Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)
1984-12-08 / 337. szám
Tudományos elet Védekező mechanizmust kell kialakítani az önpusztító életmód ellen Társadalomorvoslás - betegségmegelőzés Beszélgetés Dr. Tényi Jenővel, a POTE tanszékvezető egyetemi tanárával Tudod, néha úgy érzem magam, mintha egy gyorsan rohanó folyó partján állnék és egy fuldokló ember kiáltását hallanám, A folyóba ugróm, átkarolom a fuldoklót, partra húzom, és mesterséges légzést alkalmazok. Alighogy lélegezni kezd, még egy segélykiáltást hallok. Megint beugróm hát al vízbe, elérem a fuldoklót, partra húzom, mesterséges légzést alkalmazok, és amint elkezd lélegezni, megint egy segélykiáltás. Úgyhogy megint a folyóba, partravonszolás, mesterséges légzés, légzésmegindulás, aztán újból sikoltás. Újra és újrai megállás nélkül, a folyamat végtelen. Tudod, olyannyira leköt ez, hogy . . . közben nincs idő utánanézni, ki az ördög löki őket a vízbe felülről. — Professzor úr, a közelmúltban Budapesten, a Magyar Egészségnevelési Szövetség kongresszusán tartott elnöki nyitóelőadásában ezzel az Irving Zola idézettel érzékeltette a modern orvosi gyakorlat dilemmáit, a társadalomorvoslás és a betegségmegelőzés problémáját. Valójában melyek azok a tények, amelyek ezeknek a népegészségért aggódó hangoknak a lölerősödését indokolják? — Hai a közvélemény, a medicina, az ipar és a kormányok nem tesznek radikális lépéseket, 2000-re az egészség krízisével találhatjuk szemben magunkat. Jelenleg a világban azt láthatjuk, hogy míg egyfelől specializálódik, technizálódik az orvosi munka, másfelől a közvélemény csodát vár a medicinától és úgy érzi, hogy a tudomány eredményei feljogosítják a felelőtlen, önkárosító magatartásra!. A megváltozott megbetegedési és demográfiai viszonyok egyaránt tünetei ennek a válságnak, vagy nevezzük kihívásnak. — Es nálunk? — Sokáig úgy gondoltuk, hogy mindez hazai viszonyok között nem érvényes. Hazánk lakossága egészségi állapotának alakulása azonban alapvető megfontolásokra késztette nemcsak az egészségügy szakembereit, de a társadalom szélesebb rétegeit is. Ami a konkrét tényeket illeti: a munkaképes korosztály halálozásának alakulása sajnos további romló tendenciát mutat. 1977. és 1982. között a férfiak 10 ezer lakosra jutó halálozása 133,4- ről 147,1-re növekedett és a nők halálozási arányszáma is emelkedett. A 30 és 60 év közötti férfiak halálozási arányszáma különösen aggasztó tendenciájú. Az összhalálozás több mint a felét szív- és érrendszeri megbetegedések adják és — együttesen a daganatos, baleseti és erőszakos halálozással — az összlakosság halálozásának több, mint a háromnegyedéért felelősek. Az infarktushalálozás önmagában ai leggyakoribb kórkép. Szomorú tény: 1982-ben a munkaképességük teljében lévő, 40 —50 éves korosztályba tartozó férfiak várható átlagos élettartama rosszabb, mint 30 évvel ezelőtt. — Vannak-e, lehetnek-e kilátásaink arra, hogy ez a helyzet megváltozzon? — A megoldás útja alapvetően a hatékonyság irányába, a megelőzés, az egészségmegőrzés irányábai történő stratégiai hangsúlyváltásban kereshető. Ez pedig nyilvánvaló módon az alapellátás rendkívüli súlyát és azon belül az egészségnevelés fontosságát igényli és meghatározza. Nem elegendő azonban újból, meg újból elmondani, hogy előtérbe kerül az alapellátás, hogy az alapellátás központi feladat. Szükséges, hogy új szemlélet jelentkezzen az alapellátás terén és a munkában, beleértve ai megelőzéshez és az egészségneveléshez való viszonyt is. Egyfelől tudomásul kell venni, hogy az alapellátásban dolgozó orvos nem valamiféle frontvonalba kihelyezett klinikus. Ugyanakkor az ő tevékenységét nem szabad és nem lehet a diagnosztikus és therá- piás tevékenységre korlátozni, hiszen azon messze túlnő. Másfelől: szembe kell fordulni a klinikai medicina tradicionális — egy emberrel, egy beteggel, egy pácienssel való foglalkozás — szemléletével is. Alapverővé kell tenni, hogy az alapellátás munkáján belül mindezek mellett (és nem helyett) a közösségi orvoslás kerüljön előtérbe, a közösség problémáival való foglalkozás a társadalomorvos^an módszereivel. — Mindez főként az egészségügy hivatott képviselőire vonatkozik. Mivel azonban a probléma tágabb ennél, azaz társadalmi, azt is meg kell Az egészséges életmódra való nevelést már az óvodában el kell kezdeni. Képünkön: csoportos fogmosás a pécsi Apáczai Központ 3. sz. óvodájában. Proksza László felvételei kérdezem, mit tehet ez ügyben a társadalom? — Az alapellátásban folyó egészségnevelés ma sem elsősorban propaganda, hanem szervező-nevelő munka, amely az egészségmagatartás megváltoztatását eredményezheti. Sok mindent magába foglal ez, de nyilván nem nélkülözheti —többek között — a személyes példamutatást sem. Míg az előbbieket sokszor hangoztattuk, az orvosi magatartás, példamutatás fontossága az egészségnevelők szűk körén kívül alig-alig kapott tényleges visszhangot. Az orvos, mint példa, jó példa nélkül nincs előrelépés. Ez indokolja, hogy a mainál sokkal nagyobb erőfeszítéseket tegyünk az egészségügyben dolgozók példamutató egészségmagatartásának alakítására, Ami a társadalom feladatait illeti, fel kell hogy vessük a helyi vezetők megnyerésének szükségességét az életmódváltoztatás nagy ügyéhez. A társadalmi és politikai élet vezetői, a gazdasági vezetők, a műszakiak, de mindenekelőtt a pedagógusok megnyerése és befolyásolása ugyancsak alapvető fontosságú ügyünk sikerében. Hangsúlyt kell erre helyezni a mindennapi egyetemi és főiskolai képzésben és az országos akciók során egyaránt. Az alapellátás orvosai számára a falusi tanácselnök, a főagro- nómus, a tanárok, tanítók megnyerése a legfontosabb. Az alapellátás terén dolgozó orvos egészségnevelési, szervezési munkájában elengedhetetlen, hogy gondja legyen az egészséges életmódhoz szükséges feltételek előmozdítására, megteremtésének segítésére. Amikor tehát egészséanevelésről beszélünk az alapellátásban, akkor azt feltétlenül ilyen szélesebb értelmezésben, az egészségmagatartást alakító, szervező munkában is látjuk. Ugyanakkor társadalmunknak egy jól működő védekező mechanizmust is ki kell alakítania az egészségkárosító, önpusztító életmód ellen, hogy a mainál messze egészségesebb életmóddal válaszolhasson az említett betegségek kihívásaira. — Tehát még ma is a leghatékonyabb és nem utolsósorban a legolcsóbb védekezés a megelőzés? — így van. Mint mindenütt a világon, hazánkban is a megelőzésnek, azaz az egészséges életmód meggyőződéses vállalásának kell előtérbe kerülnie. Ez valamennyiünk érdeke, tehát alapvető társadalmi érdek is. Bebesi Károly Dolgozatok az állam- és jogtudományok köréből Nemrég hagyta el a sajtót a JPTE 15. kiadványa — Dolgozatok az állam- és jogtudományok köréből dr. Adóm Antal egyetemi tanár szerkesztésében. A 338 lapnyi terjedelmű tanulmánykötet 11 szerzője (közülük három külföldi) az állam- és jogtudomány legkülönbözőbb területéről merítette témáját. A sort dr. Benedek Ferenc rómaijogász professzor a mai jogtételekben is föllelhető témájú dolgozata nyitja: „Jogalap nélküli gazdagodás jogellenes és erkölcstelen magatartásból." E téma eddig eléggé mostoha elbánásban részesült, ezért a mű szerzője sokoldalúan, számos forrásra hivatkozva akként summázza mondanivalóját, hogy az említett magánjogi cselekedet elkövetése esetén legenyhébb a társadalmi-jogi rosszallás, de lehetséges az is, hogy a juttatás törvényi tilalomba ütközik, avagy büntetendő cselekmény. Dr. Benkő András a mező- gazdasági termelőszövetkezetek törvényességi felügyeletének aspektusából vizsgálja az állami szervek által gyakorolt széles körű felügyeleti tevékenységet. A szerző behatóan foglalkozik a törvényességi vizsgálat fogalmával, tartásának főbb elveivel, jogi szabályozásával, fajaival, munka- mozzanataivál és gyakoriságának meghatározásával. Bár a nagy szakmai felkészültséggel feltárt dolgozat még nem teljes körű vizsgálatokat tartalmaz, folytatása minden bizonnyal bővebb értékelést nyújt majd a szakemberek számára. Dr. Gerhard Haney, jénai egyetemi tanár a természetjog és a klasszikus filozófia viszonyát fejtegetve a klasszikus természetjogi gondolkodást szükségszerű jelenségként értékeli. Majd Reinhold, Fichte, Schmid, Feuerbach és Hegel filozófiájának a természetjog problémáira vonatkozó elméleti téziseit ismerteti sokoldalúan. Érdekes statisztikai vizsgálatainak eredményét teszi közzé dr. Kajtár István, aki a magyar arisztokráciának az egyházi hierarchiára gyakorolt befolyását vizsgálja az 1700- as évektől 1944-ig. Ekként elsősorban a püspökségek anyagi erejét, majd a püspöki karban a főnemesek számát elemzi. Figyelme kiterjed a káptalanokra is. Kár, hogy a szerző csak statisztikailag közelítette meg a kérdést, az arisztokrata püspökök társadalmi vagy tudományos működésének vizsgálata későbbre váró feladat. A jogszabályok hatásosságának időfázisa ivail és élettartamával foglalkozik dr. Józef Prusák, pozsonyi egyetemi docens. Dr. Román László viszont a munkaszerződés és a munkajogviszony általános összefüggéseit taglalja nagy felkészültséggel. Élőbb és köznapibb témához nyúlt Somfainé dr. Filá Erika, aki a családjogban jelentkező időszerű problémát, a gyermekelhelyezés kérdését veszi bonckés alá. Mivel e tanulmány bővebb részletezést igényelne, csak arra mutatunk rá, hogy szerzője milyen témákat vet fel dolgozatában: a szülők megállapodása a gyermek elhelyezésének kérdésében (itt a gyermek érdekeinek kell érvényesülni!), a bíróság e tárgyban történt döntései (statisztikai adatok Baranya megyéből, kiemelten Pécs, Komló és Mohács vonatkozásában), a gyermekelhelyezési perekben szokásos bizonyítékok ismertetése (környezettanulmány, a kiskorú meghallgatása, a bírósági szakértő, a pszichológus szerepe stb.), majd a harmadik személynél történő elhelyezés kérdését vizsgálja a szerző. Érdekes tanulmányt írt Andrjez Swiatowski krakkói egyetemi docens a kollektív vitás jogi ügyek lengyelországi- szabályozásáról. Témakörében a kollektív konfliktusok békés úton történő rendezéséről, a sztrájkok jogi szabályozásáról,, és szervezésük elveiről ír többek között. Az 50 évvel ezelőtt megjelent pécsi jogászifjúsági szemlének, a Pécsi Jogásznak történetéből ragad ki képeket dr. Tóth István írása. E lap nemcsak tájékoztatást nyújtott, és összefogta a különböző egyetemi szervezetekbe tömörült ifjúságot, de harcos szellemű cikkeivel gyakran szállt szembe a pángermán törekvésekkel, a protekcionizmussal és a kasztrendszerrel. A 70 éves dr. Vargha László egyetemi tanár tudományos munkásságáról és humánus tanári magatartásáról ír korántsem kimerítő méltatást dr. Tremmel Flórián. A bírói gyakorlat mibenlétéi, és a bírói jogfejlesztés mechanizmusát dr. Visegrády Antal taglalja több, az eddigi hagyományos nézettel szakító komplex módszer alkalmazásának javaslataival. Valamennyi dolgozatról a lényeget átfogó idegen nyelvi összefoglalás is készült. T. I. Rovatszerkesztő: BEBESI KÁROLY H tudományos elet hírei A Pécsi Akadémiai Bizottság klubjában december 9-én, hétfőn 19 órai kezdettel jugoszláv kutatók tartanak tájékoztató előadást. Predrag Sibalic a területrendezési tervek készítésének módszereiről és környezet- védelmi összefüggéseiről, Frano Vancina pedig a környezetvédelem szempontjainak figyelem- bevételéről és annak a jugoszláv tervezési rendszerekben való érvényesítéséről tart előadást. Az aprófalvas települések társadalmi-gazdasági problémáinak témaköréből Írott kandidátusi értekezését védi meg dr. Barakonyiné dr. Winiczai Klára 19-én, Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémián. Társadalom, tudomány, egészségügy címmel kétnapos tudományos konferenciát szervez a POTE Marxizmus—Leniniz- mus Intézete. A hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére a közeljövőben megrendezendő kétnapos konferencia első napján dr. Hutás Imre egészségügyi miniszter- helyettes és dr. Vereczkey Lajos tanszékvezető egyetemi tanár tartanak plenáris előadást, amit szekcióülések követnek. A Pécsi Akadémiai Bizottság kétévenként meghirdetésre kerülő tudományos pályázata lezárult. Az idei pályaművek négy megyéből érkeztek be, húszán pályáztak a PAB dijaira. A dolgozatok értékelése még tart, a pályadijakat ebben a hónapban kiosztják. Dr. Kűrinek László, a pécsi JPTE Közgazdaságtudományi Karának adjunktusa a napokban sikerrel védte meg kandidátusi értekezését Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémián, a látens bűnözés témaköréből. A pécsi JPTE Állam- és Jog- tudományi Karának politikai gazdaságtani TDK-ja három dolgozattal nevezett be az idei OTDK-ra. A bírálóbizottság Molnár Zoltán (III. évi.), Káté Csaba (III. évi.) és Doma József (III. évi.) hallgatók dolgozatait ítélte megfelelőnek arra, hogy az országos pályázaton is szerepeljenek. * A Magyar Egészségnevelési Szövetség közelmúltban Budapesten megrendezett kongresz- szusán az egészségnevelés terén kimagasló munkát végzetteknek díjakat adtak át. Díjat kapott dr. Mózsi Gyula, a POTE docense és a Magyar Rádió Pécsi Stúdiója. * Dr. Tényi Jenő, a POTE tanszékvezető egyetemi tanára december 11-én és 12-én a finnországi Tamperében részt vesz a WHO (Egészségügyi Világ- szervezet) soron következő szakértői tanácskozásán, amelyet Az alapellátásban dolgozók feladatai a mozgáshiányos életmód megváltoztatásában címmel rendeznek meg. Dr. Oroszi Sándor, a pécsi JPTE Közgazdaságtudományi Karának adjunktusa 19-én, Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémián védi meg Áru- termelési formák, árcentrumok, árvonzáspontok címmel írott kandidátusi disszertációját. * A Magyar Biológiai Társaság pécsi csoportja a napokban rendezte meg 69. szakülését Pécsett, a Technika Házában. Ez alkalommal Alkonyi István, Kevey Balázs, Fazekas Imre és Fischer János tartottak diavetítéssel egybekötött előadást. HÉTVÉGE 7.
