Dunántúli Napló, 1985. február (42. évfolyam, 30-57. szám)
1985-02-16 / 45. szám
Miért hiányszakma a gépi forgácsoló? A hótakaró megvédte a vetéseket A szokatlan hideg ellenére szépen gyarapodnak az állatok a Szigetvári Á. G. galambospusztai tehenészeti telepén. Sem elhullást, sem megbetegedést nem okozott eddig a hideg tél. Proksza László felvétele Baranya mezőgazdasága télvíz idején Egy nap a szakfelügyelővel A z évszázad tele Baranyában is komoly aggodalomra adott okát a nagyüzemekben és a kistermelők népes táborában. A januári hideghullámot követő enyhülés azonban kissé megnyugtatta a kedélyeket. A hótakaró átmenetileg az egész megyében elolvadt, s az az egy—másfél hét elegendő volt a határszemlére és az esetleges károk felmérésére. A határjáró szakemberek abban a néhány napban örömmel állapították meg, hogy a nagytömegű. 15—20 centiméter vastag hótakaró elolvadása után belvízkár lényegében sehol sem keletkezett. Az időben elvégzett őszi mélyszántások szivacsként nyelték el az előző években annyira nélkülözött téli csapadékot. Az ilyenkor szokásos pangó vizek hiánya azt jelezte, hogy a talaj mélyebb rétegei még mindig meglehetősen szárazok, s a talajvíz- készletünk teljes feltöltődése nem fejeződött be. Az őszi kalászosok, búza, árpa és egyéb őszi vetésű növények üde zöld színe arra engedett következtetni, hogy a közlekedésben, a közművekben és energiaszolgáltatásban oly nagy zavarokat okozó kemény januári télben, a szántóföldi növények említésre méltó károsodást nem szenvedtek. A gyümölcsösökben, de főleg a szőlőültetvényekben, a rügyvizsgálatok több gazdaságban mutatnak kisebb-nagyobb mértékű rügyelfagyást. A károsodás azonban, az eddigi tapasztalatok szerint - a múlt évben súlyosabb jégkárt szenvedett szőlők kivételével - a metszés szakszerű elvégzésével szinte mindenütt ellensúlyozható. A múlt héten Baranyában is felszálltak a növényvédő repülőgépek, s itt-ott elindultak a földi gépek is, ahogy a talaj állapota lehetővé tette, folytatták az őszi kalászosok, az évelő pillangósok és gyepterületek fejtrágyázását. Az elmúlt hét végén meginduló havazásig Baranya mezőgazdasági nagyüzemei 5-10 százalékban végezték el ezt a fontos munkát. A gyümölcsösök és szőlőültetvények metszésével, az ismét téliesre fordult idő beköszöntéséig mintegy 25 százalékban készültek el a gazdaságok. Kisebb-nagyobb riadalmat okozott a február 3—4-én Baranyán is végig száguldó vihar, amely öt alföldi megyében tépázta meg a már felállított fóliasátrakat, több százmilliós károkat okozva a fóliában, a vázszerkezetekben és a már kiültetett palántákban. Baranyában ilyen jellegű kár nem igen történt. Épületkár azonban több helyen is keletkezett. A szélvihar gazdasági épületek és irodaházak tetőszerkezetét rongálta meg. A véméndi, az újpetrei a bicsérdi, a szalán- tai, a magyarszéki, sombereki, a száj ki és a mohácsi Új Barázda Tsz, a bikaIi, a pécsi, a szigetvári, a Szentlőrinci Állami Gazdaság és a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát jelentett be épületkárokat az Állami Biztosítónál. A károk mértéke az eddigi tapasztalatok szerint csekély, esetenként pár ezer forint. A kártérítési összegek folyósítását a biztosító megkezdte, az épületek helyreállítása megtörtént, illetve folyamatban van. Az állatállomány is megszenvedte a zord időjárást. Több helyen befagyott az itatóvíz, az áramkimaradások nem haladták meg az 5—6 órát, így a telepek rendje lényegében nem borult fel. Előfordult, hogy áramhiány miatt — például Nagypeterden - a fejőgépet traktorral üzemeltették. A ridegen tartott húsmarha állomány minden komolyabb következmény nélkül viselte el a tél megpróbáltatásait. A télnek azonban még ko- rántsincs vége, a hideg ismét támad. Február 9. és 11. között újabb 8-10 centis hótakaró ihullott. Ez kellő védelmet nyújt az őszi vetéseknek, a munkálatok azonban ismét szünetelnek. Sok bepótolni való lesz az idő jobbra fordulásával. hisz február végén illik elvetni a mákot, a zabot, a borsót. A tavaszi felkészülés ezekben a napokban a gépműhelyekben folyik teljes erővel. Javítják a traktorokat és munkagépeket. Az alkatrész-ellátás továbbra is elfogadható, kivéve néhány cikket, amiből szű- kebb a kínálat. Általában azonban elmondható, hogy a kereskedelmi vállalatok a jelentősen megélénkült alkatrész keresletet - sok öreg gépet újítanak fel — kevés kivétellel, ez ideig megfelelően ki tudták elégíteni. A szerződéskötések ezekben a hetekben még minden területen folynak. A Kaposvári Cukorgyár elmaradt a szerződéses területek, illetve árualapok biztosításában az ország többi cukorgyára mögött. Ez feltehetően összefügg azzal a körülménnyel, hogy Baranya megye cukorrépatermelő gazdaságai eddig 3500 hektár területre szerződtek le a mohácsi Új Barázda Tsz-en keresztül jugoszláv exportra. — Rné — M iért hiányszakma az esztergályos, a marós, köszörűs, vagy gyűjtőnevén a gépi forgácsoló? — teszem fel a kérdést, amikor reggel háromnegyed hatkor beül mellém a kocsiba. Komlóra, a MOM gyári tanműhelybe tartunk, Regény/ Béla gépi forgácsoló vezető szakfelügyelő némi töprengés után megjegyzi : — Csak a hetvenes évek elejétől vált fokozatosan hiányszakmává. Valamikor a szakmák elitje volt, úgy is mondták, hogy nyakkendős, cilinderes szakma, anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt elismert és megbecsült volt az, aki igazán jól művelte. Az anyagi és erkölcsi megbecsülés valahol, valamiért megfeneklett. Az biztos, hogy a gépi forgácsolás a gépipar bázisszakmája, mert alkatrészt gyárt, alkatrész nélkül viszont nem létezhet más gépipari szakma sem. — Miért nem vonzó a szakma? — Mert nagy szaktudást, jó számolókészséget és fejet, ügyes kezet és jó lábakat követel, mert alapeleme a precizitás és a teljesítmény időben mérhető, tehát normázható . . . — És miért szép? , — Ugyanazért. amiért o gyengébbek idegenkednek tőle. Szerencsére van már jó néhány üzem és gyár — hogy csak a pécsi Sopianát említsem —, ahol már meg is fizetik. A MOM tanműhelye nem túl tágas, de jól felszerelt — a gépark: a Tos, E—400-as és MVE-2000—, és tiszta, mintha patikában lennék. A kis oktatóterem falait szakmai táblázatok, mintadarabok borítják. „Hogy mindig a gyerekek szeme előtt legyenek ...” — mondja Farkas Sándor szakoktató. A zöld táblán sárga krétával írva, rajzolva a tüskén történő megmunkálás alapjai és fortélyai. Segít az írásvetítő is, a szakoktató kérdez, a tanulók — köztük két lány — válaszolnak. Regényi Béla figyelmesen követi az órát. Látom rajta — később az értékelésnél ki is fejti — elégedett. Következik a gyakorlati feladat: minden tanulónak 5—5 perselyt kell úgy elkészíteni, hogy a furat és a külső átmérő egytengelyű legyen. S a cél: gazdaságosan, anyaatakarékosan és főképp önállóan dolgozzanak a tanulók. Regénvi Béla átnézi a naplókat, tanmenetet, munkanaplókat és kimenv a gyerekek közé. — Az a lényeg, hogy meg tudiák magyarázni: mit, miért és hogyan kell csinálni, íay rögzítődik bennük az elmélet a avakorlattal — nyugtázza a kérdés . . . kapott válaszokat. Az osztály leaiobbja, Németh h*vón óz F—400-ason összekötő anvót készít külső-beU* menettel. határozott mozdulataiban sok már az ösztönös. —- Esztergályosnak készültél? — Nem. Erdésznek, de egészségügyi okok miat nem vettek fel. — Tetszik? — Igen. Megdolgoztatja az ember fantáziáját, amíg egy fémdarabból alkatrész lesz, vagy azt csinálok, amit csak akarok. Ha végzek, utána továbbtanulok. Ez a szakma biztos kenyér. Reggel nyolckor műanyag kosárban meghozzák a reggelit, azt, amit pénzért megrendeltek. Beszélgetünk a szakmáinkról: én az övékről, ők az enyémről érdeklődnek, kölcsönösen kifaggatjuk egymást. Regényi Béla, Nagy János a komlói 501. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet gyakorlati oktatásvezetője és Farkas Sándor félrevonul értékelni. Nekem tetszik, hogy nem főnök és beosztott, hanem egy közös, célért együtt munkálkodók értékelő, tanácsadó, elemző megbeszélése folyik. Regényi Béla inkább csak kérdez, kér, javasol, felvet: „Nem lenne így jobb?" avagy „Nem lenne így hasznosabb?”. Meggyőző és segítő szándékú, gz én szememben inkább szaktanácsadó, mint szak- felügyelő. Indulunk vissza Pécsre. „Anyaintézetében", az 500. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben megkezdődött a Szakma Kiváló Tanulója (SZKT) verseny megyei döntőjének írásbeli része. Mint vezető szakfelügyelő a megyei tanács képviseletében hivatalból ott kell lennie. Megtudom róla, hogy a pécsi gépipariban szerszámgépgyártó technikusként végzett, volt esztergályos, majd a Sopiana Géogyárban esztergályos-oktató, közben elvégezte a Pécsi Tanárképzőn a műszaki tanár szakot, óraadó, majd főállású szakoktató lett. S amikor 1976-ban újjáalakult a szakmai szakfelügyelet rendszere, akkor nevezték ki regionális szakfelügyelőnek Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyébe. — A tíznapos ciklusból hét a felügyeleti napom és három tanítási napom van. Csak szakelméletet tanítok. Vallom: felügyelni igazán csak olyan területet lehet, amit tanít is az ember. Igyekszem, igyekszünk minél több jó módszert és konkrét segítséget adni a kollégáknak, hogy egységes és jó minőségű legyen a munkánk. Hogy rajtunk ne múljék . . . — Meddig lesz még hiányszakma a gépilorgácsolás? — Nem tudom, sok új intézkedés született, talán megváltozik a helyzet. Márciustól az új ösztöndíjrendszer jobban differenciál és talán a pályára irányít. Egy-két éven belül a 3 éves képzés mellett indul a 4 éves szakmunkásképzési célú szakközépiskola is, ami együtt ad érettségit és szakmát. A jelenlegi képzés színvonalát úgy is igyekszünk javítani, hogy kiseb létszámú osztályokat indítunk, hogy a gyengébb képes- ségűekre is több idő jusson. — Szaklelügyelöként mi a nagy álma? — Hogy a régi presztízsét visszanyerje a szakma, hisz a gépi forgácsolásnak biztos jövője van az automaták világában is. Az NC és CNC numerikus vezérlésű automata gépek az átlagosnál már ma is lényegesen több szaktudást és alaposabb felkészültséget igényelnek, s ezek a gépek mindinkább tért hóditanak. Az osztrák EMCO cég CNC iskolai oktatógépe is a jövőre való felkészülés egyik biztosítéka, örülök, hogy a területemen már hat ilyen gépet rendeltek meg a tanműhelyeknek. Az igazi álom? Hogy a gyenge eredménnyel végzők ne szakmunkás, hanem mondjuk csak betanított munkás bizonyítványt kapjanak. A szakmai szelektálásra nagyobb szükség lenne a szakmák te- kinfélye, a munka minősége, minőségi szemléletváltás miatt. Murányi László Sorozatban készülnek az „ÉTI—75" gázkazánok az ÉPGÉP mohácsi gyártelepén Fotó: Erb János Az ÉPGÉP pécsi gyárában rozatgyórtósát siker koronázta. az új termék, az ÉTI 75 típusú A csehszlovák megrendelőnek gázkazán nemrég kezdődött so- decemberben 300-at szállítotPiacokat keres az EPGEP pécsi gyára Gázkazánok csehszlovák megrendelésre Saját piackutatót állítottak be tak le, további 400-at február végéig gyártanak. Ha időben teljesítik az exportot, újabb 400 darabos megrendelés várható Csehszlovákiából. Mindez még kevés ahhoz, hogy a 420 fős kollektíva folyamatos munkát végezhessen. A kapacitásnak csak a 60-70 százalékát sikerült lekötni. Újabb piacokra van szükség legkésőbb nyárig, másképp az idénre tervezett húszmilliós nyereséget aligha hozza a kollektíva.- A fenti összeg a budapesti anyavállalaté lesz, de ha túlteljesítjük, azzal a pénzzel mi rendelkezünk. Erre ez évtől nyílott lehetőség. Ez is növeli a kialakuló önállóságunkat. Mindinkább magunk keressük a megrendelőket, ezért állítottunk munkába egy saját piackutatót. De bízunk abban, hogy a vezérigazgatóság marketing főosztálya még jobban támogat minket. Nincs biztos vevőkörünk, kevés a megrendelés. A vevők egyedi termékeket kérnek, komolyabb sorozatgyártásba nem foghatunk. Jelenleg szerteágazó kooperációval készülnek az újfajta kazánok. Bedolgozik több kisiparos, önálló gazdasági munkaközösség, ipari szövetkezet, tsz ipari üzemág, gyár, vállalat közeli és távoli helyről. Hullámzó a teljesítmény, kifogásolható a minőség, módosulnak a szállítási határidők. Elsősorban a szerszám- és az elemkialakítósban, valamint a hegesztésben van még javítanivaló. Magas az önköltség, a felszerszámozásra fordított csaknem kétmillió forintos befektetés nem hoz még hasznot. Sokat számít majd, hogyha kevesebb együttműködővel folytatódik a termelés és a közeli bedolgozókkal kialakított kapcsolatok erősödnek meg. Például a pécsi Sopiana Gépgyárral alakulóban az együttműködés. Az ÉPGÉP pécsi gyárában nagy mértékben megváltozott a hagyományos termékösszetétel. Megszűnt a magas értékű gépek exportja. Külföldre csak alkatrészeket gyártanak keverő berendezésekhez. Döntő lett a belföldön értékesített munka- igényes termékek, például az építőanyagiparban használatos sablonok, különféle szerkezetek aránya. Előtérbe került a gépjavítás és az alkatrészgyártás, ami kevésbé jövedelmező. Új termék, a gépjárműre szerelhető emelőkosár sorozat- gyártására nyílik lehetőség. Ám a kapacitás így sincs még száz százalékosan lekötve. Amíg ez nem valósul meg, addig gondokkal küzsködik az ÉPGÉP pécsi gyára. Cs. J. HÉTVÉGE 5.
