak még a falvak bank­jai? Szervezik az autóklub tag­ságát, árusítanak könyvet, to-' tót 'és lottót, devizát, kifizetik a felvásárolt termények és ál­latok ellenértékét, együttmű­ködnek az idegenforgalmi szervekkel, helyet biztosítanak társasutazásokra. Ferenci Demeter

Next

/
Thumbnails
Contents