Dunántúli Napló, 1985. február (42. évfolyam, 30-57. szám)
1985-02-09 / 38. szám
Tisztelgés a Budai Önkéntes Ezred emléke előtt Munka és erkölcs Évente legalább egyszer bajtársi találkozót szervez a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége azoknak a magyar katonáknak a részére, akik 1945-ben a budai harcok során átálltak a Vörös Hadsereg oldalára. Négy évtized múltán bizony ritkulnak soraik. De akik életben vannak, soha nem felejthetik azokat a véres csatákat, amikor a szovjet katonákkal együtt a gellérthegyi fasiszta állásokat rohamozták, ostromolták a budai Várat és a Déli pályaudvart. Valamikor 1948-ban történt: az akkori idők katonai díszruhájában felsorakozott néhányuk az egyik laktanyában. Kürtszó jelezte, megérkeztek a magyar hadsereg akkori vezetői, s a szovjet hadsereg képviselői, hoqy ünnepélyesen átadják a volt budai önkénteseknek a kiérdemelt, a Szovjetunió kormánya által nekik adományozott kitüntetéseket, mint a vérrel pecsételt barátsáq szimbólumát. Sajnos, a Horthy-rezsim bűnös, népellenes politikája, szov- jetellenessége és tehetetlensége, meg az ezt betetéző nyilas puccs miatt a magyar katonai ellenállás nem lehetett olyan méretű, mint az a környező országokban volt. Méqis, kik voltak és mennyien azok a magyar •katonák, akik e tragikus napokban szakítottak a német fasisztákkal és magyar zsoldosaikkal? Létszámukat Styemen- kó hadseregtábornok mintegy 2534 emberre becsüli. Eleinte az átálltakból egy-két század alakult. Ezeket a magasabb szovjet egységek kötelékébe osztották be. Gyorsan szaporodott a számuk, február közepére már mintegy harminc magyar század tevékenykedett Buda több részén a felszabadítók oldalán. Köztudott, hogy o szovjet hadsereq meq akarta kímélni Budapestet a harcoktól. Moszkvában 1970-ben lehetőségem volt beszélgetni Afonyin altó- bornaaqyal, aki a Budaoestért harcoló csapatok egyik vezérlő tábornoka volt. Elmondta: a szoviet főparancsnokság ésszerű javaslatot tett a németeknek a megadásra, parlamenterek út- ián. De azoknak semmit sem jelentett BudaDest ausztulása. A főváros tönkretétele, az esztelen német és nyilas rombolás száz és száz magyar honvédet döbbentett rá arra, hoqy szembe kell fordulniok az igazi ellenséggel, a német és a Szá- lasi-féle csapatokkal. Magyar katonák a röplapok és hangszórón közvetített felhívások útján értesültek arról, hogy Debrecenben új, demokratikus kormány alakult, amely hadat üzent Németországnak. Volt már törvényes alap, hogy a szövetségessel szembeforduljanak. Sokat szenvedett, rossz ügyért vérzett katonáinkra hatottak az ilyen szózatok: „Magyar katonák és tisztek! Adjátok meg magatokat! Kerüljük a felesleges vérontást. Fordítsátok fegyvereiteket a német fasiszták és nyilas bérenceik ellen, rövidítsétek meg a lakosság szenvedéseit." Az elsők között álltak át a Vörös Hadsereghez az I. hadtest két százada, a 10. és 12. hadosztály századai. Őket a Tárogató úton, a budakeszi tüdőszanatóriumban, a kelenvölgyi iskolában, a Budafoki Pincegazdaság területén, és más, különböző helyeken gyűjtötték össze. Napok alatt tíz, tizenkét harcrakész század alakult. Továbbra is sa- iát egyenruhájukat viselték, fehér karszalaggal, és a köpeny- galléron piros szalag tanúskodott hovatartozásukról. A szovjet parancsnokok elrendelték, hoay vegyék őket állományba, és mint egyenlőeket kezeliék a magvarokat, adjanak számukra fegyvert, lőszert. Teljes bizalommal voltak az önkéntesek iránt. Komoly harci feladatokat kaptak; támadtak, rohamoztak és csapósokat mértek az ellenfélre. A maqyaroknak február 13-ia, BudaDest telies felszabadításáig, mintegy 600 halottiuk lett. Ezek a honvédek vérükkel akarták lemosni a gyalázatot, melyet nemzetáruló uraik bűnös politikája hozott hazánkra. Derecskéi Sándor szakaszvezető baj- társaival küzdött a Déli pályaudvarért, _itt hősi halált halt I fjú felesége — aki férjét meglátogatta e nehéz napokban — maga állt a rohamozok közé és golyószóróval tüzet nyitott férje gyilkosaira. Sok measárgult szovjet harci parancs tanúskodik a magyar önkéntesek bátorságáról. Különösen öldöklő harc folyt a Várhegyért. De itt is helytálltak a honvédek. Egyikük, Pagony Iván, volt százados, 1947- ben egy magyar katonai lapban így emlékezett: Németh Dezső vezérkari alezredes alárendeltjeivel átállt az oroszok oldalára — én is ott voltam közöttük, lőszereket, fegyvereket vittünk át. Budafokon rendeztük sorainkat. Szmirnov ezredes volt itt a magasabb parancsnok. Ű barátságos, szinte szívélyes volt velünk. Azelőtt nem tudtam volna elképzelni, hogy a tegnapi „ellenség” ilyen nagylelkű barát tud lenni. A Pagony-féle század több csatában, kemény tűzharcban vett részt. 1945. február 12. napját a harcolók sohasem feledhetik. E napon golyótűzben törtek felfelé a vörös katonák mellett a Tabánon át a Vár lejicire, önnön tel a gerincre. Szmirnov ezredes mondogatta nekik: én akarok először feljutni Horthy „kvártélyába". Ök jutottak fel valóban. De mellettük ott voltak a mi önkénteseink is. Van egy régi bajtársam, Bogya Lajos, — akkoriban főtörzsőrmester volt. Ha néhanap összetalálkozunk, felidézi a budai harcokat. Az ő szakasza veszélyes tisztogató harcok során mintegy 600—800 foglyot ejtett. Ott volt ő is 1948-ban azon az emlékezetes kitüntetésosztáson. Novák Ernő százados és katonái szintén példát adtak bátorságból és harci becsületből. Több német fasisztát pusztítottak el, sok foglyot ejtettek, de századuk tizennyolc katonája is hősi halált halt. Ezért írta egyik cikkében Afonyin altábornagy: mindent elkövettünk, hogy vérrel pecsételt barátságunk tovább erősödjön. A harcok végén, amikor kipiszkálták odújából a Budapest pusztulásáért felelős Pfeffer Wildenbruch tábornokot, és elfogták Hindy nyilas vezérezredest, elpuszították vagy fogságba ejtették a fasiszták sok tízezer katonáját: akkor összevonták a magyar önkénteseket, és a belőlük alakult magasabb egység felvette a Budai önkéntes Ezred nevet. A parancsnokuk Variházy Oszkár alezredes lett. Hamarosan az egész ezredet Jászberénybe szállították, ahol a szerveződő 1. hadosztály magvát alkották. Áprilisban — a 6. hadosztály után — az 1. hadosztállyal elvonultak Ausztriába, hadműveleti területre. A III. Ukrán Front alárendeltségében teljesítették az új haza parancsát. Minden év február 13-án, Budapest felszabadulásának ünnepén, a még élő, öreg harcosok ott vannak a Vérmezőn és a mai ifjúsággal együtt koszorút, virágokat helyeznek az emlékműre, tisztelegnek, és emlékeznek elesett bajtársaik hőstetteire, s a hajdani harcokra, amelyekben ők is részt vettek. Szebelkó Imre A Budai Önkéntes Ezred emlékműve a Vérmezőn A z erkölcs az egyénnek önmagához, embertársaihoz, a különböző mikro- és makrokollektívák- hoz való gyakorlati viszony, amelynek funkciója az emberek magatartásának szabályozása. Minden társadalomban az emberek sokaságának cselekvéseit össze kell hangolni együttes tömegtevékenységgé, alárendelni meghatározott össztársadalmi törvényeknek. Ezt az ösz- szehangolási funkciót tölti be az erkölcs a társadalmi fegyelem egyéb formáival együtt. Az erkölcs szabályozza az ember magatartását társadalmi életének valamennyi szférájában — a munkában és a magánéletben, a politikában és a tudományban, a családban és a közélet fórumain, de szerepe területenként eltérő. Az emberi gyakorlat széles mezején az alapvető, minden más gyakorlati tevékenységet létével meghatározó elem a munka. A munka olyan tárgyiasulás, azaz objektiválódás, mely a társadalom és az egyén lét- szükségleteinek kielégítése szempontjából szükséges. A munka az ember önátalakításának, önátalakulásának folyamata is. Ebben a vonatkozásban akár tudja az ember, akár nem, mindig tartalmaz erkölcsi mozzanatot is. A görög történelem kezdeti szakaszán még találkozunk a szabad paraszti munka dicséretével. Később a munka — amelyet rabszolgák végeznek - a szabad emberek szemében nem-emberivé válik, emberhez méltatlanná, lealacsonyítóvá, erkölcsileg negatívvá lesz. A munka filozófiailag pozitív értékelést először a polgárság ideológusainál kapott. Morus Tamás, a mindenki által végzett munkának erkölcsi, nevelő szerepet tulajdonít. Giordano Brúnónál a munka erkölcsileg igenlő értékelése mellett új elem a testi és szellemi munka egységének hirdetése, valamint a szabad idő erkölcsi jelentőségének felismerése. A polgári filozófiában és tudományban a munka erkölcsi értékelése tovább fejlődött és három ideológiában csúcsosodott ki. Ez a három: az angol politikai gazdaságtan, a hegeli filozófia, az utópista szocializmus. Az angol politikai gazdaságtan a munkában fedte fel minden érték egyedüli forrását. Ha a munka minden érték forrása, akkor minden érték az embereken keresztül valósul meg, akik dolgoznak. Ez az elemzés a munka, azaz a munkás pozitív és egyben erkölcsi jellegű értékelésének igazolása. A hegeli filozófiában a munka értékelése más szempontból éri el csúcspontját. Hegel megmutatja, hogy az ember munkája révén vált emberré, hogy az ember tudatának és öntudatának, értelmének és eszének kifejlődése a munkatevékenység, az azzal való állandó kölcsönhatás következménye. Az utópista szocialisták felfedik, hogy a nagyipari munka s annak a kapitalizmus adta konkrét körülményei a munka absztrakton embernevelő és -fejlesztő szerepét ellentétére fordítja. - A munka erkölcsi értékelésének problémája így torkollik bele a munkásproblémába, a proletáriátus problémájába, a kapitalizmus kritikájába. A z, hogy az ember munkát végez, az, hogy milyen munkát végez, az, hogy milyen körülmények között végzi, mind hatással van az emberre, mint egészre, s így erkölcsiségére is. Aki maga fáradsággal dolgozik, meg tudja becsülni az emberi munka teljesítményeit. Az a körülmény, hogy valaki munkát végez, és az, hogy milyen munkát végez, objektíve elválaszthatatlan attól, hogy milyen társadalmi viszonyok között végzi. A munko hatása az erkölcsre minden történelmi korban, minden rétegnél sajátosan nyilvánul meg. Marx a munka és erkölcs összefüggésének tanulmányozásakor kiemelt problémaként kezelte a következőket: o munkamegosztás és hatása az erkölcsre, az el- tárgyiasulás és elidegenedés, szabad idő és erkölcsi fejlődés. A különböző termelési ágak közötti munkamegosztás erkölcsi hatása igen ellentmondásos. Azáltal, hogy az emberek nemcsak maguknak, hanem másoknak is termelnek, hogy magukat csak mások termékeinek segítségével tudják ellátni, létükben és tudatukban is felmerül az emberi munka társadalmisága. Minél nagyobb a munkamegosztás, annál egyoldalúbbá válik az ember. A munkavégzésnek ez az egyoldalúsága egyrészt testi torzuláshoz vezet, másrészt szüli és újraszüli a szellemi egyoldalúságot. A modern gyáripari munka egyik leglényegesebb sajátossága a munka dezantropologizáló- dása. A munkás képtelenné válik munkája eredménye egészének átlátására, így szellemi élvezetére is. Munkája termékében nem önmegvalósulását, saját képességeinek objektiválódósát látja. A klasszikus ókor vetette fel a kalokagathia, a szép (esztétikai szükségletek kielégítése) és a jó (az erkölcsi szükségletek kielégítése) egybeesését, egységének követelését. Az ember sokoldalú szükségleteinek sokoldalú kielégítése megteremti az érzelmek harmóniáját. A modern munkamegosztással szükségszerűen jön létre az egyes szükségletek kielégítetlensége, eltompulá- sa, vagy fantasztikussá válása, az érzelmek eltompulása vagy átalakulása fanatikus szenvedélyekké, azaz az egyoldalúság. A munka embert kielégítő, önmegvalósító jellege elsősorban a külsővé válásban — amely egyben ettárgyiasu- lás, dologgá válás is — nyilvánul meg. Míg a tárgyiasulás a munka természetes lényege, addig az elidegenedés az árutermelés következménye. Az elidegenedés négy, egymással összefüggő formája Marx szerint: a munkás munkájától való elidegenedése, a munka termékének elidegenedése, a munkatársaitól való elidegenedése, önmagától való elidegenedése. így válik a munka, az emberi önmegvalósítás fájdalommá és teherré, a dolgozó ember számára létszükségletté. A munkavégzés mellett motorja az erkölcsi fejlődésnek a szabad idő, illetve annak konkrét felhasználása is. A szabad idő önmagában még nem biztosítéka, csak feltétele-a fejlett erkölcs kialakulásának. Minél ember- megvalósítóbb, minél pozitívabb erkölcsi tartalmú munka tölti ki a munkaidőt, annál embermegvalósítóbb, annál pozitívabb erkölcsi tartalmú a szabad idő kitöltése is. A munka erkölcsfejlesztő jellege és mértéke az eddig elemzett tényezők együttes hatásának következménye:- hogy a munka természete olyan legyen, amelyben az emberi képességek normálisan kifejthetők, — hogy az ember sokoldalú munkát végezzen,- hogy a munka ne legyen elidegenedett, és — hogy lehetővé tegye a viszonylag nagy szabad időt. E tényezők fokozatosan fejlődve, együtt csak a kommunista társadalomban lesznek majd jelen. Ott bontakozhat csak ki teljesen a munka erkölcsfejlesztő hatása. A munkafolyamatba már bizonyos erkölcsi sajátosságokkal rendelkező ember lép. Már mielőtt dolgozni kezd, kialakulnak olyan döntő erkölcsi sajátosságai, melyekkel később a társadalmi munkafolyamatban részt vesz. Ezt követően élete minden területén ezek az erkölcsi sajátosságai befolyást gyakorolnak munkavégzésére. Munka és erkölcs között így kölcsönhatás van. Ennek a kölcsönhatásnak tartalma és eredménye a munkaerkölcs. Az ember munkaerkölcsében a végzett, illetve végzendő munka tartalma, embermegvalósító vagy -torzító lehetőségei és az ember er- kölcsisége egészének viszonyai fejeződik ki. A munkaerkölcs nem azonosítható a munkafegyelemmel, nem korlátozható a pontosságra vagy a míves- ség tiszteletére. A munkaerkölcsben sajátos módon fejeződik ki az ember viszonya a társadalomhoz és önmagához: az életcéltól az önmegvalósításig, a hivatástudattól a családdal szembeni kötelezettségekig sok minden testet ölt benne: hogyan dolgozik, s hogyan vélekedik munkáia értékéről, munkahelyéről, társairól. A kommunista társadalom szubjektív feltételei közé tartozik az, hogy az ember számára munkájának képességei szerinti jó elvégzése a „kellés" dolga legyen, tehát belső kötelességgé vált külső kötelesség. Olyan norma, amit mások tőle követelnek és ő önmagától megkövetel. Ezt a morális szintet - pozitív munkaerkölcsöt — ki kell alakítani, amelyhez az alábbi objektív feltételek szükségesek: a munka élvezetté válásának lehetősége, az elidegenedés felszámolása, az egyéni érdekeltség rendszere. A kommunizmus kialakulásának idejére annak a transzformációnak, hogy az anyagi érdekeltségből kiinduló munkaönkéntesség erkölcsi norma alapján történő önkéntes munkavégzéssé váljon, ki kell teljesednie. Estók Tivadar
