Dunántúli Napló, 1985. február (42. évfolyam, 30-57. szám)

1985-02-16 / 45. szám

£PS£N a házban lakctt Fábián Béla f>A*TIZÁN. amshsfmkuAwák1» TRAM «0 FaROSBAN'ÁSÁVAl HÄSI HAULT HAL’ Ef-.LÉfíRE Állíthatta HrrESKSZ.véBH«rT5Á» A Mecsek északkeleti csücskében, er­dővel koszorú- zott, szép, csen­des völqyben épült Mánfa-Bu­dafa magyarfa­lu. Bonusz József, mánfai lakos a 60-as években ezt mondta: „Mióta bejöttek a szovjetek, minden jobbra fordult. Néró vagyunk egyedül. Most már itt is legtöbben így köszönnek az emberek: Szabadság! Jó- szerencsét!" A történelmi sorsforduló kez­dete 1944. november 29-én volt. Ahogy a déli harangszó elhangzott, akkor érkezett a faluba az első szovjet katona. A falura nagy csend ült rá. A bizonytalanság csendje. Senki sem tudta, mi lesz. A faluba érkezett szovjet katonák be­mentek a jegyzőségre, és az utón érdeklődtek, van-e a köz­ségben német katona. Nem volt. A katonaság továbbvo­nult Komló felé. Mánfa és Bu- dafa harc nélkül szabadult fel. Lajos György, volt tanács­elnöktől és ifj. Lajos Györgytől, a Hazafias Népfront elnökétől megtudtam, hogy 1945—60-ig Mánfa-Budafa falu lakóinak létszáma 1300 körül_ mozgott. A parasztság rétegeződése: szegényparaszt 36 család, kö­zépparaszt 40 család, zsíros­paraszt (kulák) két család. Eb­ben az időben a két faluban 160 ház állt. A lakosság fog­lalkozása szerint: 60 százaléka bányász, 28 százaléka erdei munkás, 10 százaléka üzemi, egyéb válllalati munkás, 1 szá­zalék egyéb alkalmazott (pl. közlekedés, posta). Az 1950-es években a pa­rasztság körében igen nyomott a hangulat: nehéz volt a be­szolgáltatás, legtöbb szegény- parasztnck még annyi gabo­nája sem termett, amely saját családjának a szükségletét tudta volna biztosítani. Legtöbb ember válaszút előtt állt. A 20-30 évesek el­mentek dolgozni a komlói szén­bányába, vagy az építőiparba. Otthon, az 50-60 évesek ma­radtak, akik a tsz-ben dolgoz­tak. Tsz-be 15 család lépett Mánfa-Budafa be. A gyengén termő földek, a gyakorlatlan vezetés, a rossz hozzáállás gyengítette a kez­detleges gazdaságot, s a sza­kadék szélén állt. Komló kiépülése a két falu­nak a fellendítését is elősegí­tette. Akinek igavonó állata volt, az elment fuvarozni. Ke­mény földmunkát végeztek Komlón, meg is fizették. Az 1960-as és a 70-es évek­ben a tsz-ben eredményes ter­melés folyt, 120 fejőstehén, 40 pár ló és szebbnél-szebb nö­vendékállatokat tartottak. Mi­vel a fiatalok nem a tsz-ben dolgoztak, az idősek meg nem győzték a munkát, a jószág- állomány csökkent, a tsz ha­nyatlóm kezdett, de annyira. házban több ezer könyv köl­csönzésre vár, de otthon a családban is szép számmal vannak könyvek. Nem szoba­dísznek tartják, hanem olvas­sák is. 1970 óta gyakran van író—olvasó találkozó. A kultu­rális rendezvények szervezője és irányítója a Hazafias Nép­front és a KISZ-szervezet, amely 30-35 tagból áll. A falu lakossága ápolja ha­ladó történelmi hagyományait. Minden évben a forradalmi if­júsági napok alkalmával meg­emlékeznek Fábián Béláról, s ahol nevelkedett, a ház falán lévő emléktáblát megkoszorúz­zák. Az emléktáblának és kör­nyékének ápolása a Hazafias Népfront Bizottság és a KISZ­tatárdúlás idején. 1970 óta minden évben más országok­ból jönnek csoportok, és a templomban koncerteket ren­deznek. Ismertté vált a falu már az ország népe előtt is. A két falunak az utóbbi két évtizedben ugrásszerű a fejlő­dése. Több család saját erő­ből épített családi házat. Mind több lakásba vezették be a központi fűtést. A születések száma csök­kent. Az 1945-50-es években a két falúban 70-75 általános iskolás gyerek volt, most meg csak 40-50 gyerek jár iskolá­ba. Itt helyben az általános iskola megszűnt, a gyerekek iskolába Komlóra járnak. Az 1945-50-es években Mánfa­Télen igazán csendes a mánfai' fő utca. Fotó: Läufer László hogy ezt a bomlást mór nem lehetett megállítani. Több éven át veszteségesen zárt a gazda- sáq. Nem volnánk igazságo­sak, ha csak a negatív dol- aokat említenénk meg. Több éven át a juhtenyésztés jól jö­vedelmezett. Volt olyan év, hogy 5000 Volt a számuk. 1981 szeotemberében a Mecsek Gyöngye Tsz egyesült a szom­szédos iónosi tsz-szel. Mánfa-Budafa faluképéből láthatjuk a múltat és a jövőt. Méq most is állnak a réqi vi­lágból megmaradt épületek, de már leqtöbb át van ala­kítva. A földes szobák parket- tázottak. Nincs már olyan csa­ládi ház, ahol ne lenne fürdő­szoba, rádió, televízió, hűtő- szekrény. Minden házban ve­zetékes ivóvíz van 1970 óta. Nem lehet látni kopott, vedlett külsejű épületet. Legtöbb csa­lád kicserélte a kis ablakokat hármasszárnyú, modern, nagy ablakokra. Szépek, tiszták a házak udvarai. Virágok díszí­tik, szépítik a környéket. Az is­tállókat átalakították másféle gazdasági épületnek, nyári­konyhának, vagy garázsnak. Jó hallani az emberektől, hogy szeretik a falujukat, nem költöznek el. Szellemi fejlődé­sük is biztosított. A művelődési szervezet dolga. Iqv mondta Laios György, a HNF elnöke: „Büszkék vagyunk Fábián Béla hős partizánra. Bátor, haza­fias cselekedetének emlékét példaként őrizzük és ápoljuk." Az emléktáblán ezt olvassuk: „Ebben a házban lakott Fá­bián Béla partizán, aki 1945 februárban a barcsi Dráva-híd felrobbantásával hősi halált halt. Emlékére állította a HNF és a KISZ Komló városi Bizott­sága. 1970. február 28." Rend és tisztaság van a fa­luban. Marton János budafai lakos, mikor az útpadkát-és az árkot tisztította, így véleke­dett: „Nem várom azt, hogy a gyűlésen mondják, milyen mun­kát is végezzek. Látom, hogy az eső megrongálta az útpad­kát, nyomban megjavítom, ne­hogy még nagyobb rongálást csináljon a következő eső. Ha megnőtt a fű, azt lekaszálom." A lakosság ellátása jó, van hús- és fűszerbolt, orvosi ren­delő, postahivatal, italbolt. A megye legrégibb telepü­lései közül való az egyesített Mánfa-Budafa. A település legkorábbi, ránk maradt emlé­ke a román stílusú mánfai templom, amely a 12. század­ban épült, falai között találtak menedéket a helyi lakosok a Budafán 1349 ember élt, 213 családi ház volt. Az 1980-as években már 240 a családi házak száma. A lakók száma 1300 körül mozog. További csökkenésre nem kell számíta­ni, sőt számszerű emelkedés várható. Az 1960-as években itt is elkezdődött a nők munkába menetele, és mivel helyi mun­kalehetőség nem volt, s jelen­leg sincsen, Komlóra járnak dolgozni. Kevés azoknak a száma, akik Pécsett kaptak munkát. 1983-ban víztasakoló üzem építését kezdték el Budafán, mert jó minőségű ivóvizet tár­tak fel. Baranya megye több községében ugyanis egészség­re káros, a megengedettnél nagyobb nitráttartalmú ivóvíz található. 1984-ben a próba- üzemelés megkezdődött. Ily módon a vizsgálatok eredmé­nyeinek birtokában Baranya megye veszélyeztetett települé­seire tasakokban jut el az egészséges ivóvíz. Mánfa-Budafa falu őrzi régi hagyományait, de magában hordja szocialista társadal­munk egészséges fejlődését is. Jeli József Pécs Petőfije 1850. február 12-én született Kóczián Sándor költő, akitől tanárai, osztálytársai, kortársai azt várták, hogy „Pécs Petőfije" lesz. Ezt nemcsak azért remél­ték, mert költői eszményképe Petőfi Sándor volt vagy költemé­nyeiben a nagy szabadsághar­cos lírikus hatása tükröződik, hanem azért is, mert Petőfi és Kóczián írói és emberi maga­tartása számos azonos vonást mutatott. Középiskolai tanulmányait a mai Nagy Lajos Gimnázium épületében végezte. Kezdetben az iskolai Irodalmi Kör II. al­jegyzője, majd később alelnö- ke lett. Édesapját —, Perczel Mór segédtisztje volt — korán el­vesztette, így tanulmányait csak nagy anyagi nehézségek árán tudta folytatni. Hiányzott a tan­díjra való pénze, ezért bead­ványt intézett az iskola segély- ző egyesületéhez, hogy támo­6. HÉTVÉGE gassák. Az . akkori diákéletet hűségesen tükrözi 1870. január 6-án írott naplója, amelyben a következőket olvashatjuk: „Pécs-felgimnáziumi Segély­egylethez beadtam tegnap fo­lyamodványomat: már a múlt héten adtam egyet, de vissza­adták, mert nem volt mellette szegénységi bizonyítvány. Egy­szerűen ennyit Írtam helyette »Anyagi helyzetének ismeretes volta felment alulírottat az in­doklástól.« Nem volt elég ne­kik! A gyalázatosak szegénysé­gi bizonyítványt kértek tőlem, mindennap velők vagyok, is­mernek, látják, hogy a nadrá­gom meq van foltozva, a téli­kabátom nagyobb, mint a testem, rá van írva, hogy úgy kaptam (bátyám adta). Látják sápadt arcomon az életölő be­tegséget,. ez nem elég nekik. Bizonyítvány, hogy nem ha­zudsz. Adunk, de takard ki előt­tünk nyomorod sebeit, látni akarjuk, milyen azt nem elég tudnunk, hajolj a porba, aztán majd segélyezünk! Ezt kollé­gáim teszik velem. Nem akar­tam újra folyamodni, de a köz­vélemény makacsnak, s gőgös­nek bélyegez. Kénytelen va­gyok. írtam egy másikat. Óh szegénység! ha kínzasz min­dennel csak ne alázzál le!" - fejeződik be a napló jegyzet. Évek hosszat betegeskedett. 1870. január 18-án elkesere­detten jegyezte be naplójába a következő sorokat: „A beteg­ség egyre kínoz, mely napon csak valami csekélyét teszem, azonnal odavagyok, s mint a halott, úgy fekszem nyomorul­tan, nem tudva mozdulni, sem beszélni, valami irtózatos kábí­tó nyomóstól megmerevedve. Fejem zúg egész- nap és éjjel. Csupa üres levessel és pempő- vel kell élnem, mint valami falhoz csapni való, nyivókoló csecsemő-kölyöknek. Hogy nem is tud valaki a falhoz csapni, csak legalább egyszer, aztán elég volna mindörökké!" Amikor Ramazetter Károly, a Lyceum Nyomda nyomdásza megjelentette a „Pécsi Köz­löny" című újságot, felkereste Kóczián Sándort, akit arra kért, hogy a „Tórcza" rovatba verseket, humoreszkeket írjon. Kóczián szívesen vállalkozott erre. Amikor elvállalta, hogy „Asnódi levelei" címmel ő szer­kessze a szatirikus rovatot, a következő célt tűzte ki maga elé: „Belevonom az egész világ szemléjét, ütni fogom a spanyo­lokat, Napóleont, ^Rómát stb." A betegség egyre jobban elhatalmasodott rajta, s Kóczi­án Sándor, a Vili-os gimnazista, húsz esztendős’korában érettsé­gi előtt, 1870. május 4-én, a mai Sallai utca 12. számú ház­Kongresszustól kongresszusig I. Megőrizve és fejlesztve Majdnem öt esztendeje, 1980. március 24—27. között tanácskozott a Magyar Szo­cialista Munkáspárt XII. kongresszusa. Ma kezdődő, és öt részre tagolt cikksoro­I zatunk megkísérli összefog­lalni az azóta eltelt fél év­tized társadalmi-gazdasági fejlődésének néhány fő jel­lemzőjét, a változások folya­matának ellentmondásait. Sok próbának kitett, helyes­ségét mégis gyarapodó tények­kel igazoló szövetségi politikára támaszkodik szocialista ren­dünk, társadalmi-gazdasági ha­ladásunk. E szövetségi politika jó irányait, céljait a legutóbbi fél évtized is bizonyította, első­sorban azzal, hogy nem támad­tak alapvető konfliktusok a társadalom osztályai, fő rétegei között. Hiba lenne ugyanakkor szem elől téveszteni azokat a nem alapvető, de létező konf­liktusokat, amelyek hatnak a szövetségi politika megvalósu­lására, mindennapi gyakorla­tára, elvek és tapasztalatok hétköznapi viszonyára. Folyamatos átalakulás Seregnyi előrelátott, sok-sok váratlan tényező — külpolitikai, világgazdasági, hazai gazdál­kodási befolyásolta a szövet­ségi politika közegét, mégis, e politika bizonyult a legfőbb alapnak a nemzeti egység megőrzésében és fejlesztésé­ben. Napjainkban a tizenöt évesnél idősebb népességnek majdnem az egynegyede már középiskolai, illetve felsőfokú végzettségű, az ilyen értelmű gyarapodás felgyorsult a két kongresszust összekötő fél évti­zedben. A képzettségi színvo­nal e növekedése lényeges sze­repet játszott a nehezedő gaz­dasági helyzet okainak megér­tésében, az elkerülhetetlen, a szükséges és a lehetséges intéz­kedések elfogadásában. Fon­tos szerepe volt azután-abban is a kéozettség magasabb foka kialakulásának, hoqy lényeges változások mennek végbe a munka iellegében. A munka jellegének átalaku­lása nemcsak1 az iparban jel­lemző folyamat, hanem az építőiparban, a mezőqazdasáq- ban, a közlekedésben és a hír­közlésben úgyszintén az, de érzékelhetőbbek a korábbiak­nál jelei a nem termelő terüle­teken is. az egészségügyben, az oktatásban, a kereskedelemben. A munka jellegének átalakulá­sát érzékelteti például, hogy az ezer hektár mezőgazdasági területre jutó gépi vonóerő 1980 és 1984 között tizenöt szá­zalékkal nőtt, a kukoricabeta­karítás gépesítettsége nyolc­vanról 90 szálalékra bővült. Az ilyen és hasonló adatok mögött emberek tíz- és tízezreinek ban meghalt. Az akkori orvos- tudomány megállapította, hogy halálát „veselob és fehérnye vízkór" okozta. A budai külvá­rosi réqi temetőben helyezték örök nyugalomra, majd 1929- ben a temető parkírozásakor holttestét átvitték a központi temetőbe. Irodalmi hagyatékát Verbőc- zi István cisztercita tanár vette át, hogy sajtó alá rendezze. A kiadás azonban addig-addiq húzódott, míq végül teljesen el­maradt. Kóczián Sándor versei ak­kor Bolgár Elek bankigazgató­hoz kerültek. Ö sem adta ki. Végül kéziratait a Pécsi Városi Múzeum vásárolta men és az­óta is ott őrzik. Ugyanott van a 156 lapos naplója is. Érdekes, változatos, élvezetes olvasmány. Kóczián Sándor termékeny költő volt. Sokat fordított Heine, Matestasio, Bechstein versei­ből is. Emlékét egy utca jelzi, a szi­geti külvárosban, valamint egy emléktábla a belvárosban. Pusztai József megváltozott mindennapjai áll­nak, mert tanulni kellett — egyre gyakrabban felnőtt fejjel —, a megszokottól eltérő tech­nikai, technológiai rendet el­sajátítani, addig ismeretlen megoldásokkal megbarátkozni a munkahelyen. Mind a munka- mind a lakó­helyen átalakulóban van az a tevékenységi közeg, amelyben a társadalom él, cselekszik, át­alakulóban azért, mert egyre erőteljesebbek a de­mokratizmus fejlesztésének irá­nyába ható törekvések. Az el­múlt öt esztendő ilyen termé­szetű tényeire csupán utalva: kidolgozták és elfogadták az új választójogi törvényt; az idén egyre szélesedő körben válnak gyakorlattá az új vállalatirányí­tási formák; a testületi tisztség- viselők választásánál a titkos szavazás mellett egyre sűrűbb a kettős jelölés .. . Ezeknek a lépéseknek a jelentőségét ak­kor érthetjük meg igazán, ha tudjuk, az ország összes tele­püléseinek száma — kerekítve — 3070, a különböző gazdál­kodó szervezeteké pedig ennél is nagyobb. Fokozódó igény Mind a kisebb és nagyobb közösségekben, mind a pórt és állami irányítás testületéiben a legutóbbi években megfogal­mazódott az a fokozódó igény, mely az aktív keresők tágabb körének bevonását célozza a munkahelyi irányításba éppúgy, mint a közéletbe, s ezen belül jellegzetessé vált a munkások jelenlétének erősítése. Érthetővé és egyben indokolttá teszi ezt a következő számsor: A mun­kásosztályhoz tartozott az aktív keresők 55,7 százaléka 1984- ben. Szövetkezeti paraszt 14 százalék, szellemi foglalkozású táboruk tovább nőtt a legu­tóbbi fél évtizedben is — 26,3 százalék, kisárutermelő, kiske­reskedő négy százalék. Jele a társadalomban körvo­nalazódó igények mérlegelésé­nek, a beleszólás módozatai közvetlenebbé tételének példá­ul az is, hogy a kongresszustól kongresszusig terjedő időszak­ban több részterületen teteme­sen egyszerűsödött az állam- igazgatási munka, a járások megszüntetésével, a kétlépcsős rendszer — megye, település — kialakításával a döntési me­chanizmus, és vele a gazdálko­dási, fejlesztési lehetőség új, minőségében más formái jöttek létre. Ellent­mondásokkal együtt Folytatva fényt és árnyékot egyszerre magában hordó fejlődési folyamataink illusztrá­lását: Némileq nőtt, de válto­zatlanul kevés a felső vezetők között — különösen a mezőqaz- daságban, a tudományos kuta­tásban — a nő. öt év alatt két százalékkal gyarapodott az ipari szakmunkások táborában a nők aránya, de még így is ép­pen csak meghaladja a 22 szá­zalékot, ugyanakkor az összes ipari foglalkoztatottnak a 46 százaléka tartozik a „gyen­gébb" nemhez...! Friss hadak sereglését jelzi, hogy például a vegyiparban dolgozók 61 szá­zaléka fiatalabb negyven évnél, s minden száz foglalkoztatottból 29 még nem töltötte be a har­mincadik életévét, ám ide kell kapcsolni azt is, hogy 1980 és 1984 között több, mint ötven ezer fővel csökkent az iparban dolgozó szakmunkások lét­száma Ami a döntő, kezdjük belátni, megtanulni, hogy társadalmi- gazdasági haladásunkat az ellentmondásokkal, feszültsé­gekkel együtt kell vállalnunk, hogy sima útra a társadalom nem tehet önmagának ígéretet, mert ilyen sima út nincs. Mészáros Ottó Következik: II. Az értékte­remtés nehéz terepe IBfi&BBBaStS&OBiBHíl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents