Dunántúli Napló, 1985. február (42. évfolyam, 30-57. szám)
1985-02-09 / 38. szám
Tenkes Bútorgyár Szabadabb kéz a gazdálkodásban ön a Tenkes előszoba, az Ingrid lohányzóasztal és a Jolán étkező Tenkes Bútorgyár néven januártól leányvállalat a Szék- és Cárpitosipari Vállalat siklósi jyára. A 305 fős közösségre 106 millió forintnyi vagyont bízok. Ebből a gépek, épületek írtéke csaknem 70 millió forint. Ónálló a gazdálkodás, de a nyereség 30 százalékával a budapesti anyavállalat rendelkezik. Néhány év alatt ez az arány 20 »zázalékra csökkenhet, mivel a siklósi közösség törleszti az ötmilliós hitelét A vállalat budapesti központjában felügyelő bizottság alakult, amely hat hónaponként Siklóson ellenőrzi a vagyonkezelést, tanáccsal szolgál, de a profilkialakításba nem szól bele. Egy esztendő múlva arról dönt a Tenkes Bútorgyár, hogy helyi választott vezetőséget működtet-e, vagy felvételét kéri a vállalati igazgatótanácsba. Az igazgató továbbra is Császár István, meghatározatlan időre. — Az anyavállalattól néhány hónapra hárommilliós hitelt kaptunk, hogy pénzünk legyen egyebek között munkabérre — mondja az igazgató. — Ez az induló tőkénk. Munkásgyűlésen úgy döntöttünk, hogy egyből keményen dolgozunk. Idén a 160 milliós termelési érték után 18—20 milliós nyereséggel számolunk. Adók stb. után osztatlan alaoként 3—4 millió forintot akarunk elkönyvelni. Komoly az összeg. Korábban évente 200—250 000 forint maradt Siklóson, pedig akkor is szép eredmények születtek. A tavalyi nyereség például 16 millió forint volt. A negyedmilliós hasznot idén is elérnék, elég lenne ehhez a tavalyi munkatempó. De több pénzre van szükség főként a műszaki fejlesztés, a piacon maradás érdekében. A még hatékonyabb munka érdekében megszűnt a csoportbérezés, bevezették az egyéni teljesítménybérezést, megerősítették a gyártásközi meót. Mindenkit naponta minősítenek. Rossz minőség, gyenge teljesítmény esetén nem marad el a levonás. Januárban három szakember, köztük egy művezető fizetéséből vontak le nagyobb összeget, legkevesebb 1500 forintot. A fizikai munkát végző mintegy 200 dolgozó közül egy sem emelt kifogást az új normák, a magasabb követelmények miatt. Jó a munkakedv, derűs a hangulat, mivel megvalósult a teljes egyéni érdekeltség, a korábban sokat emlegetett differenciált bérezés. Ilyen helyzetben a munkások nem vették zokon, hogy ebben az esztendőben csak 6 százalékos a bérfejlesztés a múlt évi 11.8 százalékkal szemben. Az egészséges versenyszellem leghamarabb az asztalosok negyvenfős közösségében bontakozott ki. Az elit aárdában csak a kiváló teljesítményt nyújtó emberek maradhatnak benn. Aki nem bizonyít, annak felmondanak. Kedvező visszhangra talált, hogy a megújulásból az alkalmazottak, köztük a fejlesztők, a kereskedők is kiveszik a részüket, akik most már szintén teljesítménybérben dolgoznak. Nagy hangsúlyt kap a saját profil kialakítása, a minőségjavítás, a gépesítés, a kereskedelem, valamint az anyagbeszerzés. Idén korszerűsítik a rakodást, bevezetik az egységrakományos anyagmozgatást. Jövőre a szárítót bővítik, lapgyártó célgépeket vásárolnak. Ügy szervezik a termelést, hogy az egyre magasabb anyagköltség mellett is megérje a közép árfekvésű tömegcikkeket, például a Hercules étkezőt, a Jágó garnitúrát gyártani. Hétféle hagyományos termékről van szó, amelyek iránt nem csőikként a kereslet Emellett még idén megkezdődik négy úi termék sorozatgyártása. Ezek a Tenkes előszoba garnitúra, a Jolán étkező, az Ingrid dohányzóasztal, a Pécsi Bútorgyárral közösen készülő fotel. Az újdonságokat a rusztikus forma jellemzi, exkluzív igényeket elégítenek ki, magasabb áron kerülnek piacra. A Tenkes Bútorgyár 1985 első félévére lekötötte a kaoacítását. Új megrendelők jelentkeztek, így többek között a Bútorkereskedelmi és a Domus Vállalat. Az Artex Külkereskedelmi Vállalat mintát kért a kemény iából is készülő étkező és előszoba garnitúrából. Tavaly a siklósi kollektíva 1,8 millió forint értékű exportot teljesített USA-ba és Norvégiába. Idén ezt megduplázzák. Új piacnak ígérkezik Szovjetunió. Csuti J. Licenc a fejlődésre? Legjobban hiányzik: a vállalkozóképes tudás S emmilyen vonatkozásban nem festett rózsás képet iparunk műszaki fejlesztésének állapotáról a fiatal közgazdászok nemrég. Salgótarjánban megtartott tanácskozása. Hogy az ott elhangzott sokoldalú és változatos összehasonlításokat — mert ez is csak több oldalról és több szempontból méretik hitelesen — kicsiben szemléltessem: a fejlett országokban tízezrével dolgozó robotokból nálunk mindössze 17 (!) működik, alig van példánk a számítógépes termeléstervezésre és -szervezésre, mert a mindezek alapját képező számítástechnikában 15 évvel lemaradtunk. A biotechnikát is csak „tapogatjuk”: a kezdet kezdetén tartunk, egyelőre még nagyon messze attól, hogy ez utóbbi húzóágazat rendszerré szerveződne, pénzt hozna. Mit mutatnak azok az esetek, amikor készen vásároljuk meg a fejlett technikát, technológiát? A külföldről vett licenceket, termelési eljárásokat még a világ egyik vezető ipari országában, Japánban sem vezetik be kivétel nélkül, ám ennek oka árulkodó: csak akkor nem hasznosítják, ha nem tudják továbbfejleszteni! Mi általában kis. és középvállalatoktól vásárolunk licencet, olyanoktól, tehát amelyek korántsem a legfejlettebbet hozzák, képviselik. Mástól: a nagyobbaktól függnek, tőkeerejük nincs, így sokszor nekünk sem segítenek a licenccel előállított termék értékesítésében. Ennél is nagyobb boj az, hogy ezeknek a licencek- nek csak egy kis töredékét fejlesztjük tovább: az elmúlt három évben 250 közül mindössze 15—20-hoz tettünk hozzá jelentősét, saját kútfőből származó szellemi többletet. Az ok: vállalataink többnyire ellenérdekeltek a licencekkel szemben, mert ezek konkurenciát jelentenek nekik. A továbbfejlesztésben pedig azért nem vesznek részt, mert átfogó fejlesztésre egyébként sem vállalkoznak. Kutatóbázisuk gyenge: maroknyi kutatóik, fejlesztőik operatív feladatokkal vannak leterhelve — részben mert sok helyütt a folyamatos termelés is rengeteg energiát, erőfeszítést igényel. H a a készen, félkészen átvette! se tudtunk mit kezdeni, hogyan tudnák fejleszteni, a műszaki haladással lépést tartani — saját erőből? A kérdés jogos, bár lényegében csak annak a megállapításnak a más megfogalmazása, mely szerint az utóbbi öt-hat évi restrikció káros hatása igazán csak most jelentkezik: leromlottak és elavultok gazdaságunk műszaki alapjai, és sürgős ütemben meg kell újítani őket ohhoz, hogy — valamennyire is — továbblépjünk. Ennek útját-módját, illetve feltételeit illetően mindössze két okfejtés tűnt optimistának az említett konferencián. Az egyiket — mely szerint „jön a fellendülés”, egyszerűen azért, mert a világ- gczdasági ciklusok eddigi periódusai szerint épp most, 1985-től kellene következnie egy „harmadik aranykornak” (?!) — a közgazdász- tanácskozás kereken elutasította, mondván: kérem, annyi fellendülés-jóslatról hallottunk már, és épp az említett ténybeliségek teszik kétségessé, hogy ha lesz is, oly könnyedén belekapcsolódhatnánk. A másik derűlátó megnyilatkozás megalapozottabb volt, és messzebbre is mutatott. A kisvállalkozások, kisvállalatok léte, szaporodó száma és növekvő szerepe — úgymond — szükségszerű, mert ezek oly módon hozzák össze az innováció két leglényegesebb elemét: az alkotó embert és az őt nemcsak eltűrni, hanem segíteni is kész szervezetet, hogy ebből az esetek többségében volódi, egy-egy tudományos eredményt gyorsan realizáló, épp ezért többnyire piacképes termék születik. Ezért tapasztalható nálunk is a kisvállalatok — nem a gmk-k! — sikere, ezért, hogy móq az elektronikában világelső IBM is emilyen mini-vállalkozásokká „aprózza fel" — az integrációt nemcsak megtartva, hanem épp ígv erősítve! — önmagát. S ehhez nálunk is meglesz a kockáztató vállalkozótoké, a „venture capital”, az elöbb-utóbb jól fun- gáló kisbankok formájában. Mindez szépen hangzik, mondhatnák, de azt se feledjük: a kisvállalatok egyelőre a magyor gazdálkodók egy töredékét képviselik. Továbbra sem tudjuk, mi legyen a váltig mozdíthatatlan, a műszaki fejlesztésben korszerűsödni nem tudó, szervezetében megújulni nem akaró nagyokkal. A remélhetőleg most már valóban véget érő restrikció legkárosabb hatása éppen az, hogy nemcsak a gépek, technológiák korszerűsödését vetette vissza, hanem azokét is, akik ennek végrehajtói, letéteményesei. Következőleg: épp a súlyt és tömeget képviselő nagyvállalatoknál kevés a szükséges fordulatot segítő, alátámasztó javaslat — egyszerűen nincs, vagy eltűnik, szétczivárog valahol. Kevés, elenyészően kevés a vállalkozóképes tudás, ami a fordulathoz kellene; olyan ajánlót, program sincs például — még kezdeményeiben sem — az ipar országos gazdái előtt, ami felsorolná, melyik az a száz, kétszáz termék, aminek a termelésére sürgősen át kell állni. Mindehhez pedig —■ Kapolvi László ipari miniszter fogalmazásában — valóban „,az a sodró hatású intellektuális teljesítmény kellene, ami a legjobban hiányzik, ami q legszűkebb keresztmetszet, és amire csak a műszoki, köz- gazdasági értelmiség képes . . .” M iben kell tehát a legsürgősebben változtatni? Mindenekelőtt mobilabb, célszerűbb struktúrát kell ki- alkítani a kutatás-fejlesztésben, olyat, amiben — egyenként is erősödve — a kutatói és a vállalati bázis együttműködhet, megfelelő érdekeltség alapján. Elengedhetetlen továbbá a korszerű szervezetfejlesztés, mert mindaz, amit akarunk, csak rugalmas, a műszaki fejlesztést a szervezetivel, az üzem- és munkcszervezéssel is összehangoló struktúrákbon lehetséges. Végül, de nem utolsósorban: olyan belső mechanizmusokat kell kialakítani, működtetni, amelyek — végre — nem bénítják a kezdeményezést, ellenkezőleg: bontják, puhítják a döntést, változást lassító merevséget, hierarchiát. Más szóvol: ahhoz, hoqy haladhassunk, hogy egyáltalán esélyünk legyen az utolérésre, a legfőbb segítség a kreatív, alkotó munka áttörő hatása. Mindenekelőtt ez elöl kell elhárítani .. . azt a néhány akadályt.. . Varga János HuklttiftÉlcböl sxemes trágya Komposztáló gép Gyártják? Forgalmazzák? Igénylik? A kiskerttulajdonosok, szőlősgazdák általában elégetika telkükön keletkező különböző hulladékokat, így a leveleket, kórókat, virágtöveket, gallyakat, szőlővenyigéket — nem is gondolva arra, hogy milyen érték válik a lángok martalékává. A mezőgazdasági és háztartási hulladékokat felhasználhatnák humusztrágya, azaz a komposztkészítéshez. Ehhez szakértelem szükséges — vannak megfelelő szakkönyvek, könyvtárban elérhetőek —, valamint gép. Gép azért, mert a különböző hulladékokat fel kell aprítani. A hagyományos szecskázó gép erre alkalmatlan. Gyártanak-e komposztáló gépet? Forgalmazzák-e? Kapható-e? Gyártanak. A Szegedi Vas- és Fémipari Szövetkezet kom- posztdarálója 2660 forintba kerül, a Solo-motorra kapcsolható. (A Solo-motor ára ötezer forint körül volt tavaly.) A kereskedelmi osztály vezetője, Székus Márton elmondta, hogy 6 éve gyártják több ezres tételben a nyugatnémet Solo-műveknek. Magyarországon 3 éve van forgalomban ez a típus. Kifejlesztettek egy villanymotoros változatot is, gyártani tudnák, ha lenne rá kereskedelmi igény. Kalkulációk szerint az összára 1000—1500 forinttal kevesebb lenne, mint a Solo-motorral működtethetőnek. A Solo-motorhoz kapcsolható komposztáló gépből eddig mindössze 100—120 darabot igényelt ez évre a Hermész Áfész. A Veszprémi MEZŐGÉP Vállalat kereskedelmi osztályának csoportvezetőjétől, Iszak Imrétől megtudtuk, hogy ők is gyártanak komposztáló gépet, méghozzá a Robi-gépek családjában. A komposztáló gép bármelyik típusú Robi-géphez használható. Márciusban kerül forgalomba 500 db, forgalmazója a Hermész Afész, a Vasért és a Skála. A gép termelői ára 3450 forint, a forgalomba ennél magasabb árral kerül. Baranyából a Titán és az Agroker nem rendelt tőlük komposztáló gépet. Forgalmaznak. Például a Hermész Afész. A nagykereskedelmi főosztályról Lakner Gábor osztályvezetőt kerestük meg. A komposztáló gépre nincs nagyobb igény, ezért nem is igényeltek többet a gyártótól. A Solo-motorra kapcsolható, Szegeden gyártott gépből Pécsre 6 darabot szállítanak, mert ennyit rendeltek (Konzum, Kertbarátok Boltja). Konzum Áruház, Pécs. Március végéig Ausztriából 500 db AL—KO komposztáló gép érkezik — mondja Kerner Ödön nagykereskedelmi osztályvezető. A gép villanymotorral működik. Csak irányárat tudnak mondani, ez 9000 forint motorral együtt. A géppel faágakat is össze lehet vagdalni. Az Agroker vegyes osztályáról Bonyád Irén megkeresésünkre elmondta^ hogy komposztáló gép náluk nincs, nem forgalmaznak — igény hiányában. Komposztsilót, azaz gyűjtőládát azonban igen. Ennek fogyasztói ára 1050 forint, a Gazdaboltban kapható. 80x80- as alapterületű és 90 centiméter magasságú. A keszthelyi Biometod Társulás pécsi bobjában népszerű nevén a „bioboltban" kapható a komposztáláshoz toll-vér trágya és bazaltőrlemény. Oltóanyagként, „élesztőanvagként" qiíjsztahumuszt tudnak adni. Itt is árulnak komposztkonté- nert, melyet inkább komposzt- rócsnak lehetne nevezni. Dr. Bédi Imre kiskerttulajdonos. Nyugdíjas. A mezőgazdasági ismereteket könyvből szerezte, az ötödik X után. Több éve készít komposztot. Három évig egy öreg szecskavágóval kínlódott, ez igen nagy fizikai igénybevételt jelentett. Két éve van Solo-motorral működtethető komposztáló gépe. Minden háztartási—mezőgazdasági hulladékot feldolgoz komposztda- rálójával. A komposztáláshoz használ gyűjtőládát, s arról számolt be, hogy az érési folyamatot ez szemlátomást elősegíti. Arra a kérdésre, hogy adna-e 9000 forintot e gépért (ennyi lesz hozzávetőleg az osztrák gép ára), azt válaszolta, hogy jelenlegi ismeretei alapján igen. Az, hogy a komposztkészítés nem elterjedt, nem mindennapi dolog, az az ismeretterjesztés hibája — sokat tehetnek ebben a szőlészeti szakcsoportok, a TIT, a HNF előadássorozatai. L. Csépányi Katalin HÉTVÉGE 5. <^á regységből leányvéllelat
