Dunántúli Napló, 1985. január (42. évfolyam, 1-29. szám)

1985-01-28 / 26. szám

Dunántúli napló 1985. január 28., hétfő Róma és Karthágó kezet nyújt egymásnak? Tavaszra várva Furcsa 'békekötésről „plety- ikáltak" az elmúlt .héten a nyu­gati hírügynökségek, sajtóor­gánumok: Róma polgármeste­re — többék között - azért lá­togatott el Tuniszba, hogy helyrehozza városa latin ősei­nek egykori feledékenységét, s megkösse o békét Róma és Karthago között. A 'hihetetlen­ség határait súroló hír furcsa­sága elsősorban inam abban rejlik, hogy ez a békekötés 2131 évvel a háború után tör­tént, ami mór önmagában is világtörténelmi rekord. Ennél meghökkentőbb az az igazibb feledékenység, amelynek kö­vetkeztében Tuniszt 'tekintik az ólkori pun Karthago jogutódá­nak, s nem emlékeznek arra, miért is maradt el annak ide­jén a békekötés? Az egyik bökkenő, hogy Karthago ma idegenforgalmi Januári természeti furcsaság: Csendes László peltérdi lakos udvarában egy fenyőfa töve mellett két szál erdei ibolya nyílott ki az elmúlt héten. Alig­hanem elhamarkodták a virág­zást. (Fotó: Läufer L.) Nincs újság és fagylalt Némely megátalkodottak nem röstellnek télen is fagylaltot nyalogatni — már ha kapható. Sajnos tegnap Pécsett egyik cukrászda sem tartott (hogy pontosak legyünk, az a tucatnyi nem, akit felhívtunk). Pedig volt, ahol még keresték is, mert kinnfelejtődött a tábla, hogy „Fagylalt kaphatói". Jöttek is, de aztán beérték egy krémes- sel. A vasárnapi ebéd utánra azért valószínűleg sok helyütt kanalaztak parfét, boltban vá­sárolt jégkrémet. De mi az üzlet vasárnap a cukrászdákban? Az egyik üzletvezető megesküdött rá, hogy a sütemény például kifejezetten nem üzlet, emiatt nem is tart. A Mecsek, a Mok­ka, a Pöttyös, az Éva vezetője szerint pedig kifejezetten jó üz­let, sokan viszik el becsomagol­va, és fogyasztják helyben. Az Évában kelendőek a krémek, az ananászos, a csokoládés, és az Éva-kehely, no meg a geszte­nyepüré — s egy újdonság: a Vasárnapi Dunántúli Napló: itt is tegnap kezdték el árulni több cukrászdához hasonlóan lapun­kat, s nagyon elégedetten szólt az újságforgalomról is az üzlet­vezető. A vendégek kifejezettem örül­tek annak, hogy a kávé, a pü­ré, a krém mellé megvehetik o VDN-t is a város több presszó­jában, cukrászdájában. Hason­lóan jó újság-tapasztalatairól szólt a Pöttyös cukrászda: délre valamennyi VDN-t eladták a vendégeknek. Röviden; nem írhatjuk, hogy az az újság, hogy nincs fagy­lalt — mert se fagylalt, se új­ság. Békekötés 2I3I év után? látványosságot jelentő romvá­ros Tunisztól 12-15 kilométer­nyire van. Tunézia fővárosa tehát nem erre az ókori vá­rosra épült. Még nagyobb bökkenő, hogy ebben a rom­városban valójában nem is az egykori pun birodalom főváro­sának maradványai láthatók. Ennek magyarázatáért vissza kell kalandoznunk a históriába több, mint 2100 évet. Az egykori föníciai gyarmat­ból önállósult Karthago az i. e. Hl. században két 'hosszú háborút is vívott a birodalom­má fejlődött Rómával. Mind­kettő vereségével és hátrányos békekötéssel véqződött. A má­sodik hábo.rú után i. e. 201-ben a rómaiak olyan feltételekkel kötöttek békét Karthágóval, hogy az a hadisarc fizetésén kívül külpolitikailag, katonai­lag teljesen kiszolgáltatottá vált: még önvédelmi háborút sem vívhatott szomszédaival Róma engedélye nélkül. Ennek a szerződési pontnak a meg­szegése robbantotta ki a har­madik pun háborút Le. 149- ben. Karthago nem fogadta el Ráma feltétlen bíráskodási jogát 'egy határvitáiban!. A ró­mai szenátusi bizottság veze­tője Marcus Porcius Cato visszatérve Rómába ettől kezd­ve minden szenátusi beszédét ezzel a szavaikkal fejezte be: „Egyébiránt az a véleményem, hogy Karthágót el kell pusztí­tani”. Nem kellett sokáig agi­tálnia. Róma megtámadta Karthágót, amely hajlott az azonnali megadásra, de a tel­jesíthetetlen feltétel - a város leromboláso és másutt való felépítése — hallatán kényte­len volt a harcot választani. Hároméves véres ostrom után győztek a rómaiak. Karthágót földig lerombolták, helyét fel­szántották és sóval hintették be, a váiros életben maradt la­kóit pedig rabszolgának ad­ták el. Ezzel a punók eltűntek a történelem színpadáról. A várost 100 évvel később a ró­maiak építették újjá, s Africa provincia székhelyévé tették. Ezek után kivel köthet békét a mai Róma? D. I. Százéves a cigány­báró Jókai kezdte a „Saffi''-val Idén százéves a Cigánybáró. Ifjú Johann Strauss, a keringő­király 1883-ban Pesten meglá­togatta Jókai Mórt, és romanti­kus magyar irodalmi alapművet kért tőle, egy tervezett magyar vonatkozású romantikus színpa­di zeneművéhez. Jókai nemso­kára elküldte neki a Saffi című novellát, amit Strauss — szö­vegírójával — fel is használt. A Cigánybárót a világ leghíre­sebb operettszírjházában, a Theater an der Wien-ben mu­tatták be. A premier napjáról két dátum is van: január 28. vagy október 24. De az év pon­tos : 1885. A mű jelentőségét pedig Max Kalbeck, a múlt század­vég nagytekintélyű bécsi kriti­kusa máig érvényesen írta le: „Strausst nemsokára ott üdvö­zölhetjük, ahová való, az ope­raházban. Az első felvonás és a másodiknak a fele kevés változtatással átvihető a Thea­ter an der Wien-ből a Staats- oper-ba. A széles bázisra fel­épített első finálé minden nagyoperának díszére válnék. Aztán elegáns salto mortale-val visszatér a vidám táncmeló­diákhoz. Strauss most annyira eltért szokásos stílusától, hogy visszatérése a régihez — lehe­tetlen. Saffi alakja messze el­üt a többi szereptől. Ilyen tö­kéletes rajzú ember az ope­rettirodalomban nincs." Több mint operett Medveczky Adóm Liszt-díjas karmester Zempléni Mária, a Magyar Ál­lami Operaház énekesnője A Jókai meg Strauss terem­tette Saffi alak, a zenei ábrá­zolás operai mélysége az el­múlt évszázad alatt valóban az operaszínpadokra juttatta a Cigánybárót. Operett-társu la­tok nehezen birkóznak meg a színpadraállitásával, a közön­ség viszont operett-tömegek­ben nézi, — egy évszázada. A német nyelvterület operaházai­ban szinte állandóan műsoron szerepel. Bécsben januárban kiállították a száz évvel ezelőtti ősbemutató plakátjait, tárgyi emlékeit. Mi pedig az utóbbi évek legsikeresebb magyaror­szági Cigánybáró előadásainak két résztvevőjével beszéltünk a jubileum alkalmából: Medveczky Adóm, Liszt-díjas karmester: — Rendkívül igé­nyes mestermű, s nagyon ne­héz karmesteri feladat, főleg a technikai megvalósítás tekinte­tében. Nehéz a finom, olykor romantikus, olykor könnyed bé­csi hangvételét a melódiaveze­téssel, ritmikai változatosság­gal úgy megvalósítani, hogy természetes legyen. A Cigány­báró tele van remek ének- együttessel, tercettel, duettől, — gazdag zenei világú színpa­di zenedráma. Kár, hogy az Erkel Színházban évekig hasz­nált díszletek elkoptak, s a felújításra a színházak vezeté­se általában csak a zeneszer­zők születésének, vagy halálá­nak jubileuma alkalmából gon­dol. A Szegedi Szabadtéri Já­tékokon azonban szinte min­den nyáron játsszuk. Zempléni Mária: — Még ösztöndíjasként ez volt az első szerepem, s 1975-ben léptem be az operaházi előadásba. Medveczky Ádám tanította be. Utána majd négy évig játszot­tuk, s két nyáron a szegedi szabadtérin is én voltam Saffi. A tenor és a szoprán szólam számára igen nehéz énekelni- valót írt Strauss, s nemcsak az első, hanem a második felvo­nás fináléja is igen szép, de igen nehéz, tényleg operaéne­kes feladat. Mindig nagy si­kert, nagy örömet hozott ne­kem Saffi, hiszen nagyon jól megírt és egészen pozitív alak. A közönség pedig nagyon sze­reti a pozitív hősöket. Még Lengyelországban is így volt, ahol pedig magyarul énekel­tem a lengyel nyelvű előadá­sokban. Ennyit a jubileum évében if­jabb Johann Strauss remeké­ről. Földessy Dénes Egy kis hó mutatóban, mig az eső el nem mosta a Dőmőrkapu szállónál Cseri László felvétele Tél a Dömörkapu szállóban Odalentről, a völgyben ka­vargó ködfelhőből időnként fel- pislognak Gyüikés apró házi­kóinak lámpásai. A kilátás pil­lanatonként változik innen a Misináról, a iDömörkapu szál­loda étterméből kinézve. Va­sárnap késő délután van, a turisták téli, hegyi menedék- hélye. — Szombaton még hóembert csináltak itt fenn a gyerekek, mára az eső mindent elmosott, otthon tartotta vendégeinket - kesergett tegnap délután Gaál Béla, a pécsi Dömörkapu szálló és étterem vezetője. Egész nap esett az eső, a vendégek csak szállingóztak, a szobákat két hajdúböszörmé­nyi házaspár lakja. Hol van­nak a többi alföldi vendégek, akik más éveikben oly nagy előszeretettel keresték fel az igazán olcsó bérű hegyi üdü­lőt? — Két hete költöztek el a lengyel bányászok, akik a Vo­lán Utazási Iroda közvetítésé­vel tavaly augusztusa óta lak­tak itt. Itt aludtak, itt étkeztek, innen jártak István-aknára dolgozni, mondhatom, jól érez­ték magukat. A szerződés sze­rint úgy volt, a fengyelek ez év végéig itt lesznek, de aztán időköziben a bánya úgy hatá­rozott, elviszi őket Sikondára, ami minket roppant kellemet­lenül érintett, hiszen tavaly augusztus óta egyfolytában el kellett utasítanunk a nálunk jelentkező utazási irodákat, egyetlen csoportot sem tudunk fogadni. Az egyúkét-három szobás, 70 férőhelyes szállo­dánkból ugyanis 65 férőhely volt lekötve. A Dömörkapunaik most hát úgymond újra fel kell fedez­tetnie magát, ezek a hetek a kapcsolaitkereséssel, a szerve­zéssel telnek. A héten már fBUSZ-csoportot várnak Szol­nokról, s küld egy csoportot a Cooptourist is Hódmezővásár­helyről. Persze, a vendégkört nemcsak a szálló lakói jelen­tik, télen is sokan feimerész- kednek az étterembe, ahol kel­lemes környezetben költik el ebédjüket, vacsorájukat. A konyha kínálata főként a gom­bából és a belsőségekből ké­szített ételekből bőséges. A té­li holtszezont bálok, családi es­tek, lakodalmak megrendezé­sével töltik ki. az elmúlt pén­teken a termekben vidám pót- szilveszter zajlott. A hangulat- teremtés a iMliikádó együttes dolga, harmonikáival, gitárral dobbal dolgoznak és mindnyá­jan énekelnek, repertoárjuk 3500 számból áll. Titkon persze már a tavasz­ra gondol a Dömörkapu Iá főnyi személyzete, amikor meg­pezsdül az élet, megindul az áradat a hegyre, a közeli vi­dámparkba és állatkertbe, és újra nagyüzem lesz. Az idei új­donság, hogy kuglipályát léte­sítenek a kertben. M. Z. A családon belül történtek Brutális bűncselekmények Megszaporodnak — szinte már törvényszerűen — az év vé­gi és az év eleji hetekben a bűnüldöző szervek gondjai. Csakúgy, mint tavaly, idén is hirtelen megnőtt a súlyos, élet elleni bűncselekmények száma. Mondhatnánk: erre nincsen magyarázat. Adalékkal azon­ban — kettővel is —. tudunk szolgálni: az alkohol és a kö­zömbösség. Egyiket sem köny- nyű negligálni, az utóbbi azon­ban érthetetlenné válik akkor, ha tudjuk: a környezet tulaj­donképpen felfigyel olyan je­lekre, amelyekből — akár elő­re kiszámíthatóan — következ­het életveszélyt okozó súlyos testi sértés, végletes esetben emberölés. •Se December 30-án késő este Bankos Antal — éveket ült már börtönben erőszakos közösülés miatt - mgfojtotta édesanyját Katalin utcai lakásukban. De­cember 23-án éjszaka — ugyancsak a pécsi Kertváros­ban — alkoholista házaspár kö­zött tört ki veszekedés, amely­nek végén o feleség leszúrta a férjét. Új év első napján Sze­derkényben Rozéknál Lajos megfojtotta élettársát, Orsós Máriát. Szilveszter éjszakáján egy Magtár utcai lakásba tel­jesen ismeretlen emberek ha­mis kulccsal bementek, a tulaj­donost brutálisan összeverték — minden ok nélkül —, az ered­mény: életveszélyt okozó súlyos testi sértés. Ugyanezekben a napokban a Szalántán élő özv. Sepsics Jánosnét verte össze a fia, a leggondosabb orvosi ke­zelés ellenére sem biztos, hogy a 82 éves asszony életben ma­rad . . . Három emberölés, ennek két kísérlete, két életveszélyt okozó súlyos testi sértés - ez a leg­utóbbi néhány hét baranyai mérlege. Figyeljünk fel valami­re: egy kivételével valamennyi családon belül történt. És fi-* gyeljünk fel még valamire: ezek az esetek tulajdonképpen nem váratlanok. Ha más nem, az elkövetők, sértettek, áldoza­tok közvetlen környezetében élők tudták: itt minden bekö­vetkezhet ... m Például a szalántai eset. Az egész falu beszélte, az öregek napközi otthonában dolgozók tapasztalták, hogyan bánik édesanyjával a fia. Ha nem olyan cigarettát hozott neki a boltból, amit kért, kizavarta a hidegbe, az idős asszony kény­telen volt a disznóólban, paj­tában, néha szomszédoknál aludni. A történet azonban — a szükséges közbelépés elma­radása miatt - szinte sorssze­rűén végződött tragédiával. A Baranya megyei Rendőr-főka­pitányság életveszélyt okozó súlyos testi sértés miatt eljá­rást kezdeményezett a kegyet­len fiú ellen. Csakhogy ez már az utolsó lépés. S hogy ezt a rendőrség tette meg, tulajdonképpen egy tévhitnek köszönhető. A bűnül­döző szerveknek ugyanis nem­csak akkor van lehetőségük lépni, ha már „vér folyik”, ha­nem jóval korábban is, éppen a megelőzés érdekében — ha tudomására hozzák, hol van erre szükség. Számos tragédiá­nak lehetne elejét venni azzal, hogy időben jelzést kapnak: bekövetkezhet egy bűncselek­mény. Éppen ez a rendőrség egyik alapfeladata: az élet vé­delme. A már bekövetkezett bűntettek felderítése lényegé­ben „csak” technikai feladat. A közömbösség az, amiből ki kellene lépni. Nem a hirte­len haragból, felháborodásból tett kijelentések azok, ame­lyekkel a rendőrséget keresni kell, hanem a valóban reális veszélyt jelentő fenyegetettség, s ezekről egy-egy lakóhelyi, munkahelyi környezet már megdöbbenéssel beszél. Mind­ezt meg lehet(ne) előzni. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül - s ezt az utóbbi hetek esemé­nyei bizonyítják: — elképesztő­en könnyen jut szóhoz a kés .. . Mészáros Attila

Next

/
Thumbnails
Contents