Dunántúli Napló, 1985. január (42. évfolyam, 1-29. szám)
1985-01-28 / 26. szám
1985. január 28., hétfő Dunántúli napló 3 Gáz, meleg víz, fűtés: Energia átalányban? Nem éri meg felszerelni A műszerek nem megbízhatóak Geriátriai műhely Pécsett Amikor beköltöztünk a lakásba, nagylelkűen magamra vállaltam a szén felhordását a pincéből, de feleségem rögtön figyelmeztetett, hogy ezzel nem tudtam le részemet a házi munkákból, merthogy központi fűté- ses a lakás. Enyém hát a mosogatás és a porszívózás. A mosogatást megkönnyíti, hogy szolgálati meleg víz jön a csapból, alá tehát a szennyest, folyik rá a meleg víz, a mosogatószeres szivaccsal körbetörlöm, rögtön leöblítem, rá a csepegtetőre. Törölgetnem nem kell, mert meggyőztem az asszonyt, hogy így higiéniku- sabb a dolog, mintha egy törlőronggyal esetleg baktériumokat vinnék a pohárra, tányérra. Aztán amikor nagyobb meny- nyiségű evőeszköz gyűlik össze, s amikor valami emlékeztet az energiatakarékosságra, elgondolkodom, vajon érdekelt vagyok-e én abban, hogy ne folyassam nyakra-főre, villára-tá- nyérra a meleg vizet. S megállapítom, ugyan nem vagyok érdekelt benne, mert átalánydíjat fizetek érte, hasonlóan a gázért és a fűtésért, de azért takarékosabban folyatnám bizonyára, ha lenne egy fogyasztás- mérő. Ha lenne fogyasztásmérő, akkor a gázzal is takarékosabban bánnák, s esetleg a radiátorszelepeket is szűkebbre állítanám. Megnyugtatandó lelkiismeretemet, sorra felhívtam az illetékeseket. A Gázszolgáltató Vállalat megyei főmérnökétől megtudtam, hogy Pécsett korántsem egyedül fizetem átalányban a gázt, hanem 14 767 lakás tulajdonosával, bérlőjével egyetemiben, de nem tervezik ezt a közel tizenötezer átalánydíjas lakást felszerelni gázórával, mert többe kerülne a leves, mint a hús. A tizenötezer fogyasztónak ugyanis csak egy konyhai gáztűzhelye van, na bumm, amikor szünetel a melegvíz-szolgáltatás, akkor egy kicsit több gázt fogyasztanak az átalánydíjasok, azt meg nem tételezik fel senkiről, hogy a gázosokkal, netán a népgazdasággal való kiszúrós céljából csak úgy feleslegesen égetné a gázt. Ha meg igen, akkor úgy kell neki, mert csakhamar kifogy az oxigén a Iáivá sóból. Ha a gázórákat nem érdemes felszerelni, akkor még inkább nem a melegvíz-fogyasztásmérőket, netán fűtésmérőket. A technikai gondok között említette a Távfűtő Vállalat igazgatója, hogy egyrészt nincs is ilyen, megbízhatóan működő műszer, ami a vízmennyiség és a vízhőmérséklet függvényében pontosan méri, hogy mennyi h Startalma vizet fogyasztottam: Megbízható műszer nincs ilyen, mert ugyan Pesten 600 lakásban kísérletképpen felszereltek hőmennyiségmérőt, de a lakók hamar rájöttek, hogy egy nedves törölközővel miként manipulálják azt. További technikai gond, hogy lakásonként két melegvíz-mérőt kellene felszerelni, egyet a konyhai, egyet a fürdőszobai vezetékre, így hát marad a lakásnégyzetméterenként megállapított átalány, ami mos'; 13,50 lett a Ikorábbi 10,20 Ft helyett. (Korábban a lakásban lakók száma volt a* átalány kiinduló pontja, de nem tudták nyomon követni, hogy hányán laknak ténylegesen a lakásban, volt, hogy formailag mindenki kijelentkezett a nagymamához, hogy kevesebbet fizessen — így tértek át a lakásnégyzetméterre.) A központi fűtésben felhasznált energia mérése még problematikusabb lenne, gyakorlatilag radiátoronként kellenene mérni a fogyasztást, ha lenne jó mérő — most képzeljük el, hogy Baranyában 33 158 lakást fűtenek központilag (ebből 25 753-at Pécsett) —, ha csak néav radiátorral számolunk lakásonként, akkor az mennyi mérőkészülék! így tehát továbbra is átalányban fogjuk fizetni a távfűtést is, csak a korábbi 23,40 forint helyett 28,80 Ft-ot fizetünk azért, hogy lakásunk egy köbméterét egy fűtési szezonban legalább 20 fokra melegítse a vállalat. Marad tehát a lelkiismeret — legyen bár átalánydíjas az energiafogyasztás sok ezer pécsi, baranyai lakásban, ahol lehet, ott takarékoskodjunk vele! B. L. A Magyar Pszichiátriai Társaság geroritopszichiátriai szekciója a héten országos tanfolyamot indít kórházi orvosoknak az idős kor lelki problémáiról. Pécsről, a pécsbánya- telepi kórház fiatal belgyógyásza, dr. Mohay András vesz részt a továbbképzésen. Az országban elsők között szervezett a Baranya megyei Kórház Pécsbányatelepen geriátriai profilú osztályt. Létrejöttét a fiatal tudományág — a gerontológia alapozta meg, amely az öregedés biológiai, orvosi, szociális kérdéseivel foglalkozik. Hazánkban — Kö- zép-Európához és a fejlett országokhoz hasonlóan — ma a lakosság húsz százaléka idős korú, ennek ellenére keveset tudunk e kor biológiai, pszichológiai, szociális problémáiról. Vízszintes és függőleges a világ a sumonyi tavak ikörnyé- kén. A párába vesző horizont síkját húzó vad kacsák játsszák vissza az égen; a száraz nád. a jégen szobrozó kócsag húzza a merőlegeseket a nyugodt tájra. ,Kikacsint a párából a nap, s évődő férfiakat lát; tán csodálkozik is: nem ihálóval fognának ezek halat, de fejszével? - s hogy jobban odanéz, látja, elé.bb a vastag jeget kell kivág mi, körbe-ikönbe a part mentén, hogy a 'hálót aláhúzhassák, a kötelet körbevezethessék. Még a múlt héten vágott léA Baranya megyei Kórház II. számú belgyógyászati osztályának geriátriai műhelye két és fél éve idős betegeket gyógyít és a mindennapos gyógyító munka útján kerül egyre közelebb ehhez a tudományághoz. ür. Hazafi Klára, a pécsbá- nyatelepi kórház főorvosa: — Mennyire nem ismert a munkánk: hosszú ideig nehéz volt megszabadulni attól a nézettől, hogy ez egy „elfekvő" osztály. A több ezer eltávozott és újra szívesen visszatérő beteg igazolta munkánk sikerét. Sok tapasztalatot szereztünk az időskori betegségek diagnosztikájában és kezelésében. Idős korban a betegségek halmozottan jelentkeznek, ezért más a diagnosztikai munka menete. Nem törekedhetünk a teljességre, elsősorban azt a betegséget kell gyógyítanunk, amely az idős beteg életvitelében a ken is tíz centis a jég, be is melegszenek a fejszés embereik, olyannyira, hogy az egyik vízbe ugrik, hónaljig áll a jeges vízben, aztán 'biztatja a többit, húzzák a hálót, mert szivárog valahol a gumiruha — s erősen hűti 'lelkesedését. Mutatná talán, hogy milyen hideg a víz, ahogy snecit mutat a horgász, de ott már a háló, s forr benne a bekerített rész, erőteljes csapások spriccelik a vizet, még a jégen, a parton állókra is — négy-ötkilós pontyok méltatlanlkodnak, ugyan ki zavarja téli álmukat. 'Pedig a java földi sorsuiklegnagyobb gondot okozza. Több betegség tünettana más, mint a fiatalabb életszakaszokban, például a láz, a vérszegénység, a keringési zavarok első tünete a tudatzavar lehet. A terápiás szemlélet is más. A gyógyszerek adagolása általában csökkentett dózissal, egyénre szabottan történik, mert idős korban rosszabb a felszívódás, elhúzódó a gyógyszerek kiürülése. — Miért van szükség önöknek pszichiátriai ismeretekre? — A betegeink között gyakran találkozunk lelki problémákkal küszködőkkel. A nyugdíjba vonulás, a magány, az elszigeteltség, ai betegségek — olyan tényezők, amelyek lelki zavarokhoz vezethetnek. Fel kell készülnünk a gyógyításukra. Meg kell ismernünk az idős emberekkel való speciális bánásmódot, teljesebb gyógyítónak még csak most kezdődik, mert merítőlálóba szorulnak, kosarakba, autóra rakják őket, némelyik imég magáihoz tér talán kábulatából, s kirakaton keresztül nézi a városi utcai forgalmat, aztán megint megragadják, mérlegre, szatyorba teszik - a hal-élet további megpróbáltatásait már ne ecseteljük, inkább képzeljünk magunk elé kondért, s benne piros-vörös lét, vagy paprikás szeleteket krumpli körítéssel, rácpontyot tejföl mögé rejtezve, hogy méltányoljuk eléggé a jeget szikráztató fejszecsapásokat, a jégen csúszkáló halászokat, a kihúzott háló suk érdekében. Ezért tanuljuk a gerontológia különböző ágait, igyekszünk ott lenni mindenütt, ahol új ismereteket szerezhetünk. — Mit tud vállalni a geriátriai műhely a megszerzett ismeretek és tapasztalatok átadásában? — Az idős kor betegségeinek megelőzése, korai felismerése érdekében ankétokat szerveztünk szociális otthonok orvosainak és nővéreinek. Nyílt viziteken lehetőséget biztosítunk a kezelőorvosok részére a rendszeres konzultatív munkára. Az Orvostudományi Egyetemmel kölcsönösen keressük a kapcsolatot, szeretnénk felkelteni a medikusok érdeklődését a geriátria iránt, hogy a jövőben még nagyobb szakmai hozzáértéssel foglalkozhassunk az idősek egészségügyi ellátásával. G. M. megmerevedését, a hónaljig érő jeges vizet, almit harmonikussá a táj, s a zöld üvegből meghúzott korcos pálinka — meg a fogás tesz igazán. Pedig most éppen holtszezonja van a halaknak: karácsonyra, szilveszterre már elfogyasztottuk javát, s húsúét lesz majd megint keresőjük • igazán. Oe ily csendes hetekben is lehalásznak 15-20 mázsát, annyi éppen elfogy a megyében. Marad a tavakban jó négyszáz mázsa ott: behúzódva az iszapba most még, de sorsát el nem kerülve alszanak a halaik a jég alatt. B. L. Halászás a télben Feledékeny szállítók Nem kérték pénzüket, nem fizetett a tsz Az embernek megáll az esze ekkora nagyvonalúságot tapasztalva: napjaink kiélezett pénzügyi-gazdasági helyzetében a szállító megajándékozza a vevőt mindenféle anyaggal, termékkel, géppel és szolgáltatással, lemondva az ellenértékűkről. Márpedig ez történt, egyik termelőszövetkezetünk már évek óta élvezi a szállítók nagy-nagy jóindulatát, úgy hogy a végén 1 millió 226 ezer forintot könyvelt el a bevételi oldalon, leírva egyes szállítóinak követelését, saját tartozását bevételként szerepeltetve. Minderre a PM Ellenőrzési Főigazgatóság Baranya megyei Igazgatóságának revizorai derítettek fényt, miután a múlt év végén megkezdték a leltár- ellenőrzéseket a tsz-ekben. Tudni kell, amennyiben a szállító egy éven belül nem jelentkezik a vevőnél, hogy az tartozását egyenlítse ki, a szállító követelése elévül. Nos, ez történt sorozatban az egyházas- kozá-ri termelőszövetkezetnél, melynek szállítói közül seregnyien 1981-1983 között összesen 1 millió 226 ezer forint értékben szállítottak, de valamiféle adminisztrációs hiányosság folytán elfelejtették követeléseiket érvényesíteni. Ezt a szép összeget aztán a tsz egy idő után saját bevételei közé léptette elő, jelentős többlet- nyereségre téve szert. Talán bizonygatnunk sem kell az ilyen gyakorlatot, amikor pusztán szállítói „feledé- kenysége” folytán jelentős többletnyereséghez jutok, mennyire ellenkezik a szocialista gazdálkodás elveivel. Hogy a szövetkezet nem járt el megfelelő körültekintéssel, bizonyítja az is, tartozásai közül 228 ezer forintot úgy írt le, hogy az a bizonyos egyéves elévülési idő még le sem járt. Nemkülönben furcsa az is, hogy a beérkezett anyagokról szállítói bizonylattal nem tudtak szolgálni a revizoroknak, így ezen anyagokat alapbizonylat nélkül vételezték be, ami súlyosan sérti a számviteli és bizonylati rend előírásait. Mármost az is különös, a szállítók — vannak vagy félszá- zan — miért nem küldtek számlát, miért nem követelték a pénzüket. Itt ugyanis nemcsak egy-kétezer forintos lógásokról van szó, de akadnak olyan tételek, mint hogy zöld lucerna 70 ezer forintért a nagymányo- ki tsz-től, raklap és farostlemez a MOFÁ-tól, folya mikavics 79 ezer forintért Gyékényesről, és így tovább. Kérdés, ezek a pécsi, budapesti, bajai, kaposvári, tamási és a legkülönbözőbb székhelyű szállítók más vevőikkel is ilyen nagyvonalúak? Vajon akkor miből élnek? Az Ellenőrzési Igazgatóság mindenesetre adóbírsággal sújtotta a tsz-t, s jelezni fogja a szállítóknál a követeléseik behajtásában elkövetett mulasztásaikat. Mindazonáltal a magunk részéről megkockáztatjuk a kérdést, vajon az ilyen vevői magatartás és eljárás nem meríti-e ki a tisztességtelen haszonszerzés fogalmát. Miklósvári Zoltán Egy kis tere-fere a városközpontban (Fotó: Maletics L.) Előbb a vastag Jeget kell kivágni
