Dunántúli Napló, 1985. január (42. évfolyam, 1-29. szám)

1985-01-28 / 26. szám

1985. január 28., hétfő Dunántúli napló 3 Gáz, meleg víz, fűtés: Energia átalányban? Nem éri meg felszerelni A műszerek nem megbízhatóak Geriátriai műhely Pécsett Amikor beköltöztünk a lakás­ba, nagylelkűen magamra vál­laltam a szén felhordását a pincéből, de feleségem rögtön figyelmeztetett, hogy ezzel nem tudtam le részemet a házi mun­kákból, merthogy központi fűté- ses a lakás. Enyém hát a mosogatás és a porszívózás. A mosogatást meg­könnyíti, hogy szolgálati meleg víz jön a csapból, alá tehát a szennyest, folyik rá a meleg víz, a mosogatószeres szivaccsal körbetörlöm, rögtön leöblítem, rá a csepegtetőre. Törölgetnem nem kell, mert meggyőztem az asszonyt, hogy így higiéniku- sabb a dolog, mintha egy tör­lőronggyal esetleg baktériumo­kat vinnék a pohárra, tányérra. Aztán amikor nagyobb meny- nyiségű evőeszköz gyűlik össze, s amikor valami emlékeztet az energiatakarékosságra, elgon­dolkodom, vajon érdekelt va­gyok-e én abban, hogy ne fo­lyassam nyakra-főre, villára-tá- nyérra a meleg vizet. S meg­állapítom, ugyan nem vagyok érdekelt benne, mert átalány­díjat fizetek érte, hasonlóan a gázért és a fűtésért, de azért takarékosabban folyatnám bizo­nyára, ha lenne egy fogyasztás- mérő. Ha lenne fogyasztásmérő, akkor a gázzal is takarékosab­ban bánnák, s esetleg a radiá­torszelepeket is szűkebbre állí­tanám. Megnyugtatandó lelkiismere­temet, sorra felhívtam az illeté­keseket. A Gázszolgáltató Vál­lalat megyei főmérnökétől meg­tudtam, hogy Pécsett korántsem egyedül fizetem átalányban a gázt, hanem 14 767 lakás tu­lajdonosával, bérlőjével egye­temiben, de nem tervezik ezt a közel tizenötezer átalánydíjas lakást felszerelni gázórával, mert többe kerülne a leves, mint a hús. A tizenötezer fogyasztónak ugyanis csak egy konyhai gáz­tűzhelye van, na bumm, amikor szünetel a melegvíz-szolgálta­tás, akkor egy kicsit több gázt fogyasztanak az átalánydíjasok, azt meg nem tételezik fel sen­kiről, hogy a gázosokkal, netán a népgazdasággal való kiszúrós céljából csak úgy feleslegesen égetné a gázt. Ha meg igen, akkor úgy kell neki, mert csak­hamar kifogy az oxigén a Iá­ivá sóból. Ha a gázórákat nem érdemes felszerelni, akkor még inkább nem a melegvíz-fogyasztásmé­rőket, netán fűtésmérőket. A technikai gondok között emlí­tette a Távfűtő Vállalat igazga­tója, hogy egyrészt nincs is ilyen, megbízhatóan működő műszer, ami a vízmennyiség és a vízhőmérséklet függvényében pontosan méri, hogy mennyi h Startalma vizet fogyasztottam: Megbízható műszer nincs ilyen, mert ugyan Pesten 600 lakás­ban kísérletképpen felszereltek hőmennyiségmérőt, de a lakók hamar rájöttek, hogy egy ned­ves törölközővel miként mani­pulálják azt. További technikai gond, hogy lakásonként két me­legvíz-mérőt kellene felszerelni, egyet a konyhai, egyet a fürdő­szobai vezetékre, így hát ma­rad a lakásnégyzetméterenként megállapított átalány, ami mos'; 13,50 lett a Ikorábbi 10,20 Ft helyett. (Korábban a lakásban lakók száma volt a* átalány kiinduló pontja, de nem tudták nyomon követni, hogy hányán laknak ténylegesen a lakásban, volt, hogy formailag mindenki kijelentkezett a nagy­mamához, hogy kevesebbet fi­zessen — így tértek át a lakás­négyzetméterre.) A központi fűtésben felhasz­nált energia mérése még prob­lematikusabb lenne, gyakorla­tilag radiátoronként kellenene mérni a fogyasztást, ha lenne jó mérő — most képzeljük el, hogy Baranyában 33 158 lakást fűtenek központilag (ebből 25 753-at Pécsett) —, ha csak néav radiátorral számolunk la­kásonként, akkor az mennyi mérőkészülék! így tehát tovább­ra is átalányban fogjuk fizetni a távfűtést is, csak a korábbi 23,40 forint helyett 28,80 Ft-ot fizetünk azért, hogy lakásunk egy köbméterét egy fűtési sze­zonban legalább 20 fokra me­legítse a vállalat. Marad tehát a lelkiismeret — legyen bár átalánydíjas az energiafogyasztás sok ezer pé­csi, baranyai lakásban, ahol le­het, ott takarékoskodjunk vele! B. L. A Magyar Pszichiátriai Tár­saság geroritopszichiátriai szekciója a héten országos tan­folyamot indít kórházi orvosok­nak az idős kor lelki problé­máiról. Pécsről, a pécsbánya- telepi kórház fiatal belgyógyá­sza, dr. Mohay András vesz részt a továbbképzésen. Az országban elsők között szervezett a Baranya megyei Kórház Pécsbányatelepen ge­riátriai profilú osztályt. Létrejöt­tét a fiatal tudományág — a gerontológia alapozta meg, amely az öregedés biológiai, orvosi, szociális kérdéseivel foglalkozik. Hazánkban — Kö- zép-Európához és a fejlett or­szágokhoz hasonlóan — ma a lakosság húsz százaléka idős korú, ennek ellenére keveset tudunk e kor biológiai, pszicho­lógiai, szociális problémáiról. Vízszintes és függőleges a világ a sumonyi tavak ikörnyé- kén. A párába vesző horizont síkját húzó vad kacsák játsszák vissza az égen; a száraz nád. a jégen szobrozó kócsag húz­za a merőlegeseket a nyugodt tájra. ,Kikacsint a párából a nap, s évődő férfiakat lát; tán cso­dálkozik is: nem ihálóval fog­nának ezek halat, de fejszével? - s hogy jobban odanéz, lát­ja, elé.bb a vastag jeget kell kivág mi, körbe-ikönbe a part mentén, hogy a 'hálót aláhúz­hassák, a kötelet körbevezet­hessék. Még a múlt héten vágott lé­A Baranya megyei Kórház II. számú belgyógyászati osztályá­nak geriátriai műhelye két és fél éve idős betegeket gyógyít és a mindennapos gyógyító munka útján kerül egyre köze­lebb ehhez a tudományághoz. ür. Hazafi Klára, a pécsbá- nyatelepi kórház főorvosa: — Mennyire nem ismert a munkánk: hosszú ideig nehéz volt megszabadulni attól a né­zettől, hogy ez egy „elfekvő" osztály. A több ezer eltávozott és újra szívesen visszatérő be­teg igazolta munkánk sikerét. Sok tapasztalatot szereztünk az időskori betegségek diagnoszti­kájában és kezelésében. Idős korban a betegségek halmozot­tan jelentkeznek, ezért más a diagnosztikai munka menete. Nem törekedhetünk a teljes­ségre, elsősorban azt a beteg­séget kell gyógyítanunk, amely az idős beteg életvitelében a ken is tíz centis a jég, be is melegszenek a fejszés embe­reik, olyannyira, hogy az egyik vízbe ugrik, hónaljig áll a je­ges vízben, aztán 'biztatja a többit, húzzák a hálót, mert szivárog valahol a gumiruha — s erősen hűti 'lelkesedését. Mutatná talán, hogy mi­lyen hideg a víz, ahogy snecit mutat a horgász, de ott már a háló, s forr benne a beke­rített rész, erőteljes csapások spriccelik a vizet, még a jé­gen, a parton állókra is — négy-ötkilós pontyok méltat­lanlkodnak, ugyan ki zavarja téli álmukat. 'Pedig a java földi sorsuik­legnagyobb gondot okozza. Több betegség tünettana más, mint a fiatalabb életszakaszok­ban, például a láz, a vérsze­génység, a keringési zavarok első tünete a tudatzavar lehet. A terápiás szemlélet is más. A gyógyszerek adagolása álta­lában csökkentett dózissal, egyénre szabottan történik, mert idős korban rosszabb a felszívódás, elhúzódó a gyógy­szerek kiürülése. — Miért van szükség önök­nek pszichiátriai ismeretekre? — A betegeink között gyak­ran találkozunk lelki problé­mákkal küszködőkkel. A nyug­díjba vonulás, a magány, az el­szigeteltség, ai betegségek — olyan tényezők, amelyek lelki zavarokhoz vezethetnek. Fel kell készülnünk a gyógyításuk­ra. Meg kell ismernünk az idős emberekkel való speciális bá­násmódot, teljesebb gyógyító­nak még csak most kezdődik, mert merítőlálóba szorulnak, kosarakba, autóra rakják őket, némelyik imég magáihoz tér ta­lán kábulatából, s kirakaton keresztül nézi a városi utcai forgalmat, aztán megint meg­ragadják, mérlegre, szatyorba teszik - a hal-élet további megpróbáltatásait már ne ecseteljük, inkább képzeljünk magunk elé kondért, s benne piros-vörös lét, vagy paprikás szeleteket krumpli körítéssel, rácpontyot tejföl mögé rejtez­ve, hogy méltányoljuk eléggé a jeget szikráztató fejszecsa­pásokat, a jégen csúszkáló halászokat, a kihúzott háló suk érdekében. Ezért tanuljuk a gerontológia különböző ágait, igyekszünk ott lenni min­denütt, ahol új ismereteket szerezhetünk. — Mit tud vállalni a geriát­riai műhely a megszerzett is­meretek és tapasztalatok át­adásában? — Az idős kor betegségei­nek megelőzése, korai felisme­rése érdekében ankétokat szer­veztünk szociális otthonok or­vosainak és nővéreinek. Nyílt viziteken lehetőséget biztosí­tunk a kezelőorvosok részére a rendszeres konzultatív munká­ra. Az Orvostudományi Egye­temmel kölcsönösen keressük a kapcsolatot, szeretnénk felkel­teni a medikusok érdeklődését a geriátria iránt, hogy a jövő­ben még nagyobb szakmai hozzáértéssel foglalkozhassunk az idősek egészségügyi ellátá­sával. G. M. megmerevedését, a hónaljig érő jeges vizet, almit harmoni­kussá a táj, s a zöld üvegből meghúzott korcos pálinka — meg a fogás tesz igazán. Pedig most éppen holtsze­zonja van a halaknak: kará­csonyra, szilveszterre már el­fogyasztottuk javát, s húsúét lesz majd megint keresőjük • igazán. Oe ily csendes hetek­ben is lehalásznak 15-20 mázsát, annyi éppen elfogy a megyében. Marad a tavakban jó négyszáz mázsa ott: behú­zódva az iszapba most még, de sorsát el nem kerülve al­szanak a halaik a jég alatt. B. L. Halászás a télben Feledékeny szállítók Nem kérték pénzüket, nem fizetett a tsz Az embernek megáll az esze ekkora nagyvonalúságot tapasz­talva: napjaink kiélezett pénz­ügyi-gazdasági helyzetében a szállító megajándékozza a ve­vőt mindenféle anyaggal, ter­mékkel, géppel és szolgálta­tással, lemondva az ellenérté­kűkről. Márpedig ez történt, egyik termelőszövetkezetünk már évek óta élvezi a szállítók nagy-nagy jóindulatát, úgy hogy a végén 1 millió 226 ezer forintot könyvelt el a bevételi oldalon, leírva egyes szállítói­nak követelését, saját tartozá­sát bevételként szerepeltetve. Minderre a PM Ellenőrzési Főigazgatóság Baranya me­gyei Igazgatóságának revizorai derítettek fényt, miután a múlt év végén megkezdték a leltár- ellenőrzéseket a tsz-ekben. Tudni kell, amennyiben a szál­lító egy éven belül nem jelent­kezik a vevőnél, hogy az tarto­zását egyenlítse ki, a szállító követelése elévül. Nos, ez tör­tént sorozatban az egyházas- kozá-ri termelőszövetkezetnél, melynek szállítói közül sereg­nyien 1981-1983 között össze­sen 1 millió 226 ezer forint ér­tékben szállítottak, de valami­féle adminisztrációs hiányos­ság folytán elfelejtették köve­teléseiket érvényesíteni. Ezt a szép összeget aztán a tsz egy idő után saját bevételei közé léptette elő, jelentős többlet- nyereségre téve szert. Talán bizonygatnunk sem kell az ilyen gyakorlatot, ami­kor pusztán szállítói „feledé- kenysége” folytán jelentős többletnyereséghez jutok, mennyire ellenkezik a szocia­lista gazdálkodás elveivel. Hogy a szövetkezet nem járt el megfelelő körültekintéssel, bizonyítja az is, tartozásai kö­zül 228 ezer forintot úgy írt le, hogy az a bizonyos egyéves el­évülési idő még le sem járt. Nemkülönben furcsa az is, hogy a beérkezett anyagokról szállítói bizonylattal nem tud­tak szolgálni a revizoroknak, így ezen anyagokat alapbi­zonylat nélkül vételezték be, ami súlyosan sérti a számviteli és bizonylati rend előírásait. Mármost az is különös, a szállítók — vannak vagy félszá- zan — miért nem küldtek szám­lát, miért nem követelték a pénzüket. Itt ugyanis nemcsak egy-kétezer forintos lógásokról van szó, de akadnak olyan té­telek, mint hogy zöld lucerna 70 ezer forintért a nagymányo- ki tsz-től, raklap és farostlemez a MOFÁ-tól, folya mikavics 79 ezer forintért Gyékényesről, és így tovább. Kérdés, ezek a pé­csi, budapesti, bajai, kaposvá­ri, tamási és a legkülönbözőbb székhelyű szállítók más vevőik­kel is ilyen nagyvonalúak? Va­jon akkor miből élnek? Az Ellenőrzési Igazgatóság mindenesetre adóbírsággal sújtotta a tsz-t, s jelezni fogja a szállítóknál a követeléseik behajtásában elkövetett mu­lasztásaikat. Mindazonáltal a magunk részéről megkockáztat­juk a kérdést, vajon az ilyen vevői magatartás és eljárás nem meríti-e ki a tisztességte­len haszonszerzés fogalmát. Miklósvári Zoltán Egy kis tere-fere a városközpontban (Fotó: Maletics L.) Előbb a vastag Jeget kell kivágni

Next

/
Thumbnails
Contents