Dunántúli Napló, 1985. február (42. évfolyam, 30-57. szám)
1985-02-16 / 45. szám
IUIEZOD A kis falu már a Sásd—Dombóvár közötti útra odaköszön: szelíd dombok gerince fölött egyik házsorának fehére ragyog a napfényben. Meződ azonban a völgyben kezdődik, a keskeny bekötőút lendülettel szalad neki egy hirtelen kis dombnak. Ez a főutca. Ha a tetőről visszanézünk, a házak barna zsindelye szinte összeolvad: sűrűn települtek egymás mellé a lapos részen az épületek. — Gazdag falu-e Meződ? — kérdez vissza a Sásdi nagyközségi közös Tanács elnöke, Szilágyi Mihály. — Több oldalról lehet erre következtetni: például nincsenek adóhátralékosok. Vagy szociálpolitikai oldalról: mindössze két-három magára maradt idős ember van a faluban, akiket segítenünk kell. Lehet a próbakő az is: hány új ház épül, mennyit újítónak fel. Meződ kis község, ha mindössze egy-két családi otthon készül el egy évben, az Is számít. Kreisz Györgyné, a tanácstagi csoport vezetőjének a felesége — férje műszakban van — a fejét ingatja: — Nem, Meződ nem gazdag község. Az állattartás nem jellemző, a szőlők megszűntek. — Az emberek nagy része — mondja Szilágyi Mihály — Sásdon, Komlón, Dombóváron dolgozik. És ez együtt jár az elköltözéssel is. — Mi most a legnagyobb gond a faluban? — A víz. Van egy öt köbméteres tartály, ide egészséges vizet szállítunk, de sokaknak vödörrel kell érte jönni. — Vizmű-társulat? — Gondoltunk rá. Hogy lesz-e belőle valami? Kérdezze meg a meződieket! — Nehezen tudom elképzelni — mondja Kutnyánszky László, a falu egyik tanácstagja. — Harmincezer forint lenne a lakossági hozzájárulás. Él itt egykét olyon ember, akinek alacsony a jövedelme, kicsi a nyugdíja. Ugyan miből fizetnék a havi törlesztést tíz éven keresztül? Márpedig-a víz nagy gond, különösen a felső faluban. Ott kiapadtak o kutak, ilyen Meződön soha nem volt! Három-négy méterrel csökkent a talajvíz szintje ... A Kossuth Lajos utca aszfaltja majdnem egy síkban van egyik oldala házsorának a tetejével. Meredek part szakad le, s ahol lapossá vált a terep, ott épültek a házak. — Éppen a víz miat; — magyarázza Kutnyánszky László. — Tudták az öregek, hova kell építeni. —• Nem mondhatnám — véli Fichtei Jakabné, a falu közelmúltban felújított boltjának a vezetője —, hogy itt tehetős emberek élnek. Nálam túl nagy értékű dolgokat nem is vásárolhatnának. De különben is: falun azt megtudni, kinek mennyi a pénze, nehéz . . . — Mekkora a bolt forgalma? — Változó. Határt szab oz, hogy a tápokkal, takarmányokkal együtt a raktárkészletem 140 000 forint lehet. Nem sok. Ami mindennap kell: a tej, kenyér, jön is, még ha különböző időpontokban is. — De micsoda gyönyörű kenyér! — lelkendezik Kutnyánszky László. — Az édesanyám nem csinált ilyent! Az emlék régi lehet, nyugdí- jos már Kutnyánszky László. A Eéta-bányánól fejezte be a munkát, asztalosként, közel eredeti szakmájához — ami volt az édescpjáé is —. a bognárság- hoz. De kinek kell ma már kocsit javítani, hintát — nyomja meg c szót a mester — csinálni?! Asztalosmunkájára, a fához való értésére azonban most is szükség van. — Három éve kezdtek el a lányomék építkezni Sásdon. Az Kutnyánszky László ajtókat, ablakokat én csináltam, most készülök el egy étkezőbútorral, de falaztunk is, csempéz- tünk is a vömmel. Nem került pénzbe. Ha azt keresi, miféle értékekkel segíti a falu elrepülő fiataljait, ne csak a pénzre gondoljon. hanem a kétkezi munkára is. Sokat ér. — Itt született Meződön? — Itt. A feleségem is. Akkor is ilyenforma falu volt, 200— 250 lakossal. Ma már a magból kevesen vannak, az én régi is- kolatcrsaim, játszópajtásaim közül talán ha öten-hatan élnek még Meződön. — Honnan jöttek az újak? — Például Felvidékről. De nem sok. Egy ház ... két ház... Hát azokból is ennyi van már csak. Hetvenszer mondták nekem is: de nagy szamár vagy! Miéri nem mész el innen? De tudja, ez a ház nem ilyen volt, sokat dolgoztam rajta. Azt nem gondoltuk, hogy a fiam is elmegy. Hát, így alakult . . . Neki most vettünk Csikóstöttösön egy házat, az ár felével segítettük. Látja, nekem sincsenek hi- zóbikáim, egyszer ha elmegyek egy hónapban a kocsmába, egy fröccsre . . , Nem költőm a pénzt, mindig szerettem dolgozni, nem azt nézem, múlik-e már a nap, hanem van-e idő még valamit megcsinálni. — Mekkora ház lesz? — Hogy mi beköltözünk-e a feleségemmel Sásdra? Egyelőre nem. Van néhány méhcsalá dóm, egy csodaszép lugasom, némi szőlő kicsit arrébb — van még itt mit csinálni. A busz pedig gyakran jár oda-vissza Sásd és Meződ között. Van a faluban jó néhány gépkocsi is, ha sürgős segítséa kell, hát a gazdájához fordulunk. Itt nem luxus oz autó! Azután van egy telefon is . . . Na látja! Azt például rendezni kéne, hozzáférhetőbbé tenni. Az utcafront felé vezető meredek betonlépcsőn kaptatunk felfele. Kutnyánszky László felkísér a kapuig, amely mellett olt vannak a kaptárok, közöttük pár fonott kas is. A téli, éles napfény előcsalt néhány méhet. — Alig van már állat a faluban — mondja. — Egy kezemen men tudnám számolni, hány helyen tartanak szarvos- marhct. Sertést valamivel többen. Az a baj, hogy mind kiöregedtek a családok .-i. Elhesseget lassú mozdulatokkal egy méhet. — Tisztító kirepülés — int a kaptárok felé. Mészáros Attila A dinamikus gazdaság- földrajz elmélete A szerző, dr, Zoltán Zoltán közgazdász-gazdaságföldraj- zos, könyvének előszavában „egy új, modern tudományos szintézis szükségességét" szór. galmazza a gazdaságföldrajzban, mivel a régi, hagyományos elméletek alapján a nagy strukturális változásokat és robbanásokat képtelenség megmagyarázni. A Tankönyvkiadó gondozásában megjeleni könyve ezeknek az igényeknek maradéktalanul megfelel: szemléletében újszerű, mivel nem egy konkrét ágazat, vagy egy meghatározott földrajzi tér, hanem a térbeli fejlődés nagy, átfogó törvényszerűségeit mutatja be strukturális és rendszerelméleti megközelítéssel. A könyv gyakorlati hasznosíthatósága széles körű : a természeti erőforrások hasznosíthatóságával, a technikával, a munkaerőhelyzet és urbanizáció kérdéseivel foglalkozó szokemberek egyaránt érdeklődéssel tanulmányozhatják a szerző gazdag hozai és nemzetközi irodalomra támaszkodó elemzéseit és következtetéseit. A főiskolai és egyetemi hallgatók számára főként a „Világ qazdaságföldrajzának dinamikus képe" című fejezet ad szakmai és világnézeti szempontból egyaránt fontos tájékoztatást a fejlett tőkés országok, a szocialista országok és a fejlődő világ gazdasági térszerkezetének jellemző vonásairól. A szerző érdeme, hogy korántsem „könnyű fajsúlyú” mondanivalóját könnyed, olvasmányos stílusban fogalmazta meg, ezért könyve a földrajz iránt érdeklődőknek a középiskolás korosztálytól az egyetemi oktatókkal bezárólag ajánlható. Dr. Vuics Tibor kandidátus, tanszékvezető, egyetemi docens 4. HÉTVÉGE Rekonstrukció után az egyetemi mosodában Hatvan mázsa szennyes Minden ruhának abszolút sterilnek kell lenni A mosórendszer teljesen zárt és automatikus Azalatt a fél óra alatt, amíg az irodában beszélgettünk, négyen kopogtattak be. Az álláshirdetés miatt jöttek. Munkát vállalnának, ám hiába. — Ma jelent csak meg oz újságban a hirdetés — mondja Nemes Józsefné, a Pécsi Orvostudományi Egyetem központi mosodájának vezetője —, de már kora reggel betöltötték valamennyi állást. Régen munkaerő-gondjaink voltak, most amióta ilyen szép, korszerű mosodánk lett, szívesen jönnek ide az emberek. A hatalmas csarnokban a frissen mosott és vasalt ruha tiszta szaga terjeng. Kerekeken gurítható ruháskonténerek között oldalazva lehet csak közlekedni. A konténereken ágyneműk, törölközők, pizsamák, bébiingecskék, s hihetetlen mennyiségű pelenka. Egy ilyen kocsira 800 lepedő fér és csak a lepedős kocsikból van legalább 20, a többiről nem is. beszélve. Itt mossák a város szinte valameny- nyi egészségügyi intézményének a szennyesét. Naponta 60 mázsa ruha érkezik a szállító kocsikon, műanyag zsákokban. Az átvételkor a súlyt is mérik és darabonként is átszámolják. A dolgozók valamennyien sárga köpenyben vannak, a kezükön vékony fóliakesztyű. — A kórházból jövő szeny- nyes ruhához csak ezzel az egyszer használható kesztyűvel nyúlhatnak, amit használat után eldobnak — mondja Nemes Józsefné. — A sárga köpeny megkülönböztetés, véletlenül sem keveredhetnek a mosodai dolgozók közé. Itt a munkahelyen nem találkozhatnak a többiekkel, teljesen szeparálva dolgoznak, külön öltözőjük és fürdőjük van, a fertőzésveszély miatt munkahelyi pótlékot is kapnak. A szállítást is úgy szerveztük, hogy az a kocsi, amelyik a szennyest hozza, sohasem viheti a tisztát, annak ellenére sem, hogy minden kimosott ruhát zárt fóliába csomagolunk. A szennyesruha oldalon Horváth Györgyné fehér orA hagyományos vasalógépekre is szGkség van. vosi köpenyeket tereget futószalagra, onnan a csőmosógép garatjába kerülnek, és elkezdődik a folyamat. A gép 95—100 fokos vízzel mossa át a ruhákat. Egy hosszú csőben előrejutva különböző fázisokon mennek keresztül: ózta- tós, fertőtlenítés, háromszori bioponos mosás - a gép automatikusan adagolja saját magának a mosószert - többszöri öblítés után kerül a ruha préshengerek közé és ezután hatalmas forgódob forró levegővel szárítja a ruhákat, amiket aztán automatikusan kidob egy futószalagra, ahonnan máris szedik le azok, aki# vasalják. A mosórendszer teljesen zárt és automatikus. Óránként 5 mázsa ruhát mos, kiszolgálásához mindössze három asz- szony kell. A vezérlő szekrénynél Gerhó Józsefné mosómester ellenőrzi a hőfokot, a folyamatokat, hogy rendben megy-e minden. — Kiből lesz mosómester? — Abból, aki elvégzi ezt a tanfolyamot. Ilyen képzés csak Budapesten van. Két éven keresztül havonta egyszer három napra fel kellett utazni. Előtte a vasalógépen dolgoztam, a tanfolyamra javasoltak, eb mentem. Szakmunkás bizonyítványt kaptunk és a fizetésem is emelkedett ezzel. Tíz éve dolgozom ebben a mosodában és mondhatom, amióta a felújítás megtörtént, nagyon jó itt dolgozni. A hatalmas csőmosó mellett két más típusú gép is dolgozik. — Ebben a műtőtextíliákat mossák, elkülönítve a többitől - mondja a mosoda vezetőnője. — A különleges sterilitás miatt? — Nem. A színe miatt, ugyanis ezek mind zöld színűek. Nálunk valamennyi ruhának abszolút csíramentesnek kell lenni, a KÖJÁL ezt rendszeresen, szúrópróbaszerűen ellenőrzi. Hiszen a műtőasztalról levett ember az itt mosott ágyneműkre kerül, a sterilitás tehát mindenütt egyformán fontos. A mosógép szárítódobjából kikerült tiszta ruhát máris viszik a legalább jó három méter széles vasalóhengerekhez, majd az automata hajtogatógépre kerül a ruha, ezután fóliába csomagolják és viszik a raktárba. Az egyedi darabokat, mint például a pizsamákat, köpenyeket a kézi vasalógépeken simítják. — Ugye milyen szép? — Ugye milyen korszerű? — hallom tán tizedszer is Nemes Józsefnétől. Meg kell néznem a szép, tiszta éttermet, az öltözőket, fürdőket és a varrodát is, ahol a szakadt ruhákat javítják, a hiányzó gombokat felvarrják. Nemesné csaknem 30 éve dolgozik itt, a ranglétrákat végigjárva jutott el a vezető beosztásig, és ő igazán tudja mit jelent, hogy a mosodát teljes felújításnak vetették alá. A rekonstrukció mintegy 45 millió forintjába került az egyetemnek. Nemcsak az épületet alakították át, újították fel, hanem az elavult teljes gépparkot kicserélték a legmodernebb mosodai berendezésekre. A munkálatok körülbelül két évig tartottak, mégpedig úgy hogy a mosoda közben nem állt le. Sarok Zsuzsa Munka a mosoda nagy teljesítményű gépsoránál. Läufer László felvételei ffVan még itt mit csinálni"
