Dunántúli Napló, 1985. január (42. évfolyam, 1-29. szám)
1985-01-07 / 5. szám
\ 1985. január 7., hétfS Dunántúli Tlaplo Az élet peremén Amikor a telefont felvettem, azt hittem, ostoba tréfát űz velem valaki. Az asz- szony hangja lázas és halk volt: „Jöjjön ki most... csak egyszer, az utolsó percekben valaki hallgasson meg... Mindent' előkészítettem ... a kötelet... mindent... Megölöm magam..." — „A címét mondja meg ... Érti, mire kérem? A címét...!” Motyog, sirdogál, nyugtatom... feltétlenül megkeresem, de nem most, egyszerűen képtelenség elrohannom negyven valahány kilométerre Pécstől ... Végül is megállapodunk egy időpontban, de nem otthon, hanem a munkahelyén keresem fel, külön szobája van, megmondja az ajtó számát, senki nem zavar bennünket. Másfél óra múlva ismét hív, szavai zavarosak, de most már semmit sem értek. Aztán találkozunk. Az irodában két íróasztal, fotelek, dohányzóasztal, iratszekrény. Az asszony középkorú, csinos, nyúlánk és szőke, csak a tekintete fáradt. „Mi történt?" Hajszálon... — Elveszítettem ti fejemelt... A szánkóról leszedtem a kötelet... fönt a lakásban a szobafalon virág- cserepet tart egy szög, odaerősítettem a másik végét a kötélnek és amikor elrúgtam a széket magam alól, a zsinór elszakadt.. . — Ez mikor volt? — Azután, hogy önnel beszéltem. És utána hívtam fel másodszor. Egészen kábult voltam az italtól. — — Sokat iszik? — Két év óta, szinte mindennap. Általában egy deci pálinkát és egy-két sört. Megnyugtat. Ideig-óráig persze. Minden összejött. . . Azelőtt soha nem ittam. Ami Dóra ifjabb éveit illeti: „proli sors". Bányász apja a harmincas évek elején Belgium egyik bányájában vállal munkát. Pénzt nem küld, a gyerekek itthon men- helyre kerülnek, szétesik a család. Dóra 13 éves korában falura kerül, cselédes- kedik egy református lelkész családjánál, felbontogatják a leveleit, méltóságában sértik meg. Aztán Pécs következik: nem cselédnek, hanem „háztartási alkalmazottnak" szegődik. Szakmát tanul: villamosipari műszerész. Munkahelyek: bőrgyár, újságkihordó, honvédségnél tiszthelyettesi iskola, leszerel, férjhez megy, gyermekeket szül. Példás családi élet —, ahogy mondani szokás. De jönnek a gondok, lakásügyek, lányának megromlott házassága, polgári pereskedés az unoka elhelyezése miatt, sértődöttségek, megalázások, és végül férjének egy ballépése, ismét tárgyalás, ítélet. — Férjem elkövetett egy hivatali hibát, nyolc hónapot kapott, hatot leült, de idegroncs lett. Igazságtalannak tartja az ítéletet. Ha az újságokban bírósági perekről olvas, saját sorsával veti össze mások bűnét is. Két éve megromlott valami közöttünk. Pedig szeretjük egymást, és mégis ... Idegkimerültségben szenvedek, és ez párosul ízületi fájdalmaimmal, sokszor szinte az őrületig fáj mindenem. Beszélgetésünk alatt fé’ doboz cigarettát szívott el, amikor öngyújtómat nyújtót-, tam feléje, láttam, hogyan remeg a kezében a cigaretta. — És most három napja összeszólalkoztunk. Másnap szabadságot kértem, és akkor határoztam el, hogy .. . — Amikor telefonált? — Igen. — De miért hozzánk fordult? Ha orvoshoz indult volna akkor délelőtt... szóval érti mit mondok, ugye? Csak egy véletlenen, egy hajszálon múlott, hogy életben maradt. . . — Ez a hajszál erősebb volt, úgy látszik. Szégyenlem magomat. Harminchárom éves házasok vagyunk. Az utóbbi két évet leszámítva, szépen éltünk. Talán helyre jön minden . . . Rab Ferenc r Arak, árak, malacárak Azért nem mindenki átkozta, a szűcsök kifejezetten áldották az időjárás zordra fordulósát. Mert bár a madarak megfagytak röptűkben, azért a közönség csak-csak kimerészkedett a pécsi havi vásárra, kapkodták a szőrmesapkát, kabátot, bundacipőt és más meleg holmikat. Ügy, hogy a szűcsök és a szőrmékkel kereskedők biztosra mehettek, amit az is bizonyít, még Debrecen és Nyíregyháza környékéről is érkeztek árusok, s bizonyára jó boltot csináltak. A felfokozott keresletet a magam példáján is bizonyíthatom, miután leszólítottak, uram, marha jó az irhakabátja, hol vette? Lezajlott vasárnap a pécsi havi vásár, az ez évi első, mely egyben nyitánya volt az új, megváltozott vásári menetrendnek. Ennek lényege, hogy ezentúl minden szombaton és vasárnap fel lehet hajtani az állatokat, nemkülönben az autókat és motorokat. A tegnapi nyitányon kellemetlen hideg fogadott, ami meglátszott a mérsékelt érdeklődésen, még szerencse, hogy a metsző szél alábbhagyott. Minket elsősorban a malacvásár érdekelt. Mégpedig, bármilyen nagyképűen is hangzik, közgazdasági megfontolásokból. Bizony kérem, valahol itt dől el a hazai ellátás, meg az a sokat emlegetett népgazdasági egyensúly. Ismételten magasak voltak a malacárak - a hízónak valók darabját 800-1200 forint között kínálták —, ami arra utal, változatlan a sertés- tartási kedv, különben nem tarthatnák ilyen magasan az árakat. Ez jó jel, a gazdák továbbra . is akarnak hizlalni, lesz disznóhús. A felhozatalt malacból 3000-4000 darabra becsültük, ez a körülményekhez képest jónak mondható. Viszont kevés levágnivaló hízót kínáltak. Végezetül szót váltottunk Császár Lajossal, a Piac- és Vásárcsarnok Felügyelőség vezetőjével, akitől megtudtuk, az állatvósár tavasszal átköltözik a Pécsi-víz mellett kisajátított négy hektárnyi területre, a mostani állatvásár helyén autóparkolót létesítenek. Egyébként a havi nagy vásárok kivételével hétvégeken már most is lehet parkolni a vásártéren. Miklósvári Z. Elvis Presley vonzereje Ötven éve született a rock and roll királya A rock and roll királyára emlékezik a világ holnap, január 8-án: ezen a napion lenne ötvenéves Elvis Presley, ha nem ette volna halálra magát. Kedden este százmilliók nézik a tv-állomások emlékműsorát és sok ezer rádióadó sugározza a kellemes világsilágereket. Pesten pedig megszervezik az Országos Rendező Iroda és az Ifjúsági Rendező Iroda első közös hangversenyét, az Elvis Presley utáni egyetemes érdeklődés jegyében. Hogy lett a földgolyó sok száz millió lakójának mindig dalban érkező, kedves ismerőse, sőt kedvence, netán bálványa Elvis Presley? Úgyannyi- ra, hogy a ritmuszene másik leágazásának, a beatnek a királya, John Lennon halála előtt néhány héttel ezt nyilatkozta: „Yoko Ono-val utol akarjuk érni Elvis Presley-t.” Pedig Presley a rockzene első korszakának, a tánczenének volt világelső énekese, John Lennon pedig a maga társadalmi közegében szinte forradalmi gondolataikkal üzent az ifjúságnak, beat-dalai szövegében. Presley dallamai és szövegei viszont kellemes langymeleg ventillátorként veszik közre emberüket, vagy a ritmikus, gondtalan búfeIejtő tánczenéhez teremtik meg a muzsikát. Aztán a január 8-i pesti emlékkoncerten is akad néhány magyar sztár, aki már Koszorúzás A Keleti pályaudvar érkezési oldalának csarnokában szombaton koszorúzási ünnepséget tartottak annak emlékére, hogy 40 évvel ezelőtt innen indultak el a hajdani első magyar vasútépítő hadosztály katonái feladataik teljesítésére. A hadosztály 1945 első két hónapjában 2 200 000 munkaórát dolgozott. messze von Elvis Presley zenei világától. Például a gondtalanság helyett nemegyszer az ifjúság gondjait felvállaló Illés Lajos. Vagy Kovács Kati, aki a Presley-bői sokszor kiragacso- sodó, selyemcukor ízű kellern ellenpontjaként előadói egyéniségében valami nyers szépséget hordoz. Mi több, Presser Gábor is elmegy zenélni, pedig ő már a rockzene drámaiságát is jól bontotta ki a színpadok számára, nem szólva zenekara, a Lokomotív GT muzsikájának gondolati gazdagságáról. Honnét hát a középkorú közönség és a szakma ilyen egyetemes tisztelete Elvis Presley iránt? — ez a tisztelet a rockzene úttörőjének szól, aki a táncparketten és a slágerekkel alapozta meg a rookmuzsika tömegbázisát. Ő volt a gondtalan tánc, a rook and roll királya. Erre a bázisra épült a rock másik két nagy fejlődési vonulata: a koncertrock, ami jobb esetben már zenei gondolatokat hordoz, és tánc helyett elmélyülést kiván, majd a színpadi drámai forma: a rockopera. Szegény lázadó John Lennon ható la előtt nem a zenei színvonalat irigyelte el iEIvís Pres- ley-től, hanem a még a beat- tömegeknél is nagyabb rock and roil-t táncoló, slágerhallgató milliókat. Pedig hát a táncos, dalos, felszíni kellemre mindig többen figyelnek, mint a megrendítő, megtisztító zenei mélységekre - a művészetre. Lám, Presley sem jutott el odáig. Megmaradt kellemes, könnyed, édes dalnoknak, és a dús, édes asztaloknak sem tudván ellenállni, élzsírosította szívét és jó kövéren - meghalt. Nyár végén lesz nyolc esztendeje. Siratja a köznapok sok száz millió embere és - a hanglemezipar. Földessy Dénes •ff Az „igazi Thomas Lieven Johannes Mario Simmel regényének népszerű hőse, Thomas Lieven, akit a „Nem kell mindig kaviár” című televíziós sorozatból Sigfried Rauch képében ismertünk meg, valós személy volt. A háború egész időtartama alatt dolgozott Portugáliában és Spanyolországban egy rendkívül tehetséges titkos ügynök, az „igazi" Thomas Lieven. Dusko Popovnak hívták, gazdag jugoszláv bankár fiaként Angliában és Franciaországban járt iskolába, egyetemi tanulmányait - jogi szakon — Heidelbergben folytatta. Itt ismerkedett meg egy Johann Jebsen nevű hamburgi fiatalemberrel, aki jó barátja lett. A háború kitörése után Jebsen megkereste Belgrádban Popovot, és diszkréten felkérte,* legyen segítségére bizonyos információk beszerzésében. Jebsen ekkor már a német katonai elhárítás, az Abwehr tisztje volt. Popov vállalta a feladatot, de az első adandó alkalommal jelentkezett az angoloknál, felajánlotta a kettős ügynök szerepét. Az angolok örömmel fogadták, az M. I. 5. és M. I. 6. (a brit katonai el-t hárítás és felderítés háborús osztályai) talán legeredményesebb ügynöküket nyerték benne. Egyik közvetlen felettese J. C. Masterman professzor volt,y az oxfordi Christ College hajdani dékánja (az ő irodalmi portréját Ken Folliet rajzolta meg „Tű a szénakazalban" c. regényében), aki az M. I. 5., úgynevezett XX-as bizottságát vezette (ez a részleg foglalkozott a kettős ügynökökkel, a német kémek beszervezésével és megfordításával). Popov a háború végéig „dolgozott”, soha nem bukott le és nem lett gyanús a németek előtt. Mint Thomas Lieven, Popov is rajongott a szebbik nemért, a hölgyeket ő is szívesen használta fel kémmunkájában. Választékos eleganciával, drágán öltözködött, a legelőkelőbb szállodákban lakott és kedvelte a jó ételeket. De c$ak kész állapotban: a szakácsművészetért nem rajongott. Filmsztárok, milliomosok, angol arisztokraták és kikötői bérgyilkosok között egyaránt otthonosan mozgott. Jól bánt a fegyverekkel és tudott verekedni. Legfontosabbnak azonban mindig a nőket tartotta — persze politikai elkötelezettsége, kémmunkája után. A háború után New Yorkban telepedett le (a brit titkosszolgálat két rend civil ruhával és egy váltás fehérneművel „szabadságolta”) és jogi tudósát, nyelvismeretét felhasználva, nemzetközi ügyekkel foglalkozott. Ma is él: jómódú üzletemberként, már nyugállományba vonulva. Dusko Popov nemcsak Johannes Mario Simmelt ihlette regényírásra. Az M. I. 6. egy fiatal tisztje a háború után úgy gondolta, jobban meg tud majd élni kémregények írásából. Megteremtette a „szuperkém” figuráját, melyhez ő is Dusko Popovot vette mintául. Az írót lan Fiemingnek hívták, a szuperkémet — James Bondnak. Verebics János Pécsi fotóművész sikere Angliában Magyar szerző nyerte el az egyik díjat azon a nemzetközi fesztiválon, amelyet hatodik alkalommal rendezett meg a királyi fényképészeti társaság a dél-angliai Bath városban. Tóm László pécsi fotóművész diaporáma sorozata a természetrajzi művek versenyében kategóriagyőztes lett. Az alkotó nemzetközileg ismert művelője a diaporámának, ennek a modern ábrázoló műfajnak; előzőleg Franciaországban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Belgiumban és Ausztráliában nyert fesztiváldíjat műveivel. Az Angliában bemutatott sorozatában környezetvédelmi témát dolgozott fel. Mint a korábbi fesztiválokon, most is a diaporáma sajátosan magyar és korszerű kifejezési módját ismerte el a díjjal a nemzetközi zsűri Bath- ban. A tárgyalóteremben A tárgyalóteremből élénk vita zaja szűrődik ki az ajtón keresztül:... 0,04 gramm ... alsó határ ... kijön a 3,16... egy 79 kilogrammos férfinak... Gramoxone... paraquat... ez ütközik azzal a megállapítással, hogy egy leveses kanálnyi... Az ajtón a kifüggesztett lapon: „Emberölés bűntettének kísérlete." Gramoxone, kávéban, a férj ivott belőle, de rögtön kiköpte. Az ügyész és az ügyet tárgyaló tanács vezetője, dr. Bertha Pál egyetért abban: nagyon fontos körülmény, hogy részint mennyi kávéval hígított méreg volt az üvegben, részint mennyi volt ebben a méreg? Többen késnek a tárgyalásról, nincsen még védő, nincsenek szakértők. Az ő jelenlétük pedig különösen fontos lenne, mert éppen az ő véleményükről folyik a vita. S a tanácsvezető bírónak lenne ezzel kapcsolatban hozzájuk kérdése. Mint ahogy van a vádlotthoz is, egy 41 éves asszonyhoz, aki előadása szerint öngyilkos akart lenni, de néhány körülmény, ellentmondás gyengíti védekezését. Negyed tízkor vezetik be a tárgyalóterembe. Bordó kis- kabátban, szilvakék szoknyában van, arca sápadt, szeme karikás, száját szorosan ösz- szezárja. Rövid idő múlva csendesen sírni kezd. — Maga nyitotta ki a Gramoxone-s üveget? — Én. — Mivel? — Nem tudom kérem, nem emlékszem ... — Mennyi kávé volt abban a pálinkás üvegben, amelybe bele szokta tölteni a kávét? — Nem tudom ... — Hogyan töltötte be az üvegbe a kávét? — Nem tudom . . . — Kell, hogy emlékezzék! Szembe kell néznie az igazsággal! — Semmire! Most már semmire. Nem tudok rágondolni ... Emlékszik . . .? Emlékszik . . .? Emlékszik . . .? A természetes védekezési ösztön erősen dolgozik az asszonyban. Minden, ami azon a napon történt, csak addig „él”, amíg a konyhába nem érünk, a kávéfőzéshez, a Gramoxone-s üveghez. Onnan sötét van. Van kérdése az ügyésznek is. A védőnő lopva az órájára néz. — Mennyi vizet töltött a kávéfőzőbe? — Nem tudom . . . Az ügyész célja: megtudni, mennyi folyadék (kávéval kevert Gramoxone) volt a pálinkásüvegben, hogy pontosan kiderüljön: mennyi lehet ebből a méreg. A szakértőkre ismét szükség lesz. A Baranya megyei Bíróság dr. Bartha Pál tanácsa dönt: a legközelebbi tárgyalás február 1-én, Az asszonyt elvezetik, az ajtó mögött folytatódik a szaggatott vita: igen... de ... az igazságért. . . Mészáros Attila