Dunántúli Napló, 1985. január (42. évfolyam, 1-29. szám)
1985-01-14 / 12. szám
A Dunántúli napló 1985. január 14., hétfő Mutasd az írásod, megmondom, ki vagy Egyéniségünk lenyomata Egy tudomány él. Országszerte rangos orvosprofesszorok foglalkoznak a grafológiával, biológiai, élettani, ideggyógyászati kutatásokban, sőt a gyógyító munka segédleteként is támaszkodnak az emberi kézírásra. Mégis — a többségük elzárkózik a nyilatkozat elől. Pedig valamennyien tudománynak ismerik el: tapasztalati tudománynak. Ráadásul e tapasztalatok nélkülözhetetlenek egyes tudományok működéséhez, és a köznapi életben az ember megismeréséhez. Mondhatnánk talán, hogy a mai ember természettudományos műveltségétől idegen az Ilyen „okkult” kutatás. Csakhogy valahány grafológiával foglalkozó szakember — mind éppen orvos. Vagyis éppen a természettudomány világában él és dolgozik. Mi is a grafológia? Az ember egyéniségének, gondolkodás-rendszerének megnyilatkozása, kézírás formájában. A nyelv, a beszéd is az emberi egyéniség jelentkezése a külvilág ingereire, ugyanúgy az ember egyénisége taglejtésében, arcjátékában, mozgásában is megmutatkozik. Az írás is ilven árulkodó mozaás. Belső világunk ielentkezése a kéz mozgása révén. A személyiség pedig nemcsak a külvilágból érkező — tudo- mánvosan: exoaén —, hanem a belső világunkból eredő — ugyancsak tudományos kifejezéssel: endogén — hatásokra is válaszol. A mélyen bennünk élő — a tudomány nyelvén: endo-pszichikus — világ pedig nem mindig tudatos. Mindez ki- feieződik a kézírásban is. Igaz, gyermekkorban még nagyon szabályozott, „iskolás” ez a tevékenységünk. Később azonban fizikailag rutinná vált, és pszi- chikailaa egvre kevésbé ellenőrizhetően válik belső világunk lenyomatává. Minden korszak minden írás- rendszere más-más azonosságokat hordoz. Mégsem létezik egyetlen korban, egyetlen írás- rendszerben sem két azonos kézírás. Például a középkor gótikájának megfelel a gótikus ember, akinek gótikus az írása, de a lényeg az írásnak nem a korszakot, hanem az író ember egyéniségét kimutató szerkezete. A grafológia fontosságát elsősorban két dolog adja. Egyik: hogy az írás — mint az emberi egyéniség megnyilvánulása — rögzített, nem száll el, mint a szó, később is vizsgálható. Másik: viszonylaa iaen távol állnak tőle a törvényszerűségek, vagyis az általánosítás veszélye alig fenyegeti. Éppen mert nincsen két azonos kézírás. Igaz, minden ember változó történelmi, oazdasági, élettani, oszicho- lógiai folyamatok gyújtópontjában él; maga is változik. Mégis — mindig van megkülönböztethető egyénisége. Az már a grafológus vizsgálati taktikája, hogy többféle hangulatban készült írásokat szerez ugyanattól az embertől, s ezenkívül másolást is kér. Sőt, például olyasmire is ügyel, hogy a pácienssel széles, üres papírlapra írasson, nehogy valakit — gátlásossága miatt — korlátozzon az írásban a papír szélének közelsége. Ma már tisztább a kép abban a tekintetben, hogy menynyi a genotípus és mennyi az endotípus szerepe az ember kézírásában. Vagyis mennyi az öröklött szellemi vonás és annak vetülete, s mennyi alakult ki az élet során. Az egypetéjű ikrek esetében például — az örökléstan szerint — a kézírásban csupán 10—15 százalékos arányban fedezhető fel öröklött azonos tulajdonság. A többi az élet során szerzett mozgásforma. Szemben más vonások, tulajdonságok megoszlási arányával. Például hajszín tekintetében minden pár egypetéjű ikerből 70 azonos és csak 30 eltérő. r A grafológia azonban nagyon bonyolult, mint az emberi személyiség általában. Lehet valakinek ötéves korában egyéni írása és lehet 60 évesen is iskolás. Ami persze már sok mindent elárul. Mindenesetre az ember megismeréséhez, az emberi személyiség vizsgálatához — az empátia, vagyis a beleélés és sok egyéb hasznos, de nehezebben megfogható módszer mellett —, a mindig rögzített kézírás is elengedhetetlen eszköz. Földessy Dénes Egy műgyűjtő otthonában Cseri László felvétele P elró Sándor 1958-ban, amikor új pécsi lakását minden szükséges bútorral, függönnyel, és szőnyeggel berendezte, 300 forinttal a zsebében elment a Bizományiba, hogy ajánljanak neki valami képet a falra. Törött keretben, poros üveg alatt tengerparti táj s női alak látszott azon a festményen, amelyiknél megállapodott. Ez most is ott függ a szobában — hét másik Rippl-Rónai-kép társaságában. Minden képnek története van A rajongás nem elég, a piacot is ismerni kell így kezdődött dr. Petró Sándor szép szenvedélye, ekkor kezdte el gyűjteni a festményeket — előbb vegyesen, majd figyelmét a huszadik századi magyar anyagra fordítva. Ma 500—600 képe van, ebből negyven védett. A lakásban minden tenyérnyi falfelületet kép takar, s bár a falak jó magasak, így sem fér el a gyűjtemény minden darabja. A látvány szédítő — a névsor nem kevésbé. Aba-No- vák, Derkovits, Barabás, Markó Károly, Mészöly Géza, Orlai Petries Soma, Fényes Adolf, Székely Bertalan, Friedrich Amerling. Négy Nagy István- kép, öt Szőnyi, kettő Zichy Mi- hálytól, kettő Nagy Balogh Istvántól. Ámos Imre, Bortnyik, Színyei, Iványi-Grünwald. Minden képnek külön sztorija van, a házigazda élvezettel mesél. „Ezt a Mattyasovszky- Zsolnayt a múzeum nem tudta megvenni, én igen. Ez a millenniumi ünnepségeket megörökítő körkép egyetlen megmaradt darabja, ezt a Pálffy-gró- fok jószágkormányzójátál vettem, azt az Esterházyak orvosának feleségétől. Itt van az esztergomi Bakócz-kápolna kegyképe másolatban. Dési- Huber után nyomozva Barcson bukkantam rá egy plébános házvezetőnőjénél.” — Hogyan lesz valakiből műgyűjő? — Többségünket a művészet, a szépség iránti rajongás indítja el. A rajongás azonban nem elég: tanulni kell a másik gyűjtőtől, a művészettörténészektől, monográfiákat olvasni, múzeumba, aukciókra járni. Történetek következnek gyűjtőkről. Természetesen szigorúan név nélkül. Mert a gyűjtők világa titokzatos világ, ahol szigorú szabályok uralkodnak. Ahol egyetlen véletlenül elejtett szó vagy szándékos kiszivárogtatás százezreket érő információ lehet. Ahol a gyűjtők segítik egymást a kívülálló ellen, de egymással is szemben állnak. Mert bár a stílus szépít, az üzlet az üzlet: műgyűjtő a társának nem „elad”, hanem „átenged”. Esetleg a piaci ár alatt, mert abban reménykedik, hogy legközelebb mondjuk, két Rudnayért meg két Tornyaiért cserébe megkapja a hőn áhított Rippl-Rónait. És beszélünk a szerencselovagokról is, mert a műgyűjtés nemcsak szép hobby, hanem kemény kereskedelmi ügylet is, körülötte bőven forognak dilettánsok és nagypénzű kupecek. — Az igazi műgyűjtőt támogatja az állam — mondja Petró Sándor — lakbérkedvezménnyel például. S ha van is vitánk, olykor versenyzőnk a múzeumokkal, végeredményben egymásra utaltak vagyunk: a nemzet kincseit őrzik ők is, mi is. Sokat köszönhetek a Janus Pannonius Múzeum művészet- történészének, Romváry Ferencnek, aki tanácsaival segített. A múzeumban restaurálják a képeimet, természetesen térítés ellenében. Én gyakran és szívesen kölcsönzők kiállításra, hiszen pl. a pécsi múzeum gyűjtőkörébe tartoznak a Nyolcak, s nekem vannak képeim Kern- stocktól, Berénytől, Márffytól, Czóbeltől, Orbán Dezsőtől. — A kérdést nem kerülhetjük meg, ha illetlennek tűnik is: miből telik a ritka és drága képek vásárlására? — Ha valaki időben, tehát az ötvenes-hatvanas években kezdte a gyűjtést, amikor né- hányszáz forintért jó vagy közepes műveket lehetett kapni, akkor anyagának megfelelő forgatásával pénzre tehet szert. Mi nem voltunk gazdag emberek soha sem, a feleségem a szakszervezetnél dolgozott, én műszaki munkakörökben, most jogtanácsosként: átlagos alkalmazotti keresetet mondhattunk magunkénak.. Egy gyerekünk van, ésszerű takarékossággal élünk. És gyakran az OTP személyi kölcsöne segített. Mint legutóbbi amikor egy Vaszaryt vettem aukción 65 ezerért. — Melyek a legértékesebb képei és mennyit érnek? — A Rippl-Rónaik, Vasza- ryk és a Waldmüller. Némelyikért több százezret ígértek. De ez teljesen elméleti kérdés, hiszen nem adom el őket. — Ha rendeznének Pécsett egy kiállítást a helybeli gyűjtők képeiből, részt venne azon? — Szívesen. l Gárdonyi Tamás Nyitott, forróvizes akna. Sűrű gőz, amelyben látni alig lehetett. És senki nem tiltotta meg senkinek, hogy oda belépjen Gondatlanság miatt halál! A tárgyalóterembe sorra hívják be az első-, másod-, harmad- és negyedrendű vádlottakat, majd a tanúkat. Az ügyet tárgyaló tanács vezetője dr. Zsibrík Magdolna, valamint az ügyész és a védőügyvédek előtt még egyszer elhangzanak a vallomások. A vádlottaknak, tanúknak még joguk von azt kiegészíteni vagy megmásítani. A vád: halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés. Rózsavölgyi József 1984. február 20-án kezdte meg munkaviszonyát a Pécsi Baromfifeldolgozó Váílalpt húslisztüze- mében'és két na(p múlva, február 22-én az üzem hőközpontjában beleesett a 90 fokos vízzel teli aknába. A baleset során elszenvedett égés olyan súlyos volt, hogy az orvosi beavatkozás ellenére március 14-én meghalt. Igaz, a vizsgálatok kiderítették, a balesetért a sértett nagyrészt maga is felelős volt. Semmi keresnivalója nem volt akkor a hőközpontban, és a vizsgálat közepes mértékű ittasságot állapított meg nála. De! Ha a szabálytalanság sorozata nem lett volna, akkor a baleset nem fordulhatott volna elő. A hőközpontot előírás szerint zárva kellett volna tartani, a kulcshoz csak a megbízott karbantartók juthattak hozzá. A gyakorlat azonban az volt, hogy a hőiközpont mindenki előtt nyitva állt, csak az nem ment be, aki nem akart. Kitűnt, az emberék zavartalanul ki-be jártak, pl. a takarítónők ott szárították a mosott ruhákat. A hőközpont ikondenzvizes berendezése elromlott, -emiatt erőteljes volt a helyiségben a gőzképződés. A gőz miatti látótávolság mindössze 1—2 méter volt. (Javítására csak az üzem leállásával kerülhetett volna sor. A baleset után ez megtörtént.) Az aknában pedig nem lett volna szabad víz- nék lennie, de a szivattyúk — amelyek feladata lett volna az elszívás — meghibásodtak, el is távolították őket már jóval előbb. És ami a legfőbb mulasztás: a forró vízzel teli aknáról hiányzott az egyik fedőlap! Hogy mióta? A vallomások nem egyeznek. Van, alki úgy emlékezik, mindig is hiányzott, van, aki állítja, nem. Egy tény, rendszeresen ebből az aknából mertek ki különböző célokra forró vizet vödrökkel. (Valaki, valamikor eltávolította a fedőlapot. Senki nem vett róla tudomást. Vagy mert nem látták, vagy látták, de nem tulajdonítottak e ténynek jelentőséget.) Nyitott forró vizes akna I Sűrű gőz, amelyben látni alig lehetett! És senki nem tiltotta meg senkinek, hogy oda belépjen! Pedig kiderült, előzőleg már volt egy ugyanilyen baleset. A fiatalember a kötélen száradó ruhájáért ment, szintén beleesett a nyílásba, ő azonban megúszta alapos horzsolással az oldalán. (Akkor még nem volt forró víz az aknában.) Állítja, ő megemlítette ezt a művezetőnek. A művezető tagadja, nem is hallott róla. A szembesítés eredménytelen, mindkettő kitart a maga vallomása mellett. A vádlottak padján ül elsőrendű vádlottként a művezető, másod- és harmadrendűiként a két műszakvezető, és negyedrendű vádlott az üzemvezető, aki a balesetig alig több mint két hónapja látta el ezt a be- o „tást. A vállalat munkavédelmi vezetője pedig tanúként van jelen. Első vallomását - mely szerint az 1983 szeptemberben átadott új üzem hő- központjában többször járt*—, ezen a tárgyaláson megváltoz- t tta. Bevallotta, a műszaki átadás után egyszer sem járt a kérdéses helyen. (A munkanaplóját ugyanis közben bekérette a bíróság.) Technológiai hibák, munkavédelmi mulasztások. Perégnek a szavak, a vallomások. Mulasztást követtek el a vádlottak, kétségtelen, ám a tanúk vallomásait hallgatva, felmerül a fcétséq, vajon csak ők négyen felelősek a balesetért? Sarok Zsuzsa Munkásőr egységgyűlések Azonos időpontban, szombat ' délelőtt három baranyai munkásőregység tartotta meg hagyományos ünnepi évzáró-évnyitó egységgyűlését. Mindhárom zászlóalj tavalyi munkájával kiérdemelte a munkásőrség Baranya megyei parancsnokának dicséretét. A siklósi egység a harkányi új művelődési házban rendezte meg gyűlését. Itt adta át a Munkásőrség országos parancsnoka által a munkásőrök tevékenységének segítéséért adományozott díszoklevelet és emlékplakettet a Beremendi Cement- és Mészmű kollektívájának Zelenák András, az országos parancsnokság alosztályvezetője. Az elismerést a gyári kollektíva nevében Szikszói Tibor igazgató vette át. A szolgálati érdemérmeket a kitüntetettek Czilják Józseftől, a munkásőrség megbízott Baranya megyei parancsnokától vehették át. Huszonöt éves szolgálatért kapott érdemérmet Bogyó Gyula, Horváth Vilmos, Németh Gyula és Sepsi Dániel, húszéves szolgálatért Illés Lajos, Róth József és Savanya Sándor. A testület új tagjainak ünnepélyes eskütétele után Bogyó Gyufa leszerelő munkásőr adta át fegyverét Faraqó Tiborné új munka sörnek. A mohácsi egységgyűlésen dr. Ábel László vezérőrnagy, a Határőrség politikai csoportfőnöke mondott köszönetét a mun- kásőröknek az állam- és közbiztonság védelme érdekében végzett munkájukért, s Határőr Emlék- plakettet adott át Lőrincz Sándor egységparancsnoknak, öt munkásőrt pedig Kiváló Határőr jelvénynyel tüntetett ki. A munkásőrség országos parancsnoka díszoklevéllel és emlékplakettel tüntette ki a Bölyi Mezőgazdasági Kombinát kollektíváját. Keresztúri Tibor, a munkásőrség megyei parancsnokának helyettese adta át a szolgálati érdemérmeket. Huszonöt éves szolgálatért kapott érdemérmet Hámori György, Matuz László és Weninger Adóm. Az új munkásörök eskütétele után a leszerelő Balogh Béla adta át fegyverét Devecseri Zsolt új mun- kásőrnelk. A szigetvári egységgyűlésen Kasó József országgyűlési képviselő, a Szigetvári Állami Gazdaság igazgtója vehette át Szla- vek Jánostól, a munkásőrség megyei parancsnokságának alosztályvezetőjétől az országos parancsnok által a gazdaság kollektívájának adományozott díszoklevelet és emlékplakettet. Huszonöt éves szolgálatáért kapott érdemérmet Kulcsár Sándor egységparancsnok, 20 éves szolgálatáért dr. Virág Sándor, Miké József, Erős István, Kövesfalvi Mihály, Rábai László és .Hugi József. Az "új tagok eskütétele után Bakonyi László leszerelő munkásőr adta át fegyverét Vér Nándor új munkásőrnek. M,i n dh á rom eg ység gyűlésen virággal és az országos parancsnok köszönő levelével köszöntötték a 25 és 20 éves szolgálatért érdeméremmel kitüntetettek feleségeit.
