Dunántúli Napló, 1985. január (42. évfolyam, 1-29. szám)

1985-01-07 / 5. szám

1985. január 7., hétfő Dunántúlt napló 3 Kritika - be nem mutatott filmekről Caligula A Dunántúli Napló hiány­pótló rovatot indít: filmkritiká­kat, ismertetéseiket olyan fil­mekről, melyeket a mozik nem mutattak (még) be, de ame­lyek valamilyen oknál fogva fi­gyelemre érdemesek. Elsőként az~ 1978^ban készült Caligula című olasz-amerikai filmről közöljük a francia Cinema kri­tikáját, merthogy e film jó­rossz minőségű videószalagról már itthon is toborozza hí­veit. Tehát: Sítúrák, körutazások, szafarik A Tajo folyó Toledónál Cseri László felvétele Dalolo rollerek Kanárinak sikoltani — mond­hatnánk: tilos. Legalábbis er­ről tájékoztatott tegnap dél­előtt a nemeskanárik énekver­senyének országos döntőjén az Orosházáról a pécsi vetélke­dőre érkezett Kifutják Pál — je­les tenyésztője a napsütötte szigetekről származó madarak­nak —, mert ha „sikítósra venné", a szigorú zsűri máris kizárja a rendszerint sárga bajnokjelöltet a versenyből. Szabad ellenben a négy fő­futamot - énekhangokról van szó — lehetőleg mély fekvésben produkálniuk. Akkor a zsűri elégedetten bólint, mi több, a nemzetközi berkekben is elis­mert pécsi bíró, Richter Gusz­táv biztatja is a tollas bonvi- vánt: Rendben! Ezt csináld, kis barátom! Mint egy kis toronyban: négy apró kalitkában a csapat négy tagja. Nemeskanárik, más szóval rollerek, akiknek egyetlen feladata: minél szeb­ben énekelni. Már a csapat összeállítása is nagy figyelmet igényel. A legalsó kalitkába rendszerint a legénekesebb kedvű roller ke­rül, föléje egy „rendkívül jó és finom” kanári, majd két mar­káns hangú. így lehet remény arra, hogy egymást túllicitálva igyekeznek lyukat énekelni a zsűri hasába . . . Egy jó kanári pedig akár hét évig is eléne­kel. Egy-egy csapat dalát fél órán át figyeli a zsűri. Miután tegnap 10 együttes „lépett színpadra”, hosszú volt a kon­cert, amelynek végén az or­szágos bajnok — és az ezzel járó „Mestertenyésztő” cím birtokosa — Radvánszky György Komlóról, a második a pécsi Szendrő Béla, a harmadik az orosházai Kituljak Pál lett. Újdonságok, különlegességek, kedvezmények Bővülő utazási lehetőségek ’85-ben Ketyegnek a magántaxik órái A későn ébredők működési engedélyét visszavonták „Láttam életem leghosszabb és legköltségesebb pornófilm­jét; ebiből a szempontból nem sajnálom azt a két óra tizen­hat percet.” A sajtótájékoztató szerint a film 17 millió dollárba került... Minden látható a vásznon: sztárok, díszletek, statiszták, többnyire meztelenül vagy nagy szakértelemmel ruhátla­névá. És' ezek a bujaságok! Az (egyébként érvényes) ürügy az, hogy Tibérius hosszú életé­nek vége felé és Caligula rö­vid életének kezdetétől nem­csak hogy „ráhajtottak a do­logra" egészen a megszállott­ságig, hanem hogy a szexua­litással lealacsonyítóan, e falja- sítóan éltek stb. Micsoda váratlan ajándék egy producer számára! Nos, ’lássuk. .. Malcolm McDowell nem rossz, Teresa Ann Savoy őszintén remek, a vérfertőzés még elmegy vala­hogy. A többi (ostor, kínzások, dorbézolások, császári bor­dély) már kevésbé új, de a mennyiség és az őrjöngés kö­zött — meg kell mondani — egészséges vetélkedés jön lét­re. Időnként arra gondoltunk, hogy a rendező Tinto Brass túlságo-an sokszor nézte meg a Satyricont, és hogy Pasolini- től is kölcsönzött (de’hát mire való a kultúra!). A császári családot olyan­nak látjuk, ahogy a legenda ránk hagyta: gyilkos téboly, lelki egyensúly hiánya és a fé­lelem a kétségbevonhatatlan hatalomtól, melyet egy császár megszállottsága olyan határ­talanná tett, mint maga az is­mert világ. Ezek után, ha valaki szereti a tébolyt, a szertelenséget, a szélsőséges dolgokat - íme, tálalva van. De valóban ilyen kezdetle­gesen korlátoltnak és másokat ismétlőnek kellett ennek a filmnek lennie? És nem mu­száj nevetni? (Mindenesetre annyi bizonyos, hogy az a vakbéloperációbál maradt sebhely annak a fiatal mezte­len rabszolgának a hasán i. sz. 37-iben elég mulatságos...) Az elmúlt évben 20 százalék­kal nőtt a kiutazók száma. Az ország lakosságának jelentős hányadát alkotó hazai turisták többsége a Szovjetuniót és a környező szocialista országokat kereste fel. Az Idén a jelek szerint még több élményszerző kirándulásra lesz lehetőség, legalábbis ezt jelzik az utazási irodák ajánlatai. Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda kedvezményes utakat szervez a moszkvai VIT- re, Bulgáriába, a Fekete-ten­ger partján rendezendő nem­zetközi folklórtalálkozóra, a francia ifjúkommunisták politi­kai és kulturális fesztiváljára, valamint a riói karneválra. A Cooptourist újdonságai kö­zött India, Nepál, Indonézia, Szingapúr, Thaiföld, Japán és Kína szerepel. Az OTP Penta Tours különféle téli és tavaszi utazásokat kínál, köztük euró­pai sítúrákat, egzotikus délke­let-ázsiai programot, kenyai szafarit és marokkói köruta­zást. Az IBUSZ-ajánlatok közül el­sősorban a görög és olasz ten­gerparton az apartman házak- bn biztosított üdülés teljesen új. A 2—5 áqyas lakosztályok a gyermekeikkel együtt pihenő szülőknek nyújtanak egyfajta lehetőséget. A bolgár tenger­parton szállodákban és bunga­lókban lehet pihenni, illetve Jugoszláviában Európa egyik legismertebb „naturista paradi­csomában” a Koversade-tele- pen. Az előző évekhez hasonlóan szerveznek utakat a kedvelt szovjet üdülőhelyekre, Jaltába, Szocsiba, Picundára. Az autós­turisták az Alacsony- és a Ma- gas-Tátra legszebb szállodái­ban, valamint Stájerországban tölthetnek szép napokat. A kü­lönleges, egzotikus utak kedve­lői pedig eljuthatnak Ausztráliá­ba, Új-Zélandba. Repülőgép­pel, autóbusszal beutazhatják Kuba és Mexikó ismeretlen tá­jait. Az újdonságok között szere­pelnek ciprusi, máltai tenger­parti üdülések; körutazások Angliában és Skóciában, a Lon­don—York—Edinburg útvona­lon. A társasutak egy részét az IBUSZ a vidéki városokból in­dítja. És az útvonal érinti a fő­várost is. Ha nem jön össze a minimális létszám, az utazási iroda biztosítja az előleget be­fizetett utasok részére a vasúti jegyet. Pécsről például Prágá­ba, Krakkóba, Bécsbe és Isz­tambulba indulnak ilyen jára­tok. Az IBUSZ-programfüzet sze­rint idén 130-féle belföldi üdü­lés közül lehet választani. A kí­nálatból leginkább a nőnapi programok és a Budapesti Ta­vaszi Fesztiválra szervezett kü­lönjáratok érdemelnek figyel­met. Március 28-án a délszláv, 31-én pedig a német kulturális estre utaztatnak baranyai cso­portokat. Véget ért a meghosszabbí­tott türelmi idő is: 1985. január 1-től csak azok a magántaxi­sok működhetnek tovább, akik beszerelték 'kocsijukba a taxi­órát, s ezt hitelesítették is a megyei közúti felügyeletnél. A türelmi idővel együtt remélhe­tőleg véget ért az az áldat­lan, viszálykodással, mohó pénzszerzésből fakadó vissza­élésekkel, jogos és alaptalan gyanakvással terhelt időszak, amely a magántaxik létét övezte ezidáig. Ebben az el­lentmondásos helyzetben egy­aránt találkozhatott az utas olyan magántaxissal, aki már óra alapján kérte a viteldíjat, olyannak, aki csak a kilométer­óra és táblázat segítségével számolt, de pontosan, és saj­nos olyannal is, aki csak a hasára ütve mondott jogtala­nul magas összeget. Az utób­biak jóval többet ártottak a magántaxis szakma, illetőleg kisipar hitelének, közmegbe­csültségének, mint amennyi hasznot gátlástalan „ügyeske­désükkel” rövid távon maguk­nak szerezhettek. Magyarázat­ként, legfőbb okként - s ezt legalizálta a türelmi idő egy­éves meghosszabbítása is — a taxiórák hazai beszerzési ne­hézségei szerepeltek. Tavaly ez az ok gyakorlatilag meg­szűnt: legalább tízféle típust kínáltak az országban külön­féle gyártók és forgalmazók. Január 3-án, vagyis a ren­delet életbe lépésének harma­dik napján egy kis magán­ellenőrzést végeztünk a pécsi magántaxisok körében: betart- jálk-e a szabályt, sikerült-e időben beszereltetni kocsijuk­ba az órát? Erre a célra csü­törtökön néhányszáz forintot eltaxiztunk a városban. A ma­gántaxisok nem tudták, hogy a sietős utas, aki menet köz­ben a taxióráról érdeklődik, újságíró. Az első körben kivá­lasztottunk egy rövid távot — a Kossuth téri taxiállomástól a főpályaudvarig —, s azt négy különböző pécsi taxitársaság kocsijával tettük meg. Mind a négy kocsiban volt taxióra - a négyből csak kettő volt azonos típus — s szinkronban „ketyeg­tek”: a célban háromszor kel­lett 17 forintot s egyszer 19-et fizetni, s ezt a két forintos el­térést is forgalmi dugó okozta. Az ötödik fuvar hosszabb távú volt, a városközpontból a vá­ros keleti határáig: a hiteles taxióra a végén reális, 70 fo­rintos végösszeget mutatott. Az öt magántaxis közül- kettő „marhaságnak", a magántaxi­sok megkopasztásának minősí­tette a taxióra kötelezővé té­telét, viszont egyikük sem pa­naszkodott különösebb beszer­zési nehézségekre. A minősé­gükre, de legfőképpen a be- szerelhetőségük célszerűségé­re, potenciális hibaforrásaira annál inkább. Az Unió magán- taxi-társaság központosa egy másik problémát is említett: nincs tartalék taxiórájuk, ame­lyet meghibásodás .esetén azonnal be lehetne szerelni a javításra váró helyére. Jung Gyula, régi, tapasztalt magántaxis, a KIOSZ Pécs vá­rosi alapszervezete személy- szállítási szakosztályának el­nöke érdekes adalékokkal szol­gált a taxiórák ügyében: — Az utasok és a magán­taxisok egyaránt csak örülhet­nek a taxiórák kötelezővé té­telének: megszűnnek a vitel- díiviták, a gyanakvás,' a ma­gántaxis szakma társadalmi megbecsültsége növekszik, le­morzsolódnak azok a taxisok, akik csak a pénzszerzést néz­ték, hivatástudatot soha nem éreztek. Akik nem tettek eleget a rendelet előírásainak, már nem hivatkozhatnak a gyár­tókra, a beszerzési nehézsé­gekre. Volt elég idő rá, s aki idejében ébredt, a határidő előtt beszereltethette az órá­ját. A szervezett beszerzésben ■sok segítséget kaptunk a KlOSZ-tól. Sajnos, sokan a többszöri felhívás, figyelmezte­tés ellenére az utolsó pillana­tig halogatták az órák beszer­zését. Új fejlemény a garan­ciális javítások ügyében, hogy a legtöbbek által használt tí­pus gyártójával, a HÓDGÉP METRÍPOND-dal sikerült olvan megállapodásra jutni, amely szerint a gyár néhány csereórát biztosít nekünk. Ezeket a 30 napos garanciális javítási időn beiül 50 forintos napidíjért, ennek letelte után ingyen hasz­nálhatják a magántaxisok. Végezetül néhány adat a taxiórák beszerelését hitelesítő szervtől, a Baranya megyei Ta­nács Közúti Felügyeletétől: nyilvántartásukban 254 ma­gántaxis szerepelt 1985. január 1-ig. Közülük 222 hitelesíttette a taxióra beszerelését, 5-nél hibás volt a beszerelés, 27-en nem jelentkeztek. Az utóbbiak­nak már elküldték az értesítést működési engedélyük visszavo­násáról. A rendelet betartását az elkövetkező napokban fo­kozottan ellenőrzi a rendőrség és ,a közúti felügyelet. D. I. F. D. Az unokák tanították CB-zik a nagymama Furcsa ez a készülék, ebben a családi házban. Hímzett té­rítők, festett tányérok, faragott citerák és virágok birodalma a szoba, a konyha, de még az előszoba is, s hiába dugták el a nyárikonyha sarkába a CB-t, mégis kirí a környezetből. — Jaj, de nem szerettem az elején! — csapja össze a te­nyerét a ház gazdája, özv. Ta­kács Józsefné. — Mondtam is a fiaméknak, nem kell ez ne­kem, meg vagyok nélküle, de csak rábeszéltek, aztán la$san megbarátkoztam vele. Mitagadás nehéz is elkép­zelni, hogy ez a Tápé melletti tanyáról származó, alacsony termetű, vékony alkatú, a szent­lőrinci fiatalokat citerázni taní­tó, a régi nótákat, dalokat jól tudó, s már a 60. évén túl járó Takács Józsefné — akit már la­punkból is ismerhetnek olva­sóink — bekapcsolja a készü­léket, benyomja a mikrofon gombját, és elkezdi hívni a fi­át. •— 28-315/1 jelentkezz, je­lentkezz, a 28-315/2 keres! Igaz, most nem is kell hívni, mert egy Dácia fékez a ház előtt, s épp a fia érkezik a csa­ládjával. Pécsre indultak, csak közben beugrottak megnézni a mamát. — Itt lakunk mi is Szentlő- rincen — mondja Takács Zol­tán, de a feleségemmel együtt Szigetváron dolgozunk. Édes­anyámnak nincs telefonja, a CB-n viszont bármikor utolérhet bennünket, s ez megnyugtató. A nagyobb unoka otthonosan térül-fordul a lakásban, és egy rajzzal állít elénk. — Ezt kellett megtanulnia a mamának — mutatja. — Le­rajzoltam, hogy kell kezelni a CB-t, elmagyaráztam neki, hogy mit csináljon, most már egész jól tudja. A rajzon nyilak, s mellettük ákam-bákomokkal a használati utasítás: ha beszélsz, ezt nyomd be! Ez a csatornaváltó! Ezt ne piszkáld, mama! öccse, Tamás sem akart lemaradni a mama tanításóbn. Ő egy CB- rádió alakúra faragott fára raj­zolta fel az összes fontos tudni­valót. Takács Józsefné ma már bát­ran nyúl a készülékhez. — A múltkor Komlóra ment a fiám — meséli. Már ködös volt az idő, csúsztak az utak, izgultam érte! Magamban szá­moltam, hogy hol tarthat, s amikor úgy gondoltam, hogy már rátért a hegyi útra, hívtam a rádión. Egy darabig tudtunk beszélni, aztán a Mecsek elvá­lasztott bennünket. Legnagyobb meglepetésemre, és örömömre, eayszercsak bejeTentkezett egy CB-s kollega, aki végig tudta kísérni a fiam, és megnyugta­tott, hogy szerencsésen odaért! T. É.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents