Dunántúli Napló, 1985. február (42. évfolyam, 30-57. szám)

1985-02-10 / 39. szám

% it Sugouicon, pihenőben A jégtörés forró pillanatai Amikor majdnem menteni kellett a jégtörőt Munkájuk: árvízvédelem A Duna-partról néha szinte játékszernek tűnik egy-egy jég­törő — egyébként vontató —, különösen, ha árad a víz és a hajó a kisebbik fajtából való. A bajai Súgót a Jégtörő IX. és III. félszélességig átéri, mellet­tük a kisebb Marcai mentőcsó­naknak tetszik. Pár órája pihenőben vannak. Kiérdemelték: hosszú és ke­mény műszakjuk zárult le a héten. — Fő feladatunk — mondja Tóth István, a Kilences kapitá­nya — segíteni a biztonságos jégbeállást, illetve az olvadás­nál, leúszásnál azt, hogy a jég ne torlódjon fel. Vagyis amit csinálunk, az árvízvédelem: a víz térfogatának többszörösére hizó jég ugyanis szűkíti a med­ret, akadályozza o lefolyást, s ha felülről lefelé még torlódik is, több méter vastag jégdugók is kialakulhatnak. Ennek a flottillának ráadásul külön feladata is volt: a Paksi Atomerőmű vízellátásának biz­tosítása. A 660 lóerős motor hajtotta hajók 20—25 centimé­teres jégben — ilyen van még a Súgón — simán elmennek, de „döngölve" 3—4 méter vas­tag torlaszt is képesek meg­bontani. Mi az a döngölés? Ha beindítják a hajó orrán és tat­ján lévő, ellenirányban túlsú­lyos lendkereket, a jég több­nyire enged a többszáz tonnás hajótest orsós, csavart mozgá­sának ...- Kaland? Romantika? Ne­héz pillanatok? — Dunoföldvór és Paks tér­ségében teljesítettünk szolgá­latot — mondja a Ml-as kapi­tánya, Berendi Gábor. — Mi mentettük ki a Greilenstein nevű osztrák hajót és három bárkáját. Pontosabban: amikor ezek a jégbe fagytak, majd áradáskor felemelkedve elsza­badultak, a tolóhajót, amely lefelé ment, egyik bárkájával a Sió-torokba vontattuk, a má­sik bárkát kikötöttük a part mellé. — A legnehezebb perc az volt, amikor hirtelen megindult a jég ... Hajnali öt óra volt, az erőmű fölött álltunk, a hi­degvizes csatornánál. A több százezer köbméteres jég egy­szerre megindult, és félig o partra tette a hajót. Ha nincs a motor, teljesen felrak minket a partra — ilyenkor jó össze pakolni a holmit: ha ugrani kell, ugorhassunk... A jégtö rőt már csak a helikopter mentheti. Dél felé jár — mögöttünk a konyhában Vinkó Sándorné ha­jószakács foglalatoskodik. — Az ellátást magunk intéz­zük — mondja. — A hajósok szeretik a fűszeres ételt, a pör­költet, rántott húst, a borsos, babérleveles „téli” salátát, de a palacsintát, a tejfölös étke két sem vetik meg. Most javítás következik Ba­ján, aztán, amúgy igazi hajós­módra: „ki tudja, merre", végig az egész Dunán ... Varga János Megtartani a nézőt! Az értékekért egészségünkkel, Mibe kerül a színház- és mozijegy? K özlemény adta hírül január 19-én, hogy „átlagosan 15 százalékkal differenciáltan és fokozatosan” emel­kedik a színház- és mozijegyek ára. Körkérdést in­téztünk Dél-Dunántúl színházaihoz, színházi bérletes előadá­sokat bérletben adó művelődési házaihoz és moziüzemi válla­lataihoz: hogyan oldják meg a helyárak emelését. Nógrádi Róbert, o Pécsi Nemzeti Színház igazgatója: — A Művelődési Minisztéri­um irányelveket ad ki erről, addig is végiggondoltuk meg­oldási lehetőségeinket. Fontos­nak tartjuk, hogy ne kelljen „felhajtani" árainkat, mert a közönség egy részét kirekesz- tenénk a színházból. Amennyi­ben az élet nem kényszerít ben­nünket az ellenkezőjére, ára­ink változatlanok maradnak. 33, 40, illetve 50 forint a ma­ximum, egy-egy kategóriában legfeljebb ez utóbbiban lehet 5 forint változás fölfelé. Ebben az évadban sem a bérlet, sem a szóló jegy óra nem lesz drá­gább. Kaposvár, Csiky Gergely Szín­ház, Vájná Pál ügyvezető igaz­gató: — Még mi sem foglalkozunk a gyakorlati tennivalókkal. Ha a végrehajtási utasítás az át- laghelyár — ez nálunk 29,50 forint — 15 százalékos emelé­sét szabja meg, akkor azt a megoldást választjuk, amire a színházaknak eddig is volt jo­guk saját hatáskörükben: az olcsóbb helyárak — 10 forint — maradnak, a drágábbak növekednek 50-ről 55-re, A bér­letek ára nem. Nagykanizsáról, a Hevesi Sándor Művelődési Központból Papp Ferenc igazgató így tá­jékoztatta a VDN olvasóit. Ősszel - ha a színházak emelnek, s ha mi nem tudjuk kigazdálkodni — egyes elő­adások szóló jegyei többe ke­rülnek majd: egy budapesti vígjáték esetleg 120-ba, egy kaposvári vagy egerszegi drá­ma, melyet művelődéspolitikai szempontból fontosnak tartunk, 70-be. A diák- és gyerekelő­adások ára 20 forint marad. A mozijegyek árának eme­lésére is készül központi irány­elv, addig is több megyei vál­lalat alternatívákon dolgozik. Pozsgai Miklós, a Baranya me­gyei Mozíuzemi Vállalat igaz­gatója az irányelvekre várva nem tartotta időszerűnek a tá­jékoztatást. A Tolna megyei Vállalat igazgatója, Sajgó Fe- rencné a kérdésre — hogyan emelik a jegyek árát? — így válaszolt: „egyelőre sehogy, a tavalyi helyárakkal dolgozunk. Kaposváron Iványi Béla igaz­gatóhelyettes elmondta: a ma­gyar filmek és a művészi, köz- művelődési szempontból fon­tos filmek belépője változat­lan marad, csak az úgyneve­zett kiemelt forgalmazású fil­mek helyárait emelik, vagyis a kifejezetten szórakoztató, pél­dául kalandfilmekért kell töb­bet fizetni, kb. 30 forint helyett 35 forintot. G. T. Cseri László felvétele Változik az ember testalkata. Gyermekeink egyre magasab­bak, miközben testalkatuk egy­re vékonyodik. önmagában mindez nem szenzáció: a hu­mánbiológiai irodalomból im­máron közismert tény. De az, hogy a szülők foglalkozása és jövedelme (!) jelentősen deter­minálja gyermekeik testmagas­ságát és testsúlyát — már el­gondolkoztató. A zömmel értelmiségi szülők gyermekei általában magosab­bak, mint a fizikai foglalkozású szülőké. S ez a tendencia már két és fél éves kortól szembe­tűnő! Mindezekről dr. Tahin Tamással, a Pécsi Orvostudo­mányi Egyetem docensével be­szélgetünk, oki a fiatalok fizikai és mentális egészségének tár­sadalmi tényezőit vizsgáló team vezetője, koordinátora. — öt évvel ezelőtt a Ma­gyar Tudományos Akadémia a fiatalokkal kapcsolatos kutatá­sok startján minket bízott meg avval, hogy o fizikai-mentális kérdéskört vizsgáljuk. Az indok: az ifjú generáció egészségével — életmódjával — baj van. Fi­gyelmeztetett erre a korosztály halálozási számarányának nö­vekedése, az egyre elharapódzó olkoholizálás, drogélvezet. Ku­tatásaink összefoglalását ápri­lis elején-közepén elkészítjük, s az állami vezetés asztalára rak­juk. Sok-sok boranyai és me­gyén kívül élő kutató — orvos, közgazdász, jogász, pszicholó­gus-pszichiáter — szívós mun­kája nyomán rajzolódott meg a életünkkel törlesztünk Nagyra nő a gyerek moi fiatalság: $ úgy vélem, tár­sadalmunknak kötelessége szembenézni a tényekkel. — Ezek szerint az, hogy egy­re magasabbak a jövő generá­ciói — mindössze a vizsgálat kuriozitása? — Ha úgy vesszük, igen. Sok­kalta nagyobb baj, hogy ön­pusztító életet élünk. Az anyagi javak megszerzése közben elfe­lejtünk önmagunkkal törődni, s az autóért, lakásért, hifi-to­ronyért nagy árat fizetünk: egészségünk egy-egy darabjá­val, végső esetben életünkkel is törlesztünk az OTP-nek. Hadd támasszam ezt alá néhány adat­tal. A fiatalok és a középkorú népesség egészségi állapotá­nak olyan durva mutatóiban, mint a halandósági arányok, je­lentős romlás következett be. Szinte már mindenki tudja: a sorkötelesek körében végzett vizsgálat azt mondja, hogy a 18—24 évesek egyharmada al­kalmatlan vagy csak korlátozot­ton alkalmas katonai szolgálat­ra. De azt már kevesen, hogy az alkalmatlanság nem elsősor­ban erőnléti okokra, hanem sokkal inkább az idegrendszer és az érzékszervek betegségei, a pszichés zavarokra vezethe­tő vissza. A gyermek, aki sem a családban, sem a tanulói kör­nyezetben nem tudja gyermeki gondjait „feloldani", szorong. A túlterhelt pszichikum tiltakozik, s félelmetesen komoly dolog, hogy e nebulók 10 százalékát máris úgy kellene nyilvántarta­ni, mint veszélyeztetett réteget, akiknél nagy a valószínűsége annak, hogy az alkoholizálók- hoz, szipózókhoz, drogélvezők hoz csapódnak! — Egyértelmű: a bajok gyö keiei életmódunkban, életvite lünkben keresendők . .. — Minden társadolmi váltó zás meghozza a maga, egész­séget romboló hatását: felgyor­sult életritmusunkkal nem min­denki tud versenyt futni. A z utóbbi évek minden szigorítása ellenére magas táppénzes eset­szám azt igazolja, hogy az or­voshoz fordulók legnagyobb ré sze ténylegesen beteg, s valahol sántít a tömegkommunikáció által eddig tükrözött, táppénz­csalókat ostorozó felfogása — Áprilisban a jelentés elké szül; a mói megtette kötelessé gét. Hogyan tovább? — Nem lennék tudomá­nyos kutató, ha nem hinnék ab bon, hogy e társadalomvizsgá lódcs nyomán nem történne változás. Mi döntéselőkészítő munkát végeztünk az Akadémia kutatási főirányának keretében, s e kutatások iránti igényt a leg­felsőbb politikai-állami vezetés fogalmazta meg. Ez garancia arrci nézve, hogy oz öt év nem volt hiábavaló. A POTE Marxiz mus—Leninizmus Intézete köré tömörül kutatók összeforrott csapatát sem szeretnénk szél ne!< ereszteni; a hatalmas isme rét- és adathalmaz további fel dolgozásra, eaves részterületek további vizsgálódásra várnak Kozma Ferenc A krahedli, a kétliteres, a félliteres és a pikoló Ahol a szóda még dupla buborékkal készül Gyermekkori emlékeim dé­delgetett része - a szódás ér­kezése ... a régi pécsi, macs­kaköves utcákon csattogtak a lovak patái. Megállt a kocsi, a hajtó egy kézicsengőt rázva felemelkedett a bakról, és te- nori hangon kiabált: Itt a szóódás! a szóódás! Ki­nyíltak a házak kapui és az asszonyok a gyere­kekkel együtt sorbaálltak a szódáért. Vitték haza bor mel­lé a rózsaszínű, kéig sárga és fehér szódásüvegeket. Kétlite­res, literes, félliteres, hasas üvegek álltak a ládákban. A kávéházban pedig kis pikolós szódásüvegekből a vendég maga tölthette ki a kísérőt. . . Aztán az évek jöttek-men- tek. A lovakat az autó, a szik­vizeseket a szifon és a patron .kiszorította a piacról. — Csak részben, mert mi is igyekszünk lépést tartani a korral — szakította félbe me­rengésemet Somlai László szik- vízkészítő kisiparos. - Én több mint húsz éve vagyok szódás. Folytatom a szülői mestersé­get, mert édesapám, Somlai Nándor ugyanebben a Tol- buhin úti épületben kezdte a szakmát 1929-ben. Akkor még az emberek tudták, hogy kitől, milyen szódásüveget kapnak — homokkal volt a kisiparos emblémája rámaratva. Ma már senki nem isméri meg a magáét... Az apám készítet­te a krahedlit és a belevalót az édesanyám főzte ki nagy üstökben . .. — Mi az a krahedli? — Konyhanémetséggel mond­va: szeszmentes üdítő ital, szörp. Édesanyám főzte a ször­pöket — málna-, narancs- és citromízű volt —, abba került a szénsav. Hogy jól tartson - egy golyó zárta el belülről az üveg száját. Persze, hogy fo­gyott, és itták a felnőttek és a gyerekek. Én is gondoltam rá, hogy gyártani fogom ismét - megkaptam már az engedé­lyeket is hozzá úgy, hogy az üveggolyót ezüst-arany fóliá­val letakarva védem meg a portól. Gyárthatnám, lenne is keletje, de ... — Honnan venné hozzá az üvegeket?- Hót, ez az. Az édesapám­tól maradt rám 500 darab ilyen üvegr Megvan a gép is hozzá. De honnan venném az üvegek pótlását, ha valaki nem adná vissza? Tudja, a régi szódásüvegeket is sokan gyűjtik. Én is már csak mu­tatóba őrzök színes, két- és egyliterest, meg pikoló-méretű szódásüveget. Hej, ha gondol­tam volna az ötvenes évek­ben, hogy egyszer még nagy keletjük lesz! Tudja, teher­autószám vitték a MÉH-be, és törték apró darabokra ezeket. Magam is csak mutatóba tartottam meg tízet, aztán kettő maradt. A régi üvege­ket Csehszlovákiában csinál­tatták a szikvizesek, és ott ma­ratták rá homokkal a nevüket is. A krahedlis üvegek is on­nan valók. Még a sima, literes szódásüveg, és a hozzá való műanyag alkatrész beszerzése is gond. Azért még sokan isz­nak igazi, „dupla buborékos" szódát. Én havonta 30 000 li­ternyit szállítok a környékbeli lakosságnak, intézményeknek és vállalatoknak. Rajtam kívül még öt szódás dolgozik a vá­rosban. Ennek ellenére sok az ellátatlan terület. És persze ló helyett gépkocsival szállí­tunk. De a csengő és a kiabá lás maradt. . . Adóm Erika vasárnapi 3

Next

/
Thumbnails
Contents