Dunántúli Napló, 1985. február (42. évfolyam, 30-57. szám)
1985-02-16 / 45. szám
£PS£N a házban lakctt Fábián Béla f>A*TIZÁN. amshsfmkuAwák1» TRAM «0 FaROSBAN'ÁSÁVAl HÄSI HAULT HAL’ Ef-.LÉfíRE Állíthatta HrrESKSZ.véBH«rT5Á» A Mecsek északkeleti csücskében, erdővel koszorú- zott, szép, csendes völqyben épült Mánfa-Budafa magyarfalu. Bonusz József, mánfai lakos a 60-as években ezt mondta: „Mióta bejöttek a szovjetek, minden jobbra fordult. Néró vagyunk egyedül. Most már itt is legtöbben így köszönnek az emberek: Szabadság! Jó- szerencsét!" A történelmi sorsforduló kezdete 1944. november 29-én volt. Ahogy a déli harangszó elhangzott, akkor érkezett a faluba az első szovjet katona. A falura nagy csend ült rá. A bizonytalanság csendje. Senki sem tudta, mi lesz. A faluba érkezett szovjet katonák bementek a jegyzőségre, és az utón érdeklődtek, van-e a községben német katona. Nem volt. A katonaság továbbvonult Komló felé. Mánfa és Bu- dafa harc nélkül szabadult fel. Lajos György, volt tanácselnöktől és ifj. Lajos Györgytől, a Hazafias Népfront elnökétől megtudtam, hogy 1945—60-ig Mánfa-Budafa falu lakóinak létszáma 1300 körül_ mozgott. A parasztság rétegeződése: szegényparaszt 36 család, középparaszt 40 család, zsírosparaszt (kulák) két család. Ebben az időben a két faluban 160 ház állt. A lakosság foglalkozása szerint: 60 százaléka bányász, 28 százaléka erdei munkás, 10 százaléka üzemi, egyéb válllalati munkás, 1 százalék egyéb alkalmazott (pl. közlekedés, posta). Az 1950-es években a parasztság körében igen nyomott a hangulat: nehéz volt a beszolgáltatás, legtöbb szegény- parasztnck még annyi gabonája sem termett, amely saját családjának a szükségletét tudta volna biztosítani. Legtöbb ember válaszút előtt állt. A 20-30 évesek elmentek dolgozni a komlói szénbányába, vagy az építőiparba. Otthon, az 50-60 évesek maradtak, akik a tsz-ben dolgoztak. Tsz-be 15 család lépett Mánfa-Budafa be. A gyengén termő földek, a gyakorlatlan vezetés, a rossz hozzáállás gyengítette a kezdetleges gazdaságot, s a szakadék szélén állt. Komló kiépülése a két falunak a fellendítését is elősegítette. Akinek igavonó állata volt, az elment fuvarozni. Kemény földmunkát végeztek Komlón, meg is fizették. Az 1960-as és a 70-es években a tsz-ben eredményes termelés folyt, 120 fejőstehén, 40 pár ló és szebbnél-szebb növendékállatokat tartottak. Mivel a fiatalok nem a tsz-ben dolgoztak, az idősek meg nem győzték a munkát, a jószág- állomány csökkent, a tsz hanyatlóm kezdett, de annyira. házban több ezer könyv kölcsönzésre vár, de otthon a családban is szép számmal vannak könyvek. Nem szobadísznek tartják, hanem olvassák is. 1970 óta gyakran van író—olvasó találkozó. A kulturális rendezvények szervezője és irányítója a Hazafias Népfront és a KISZ-szervezet, amely 30-35 tagból áll. A falu lakossága ápolja haladó történelmi hagyományait. Minden évben a forradalmi ifjúsági napok alkalmával megemlékeznek Fábián Béláról, s ahol nevelkedett, a ház falán lévő emléktáblát megkoszorúzzák. Az emléktáblának és környékének ápolása a Hazafias Népfront Bizottság és a KISZtatárdúlás idején. 1970 óta minden évben más országokból jönnek csoportok, és a templomban koncerteket rendeznek. Ismertté vált a falu már az ország népe előtt is. A két falunak az utóbbi két évtizedben ugrásszerű a fejlődése. Több család saját erőből épített családi házat. Mind több lakásba vezették be a központi fűtést. A születések száma csökkent. Az 1945-50-es években a két falúban 70-75 általános iskolás gyerek volt, most meg csak 40-50 gyerek jár iskolába. Itt helyben az általános iskola megszűnt, a gyerekek iskolába Komlóra járnak. Az 1945-50-es években MánfaTélen igazán csendes a mánfai' fő utca. Fotó: Läufer László hogy ezt a bomlást mór nem lehetett megállítani. Több éven át veszteségesen zárt a gazda- sáq. Nem volnánk igazságosak, ha csak a negatív dol- aokat említenénk meg. Több éven át a juhtenyésztés jól jövedelmezett. Volt olyan év, hogy 5000 Volt a számuk. 1981 szeotemberében a Mecsek Gyöngye Tsz egyesült a szomszédos iónosi tsz-szel. Mánfa-Budafa faluképéből láthatjuk a múltat és a jövőt. Méq most is állnak a réqi világból megmaradt épületek, de már leqtöbb át van alakítva. A földes szobák parket- tázottak. Nincs már olyan családi ház, ahol ne lenne fürdőszoba, rádió, televízió, hűtő- szekrény. Minden házban vezetékes ivóvíz van 1970 óta. Nem lehet látni kopott, vedlett külsejű épületet. Legtöbb család kicserélte a kis ablakokat hármasszárnyú, modern, nagy ablakokra. Szépek, tiszták a házak udvarai. Virágok díszítik, szépítik a környéket. Az istállókat átalakították másféle gazdasági épületnek, nyárikonyhának, vagy garázsnak. Jó hallani az emberektől, hogy szeretik a falujukat, nem költöznek el. Szellemi fejlődésük is biztosított. A művelődési szervezet dolga. Iqv mondta Laios György, a HNF elnöke: „Büszkék vagyunk Fábián Béla hős partizánra. Bátor, hazafias cselekedetének emlékét példaként őrizzük és ápoljuk." Az emléktáblán ezt olvassuk: „Ebben a házban lakott Fábián Béla partizán, aki 1945 februárban a barcsi Dráva-híd felrobbantásával hősi halált halt. Emlékére állította a HNF és a KISZ Komló városi Bizottsága. 1970. február 28." Rend és tisztaság van a faluban. Marton János budafai lakos, mikor az útpadkát-és az árkot tisztította, így vélekedett: „Nem várom azt, hogy a gyűlésen mondják, milyen munkát is végezzek. Látom, hogy az eső megrongálta az útpadkát, nyomban megjavítom, nehogy még nagyobb rongálást csináljon a következő eső. Ha megnőtt a fű, azt lekaszálom." A lakosság ellátása jó, van hús- és fűszerbolt, orvosi rendelő, postahivatal, italbolt. A megye legrégibb települései közül való az egyesített Mánfa-Budafa. A település legkorábbi, ránk maradt emléke a román stílusú mánfai templom, amely a 12. században épült, falai között találtak menedéket a helyi lakosok a Budafán 1349 ember élt, 213 családi ház volt. Az 1980-as években már 240 a családi házak száma. A lakók száma 1300 körül mozog. További csökkenésre nem kell számítani, sőt számszerű emelkedés várható. Az 1960-as években itt is elkezdődött a nők munkába menetele, és mivel helyi munkalehetőség nem volt, s jelenleg sincsen, Komlóra járnak dolgozni. Kevés azoknak a száma, akik Pécsett kaptak munkát. 1983-ban víztasakoló üzem építését kezdték el Budafán, mert jó minőségű ivóvizet tártak fel. Baranya megye több községében ugyanis egészségre káros, a megengedettnél nagyobb nitráttartalmú ivóvíz található. 1984-ben a próba- üzemelés megkezdődött. Ily módon a vizsgálatok eredményeinek birtokában Baranya megye veszélyeztetett településeire tasakokban jut el az egészséges ivóvíz. Mánfa-Budafa falu őrzi régi hagyományait, de magában hordja szocialista társadalmunk egészséges fejlődését is. Jeli József Pécs Petőfije 1850. február 12-én született Kóczián Sándor költő, akitől tanárai, osztálytársai, kortársai azt várták, hogy „Pécs Petőfije" lesz. Ezt nemcsak azért remélték, mert költői eszményképe Petőfi Sándor volt vagy költeményeiben a nagy szabadságharcos lírikus hatása tükröződik, hanem azért is, mert Petőfi és Kóczián írói és emberi magatartása számos azonos vonást mutatott. Középiskolai tanulmányait a mai Nagy Lajos Gimnázium épületében végezte. Kezdetben az iskolai Irodalmi Kör II. aljegyzője, majd később alelnö- ke lett. Édesapját —, Perczel Mór segédtisztje volt — korán elvesztette, így tanulmányait csak nagy anyagi nehézségek árán tudta folytatni. Hiányzott a tandíjra való pénze, ezért beadványt intézett az iskola segély- ző egyesületéhez, hogy támo6. HÉTVÉGE gassák. Az . akkori diákéletet hűségesen tükrözi 1870. január 6-án írott naplója, amelyben a következőket olvashatjuk: „Pécs-felgimnáziumi Segélyegylethez beadtam tegnap folyamodványomat: már a múlt héten adtam egyet, de visszaadták, mert nem volt mellette szegénységi bizonyítvány. Egyszerűen ennyit Írtam helyette »Anyagi helyzetének ismeretes volta felment alulírottat az indoklástól.« Nem volt elég nekik! A gyalázatosak szegénységi bizonyítványt kértek tőlem, mindennap velők vagyok, ismernek, látják, hogy a nadrágom meq van foltozva, a télikabátom nagyobb, mint a testem, rá van írva, hogy úgy kaptam (bátyám adta). Látják sápadt arcomon az életölő betegséget,. ez nem elég nekik. Bizonyítvány, hogy nem hazudsz. Adunk, de takard ki előttünk nyomorod sebeit, látni akarjuk, milyen azt nem elég tudnunk, hajolj a porba, aztán majd segélyezünk! Ezt kollégáim teszik velem. Nem akartam újra folyamodni, de a közvélemény makacsnak, s gőgösnek bélyegez. Kénytelen vagyok. írtam egy másikat. Óh szegénység! ha kínzasz mindennel csak ne alázzál le!" - fejeződik be a napló jegyzet. Évek hosszat betegeskedett. 1870. január 18-án elkeseredetten jegyezte be naplójába a következő sorokat: „A betegség egyre kínoz, mely napon csak valami csekélyét teszem, azonnal odavagyok, s mint a halott, úgy fekszem nyomorultan, nem tudva mozdulni, sem beszélni, valami irtózatos kábító nyomóstól megmerevedve. Fejem zúg egész- nap és éjjel. Csupa üres levessel és pempő- vel kell élnem, mint valami falhoz csapni való, nyivókoló csecsemő-kölyöknek. Hogy nem is tud valaki a falhoz csapni, csak legalább egyszer, aztán elég volna mindörökké!" Amikor Ramazetter Károly, a Lyceum Nyomda nyomdásza megjelentette a „Pécsi Közlöny" című újságot, felkereste Kóczián Sándort, akit arra kért, hogy a „Tórcza" rovatba verseket, humoreszkeket írjon. Kóczián szívesen vállalkozott erre. Amikor elvállalta, hogy „Asnódi levelei" címmel ő szerkessze a szatirikus rovatot, a következő célt tűzte ki maga elé: „Belevonom az egész világ szemléjét, ütni fogom a spanyolokat, Napóleont, ^Rómát stb." A betegség egyre jobban elhatalmasodott rajta, s Kóczián Sándor, a Vili-os gimnazista, húsz esztendős’korában érettségi előtt, 1870. május 4-én, a mai Sallai utca 12. számú házKongresszustól kongresszusig I. Megőrizve és fejlesztve Majdnem öt esztendeje, 1980. március 24—27. között tanácskozott a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa. Ma kezdődő, és öt részre tagolt cikksoroI zatunk megkísérli összefoglalni az azóta eltelt fél évtized társadalmi-gazdasági fejlődésének néhány fő jellemzőjét, a változások folyamatának ellentmondásait. Sok próbának kitett, helyességét mégis gyarapodó tényekkel igazoló szövetségi politikára támaszkodik szocialista rendünk, társadalmi-gazdasági haladásunk. E szövetségi politika jó irányait, céljait a legutóbbi fél évtized is bizonyította, elsősorban azzal, hogy nem támadtak alapvető konfliktusok a társadalom osztályai, fő rétegei között. Hiba lenne ugyanakkor szem elől téveszteni azokat a nem alapvető, de létező konfliktusokat, amelyek hatnak a szövetségi politika megvalósulására, mindennapi gyakorlatára, elvek és tapasztalatok hétköznapi viszonyára. Folyamatos átalakulás Seregnyi előrelátott, sok-sok váratlan tényező — külpolitikai, világgazdasági, hazai gazdálkodási befolyásolta a szövetségi politika közegét, mégis, e politika bizonyult a legfőbb alapnak a nemzeti egység megőrzésében és fejlesztésében. Napjainkban a tizenöt évesnél idősebb népességnek majdnem az egynegyede már középiskolai, illetve felsőfokú végzettségű, az ilyen értelmű gyarapodás felgyorsult a két kongresszust összekötő fél évtizedben. A képzettségi színvonal e növekedése lényeges szerepet játszott a nehezedő gazdasági helyzet okainak megértésében, az elkerülhetetlen, a szükséges és a lehetséges intézkedések elfogadásában. Fontos szerepe volt azután-abban is a kéozettség magasabb foka kialakulásának, hoqy lényeges változások mennek végbe a munka iellegében. A munka jellegének átalakulása nemcsak1 az iparban jellemző folyamat, hanem az építőiparban, a mezőqazdasáq- ban, a közlekedésben és a hírközlésben úgyszintén az, de érzékelhetőbbek a korábbiaknál jelei a nem termelő területeken is. az egészségügyben, az oktatásban, a kereskedelemben. A munka jellegének átalakulását érzékelteti például, hogy az ezer hektár mezőgazdasági területre jutó gépi vonóerő 1980 és 1984 között tizenöt százalékkal nőtt, a kukoricabetakarítás gépesítettsége nyolcvanról 90 szálalékra bővült. Az ilyen és hasonló adatok mögött emberek tíz- és tízezreinek ban meghalt. Az akkori orvos- tudomány megállapította, hogy halálát „veselob és fehérnye vízkór" okozta. A budai külvárosi réqi temetőben helyezték örök nyugalomra, majd 1929- ben a temető parkírozásakor holttestét átvitték a központi temetőbe. Irodalmi hagyatékát Verbőc- zi István cisztercita tanár vette át, hogy sajtó alá rendezze. A kiadás azonban addig-addiq húzódott, míq végül teljesen elmaradt. Kóczián Sándor versei akkor Bolgár Elek bankigazgatóhoz kerültek. Ö sem adta ki. Végül kéziratait a Pécsi Városi Múzeum vásárolta men és azóta is ott őrzik. Ugyanott van a 156 lapos naplója is. Érdekes, változatos, élvezetes olvasmány. Kóczián Sándor termékeny költő volt. Sokat fordított Heine, Matestasio, Bechstein verseiből is. Emlékét egy utca jelzi, a szigeti külvárosban, valamint egy emléktábla a belvárosban. Pusztai József megváltozott mindennapjai állnak, mert tanulni kellett — egyre gyakrabban felnőtt fejjel —, a megszokottól eltérő technikai, technológiai rendet elsajátítani, addig ismeretlen megoldásokkal megbarátkozni a munkahelyen. Mind a munka- mind a lakóhelyen átalakulóban van az a tevékenységi közeg, amelyben a társadalom él, cselekszik, átalakulóban azért, mert egyre erőteljesebbek a demokratizmus fejlesztésének irányába ható törekvések. Az elmúlt öt esztendő ilyen természetű tényeire csupán utalva: kidolgozták és elfogadták az új választójogi törvényt; az idén egyre szélesedő körben válnak gyakorlattá az új vállalatirányítási formák; a testületi tisztség- viselők választásánál a titkos szavazás mellett egyre sűrűbb a kettős jelölés .. . Ezeknek a lépéseknek a jelentőségét akkor érthetjük meg igazán, ha tudjuk, az ország összes településeinek száma — kerekítve — 3070, a különböző gazdálkodó szervezeteké pedig ennél is nagyobb. Fokozódó igény Mind a kisebb és nagyobb közösségekben, mind a pórt és állami irányítás testületéiben a legutóbbi években megfogalmazódott az a fokozódó igény, mely az aktív keresők tágabb körének bevonását célozza a munkahelyi irányításba éppúgy, mint a közéletbe, s ezen belül jellegzetessé vált a munkások jelenlétének erősítése. Érthetővé és egyben indokolttá teszi ezt a következő számsor: A munkásosztályhoz tartozott az aktív keresők 55,7 százaléka 1984- ben. Szövetkezeti paraszt 14 százalék, szellemi foglalkozású táboruk tovább nőtt a legutóbbi fél évtizedben is — 26,3 százalék, kisárutermelő, kiskereskedő négy százalék. Jele a társadalomban körvonalazódó igények mérlegelésének, a beleszólás módozatai közvetlenebbé tételének például az is, hogy a kongresszustól kongresszusig terjedő időszakban több részterületen tetemesen egyszerűsödött az állam- igazgatási munka, a járások megszüntetésével, a kétlépcsős rendszer — megye, település — kialakításával a döntési mechanizmus, és vele a gazdálkodási, fejlesztési lehetőség új, minőségében más formái jöttek létre. Ellentmondásokkal együtt Folytatva fényt és árnyékot egyszerre magában hordó fejlődési folyamataink illusztrálását: Némileq nőtt, de változatlanul kevés a felső vezetők között — különösen a mezőqaz- daságban, a tudományos kutatásban — a nő. öt év alatt két százalékkal gyarapodott az ipari szakmunkások táborában a nők aránya, de még így is éppen csak meghaladja a 22 százalékot, ugyanakkor az összes ipari foglalkoztatottnak a 46 százaléka tartozik a „gyengébb" nemhez...! Friss hadak sereglését jelzi, hogy például a vegyiparban dolgozók 61 százaléka fiatalabb negyven évnél, s minden száz foglalkoztatottból 29 még nem töltötte be a harmincadik életévét, ám ide kell kapcsolni azt is, hogy 1980 és 1984 között több, mint ötven ezer fővel csökkent az iparban dolgozó szakmunkások létszáma Ami a döntő, kezdjük belátni, megtanulni, hogy társadalmi- gazdasági haladásunkat az ellentmondásokkal, feszültségekkel együtt kell vállalnunk, hogy sima útra a társadalom nem tehet önmagának ígéretet, mert ilyen sima út nincs. Mészáros Ottó Következik: II. Az értékteremtés nehéz terepe IBfi&BBBaStS&OBiBHíl