Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)
1985-03-23 / 80. szám
Döntés előtt Az 58-as úttól keletre vagy nyugatra ? Gondolatok a pécsi lakásépítés területi lehetőségeiről Készült egy dokumentum — a pécsi városi tanácsülés december végén fogadta el —, amely a város 1986- 90. évekre szóló fejlesztési programjának az előzetes elgondolásait tartalmazza. Ez sok tekintetben új megvilágításba helyezi a dolgokat, alternatív javaslatokat tesz, s elgondolásjel legéből adódik, hogy ezek legtöbbjén vitatkozni kell mindama helyeken, ahol a város jövője felől határoznak. Ez pedig a mai helyzetben, amikor nem ajánlatos légvárakat építgetni, különösen fontos. Ho3? Az elgondolások közül az alábbiakban egyet - talán a legfontosabbat (mert így szoktuk meg az utóbbi évtizedekben) - vizsgálunk közelebbről is: a lakásépítés területi lehetőségeit. Ennek alapjául 6800-7000 lakás felépítésével számolnak. De remélhetőleg ennél több is lesz, ha sikerül a magánerős építés számára elegendő és megfelelő területet biztosítani. Hol itt az alternatíva? A területileg arányos fejlesztésről szólván fogalmaz így a dokumentum: mérlegelendő, milyen mértékben adunk előnyt az új városrészek építésének, mily mértékben összpontosítunk a belváros rehabilitációjának a gyorsítására, illetve menynyire juttatjuk kilejezésre kiegyenlítési törekvéseinket a peremterületek fejlesztését illetően. A fő kérdés természetesen az lehet: hol épülhet meg a fentebb említett lakásmennyiség, amiről — ismervén azt, hogy a lakásigénylők, lakásra várók száma változatlanul emelkedik — senki nem akar, de nem is tud lemondani. Tehát? 1972-ben Menjünk vissza egy kicsit a nem túl távoli múltba, amikor az ötödik ötéves terv előkészítése folyt, s Pécs már letette a voksot — igaz, még nem a későbbi (azaz a mostani) értelemben — Lvov-Kertváros építése mellett. 1972 végén készült el a Építésgazdasági és Szervezési Intézetben (ÉGSZI) egy tanulmány „Pécs tömeges lakásépítés céljára alkalmas lakóterületeinek összehasonlító értékelése” címmel. Ez tizenkét hely részletes vizsgálata után kilencet tartott hosz- szabb távon is alkalmasnak, s ezeken 25 000 megépíthető lakásban 82 000 fő elhelyezését látta lehetségesnek. Ennek a felét a két, legnagyobb lehetőséget kínáló területre: Lvov-Kertvá- rosba (Siklósi városrész) és Kovácstelepre helyezte. Az utóbbit érdemes felemlíteni azzal, hogy felejtsük is el: 3312 lakás - 10 600 fő. A területre izgalmasan és ígéretesen szép rendezési terv készült, ám a drága és problematikus beépíthetőség miatt (ma e területen át vqzet a 6-os út) el kellett vetni. S hogy azért a mai olvasónak is fogalma legyen arról, milyen területfelhasználási elképzelések éltek a 70-es évek elején, mielőtt még végérvényesen a ,,szűzterület"-nek számító Lvov-Kertváros lett az első tzárnú — és szinte egyetlen — pécsi lakásépítési terület, soroljuk fel a másik tízet: Makár-oldal, Szigeti városrész. Mecsek-közép észak és dél. Belváros, Déli városrész, Budai városrész észak és dél, Meszes-nyugat és kelet... Közülük néhánynak a neve nem ismeretlen az elmúlt évtized lakásépítésében (és nagyrészt már ki is merültek, mint pl. a Szigeti városrész, vagy a Mecsek- oldal), mások viszont — a Kovácstelephez hasonlóan, bár odáig el sem jutva - nem lépték túl a lehetőség fogalmát. Vajon, mi az ezekkel kapcsolatos mai álláspont? Balaskó István városi tervosztályvezető szerint az említett területek többségének a megítélése ma más, mint a tanulmány elkészültekor volt. Előtérbe léptek olyan szempontok, amik pl. a Szigeti városrész idején még nem voltak olyan döntőek, s ez a szanálás. Lehet-e ma viszonylag alacsony számú lakásnyereségért nagy, élő lakóterületeket felszámolni olyan időszakban, amikor a rengeteg lakó átmeneti elhelyezése is gondot okoz? A Budai városrész észak és dél — a Zsolnay Vilmos utca két oldala — esetében olyan újabb keletű előírást is figyelembe kell venni, miszerint főforgalmi út mentén 60—60 méteres zajvédelmi sávot kell beépítetlenül hagyni. Ezért került oly távol az úttól a rendelőintézet, s ezért lenne ma nagyon gazdaságtalan a vá-.' rosrész további szanálása. 1987-ben ? Tehát? ... A kérdés most már arra irányul, hogy hol tovább. Ugyancsak Balaskó István mondja el, hogy a gond 1987-ben kezdődik, annak kell a mostani helyes döntéssel az elejét venni. Az idén Lvov-Kertváros 3-as (Bajcsy-laktanya mögött), 5-ös (Sarohin tábornok útjától délre) és a 6- os (Málom-nyugat) szerkezeti egységében folyik az építkezés, jövőre a 3-as és az 5-ös mellé a 7-es (Má- lom-kelet) lép be, s az utóbbiban folyik a lakásépítés 1987-ben. És utána? Voltaképpen itt „lépnek életbe" az említett alternatív lehetőségek. Belváros? — A rekonstrukció folytatása, gyorsítása vitathatatlanul szükséges, de tömeges lakásépítésként semmiképpen sem jöhet számitásba. Egy nemrég készült jegyzék 12 idén beépíthető foghíjat sorol fel, s ezeken összesen 90 lakás épülhet. Talán a Meszes? ... De ez oly sok problémától terhes, hogy érthető, amiért el-elodázzák a terület intenzív továbbfejlesztésének o gondolatát. Marad Pécs déli területe.- És ott? Ellene? Mellette? Néhány hónapja bemutattuk a legújabb, a nagyár- pádi városrész első ütemének a rendezési tervét. Ez az 58-as úttól keletre elhelyezkedő területnek a délkeleti — szinte Nagyárpádhoz csatlakozó — negyede, nyomban fel is veti a tűnődő gondolatot: vajon miért a Lvov-Kertvárostól legtávolabb eső építési ütemet készítik elő — minden intézmény híján Nagyárpádra hárítván az ellátás gondját? Azóta sem dőlt el még, hogy 1987-től kezdve hol történjék a tömeges lakásépítés: folytatódjék-e a Siklósi városrészben, vagy lépjen át az egész az 58-asi úton? Mellette és ellene szóló érv mindkét esetben található. A Siklósi városrész esetében mellette szól, hogy ott csak folytatni kell az elkezdettet, a nagyárpá- di viszont — teljesen új lévén — a felvonulással járó gondokkal is terhelődik. Súlyos érv a Siklósi városrész mostani folytatása ellen, hogy ez esetben a távfűtő- és a villamosenergiahálózat fejlesztésére legalább 200 millió forint többletköltséget kell fordítani. Az új városrészben a számítottnál jóval nagyobb — a használt berendezések számának a robbanásszerű növekedése miatt — az energiafelhasználás, ezért az építkezés itteni folytató- tása esetén új hálózatra lenne szükség. A nagyárpá- di városrész távhőellátását viszont több száz méterrel rövidebb vezeték építése árán lehet megoldani. A döntés nem sokat várathat magára — 1985 a hetedik ötéves terv készítésének az éve. Hársfai István „A bűntudatommal nem tudok elszámolni” Egy baleset után A bilincs kattanása szinte összeúszik a padló ropogásával, majd mérhetetlen csend telepszik a helyiségre. Az előttem álló fiatalember megmozgatja csuklóit, a bilincs nyomát nézi, néha rám pillant. A tekintete mélységes bánatot tükröz. Igyekszem behelyettesíteni a megtörtént eseményekbe ezt az arcot, tekintetet... Nem sok sikerrel. Vajon mi játszódik le most a lelke mélyén? Február 23-án 20.40 órakor Szalántán, a Mórica étterem előtti úton Horváth Sándor pécsi fiatalember egy személy- gépkocsival elütötte Krizsics Jágost, aki sérüléseibe belehalt. A gázoló megállás nélkül továbbhajtott. A tett színhelyére másfél óra múlva tért visz- sza, ahol a rendórséq őrizetbe vette. A vérvételnél 1,93 ezrelék alkoholt mutattak ki vérében. Az áldozat utón három gyermek maradt... Hangja remeg, kezét bór- sonynadrágjára teszi, de ujjai 4. HÉTVÉGE tovább vibrálnak. 23 éves. egyetemre járt, a törvénnyel még soha nem volt összetűzése. — A múlt év nyarán Harkányban dolgoztam, megismerkedtem egy lánnyal, oki szeretett, s akit én is szerettem, illetve most is szeretek. Együtt jártunk, s februárban tudtam meg, hogy gyereket vár. Együtt voltunk az orvosnál, aki azt mondta : ha elveteti, többet nem lehet gyermeke. Édesanyám, aki nyolc éve egyedül nevel, mindig arra tanított, hogy tisztességes legyek. Úgy éreztem, ebben a helyzetben természetes, hogy feleségül vegyem. Édesanyám nem . . . Hosszú csönd, szeme könny- belábod. Az ellentmondás szinte kitapintható. Kiborultam, lementem Horkányba, s mondtam, nem veszem feleségül. Borzalmas érzés volt, szinte menekültem ba- rátnőmék házából, mert becstelennek tartottam a dolgot. Másnap elmentünk édesanyámmal egy rokonunkot meglátogatni, ahol volt egy kisgyerek .. . Átfutott rajtam egy érzés: én is apa leszek. Hazamentünk, nem találtam a helyem. Lementem a bisztróba, ahol sört és felest ittam. Arra emlékszem, hogy egy idős, házbeli bácsit hazakísértem, majd lementem a kocsihoz .. . Utána csak a pogányi repülőtér fényeire, majd lámpákra, tompa puffanásra emlékszem, s hogy hideq áramlik az arcomra. Harkányban bementem a barátnőmék házába, addigra letisztult előttem a kép, s mondtam: azt hiszem elütöttem valakit. Hogy én mondtam vagy valaki más, arra nem emlékszem, de elhangzott, visszakéne menni. Utána arra emlékszem, hogy rendőrök kérdezgettek, majd hogy fogdában vagyok. Mikor ráébredtem, hogy mi történt, nem akartam elhinni, hogy én voltam. Olyan hihetetlen .. . Arcát kezébe temeti, nem próbálja leplezni sírását. — Borzasztó volt, amikor megtudtam, hogy három gyermek maradt alván. Szörnyű, nem tudnék most a gyerekek édesanyjának szemébe néz ni.. . — Most, hogy előzetes letartóztatásban vagyok, rengeteget gondolkodtam. Rettenetes, hogy nem emlékszem, nem emlékszem ... Nem tudok elszámolni. Hogy mikor találok megnyugvást, nem tudom. Nagyon sajnálom, ami történt. . . Tettét a bírósáq minősíti, ítéletet hoz. A Siklósi Rendőrkapitányság épületéből kifelé jövet azon tűnődöm: miért ülnek oly sokan ittasan autóba, s baleset esetén miért mulasztják el egyre többen a kötelező segítségnyújtást? A választ a pszichológia adja meg? Roszprim Nándor Legális kulturálatlanság T akarítás - évente egyszer Tanácstalanul nézünk egymásra Péterlia Balázzsal, a Közúti Igazgatóság pécsi koordinációs üzemmérnökségének vezetőjével. Igyekezett megnyugtatni : — Ha olyan szervet keres, amelynek határozottan megfogalmazott feladata az országutak és közvetlen környékük rendszeres tisztán tartósa, az itt összegyűlő szemét elszállítása — ne keresse. Nincsen ilyen szerv. Megnyugtatásomra azért volt szükség, mert — tapasztalva a szinte az összes országutunkat kísérő „szemétöv” gyakoriságát — úgy véltem: a jelenség eléggé érett már ahhoz, hogy szervezetten lépjünk fel ellene. A dolgot valahol el kell kezdeni. Ám nem az említett cég üzemmérnökségén. Ugyanis . .. Az a helyzet, hogy pillanatnyilag nincsen egyetlen olyan rendelkezés sem, ami tiltaná az országúton való szemetelést. Ha tehát valaki a kocsiban kiszürcsöli a zacskóból a tejet, majd az üres műanyagot kidobja az ablakon vagy valaki útközben tölti fel olajjal autóját, s a flakont otthagyja az út szélén — nem követett el szabálytalanságot. Tiltakozni lehet a magatartása ellen, hivatkozni azonban legfeljebb csak a jóérzésre, a kulturáltság elvárható szintjére — de hát éppen ez az, ami hiányzik. Egy, az országutak szemetelői ellen hatékonyan fellépő rendelkezés hiányában ez a fajta kulturálatlanság legális. Illetve valami nyomra bukkanhatunk a KRESZ-ben, amelynek 63. szakasza szerint '„ ... olyan tárgyat elhelyezni, kidobni... amely a forgalom biztonságát veszélyezteti." — tilos. De hogy zavarná a forgalom biztonságát egy tejeszacskó .. . És ki figyelné — mert most alig akad ilyen — a rendszámokat, hogy szabálysértési feljelentést kezdeményezhessen. — A belterületen, táblától tábláig terjedő útszakaszon a tanács köteles a tisztaságról gondoskodni — mondja Péter- fio Balázs. — Ezeken a részeken nincs is különösebb gond, hiszen erre megfelelő szervei vannak a tanácsoknak. Más a helyzet az úgynevezett külsőségi szakaszokon. Ezek mostoha- gyerekek, mert nem csak a tiltó rendelkezés hiányzik, hanem a tisztántartásról kötelesség alapján gondoskodó szervezet is . .. Márpedig az „elkoszolódás” minden rendű utunkra jellemző. Ez azért hangsúlyozandó, mert a hetvenes évek közepén létrehozták az útellenórzö szolgálatot, amelynek — egyebek között — az is feladata, hogy a feltűnően sok, kirívó szemetet összeszedje, az állattetemeket az országútokról elszállítsa. Kötelessége azonban csak a tőútvonalakra vonatkozik, másrészt az „átlagos szeméttel” nem kell foglalkozniuk. Az útellenőrző szolgálat működésétől függetlenül a Közúti Igazgatóság üzemmérnökségei Baranyában 3—4 esztendeje egy-egy évben egy-egy alkalommal a főútvonalak mellett összegyűjti a felhalmozódó szemetet — szorgalmi feladatként — mondja Péterfia Balázs —, s ez 100 000 forint körüli kiadással jár. A jóindulat nem eredményez egyben megoldást is. Részint teljesen látókörön kívül maradnak az alsóbb rendű utak, másrészt... — ... hiába van az egész! — mondja a koordinációs üzemmérnökség vezetője. — Tavaszonként, amikor egyéb munkáink alól az időjárás némi felmentést ad, megszervezzük a munkát, de néhány hét olatt megint ott tartunk, ahol elkezdtük, vagyis annyi szemét gyűlik össze az országutak mentén, hogy megismételhetnénk a munkát. Erre azonban sem kapacitásunk, sem időnk, sem Dénzünk nincsen. Nyilvánvalóan egy megoldás van csak (legalábbis a pillanatnyi helyzetben): ne szemeteljünk út közben . . . Péterfia Balázs úgy véli: el kell kezdeni az agitációt ennek érdekében, mert a szemét rohamosan gyarapodik az országutakon és azok szélénél. Magam azonban úgy vélem: nem itt kezdődik a szemetelés, s nem csak itt van. Mert aki a belvárosban eldobja a cukorkászacskót, aki az erdőben ott hagyja az üres konzervdobozt, aki teleszájjal köpködi a szotyolahéjat a moziban, annak csak kis reménnyel le-, hét mondani a siker érdekében: ne szemeteld össze az utakat! — Miért pont azt ne? — kérdezheti vissza . .. M. A. Csökkent a kereslet A kereskedelmi felügyelőségek a fővárosban és hat megyében, 32 állami kereskedelmi vállalat, 48 szövetkezet és 6 iparvállalat több mint 200 szakboltjában, illetve áruházi osztályán ellenőrizték a méteráruk értékesítésének körülményeit. Különösen azt vizsgálták, hogy a vevők megkapják-e a minőségtanúsítást, valamint a használati-kezelési útmutatókat. Az ellenőrzések kitértek arra is, feltüntetik-e az üzletekben az árakat, nem károsítják-e meg a vevőket, s megfelelően orvosolják-e a reklamációkat. Az ellenőrök megállapították, hogy a méteráruk iránta kereslet nem növekedett, sőt helyenként csökkent, aminek okát abban látják, hogy a hazai ipar választéka nem tudott lépést tartani a vásárlók igényeivel. Egysíkú például a jersey anyagok kínálata, s kevés a fiatalok körében keresett divatos alapanyag, egyebek közt a kord, a düftin és az egyszínű flanell. A textíliák összetételét, minőségét, árát jelző árucédulákat a tapasztalatok szerint a szállítók nagy többsége mellékeli az áruhoz. Ennek ellenére az ellenőrzött üzletek 34,6 százalékában — igaz valamivel kevesebb mint a két évvel korábbi vizsgálatkor — hiányoztak az árucímkék, amelyek főként gondatlanság miatt tűntek el a szövetekről. Az import termékeken többnyire csak idegen nyelven találhatók meg a termékek címkéin az anyagok legfontosabb tulajdonságai, a szállító neve és az osztályba sorolás. Sok esetben a kiskereskedelmi hálózatban címkézik fel az árut, ilyenkor azonban legtöbbször csak a fogyasztói árat, esetleg a termék fantázianevét tüntetik fel, hiányzik a minőségtanúsítvány és az anyagösszetétel is. A használati-kezelési útmutatót a nagykereskedelem és a termelők a belföldi árúhoz általában mellékelik, az import termékeknél azonban gyakori, hogy hiányzik a magyar nyelvű útmutató. E téren a legtöbb hiányosságot a kiskereskedelemben tapasztalták az ellenőrök: az üzletek 48,5 százalékában nem adták át a vevőnek a kezelési útmutatást. Az ellenőrök a próbavásárlások 25,3 százalékában tapasztalták, hogy a boltokban a helyes árnál többet számoltak a vásárlóknak, átlagosan 41 forinttal. Az esetek 27,6 százalékában az anyaghibák után járó engedményt nem adták meg. Több alkalommal előfordult, hogy az árut a ténylegesnél magasabb osztályba sorolt áron értékesítették. A tapasztalatok szerint a mérések többnyire pontosak. Az észlelt hiányosságok miatt a kereskedelmi felügyelőségek egy esetben büntető feljelentést tettek, 22 kereskedőt figyelmeztettek, s 8 alkalommal vállalati eljárást kezdeményeztek. Hatvanhárom esetben szabtak ki pénzbírságot összesen 160 ezer forint értékben.
