Dunántúli Napló, 1985. január (42. évfolyam, 1-29. szám)

1985-01-28 / 26. szám

1985. január 28., hétfő Dunántúli napló 5 égi es extra — olcsóbban Használt ruha, nem rossz ruha Mentik a gólyafészkeket A gyöngy­bagoly éve A gyöngybagoly évének nyilvánította 1985-öt a Ma­gyar Madártani Egyesület. Ez az éjjeli madár — jel­legzetes rőt tollazatáról lángbagolynak is nevezik —, nem lehet túl népsze­rű éjszakánként félelmet keltő szortyogó-fortyogó hangjával, ám a mezőgaz­dászok önkéntes segítőtár­sa. Rendkívül változatos a tápláléka, főként a rágcsá­lókat kedveli, s az egérjá- rásos esztendőkben több rágcsálót begyűjt, mint amennyit elfogyaszt. Fé­szekrakó helyeiről — a tor­nyokból, padlásokról — mind jobban kiszorul, ezért is fontos számbavétele, vé­delme. Az országos prog­ramhoz csatlakozik az egyesület Baranya megyei csoportja, amely tegnap tartotta ez évi közgyűlését. Az UNESCO felkérésére az IWRB (az európai ma­dárvédelmi társaság — Angliában van a központ­ja) most fejezte be a gó­lyák felmérését, mert az utóbbi időben egész Euró­pában megcsappant a szá­muk. A baranyai csoport sikere: a gondosan meg­szervezett védelmük során megállították a kipusztulá­sukat. A baranyai felmérés is több gólyát számlált az elmúlt évben, s a DÉDASZ segítségével fészekrakó helyeik is megmaradtak a megemelt villanypóznákon. A következő években újabb ötven gólyafészket mente­nek meg ily módon. .„•A-mi gólyái^fe-'Sgészen Dél-Afrikáig repülnek — ott sáskamadárnak neve­zik —, tízezer kifométeres utat tesznek meg, ősszel ráérősebben, két hónap alatt, ám tavasszal három héten belül visszaérnek. Az elmúlt ötven évben mindössze hét pár hűtlen gólyát tartottak nyilván, amelyek Afrikában marad­tak. Az egyesület baranyai csoportja ötödik ornitoló­giái táborát szervezi meg ez évben Sumonyban, amelyre NDK-ból is vár­nak vendégeket. Az előző tábor szenzációt is nyúj­tott a résztvevőknek, akik repülés közben figyelhettek meg egy kenti csért. Az elmúlt száz évben a har­madikat, s az egyetlen élőt. Ez a madár az Atlanti­óceán partjainál él, s igen ritkán vetődik a száraz­föld belsejébe. G. M. A használt rulha nem rossz ruha, mondják so,kan, és ki­nőtt, megunt ruhadarabjaikat viszik eladni a Bizományiba vagy a magánkiskereskedők va­lamelyikéhez. És sokan onnan öltöznek: régi és új, ódivatú és modem, olykor különleges fazonú, de mindenkor olcsóbb holmihoz lehet jutni így. Má­sok azonban - és ő,k sincsenek kevesen — elképzelhetetlennek tartják, hogy használt ruhát vásároljanak: vagy mert nin­csenek rászorulva vagy rátar- tisáqból, előítéletből. Nehezen bár, de nálunk is megindult ez az üzlet. Két évvel ezelőtt Balatonyi lenőné elsőként nyitotta meg holtját Pécsett: azóta már öten váltották ki az engedélyt. — Amikor pici volt a gyere­kem, vásározóknál vettem ne­ki használt ruhát: akkor erre telt - mondja az asszony. — És mert a gyereknek alkkor is megveszi a ruhát a felnőtt, ha magáén spárol, bíztaijn ben­ne, hogy nem fizetek rá az üzletre. Áruhiánnyal nem: csak az előítéletekkel kellett megküzdenem: „Nem szé­gyellsz koszos rongyokkal va­cakolni?" Pedig hát sem koszról, sem rongyról nincs Az idén július 5-től 20-ig rendezik meg Pécsett a nem­zetközi zenei tábort - immár a tizenhetediket. Az 1967-es első óta rangja van a pécsi tábornak a nemzetközi zenei világban, nem véletlen, hogy Japántól Kanadáig annyi or­szág fiatalja jelentkezik a részvételre. Az 1985-ös tábor szervezése most kezdődött meg. Ez azt je­lenti, hogy a következő napok­ban minden olyan hallgató, aki már volt a ipécsi táborban, Hogy történhetett, ma már nehéz megfejteni. Az újonnan felfedezett, csodaszép beremen- di Kristály-barlang mennyeze­tén ugyan látható egy, ma már az évszázezredek alatt mészkő­vel eltömődött kürtő nyoma — vagyis valamikor nyitott volt a barlang —, de ez legfeljebb csak egyebek között sugallhat­ja: az itt felfedezett és dr. Iá- nossy Dénes professzor, neves őslénykutatónk által a napok­ban feltárt évmilliós maradvá­nyok a kürtőn keresztül kerül­tek a barlangba. Vagyis: mint egy csapdába, belezuhant a kardfogú tigris, és egy nagyobb testű — valószínűleg antilap fé­le — patás is. Talán a karcsú ragadozó éppen üldözte áldo­zatát ... szó: használt és még használ­ható inget, pulóvert, nadrágot, cipőt árulok. Nézze: ez a pu­lóver a boltban 250 forint, itt 50-60. Húszféle rúgdalózót kí­nálok és nem 300-ért. Tavaly, amikor a boltokban nem volt gyerekszandál, én tudtam ad­ni 20—60 forintért.- Hogyan állapítja meg az árakat?- Az új ár 40 százalékánál többet nem kérhetek. Bejön az eladó - vagy hívásra kimegyek házhoz - és megalkuszunk. Húsz százalékot tehetek rá: huszonöt már tisztességtelen haszonnak számít.- Meg lehet ebből élni?- Meg. Háromezerötszáz forint után adózom.- Milyen indítéka van an­nak, aki idejön eladni vagy venni? kézhez kapja az angol illetve magyar nyelvű meghívót, szek­cióvezetők névsorával, a szük­séges tudnivalókkal. Ezenkívül az Interkoncert címlistája se­gítségével mintegy hatvan or­szágba jutnak el a meghívók. Az idén százhúsz hallgatóra számítanak. A művészeti veze­tő ismét Ligeti András lesz. Külföldi vendégművészek nem lesznek az idén, ellenben a Kodály-vonósnégyes valameny- nyi tagja itt lesz a táborban foglalkozni a hallgatókkal. G. T. — Bár — véli Jánossy pro­fesszor — a kardfogú tigrist éppen hatalmas, felső állkap­csából görbén kimeredő szem­fogai akadályozhatták abban, hogy zsákmányt ejtsen. Valószí­nűbb, hogy dögön élt — sok­kal inkább késként használta belső oldalán apró récékkel élesített kardfogát. Beremend idestova száz éve ismert, mint jelentős őslénytani lelőhely, eddig a környék negy­ven pontján bukkantak évmil­liós maradványokra. A legújabb felfedezés tudományos értékét az adja, hogy — túl a renge­teg rágcsáló, elsősorban dene­vér maradványain, amelyek eqvébként nem csak fakóhely­nek használták a barlaongot, hanem a csontok tanúsága sze­— Elsősorban a pénz: pénz­zé akarja tenni a számára haszontalan holmit, vagy ol­csón akarja öltöztetni a gye­rekeit. Sokan - szégyenük vagy sem - kénytelenek erre, mert olyanok a körülményeik, mások - az anyagiaktól füg­getlenül - azért jönnek, mert szeretnek ilyen helyen turkál­ni, alkudozni. Von, aki csak azért hozza a ruhát, mert saj­nálja kidobni — az ára nem is nagyon érdekli. Az emberek nem egyformák: hallom a nyi­- tott ablaknál, amikor ócsárol­ják azt, aki „más levetett gön­cében jár”. De ésszerűen gon­dolkodó ember, még ha nincs is rászorulva, nem röstellkedik emiatt. Ez a két madkó itt a boltban 260 forint. Nálam 80. Már két gyereket kiszolgált: tiszta, ép, visszavettem és vár­ja a harmadik nebulót. — Innen nézve ki a szegény ember ma Magyarországon? — Ilyesfajta általánosítást nem tudnék tenni. De az tény, hogy a vevőim nyolcvan szá­zaléka értelmiségi és alkalma­zott. A törzsvendégeket isme­rem névről, a családi körülmé­nyeiket is. .Körben a polcokon takaros rendben a sok szép holmi: cipő, nadrág, pulóver, farmer és kiegészítésül gyerekkocsi, korcsolya, néhány játék. Ve­vőre várnak. A január holtsze­zonnak számít: a téli ruhát még nem adják él, a tavaszit még nem keresik. De a boltos készülődik: megkapta a vásá­rozás jogát: felpakolja a por­tékát, és hét végén nekivág az országútnak. G. T. rint szaporodási helyük is volt — együtt találták meg a kard­fogú tigris és a nagypatás ma­radványait. Ezek az állatok a pleisztocénben éltek. A földtör­ténet e kora mintegy kétmillió évvel ezelőtt kezdődött, a ma­radványok körülbelül egymillió évesek. A leletegyüttes különössége európai szinten is egyedivé te­szi a beremendi Kristály-bar­langot. — Őslénytani szempontból — véli dr. Jánossy Dénes profesz- szor — jelentős tudományos ér­tékűnek kell minősítenünk a barlangot. S nem tudjuk: egye­lőre hozzáférhetetlen helyeken mi minden lehet még benne! M. A. Pécsi zenei tábor Európai rangú őslénytani leletek Beremenden Kardfogú tigris a barlangban A tánciskolában nem ta­nították, miképpen is­merkedjünk a rossz- lányokkaí, ülök a sarokban hát, s egyelőre próbálom ki­találni, ki lehet a „rosszlány”. Hát olyan jók nem járnak eb­be a kocsmába, merthogy a „riportköltséget" nem osztá­lyon felüli helyekre méretez­ték. Különben is, egy osztá­lyon felüli rosszlónyt, legfel­jebb csak némely vonatko­zásban lehet az élet peremén lévőnek tekinteni... Kék szoknya, zöld pulóver, rózsaszínű sál, a fekete haj tövéből barna-szőke, seszínű avarszőnyeg ... — Magának nem ilyen nő kell, mint én vagyok ... — Ha ezt kellene újra kez­deni, akkor olyan lennék, hogy magának is kelljek ... illatos, szép ruhákban, szép lakásban, ezer forintért, vagy még többért... — így mennyiért? — Ahogy jön ... italért, ételért, szórakozásért... A Az élet peremén Szabva nytörténet férfiak rohadt dögök, ha mondom száz forint, azt mondják, jó, aztán meg nem fizetnek, azt mondják, örülj hogy veled voltam, rohadt dögök... — Hány éves? — Találja ki... — Negyven? — Csak harmincöt. Őszintén negyvenötöt mondtam volna. A rosszul fel­kent festék öregbíti a nőket. Ami a festék mögött van az nem látható, mint ahogy ta­lán az sem, ami a szavak mö­gött van. A szavak pedig szabványtörténetté kereked­nek. Tizenkét éves amikor először van férfival. Férfival? Kölyök az is, közeli rokon, de hát ennek akkor és ott nem volt jelentősége. Akkor talán egy évig is együtt él a fél­testvérével, gyerekük születik, de az meghal hathónapos korában. Aztán egy húsz év körüli ember költözik a telep­re, annak lesz, természet előtt elébb, aztán hivatalosan is a felesége. Hivatalosan még most is, de van hogy évekig nem is látja ... Miatta kerül börtönbe: „elviszi a férfi bal­héját” — azaz a férj meg­győzi őt, hogy egy nő eny­hébb büntetést kap, hama­rabb szabadul. Főleg, ha ter­hesen megy a börtönbe. Fel­tételesen el is engedik, bi­zonygatja, az első gyereke a börtönben született, mutatja a személyi igazolványt, István születési helye Tököl. Hát ezért... De mire hazatér a gyerekkel, a férj már mással él. Aztán születik még két gyereke, az utolsó négyéves, az lakik vele most is. Jogilag a régen látott férjé a gyerek, de hogy ki az apja...? — A férfiakat hova viszi? — Vasúti kocsiba, de az most hideg, sofőrülésre, ha sofőr visz el, jó időben a mautnerbe. Van aki nálam alszik, némelyiket szeretném, ha maradna, ha az uram len­ne, talán még ilyen sem len­nék, de mindegyik elmegy, mindegyik. Egy-két nap után mindegyik elmegy .. . — Dolgozik? — Nem bírok én meglenni egy helyen, mert nekem csak büdös munka jut. Büdös fér­fiak, büdös munka. Büdös, minden büdös ... én is büdös vagyok . . . Egy sört azért méq fizethetne, ha nem is kellek magának. Bodá L. JEGYZET Félévkor A rendőrség a megmond­hatója: szinte „menetrendsze­rűen" nő a gyermek eltűnések száma a félévi és az évvégi bizonyítványosztások idején. Persze, hogy ezek kirívó ese­tek, persze, hogy csak tucat­nyi az a gyerek, aki — félve" a bizonyítványban szereplő je­gyek otthoni következményei­től — ilyenkor „világgá” in­dul. Nem sok gyerek, de a je­lenség mégis figyelmeztető a szülők részére. Természetes, hogy mindenki örül annak, ha a gyereke si­keres az iskolában. Annak örül, ha jó a bizonyítvány. De vajon nem túl tág fogalom-e a „jó bizonyítvány"? Tudok olyan gyerekről, aki két darab hármas miatt indult világgá. Tudok olyanról, aki nem mer­te otthon megmutatni a bi­zonyítványát, mert az ötösök mellé két négyes is becsúszott. Tudom: ezek is kirívó ese­tek. De az már általános, hogy nagyon sok szülő nem azt nézi, mire képes a gyere­ke, milyenek voltak az erőfe­szítései, hanem azt, hogy mit mutat a bizonyítvány. Ha a gyerek gyenge képességű (és milyen kevés szülő hajlandó ezt még saját magának is be­vallani!), akkor is a maximu­mot kívánja tőle. Nem az ő maximumát, hanem az abszo­lút jó teljesítményt. És a másik véglet? A másik véglet az a szülő, aki nem törődik gyereke isko­lai szereplésével. Az ilyen szülő általában nem törődik a gyermekével és nagy a való­színűsége, hogy ezeket a so­rokat sem olvassa el. Ez még talán a túlzott követelésnél is rosszabb, mert a gyerek ked­vét veszi el attól, hogy leg­közelebb produkáljon. Ha okos, jószándékú és reá­lis beszélgetés követi otthon a félévi bizonyítványosztást, ak­kor joggal várható, hogy az év vége több örömet okoz majd szülőnek—diáknak egy­aránt. S.M. A „csütörtök” lövésnek számít Párbajszabályok - 1927-ből Érdekes antikvár könyv ke­rült a karácsonyfám alá: ma már megmosolyogni való ritka­ság, egykor azonban a szó szoros értelmében vett halál- komoly munka: Clair Vilmos Párbaj codex-e. Egykori tulaj­donosa 1928-ban vásárolta meg Budapesten, tehát egy év­vel a megjelenése után. Párbaj a huszadik század második évtizedében? A rádió, a mind korszerűbb repülés év­tizedében, az atomkor hajna­lán — Európa közepén? Bi­zony, történtek ekkor s ezután még ennél is furcsább dolgok „civilizált" földrészünkön. Egyébként is, Clair Vilmos szándéka szerint éppen a szíre- szóra lefolytatott párbajok megregulázása céljából írta meg könyvét. (Az első kiadás 1897-ben jelent meg, az én példányom 1927-ből már a ti­zennegyedik volt!) Előszavában megjegyzi, hogy „nincsen nem­zet a világon, ahol annyi be­csületügyet intéznének el lo- vagias úton, mint éppen miná- lunk, Magyarországon ...”. Becsületére legyen mondva, elismeri, hogy nem minden párbajnak van létjogosultsága. „A párbajokat nem megszün­tetni, de korlátozni kell. A tár­sadalom mai viszonyai mellett már az is nagy vívmány lenne. A párbajokat pedig korlátozni csak szigorú és lelkiismeretes párbajszabályokkal lehet." Ezután lássuk, hogyan hatá­rozza meg a párbaj fogalmát a szerző: „Párbajnak nevezzük azt a viadalt, amelyet két egyén, se­gédeik vagy tanúik jelenlété­ben s ezeknek előleges és kö­zös megegyezésével előírt fel­tételek mellett, valamely sérté­sen alapuló kihívás eredmé­nyeképpen, ölő fegyverekkel vív." Szigorú szabály, hogy se­gédek vagy tanúk jelenléte nélkül a párbaj legfeljebb csak verekedés lehet, de párbajnak el nem „fogadtatik”. Ki vívhat párbajt? Aki „életének férfiko­rát már elérte, és akit a becsü­lettel összeférhetetlen cselek­mények vagy üzelmek nem ter­helnek." A sértett joga a fegyvervá­lasztás, súlyosabb esetben a párbaj körülményeinek megha­tározása. Az 53. § szerint: „Magyarországon a párbajok­nak általában csak kétféle szo­kásos fegyvere ismeretes: a kard és a pisztoly. Minden más fegyveres elintézés a rend­kívüli párbajok sorába tarto­zik." A párbajsegédek feddhe­tetlen, a párbajszabályokban jártas, megfontolt férfiak kel­lenek hogy legyenek, akiknek — milyen különös — minden eszközzel meg kell kísérelniük a békés elégtételt. A kódex szerint a kardpár­bajnak két „neme" van, szú­rás nélkül és szúrással. (Ez utóbbit a legsúlyosabb sérté­sek esetén alkalmazzák.) Pisz­tolypárbaj háromféle módon történhet: közeledéssel; meg­határozott helyről; vezényszóra vagy jelre. Mindkét fegyver­nemnél alapszabály, hogy a fegyverek lehetőleg újak legye­nek, egy párból valók és tisz­ták. A párbaj folyhat az első sebesülésig, súlyos sértés ese­tén harcképtelenségig. Pisztoly- párbaj során háromnál több golyóváltásban megállapodni nem szabad. Ha a „stukker" csütörtököt mond, az bizony nagy pech, mert az is lövésnek számít. Hát, ennyit dióhéjban. Havasi János Rendhagyó párbaj Erb János rajza

Next

/
Thumbnails
Contents