Dunántúli Napló, 1985. január (42. évfolyam, 1-29. szám)
1985-01-12 / 10. szám
Szépe Györggyel, a JPTE Tanárképző Kara nyelvi tanszékének vezetőjével, az MTA Nyelvtudományi Intézetének osztályvezetőjével Idén befejeződik a program Földgázvezeték Kertvárosban Márciusban hét utcában folytatódik a munka - Karácsonyra leaszfaltozták a felbontott utakat Divatos téma manapság az idegen nyelvek oktatásáról, a lakosság idegen nyelv nemtudásáról, s ennek okairól beszélni. De nemcsak divatáramlat. A nyelvtudásnak — vagy nem tudásnak -, komoly gazdasági, társadalmi következményei vannak. Lépnünk kell ezen a területen I Szépe Györgyöt, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének osztály- vezetőjét, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Kara nyelvi tanszékének vezetőjét kerestük föl. I — Professzor úr, tapasztalatai szerint milyen az idegen nyelvek tudásának helyzete Magyarországon? — Kérdés az, hogy mihez hasonlítsuk. Franciaországban még kevesebben tudnak idegen nyelveken beszélni. Dehát a francia úgynevezett világnyelv! Ők tehát kiesnek a hasonlítás! alapból. Ezzel szemben vehetjük példának Hollandiát, ahol jóval többen beszélnek valamilyen idegen nyelven, mint nálunk. Persze, ez sem véletlen: német, francia és angol nyelvterület között élnek, s iskoláikban célul tűzték ki, hogy éppen emiatt jó lenne mind a három nyelvet megtanulni. Az igazság valahol középütt van: tanulnak a hollandok iskolában is, másutt is, csakhogy amikor elkezdik, akkor tudják, hogy szükségük lesz rá. Magyarországon viszont lassan, nagyon lassan jön meg annak a tudata, hogy erre tényleg szükség lesz - sőt, szükség van. I — Hogyan lehetne megteremteni az idegen nyelvek oktatásában az igazi motisációtT — Ez nagyon nehéz dolog. A holland példa épp azt mutatja, hogy ott — a földrajzi helyzet és a közvetlen gazdasági érdek következtében — egy egész országban megvan á motiváció. Magyarországon más a helyzet. Egyszerre kell a motivációt fölkelteni, ébren tartani és valóra váltani azokat az ígéreteket, amiket ez a motiváció tartalmaz. Vagyis, nemcsak ígérgetéssel kell motiválni, hogy „ha most ezt megtanulod, majd egyszer valamire jó lesz”, mert ha ezt nem váltjuk valóra, a jó motiváltság érvényét veszti egy idő után. I — S korszerűsíteni kellene magát a nyelvoktatást is.- így van, s ez a másik feltételcsoport. Sajnos, nálunk még ma is a latin minta alapján tanulják az idegen nyelvet. Iskolai tantárgyat csinálnak belőle, s éveken át - négy, öt, nyolc évig - tanulnak egyet. így nem lehet nyelvet tanulni. Hát ha ennyi idő alatt nem tanulta meg, később is csak a tudás és nem tudás közötti bizonytalan borongás, bolyongás állapotában fogja gyakorolni. Valami másra van szükség Ismerni kell ennek a tanulás-pszichológiai oldalát is. Nem győzöm hangsúlyozni: ez nem olyan tantáigy, mint például a földrajz. Ennek egyetlen mércéje van: vagy tud valaki beszélni az adott idegen nyelven, vagy nem tud. I — Ha valaki már valamennyire megtanult egy nyelvet, ön szerint hogyan lehet ezt a tudást szinten tartani? — A szintentartóshoz párbeszéd kell, ha pedig nincsen élő párbeszéd — tehát ha nem vagyunk az adott országban —, akkor művi párbeszédeket kell teremteni. Az igazi nagy „párbeszédek” azonban az irodalomban történnek. Ez persze metaforikus: azt értem ezen, hogy az olvasmányaimtól kapok valamit. Tudniillik az nagy tévedés, hogy a nyelvtudás szintentartásakor az izmokat kell gyakoroltatni: az agyat*kell, s az irodalmi élmény sokkal inkább Hozzájárul ehhez, mintha felületes fecsegést csinálunk arra, hol van a villamosmegálló. I- Ehhez a nyelvet jól beszélő tanárok kellenek. — Talán ott kezdhetnénk, hogy először a nyelvtanárokat kellene elküldeni a nyelvországba legalább két hónapra, de persze még jobb volna, ha négy—öt—hatra. Végül jó tananyagok kellenek, olyanok, amelyek nemcsak papíron, hanem videón is megállják a helyüket. — Nézzük előbb a tankönyveket! — A nyelvkönyveknek nagy szerepük van abban, hogy a? embereknek — felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt — örömöt okoz-e a nyelvtanulás vagy sem. A nyelvtanulást nem favágásként, hanem örömmel kell csinálni, éppen ezért a nyelvkönyvek lehetnének kedvesebbek, vidámabbak. Én tanítottam egyszer New Yorkban, a Columbia Egyetemen magyart, angol anyanyelvűeknek, s ők azon panaszkodtak, hogy ezek az olvasmányok olyan szomorúak. Hasznosak, elgondolkodtatóak, de valahogy mindjárt összeráncolta a homlokát, aki ezeket olvasni kezdte: nem okoztak neki örömöt. Nem azt mondom, hogy csak humoros olvasmányokból lehet -nyelvet tanulni, de valahogy e könyvekben az élet teljességét kellene bemutatni, s főként azt, ami hozzájárul; hogy jókedvvel csinálják. I — Erre jó példa a most talán legdivatosabb angol nyelvkönyv, a Czobor-Horlai szerzőpáros krimire épülő tankönyve. — Én nem tudom, honnan jött ez az ötlet, de nagyon jó ötlet volt, akárcsak Pataki Pál francia középiskolás nyelvkönyve, az pedig egy krimiparódia. De, minthogy nálunk a legtöbb tankönyv a penzumként elosztott nyelvtani anyag megtanulását segíti, s nem a beszédet, így a legtöbb embernek, ha arra sor kerülj hogy beszélgetnie kell egy külföldivel, már ez sem fog örömöt okozni. Megmondom, miért: mert a nyelvtanulóba beépítik a gátlást, hogy nem szabad hibázni. Hát miért nem szabadna?! Hiszen - sajnos —, még az anyanyelvűnkön is hibázunk sokszor. S ebből is tanulunk: a hiba az egyik legjobb nyersanyaga a nyelvtanításnak. Egy tanulónak örömet kell okozzon, ha őt idegen, nyelven megértik, s ha ő megért másokat. Ha visszanevetnek rá, úgy értem, ha nyelvileg visszanevetnek rá, az már maga az öröm; ő abban a pillanatban érzi, hogy valamilyen módon tagja annak a nyelv- közösségnek. De hogyha állandóan azon .szorong, hogy hogyan tudja majd a németben az igét a mondatnak a megfelelő pontjára tenni, akkor először is csoda, ha nem felejti el, mit is akart mondani valójában. S lehet, hogy végre- valahára kibök egy tökéletes mondatot, de a kommunikációnak az élménye régen elveszett. — Felmérések szerint Magyar- országon a lakosság 14 százaléka beszél egy idegen nyelvet. — Ehhez a 14 százalékhoz jön még 3 százalék, aki a saját bevallása szerint két idegen nyelvet beszél. Itt azonban meg -kell jegyeznünk, hogy ebben a bizonyos 14 százalékban benne szerepelnek a nemzetiségiek is. Ezzel együtt a következő derült ki: legtöbben németül tudnak,, utána oroszul, majd angolul. Ezt követi egy hatalmas űr, s csak azután jön a francia, s a szomszédos országok nyelvei, s a többi. Ez a bizonyos többi, sajnos, még 1 százalékot sem ér el. Megállapítható az- is, hogy a német konstans, az angol és az orosz növekszik. I — Az oroszt mindenki tanulja, de sajnos alig-alig beszélik.- A dolog meglehetősen bonyolult. Itt ugyanis az önértékeléssel van baj. Egy fölmérés kiderítette, hogy jóval többen beszélik, mint amennyien gondolják magukról. A 14-30 éves korosztályt a hetvenes évek végén megkérdeztük, s közülük 16 százalék mondta magáról, hogy beszél oroszul. Aztán kiderült, hogy ennél azért többen: 22 százalék. A tanulók értékélése praktikus alapon történt: ritkán kerültek nyelv- - használod helyzetbe, s így azt hitték, mindent elfelejtettek. Ezzel egyébként nem szépíteni akarom a helyzetet, mert nem vagyok jó véleménnyel arról, ahogy oroszt tanulnak. Még ha a 22 százalékot vesszük is alapul, ez is rendkívül kevés, hiszen a gyerekek és fiatalok 94 százaléka tanulja ezt a nyelvet. És itt a súlyos felelősség: nyolc, vagy tíz, vagy tizenkét év alatt nem megtanulni, hát ez igen szomorú dolog. I — Talán hozzájárul ehhez az is, hogy a középiskolában belép egy második nyelv, és sokan elhanyagolják az elsőt. — A kettőnek egymáshoz nyilván van köze, de inkább úgy, hogy még mindig nem találtuk meg azt a modellt, hogy ezek a nyelvek a tanulásban egymást segítsék. Őszintén szólva, nálunk a két nyelv tanulásának kulturált modellje még kialakításra vár. Egy pillanatra azért még visszautalnék a korábban már említett élő, természetes nyelvi szituációkra: ha ezek hiányoznak, akkor a nyelvtanulás pusztán egy illusztratív példatár marad. Nem tudom, ki, mennyire szereti a matematikát, de arra én még példát nem láttam, hogy valaki pusztán elméleti, esztétikai szépségéért megszeressen egy egyenletet. Azért szeretik, mert valamilyen feladat megoldásához hozzásegít. Ez vonatkozik a nyelvtanulásra is: alig hihető, hogy valakit pusztán az elvont tudás ténye boldogít. Csak akkor lesz a nyelvtudás által boldog, ha látja annak praktikus funkcióját. Mindebben benne van a meg- barátkozás, az internacionalizmus, a politika, az irodalom, a történelem. így nézve az idegen nyelvet, nem lehet csak úgy kihasítani az összefüggésekből. Én összefoglalva azt gondolom, hogy az idegen nyelvek tanulása, tudása, tanítása az országban még nem megy jól, de ma már — többek között — Pécsett —, nagyon sok törekvés van, ami ezen segíthet, változtathat. Mindegyik törekvés, más-más úton, de javítja a helyzetet. Egyet nem szabad megengedni — s ez talán a legfontosabb: azt, hogy nem beszélünk arról, ami rosz- szul megy. A mai napig 1197 családhoz jutott el a földgáz a pécsi öreg Kertvárosban. Az 1983 májú- sálban alakult gázelosztóvezeték építő közösség tavaly év végére végelszámolást tér-, vezett. Mindössze hét rövid utca, százhatvan fogyasztó maradt vissza. A szakma nem 'bízott az építő közösség tervének sikerében. Volt, aki annak idején öt évet jósolt a kertvárosi föld- gázprcgram meg valós ítá sá ra. Nos, idén befejezik a munkát: már nyomáspróbákat tartanak az Akác és a Nagyárpádi úton, és amint az idő engedi, valószínűleg mór márciusban megkezdik az építkezést a László, a Béke, á Málomi, -a Szövetség, a Bokréta utcában, a Bolgár Néphadsereg úton és a Készül út egy szakaszán. A tervek, a kivitelező és a pénzügyi fedezet a rendelkezésre áll. 1983-ban 881 fogyasztóhoz, 1984-ben 316 családhoz jutott el a földgázvezeték. Az elmúlt év legnagyobb gondja, hogy nem volt kivitelező. A februárban meghirdetett versenytárgyalás sem járt eredménnyel. Áprilisban jelentkezett ugyan a barcsi költségvetési üzem, három utcát vállalt — egy hónapos késéssel adta át. A többi utcára nem akadt kivitelező. Tulajdonképpen júliusig tartott ez a húza-vona. Ekkor a városi tanács „levette a kezét az ügyről”, mindent átadott az építőközösségnek: a beruházó, a kivitelező, a koordináló, a szerződéskötő szerepét és felelősségét. Az elmúlt évben augusztusban kezdődött meg igazán a munka. A Tolna me- ayei Lakáskarbantartó Ipari Szövetkezet vállalta a vezeték- építést. A földmunkákra kisiparosokat _ fogadott fel az építőközösség. Szilvási József, — a Geodéziai és Térképészeti Vállalat fotogrammetriai osztályvezetője —, az építőközösség elnöke nem egy hétvégén maga is ásta az árkot, mert csak szombat-vasárnapra kaptak útfelbontási engedélyt a városi tanácstól. Az anyagbeszerzést is maguk oldották meg, igyekeztek előre beszerezni minden szükséges szerelvényt, alkatrészt. A legtöbbször darabonként. Saját személygépkocsival járták be az országot. Szilvási József jegyezte meg „Tudom, hogy sokan azt hiszik, meggazdagodtunk a közösség pénzén. Mindössze két budapesti utat számoltam el..Persze, a postásfizetést sem kérhetik senkitől a közösség társadalmi vezetői, annak ellenére, hogy gyakran maguk kézbesítik az OTP értesítéseit a lakóknak, hogy mindenkihez időben eljussanak a fontos információk. Mindez társadalmi vállalás csupán néhány valóban odadó ember munkája a kertvárosi földgázprogram sikeréért. S ami rendkívül fontos, úttörő feladatot vállalva jól gazdálkodtak a közösség pénzével. A mostani számításaik szerint mindenképpen marad pénz. Azoknak a lakóknak, akik társadalmi munkát végeztek — ezt folyamatosan számon tartják — tudnak fizetni. Szilvási Lajos hozzáteszi: „Sokan már bizonyára lemondtak róla, de ezt ígértük a zárásra.” Amire viszont szeretnénk felhívni a figyelmet(l) kiderült, hogy tizenöt-tizenhat család nem járult hozzá a vezetéképítéshez, de a gázórához igen. Jelentkezzenek időben, ne várják meg a kellemetlen felszólítást... Márciusban tehát hét utcában folytatja a gázvezeték-építését a tolnai szövetkezet és a terv szerint az első félévben kertvárosban befejezik a programot. Az összes többi utca kész, a KÉV karácsonyra leasz- faltoztd* a felbontott utakat. Gáldonyi M. Dücső Csilla A héten sok olvasónktól kaptam levelet vagy kerestek meg telefonon a lap új megjelenése rendjével kapcsolatban. Legtöbben azt tették szóvá, hogy egyelőre szokatlan számukra, hogy vasárnap nem kapják meg lakásukon a korábban olvasott, előfizetett politikai laookat. A mostani kemény, hideg, téli napokon legtöbben otthonaikban tartózkodnak, úgy vélik, még mindig több idejük marad vasárnap lapot olvasni, mint a hét bármely munkanapján. Nyilvánvaló, hogy a tavasz közeledtével ez változni fog, sokan töltik majd a hétvégét a természetben, hétvégi telkeiken, több időt fordítanak maid kedvelt szabadidő-töltéseiknek, íqy kevesebb marad újsáaolvasás- ra, nem hiányzik olyannyira számukra a napilap, mint most a kezdeti időben. A régi olvasói hagyományokat vettük figyelembe, amikor megjelentettük lapunk vasárnapi kiadását január 6-tól. Tudtuk, hogy kevesebb helyre tudjuk eljuttatni, mint hétköznapokon, hogy talán a hideg idő sokakat visszariaszt, hogy kimen- jenek az újságospavilonokhoz vásárolni- Mégis örömmel tapasztaltuk azt az érdeklődést, mellyel vasárnapi lapunkat fogadták. Magam is ott álltam sorban a lapért az egyik pécsi árusnál, vitatkozva, beszélgetve a várakozókkal a vasárnapi újság- árusítás új rendjéről. A levelek, a telefonok azoktól érkeztek, akik nem jutottak hozzá vasárnap a laphoz. Azt kérdezik, mi lesz a megoldás? A legkézenfekvőbb, az a megállapodásunk a postával, hogy a jövő héttől kezdve elfogadnak előfizetést vasárnapi lapunkra. 11 forint a havi előfizetési díj, de sajnos a posta csak hétfőn reggel, a többi lappal együtt t,udja majd kézbesíteni. A héten több helyen találkoztunk a hírlapkézbesítőkkel, arra kérve őket, hogy ahol nagy az igény a vasárnapi lapra, önként vállalkozzanak annak eljuttatására, vasárnap, olvasóinkhoz. Ma la- DUnk 11. oldalán egy leve- lezőlaDot helyeztünk el, akik elő kívánják fizetni vasárnapi lapunkat, töltsék azt kiVasárnapi lapunkban több olyan írást közlünk, amely nemcsak azon a napon, hanem később is érdekes olvasmány lp>et. Ezért a posta lehetővé teszj, hoqy va- sárnaoi lapunk a hét első naoiaiban továbbra is megtalálható lesz az úisáaáru- soknál, íay az érdeklődők ezúton is hozzájuthatnak. Reméliük. hogy intézkedéseink kielégítik azokat, akik levélben, telefonon kerestek meg bennünket a hét során! Mitzki Ervin HÉTVÉGE 3. I H pjfflpKIHlHHH I b fc3 ■ [4VVA «T3TB .