Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)

1984-12-08 / 337. szám

Jubilál a pécsi opera

Az opera pécsi rajongóinak régi álma vált valóra, amikor 1959. október 22-én az önálló pécsi operatársulat bemutatkozott. Magam is ott ültem az ünnepi alkalomra zsúfolásig megtelt Nemzeti Színház nézőterén, és arra gondoltam, hogy bár városunkban az operajátszás hagyományai a múlt század elejéig nyúlnak vissza, a lelkes helybeli szereplőkkel, zenekarral vagy vendégművészekkel megtartott, mindig élményszerű, de mégiscsak alkalmi előadások nem elégítették ki a közönség operaigényét. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a színháznak önálló, állandó és rendszeresen játszó operatársulatra van szüksége. Ez 1959 őszére valósult meg, Verdi Ri- go/effójának színre vitelével, melyet Paulusz Elemér vezényelt és dr. Németh Antal rendezett. „Ezzel az előadással Pécs végérvényesen nagyvárossá serdült. Az első bemutató kultúrforradalmunk egyik jelentős győzelme” — állapította meg a premierről írt kritikájában az akkor Pécsett élő Bar- tók-tanítvány, Székely Júlia írózongoraművész.

Az azóta eltelt negyed század krónikáját lapozgatva sok-sok forró sikerű operai este emléke bukkan elő, és azok neve, akik hosszabb-rövidebb ideig vállalva a vidéki operajátszás szépségeit és lemondásait, művészi munkájukkal felejthetetlen zenei élményt nyújtottak. Gondolok itt elsősorban Paulusz Elemérre, aki az első évtizedben állt az együttes élén, és akinek nagy érdeme az opera létrejöttének előkészítésén túl az, hogy következetes műhelymunkával Szeged és Debrecen mellett a vidéki opera- játszás elismert bázisává fejlesztette társulatát.

Ez természetesen nem ment problémák, nehézségek nélkül. Hiszen a kötött, kis létszámú szereplőgárda, a szűkös technikai adottságok hosszú ideig csak szerény válogatási lehetőséget biztosítottak a rendezők számára. De olyan munkatársak segítették, mint Dőry Miklós (aki az operaszínpadon mindig jelentős szerepet betöltő kórust irányította), a betanításban részt vevő Laky György, a karmesterként tevékenykedő Szabó László, Sándor János, Nagy Ferenc. És olyan énekesek, mint az első bemutatón Gildát éneklő Bárdos Anna, a mantuai herceget alakító Wágner József —, utóbbit néhány hónappal később már Pinkertonként láthattá k-ha II- hatták a pécsi operakedvelők. Majd Don Jóséként, a Carment Katona Ferenc rendezte, a címszerepet pedig vendégként Komlóssy Erzsébet énekelte.

A hatvanas évek szellemi fellendülése, pezsgése az opera életében is megnyilvánult. Ez idő tájt évadonként négy-öt bemutatót tartottak. A repertoár kialakítását tekintve két nagyvonalú, jól átgondolt koncepció érvényesülését kísérhetjük végig. Ez egyrészt arra irányult, hogy a világszerte játMűvek, énekesek, rendezők, karnagyok ts

Mozaikok negyed század történetéből

/

PÉCSI

NEMZETI SZÍlHfZ

R e in u t & f ó e f 5 a ti á s

WW. október hó ZZ-éo n 27 -rm r*«r 7 órakor VERDI

Opera 4 feltoaáabaa

Vmravrl. pMfatw firatr

Hftjrirm'. k Jif* i

Ptiztár! érik:

o *» »<*» •*%. *

Tilituszia:

Az első bemutató plakátja

szott, főképp a közönség által kedvelt romantikus operák nálunk is bemutatásra kerüljenek, elsősorban Verdi művei. A Ri- goletto után a Traviata, majd a Trubadúr (egyik emlékezetes felújításán eszéki vendégművészek fellépésével) és az Aida: ezzel ünnepelte decenniumát a fiatal operaegyüttes 1961- ben. A Mecseki Nyár keretében a szabadtéri színpadon tartott előadáson olyan neves vendégművészekkel, mint Simándy József, Komlóssy Erzsébet, Jámbor László, valamint Takács Paula, akit bravúros beugrással a pécsi Rögöz Eszter váltott fel. Aztán: a Don Carlos, mellyel Verdi születésének 150. évfordulóját ünnepelte a társulat, valamint az Álarcosbál, ezt legutóbb 1981-ben újították fel Eck Imre modern környezetet teremtő rendezésében.

A másik népszerű operakomponista, Puccini művei közül először a Pillangókisasszony került színre (a huszonöt év alatt új szereplőkkel többször felújították), majd a Bohémélet, a Tosco, a Manón Lescaut (először 1970-ben Horváth Eszterrel a címszerepben, és ez szerepel most a jubileumi esztendő programjában is Németh Alicével és Szabadíts Judittal).

1968-ban Pécsett is felcsendült a Triptichon: sajnos, csonkán, a Köpeny és a Gianni Schicchi mellől hiányzott a harmadik darab, az Angelica nővér. A

Turandot többször tervezett bemutatójára eddig nem került sor.

A negyed század hagyományos operabemutatói között megtaláljuk Donizetti két operáját (Lammermoori Lucia és Don Pasquale) éppúgy, mint Rossini Sevillai borbélyát. Érdekes színfoltot jelentett Delibes: Lakmé, Nicolai: A Windsor/ víg nők, Beethoven: Fi- delio, Flotow: Márta, Weber: A bűvös vadász című operájának stílusos előadása. Ezekben az években az előadásokat Horváth Zoltán, Radványi Zsuzsa, vendégként Huszár Klára rendezte. Az ő munkájuk is közrejátszott abban, hogy a repertoárt tovább gazdagította Mascagni: Paraszbecsülete,

mellette Leoncavallo: Bajaz- zókja, egy rendhagyó párosításban Ravel: A pásztorára című, ritkán játszott egyfelvoná- sosa. Ez utóbbit a szakma kedvezően fogadta, a közönség azonban inkább ragaszkodott a megszokott Bajazzókhoz.

Csakhamar műsorra kerültek az olasz operastílustól eltérő feladatot jelentő Mozart- művek: már 1961-ben a Szökte- tés a szerájból, Németh Antal rendezésében, aki ugyan nem volt kimondottan operarendező, de kiválóan ismerte a műfajt és a színpadot. Utána következett a Figaro házassága, a Don Giovanni több alkalommal, változatos szereposztással,

Aida (1977): Bognár András, Juhász Pál és Marczis Demeter

majd egy különleges Cosi lan tutte előadás Eck Imre rendezésében, és végül a Varázs- fuvola. Ez utóbbival 1970 novemberében az új zeneigazgató, Breitner Tamás irányítása révén újjászülető, új tagokkal megerősödött társulat ismét bizonyította életképességét,

mint ahogy az idei, jelenleg is műsoron levő felújítással Szegvári Menyhért a korszerű operajátszás példamutató távlatait nyitotta meg.

A magyar operákat mindenekelőtt Erkel Ferenc Bánk bánja képviselte. Nagy nemzeti operánk először 1960 decemberében hangzott fel az újjáalakított Pécsi Nemzeti Színházban, és új tenoristát is avattunk Csongor József személyében. A mű felújítására épp száz évvel a Bánk első pécsi premierje után, 1981 novemberében került sor. A Hunyadi László a pesti ősbemutató 125. évfordulóján szólalt meg 1959 májusában.

E bemutatókat sikerre vivő régi, az együtteshez hű tagok (Ágoston Edit, Marczis Demeter, Berczeli Tibor, Bolla Tibor, Hotter József, az azóta eltávozott Fodor Pál. Cser Tímea, Illés Éva) mellé az évek során új, fiatal tehetségek is leszerződtek (Németh Alice, Szabadíts Judit, Albert Miklós, Geötz Judit, Tamás Endre, 1/ághelyi Gábor, hogy csak néhányat említsek, és a már másutt éneklő Mészöly Katalin, Erese Margit, Horváth Eszter, Horváth Bálint, Csányi János, Németh József, Szabadi József). Olyan művészkollektíva kovácsolódott össze, amellyel hozzákezdhe tek az operairodalom újabb, a hagyományoktól eltérő, ritkábban hallható, zenei csemegét jelen-, tő alkotásainak bemutatásához.

A sort Offenbach Hoffmann meséi című „eltáncolt" operája nyitotta meg 1962 decemberében. Németh Antal országos visszhangot keltve valósította meg sajátos rendezői elképzelését a Pécsi Balett közreműködésével (Eck Imre koreográfiájával). A Jelenkor szerkesztősége és a pécsi Irócsoport lehetőséget nyújtott arra, hogy e legendássá vált rendezői munka nyomán széles körű vita bontakozzék ki. Az újat keresés 1963 tavaszán két magyarországi bemutatóval folytatódott: az operairodalom első nagy zsenijének, Monteverdinek alkotása, A könyörtelenek bálja egyfelől és a XX. századi Menotti: A médium című kétfelvonásosa másfelől. E két művet 350 év választja el egymástól, egy estén való bemutatásuk mintegy átkarolta a műfaj teljes életkorát.

A következő évad újabb csemegéje a modern operabemu- tató-sorozat volt (Milhaud 3 percoperája, a jugoszláv Ka- linski: Analfabéta, illetve a csehszlovák Bartos: Zárzavar című egyfelvonásos vígoperája.) A magyarországi bemutatók sora folytatódott Jenacek ritkán játszott remekművével, a Jenufóval, valamint 1966 tavaszán Sosztakovics megrázó drámai- ságú alkotásával, a Kisvárosi Lady Macbethtel. Ugyanennek az évnek az őszén másfajta kísérlethez folyamodtak: a régi korok alkotásai közül Händel: Julius Caesarját adták elő, amely ugyanolyan stíluskísérlet volt, mint a modern művek, és ugyanúgy szolgálta a társulat megújhodásának lehetőségét. A kialakult alkotóműhely azt is lehetővé tette, hogy a tizedik évben új magyar opera, éspedig a pécsi színház karmesterének, Károly Róbertnek Japán halászok című egyfelvonásosa is megszülessék.

E jelentős ősbemutató (melyet Nagy Ferenc vezényelt, egy estén Szőnyi Erzsébet: Firenzei tragédiájával), valamint a népszerű operák repertoáron tartása mellett az elmúlt évtizedben Breitner Tamás hozzáértő

Pllangókisasszony (1960): Cser Tímea is Wágner József

Figaro házassága (1974): Mészöly Katalin, Bolla Tibor és Ágoston Edit

irányításával, Hirsch Bence, Károly Róbert, Wiíterle Gábor zenei közreműködésével, Konter László, Karinthy Márton, a vendégként meghívott Kertész Gyula rendezői munkájával az együttes olyan bemutatókkal is büszkélkedhetett, mint Hindemith: Hosszú karácsonyi ebéde (egy műsorban Lortzing: Az operapróbq című vígoperájával), majd 1978-ban arra is vállalkozott, hogy Wagner-mű- vel lépjen a köznöség elé. Az első pécsi Wagner-bemutató a Lohengrin volt, címszerepben Albert Miklóssal. A Kulturális Minisztérium nívódíjjal jutalmazta a társulatot — a pécsi operisták működési területe a hatvanas években Székesfehérvártól Szekszárdig, Győrtől Szombathelyig terjedt. 1980 márciusában a Faust volta húsz éve működő pécsi társulat ötvenedik bemutatója. Többszörös jubileumot ültek, mert húsz esztendő alatt éppen húsz operaénekest neveltek fel olyan színvonalra, hogy külföldi és hazai társulatoknak válhattak tagjává, Breitner Tamás pedig akkor éppen tíz éve vette át az operaegyüttes vezetését.

A Bartók-centenárium évében végre megvalósulhatott A kékszakállú herceg vára régen tervezett színpadi bemutatója, Marczis Demeterrel a címszerepben, alkalmat adva két fiatal énekes, Nagy Gábor és Bene/ Katalin bemutatkozására is. Ugyancsak Marczis Demeternek, oly sok operaszerep nagyszerű alakítójának nyújtott újabb lehetőséget énekesi és színészi képességei bemutatására a Háry János címszerepének eléneklése is, a rendhagyó rendezés Sik Ferenc nevéhez fűződik,

E negyed század krónikájából kiragadott események is igazolják, hogy helyes volt a vidéki operajátszást kiszélesíteni. Pécs, melyet régóta úgy tartanak nyilván, mint az ország zenei életének egyik büszkeségét, méltónak bizonyult a bizalomra. És — bár nemegyszer komoly nehézségek leküzdése árán —, de a körülményekhez igazodva magas színvonalon teljesítette vállalt feladatát: a vidéki operajátszás egyik fontos bázisa lett.

Dr. Nádor Tamás Fotó: Vadász István