Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)
1984-12-08 / 337. szám
Tovább, magasabb szinten... Cseri László felvételei Olaszország a bőrfeldolgozó szakma egyik nagyhatalma: családi kisüzemei ontják az árut, diktálják a divatot. Hasonlóan nagyhatalom a Hunor Pécsi Kesztyű. és Bőrruházati Vállalat: éves kesztyűtermelése akkora, mint Olaszországé! Vélem, a gyáralapító Hamerli erre még a legmerészebb álmában sem mert volna gondolni... És a minőséggel, divattal sincs baj. Sót! • Gulyás József vezérigazgató epésen jegyzi meg: — Nehezen hihető, de néha az a gond, hogy túl jók vagyunk. A világpiacon élő kereskedő érezve a recesz- sziót, úgy gondolkodik: inkább megveszem a minőségileg gyengébbet, olcsóbbat, nem kockáztatok. S akad választék bőven. Mi pedig a jobba! természetesen drágábbak is vagyunk. Néhány pór kesztyűt rak ki az asztalra, mindegyik finom tapintású, csodálatos áru. Az egyik Amerikába megy — már ott fityeg rajta Christian Dior márkajele —, a másik Pierre Cardiné lesz. Egy-egy ilyen termék 10 dollárt is hoz a konyhára, de a leggyengébb is hatot-he- tet. Könnyű kiszámolni, hogy az immáron évről évre 10 millió dolláros nyugati piacért hány párral lehet csatát nyerni. — Évente árat is emelnek ... — De még mindig nem a kedvünk szerint. A Hunor A-kategóriás vállalat, exporttevékenységének kiemelkedő szerep jut. A termelés fele a tőkés országokba, neqyede a szocialista országokba megy: negyede itthon marad. S az itthon maradó rész a hazai igények nagy részét kielégíti! Hol vesznek magyar kesztyűt? A Szovjetunióban, Ka» nadában, az USA-ban, Angliában, Svédországban, Franciaországban, Svájcban, Ausztriában, Hollandiában, Ausztráliában, Görögországban, Új-Zélandon, sőt, pár éve még Afrikából is jelentkezett vevő. Gulyás József 20 éve áll a vállalat élén. — A hatvanas években kezdődött a tulajdonképpeni fellendülés — mondja, — még a központi irányítás alatt. A gazdálkodást illetően már 65-től vállaltuk a bevezetendő „új mechanizmus" kísérleti beindítását, vállaltuk az export-orientáltságot, érdekeltséget: a piac közelebb került hozzánk. A versenyképesség fogalma- kényszere már akkor tudatosult, s a nemzetközi mércét gyorsan elértük. Áruval, minőséggel, szállítói készséggel, pontossággal. Az innováció fogalma sem új a Sörház utca 36-ban: a piac visszajelzéseire merőben új termékcsoportokkal válaszoltak. A hetvenes évek eleje óta megkezdődött a sportkesztyűk gyártása, majd 73-tól a bőrruházati üzem is felépült: a keresett ruhák kifejezetten tőkés exportra mennek. (100 000 évente). Ezt követte a bőrdíszmű vonal — amely idén kezdett exportra termelni —, s legvégül, a napokban megindították a cipőfelsőrész-gyártást. — Mindez indokolta a néwáitást is. — A korábbi név, Pécsi Kesztyűgyár egyrészt nem tudta átfogni a szaporodó termékskálát, másrészt a külföld számára nehezen kiejthető. Hallottam pekszi-nek, pétyinek, de pécsinek soha. S jószerivel azt sem engedhetjük meq magunknak, ha két külföldi partnerünk rólunk beszél, s a nevet illetően még külön magyarázkodniuk keli. — Az úi név sem végleges ... S amikor ezt mondom, nem is csupán névkérdésről van szó. — Iqy igaz. Ha meg akarunk élni — s most nemcsak az egyértelműen hasznos dollártermelésre gondolok, hanem a gyári nyereség alakulására is —, akkor a bőr- feldolgozás több ágát (kivéve természetesen a kikészítést) vállalnunk kell. A cipő- felsőrészre is azért váltottunk. Az NSZK-beli Démonié cégtől jött a kedvező ajánlat: kölcsönös háztűznéző A vállalat II. sz. gyáregységében lyás József bízik a könnyűipar fellendülésében, s ezen belül is a Hunor jövőjében. — Valamikor én voltam a szakmában a legfiatalabb igazgató — jegyzi meg. — Végigéltem sok változást, próbálkozást. Ez időszak alatt egy nemzetközi összehasonlításban is versenyképes feldolgozó egységgé állt össze a gyár, nyilván az egyértelmű örömök mellett gondok is jelentkeztek. Mai vágyam, hogy átvezessem a vállalatot a gazdálkodási rendszerünk egy új fejlődési szakaszán, amit úgy lehet jellemezni: az elkövetkező évek fejleményei hasonló jelentőségűek lesznek, mint annakidején a 68-os változások. Valamikor úgy gazdálkodtunk, hogy ha bent volt az áru a raktárban, már nyugodtan hátradőlhettünk a fotelban, részünkről a munkát befejeztük, teljesítettük a tervet. Ma akkor fejezzük be a munkát, ha eladtuk az árut. — A Hunor jövője? — Négy-öt évre előre nézve a realitás azt mondatja velem: az extenzív fejlesztés nem indokolt. így aztán új gyár építése, jelentősebb bővítés nem lesz. A meglévő anyagi és technikai lehetőségeinket kell hatékonyabban kihasználnunk. A vállalat ma több lábon áll —• ezt tudatosan alakítottuk ki —, s arra a termelési ágra fogunk nagyobb „terhet dobni", ami a piac szempontjából a leggazdaságosabb. Lehet, hogy ez a kesztyű lesz, lehet, hogy cipő- felsőrész — esetleg komplett cipőgyártás — lehet, hogy bőrruha, bőrdíszmű, sportcikk, vagy egyéb. Kozma Ferenc — Legfeljebb átmenetileg. A piac előbb-utóbb megélénkül, s a pécsi kesztyű piacképes. Jövő évi szerződéseink jelentős részét már megkötöttük, s piacpolitikánkban az elsődleges, hogy a tradicionális kapcsolatokat megtartsuk. Szovjet partnereink többet szeretnének vásárolni — e kérdésben még döntés nem született—, de egyre jobban bővül a kanadai és az amerikai piac is. A gyár legjobb éve 1980- ban volt: azóta egyre nehezebbek következtek. Az idén sem igen lesz olyan nyereség, amit melldomborítva közhírré lehetne tenni; a 900 milliós termelés 4—5 százaléka a tiszta haszon. De vélem, nemcsak így kell ezt mérni: a dollárpiacok megtartása ilyen nehéz piaci helyzetben mi, ha nem egyértelmű nyereség? E könnyűipari centrumnak 4300 dolgozója van, több gyára, gyáregysége, telephelye, ott vannak Siklóson, Dombóváron, Nagyatádon, Szászváron, Sellyén és Kece- len is — hogy csak néhányat említsek Pécsen kívül. Guután kötöttek öt évre szóló kooperációs szerződést. A siklósi gyár már termel, s ez öt év alatt jó nyereség-von- zattal több millió nyugatnémet márkát jelenthet. — A fogadtatás? — Azt hiszem egyértelműen jó, a dolgozókat érdekli az új munkafolyamat és több lesz a borítékban is. S ma már egyre igazabb a mondás: a piacról élünk. A Hunor is, a Hunor dolgozói is. — Ez a fő ágazat, a kesztyűtermelés visszaesését jelenti? A tulajdon sajátosságai A működtetés demokráciája Szocialista vagy kapitalista? — ezzel foglalkoztunk november 17-i számunkban, azzal a konklúzióval, hogy az értéktöbbletet termelő tulajdonnak vannak olyan általános sajátosságai, törvényszerűségei, melyek függetlenek a tulajdon konkrét formájától. Ilyen általános sajátosság például, hogy a tulajdon működtetésének módja az idővel változik ugyanazon tulajdonforma esetében is. Vegyük példának Onedin kapitány esetét: ő, mint „első generációs" tulajdonos, saját maga működteti tulajdonát, navigálja a Charlotte Rho- des-t. Később tulajdonának közvetlen irányítását rábízza Baines kapitányra, s nemcsak a navigációt magát, hanem részben a fuvarok megszerzését is. Ugyanakkor teljes egészében működteti Robert testvére tulajdonrészét, aki sem a navigálásba, sem a fuvarok megszerzésébe tevékenyen nem folyik be. Robert ebben a vonatkozásban már „második generációs" magántulajdonos, részvényes: nem tudja, mit, honnan, hová és hogyan kell hajóval elszállítani, őt csak egy dolog izgatja tulajdonából, hogy hoz-e és mekkora profitot tulajdonrésze. Ez a folyamat valóságosan is lezajlik: ma már a tőkés magántulajdont csak elenyésző arányban működteti maga a tulajdonos, túlnyomó részben nagy szakértelmű megfizetett alkalmazottra bízza a tulajdonának működtetési jogát. E megbízottat pedig alapvetően egyféle módon ellenőrzi: biztosítja-e számára a maneger a megfelelő mértékű profitot. Ha igen, akkor a tulajdon és a működtető formája és személye marad, ha nem, akkor eltávolítja a működtetőt és mást bíz meg ezzel a munkával. (Vagy: átcsoportosítja tulajdonát.) A tulajdon tulajdonosának és működtetőjének tehát már nem ugyanazt a személyt tekinthetjük. James Onedin még megtehette, hoqv meglehetősen önkényesen működtesse tulajdonát — mindenfajta demokratikus vonást nélkülözött „munkastilusa", csak Robertnek volt némi beleszólása az ügyekbe, aki mint tulajdonos, élt is „demokratikus” joqával. A mai tőkés magántulajdon azonban ritkán jelentkezik egy személy, vagy egy család tiszta tulajdonaként, sokkalta jellemzőbb a részvényes tulajdonforma, azaz, amikor egy magántulajdonnak több tulajdonosa van. Ez pedig azt hozta magával, hogy a tulajdon működtetése „demokratikusab- bá" vált: a tulajdonosok tulajdonuk (tőkéjük, részvényük) arányában gyakorolhatják tulajdonosi funkciójukat — már nem egy személy választja ki a tulajdon működtetőjét, hanem a részvényesek választják meg személyét. Előző cikkünkben azzal a gyakran tapasztalható nézettel vitatkoztunk, mely szerint „kapitalista módszereket” vezetne be a szocialista magyar népgazdaság. Ám, ahogy a gőzgépet nem nevezhetjük „kapitalista” energiaátalakítónak csak azért, mert a kapitalizmusban lett általánossá, ugyanúqy hiba lenne pl. a piacgazdálkodást, vagy a kötvénykibocsátást „kapitalista" eszköznek tekinteni; sokkalta inkább eszköze az a tulajdonnak, Tegyen az szocialista állami tulajdon is. Nem analógia tehát, hanem a tulajdon egyik sajátossága, ha a szocialista tulajdon rendelkezési és működtetési állapotai és eszközrendszere sokban „egyezést mutatnak" a tőkés magántulajdon koronként változó létezési módjaival, eszközeivel. Nézzük, melyek ezek az általános tulajdonságai a tulajdonnak! A proletárforradalom történelmi küldetése, hogy felszámolja a magántulajdont, s távlati célként megteremtse annak a társadalomnak a feltételeit, melyben az emberek közti viszonyt nem a tulajdon, s az ebből fakadó áru. és pénzviszonyok határozzák meg, melyben ennélfogva nincsenek, s nem is lehetnek 'osztályok. Ez a társadalom a kommunizmus. A tulajdonviszonyok felszámolása azonban nem történhet az egyik napról a másikra — ezt nemcsak a történelem példái igazolják, hanem a marxizmusnak a történelem tudományos vizsgálata alapján megfogalmazott törvényei is bizonyítják — valamint saját történelmünk azon időszakai, amikor egy voluntarista politika jegyében figyelmen kívül akarták hagyni ezeket a törvényeket. A tulajdonviszonyok megszüntetésének első lépcsője a tőkés magántulajdon kisajátítása: szocialista állami tulajdonná változtatása. Ez az „első- generációs" szocialista tulajdon- forma: a tulajdonos, azaz az állam maga rendelkezik a tulajdonával. Ezt a központosított szocialista tulajdonformát még az is indokolta, hogy a „leg- avengébb láncszem”-ország- ban győzött először a szocialista forradalom, illetve, hoqy a népi demokráciák is a háború által kifosztott, lerombolt országokban jöttek létre: az újjáépítés, illetve valós háborúk megvívása „hadigazdálkodást”, az az központosított működtetést feltételez. (Azt még tőkés magántulajdonos viszonyok között is.) A szocialista tulajdonviszonyok változásában a következő lépcsőfok, s ennek vagyunk tanúi és részesei ma Magyarországon: a tulajdon társadal- masodása. S ez nem pusztán annyit jelent, hogy a tervutasításos gazdálkodás háttérbe szorul, s meanövekszik a vállalati önállóság, sokkalta inkább azt, hogy a szocialista állami tulajdonban magában is változások történnek. E változásokhoz jó és hasznosítható példát nyújtott a földtulajdon változása: ott a földmagántu- lojdon lett szocialista szövetkezeti tulajdonná. A szocialista állami tulajdonnak szocialista társadalmi tulaidonná válása nem hagyia érintetlenül a tulajdonosi és rendelkezési módokat, illetve joaokat sem, következésképnen nem maradhatnak az előző szinten a tulajdon működtetésével kapcsolatos demokratikus formák sem. A szocialista tulajdonviszonyok változásával — n-az az állami tulaidonnak a közösségi tulajdonba váltásával van összhangban például, hoav a tulajdonosi jogokat qyakorlók választják meq a tu- laidonnal „rendelkezők" személyét: mía korábban az állam „egyedül” nevezte ki például a gyáriqazgatókat, az idén már gyakorlatban is funkcionált, hogy az igazgató kinevezéséhez az adott gyár kolloíctívá jónak szavazataira is szükség volt. Megint nem arról van szó tehát, hogy a polgári demokrácia valamelyik elemét „vennénk át", hanem arról, hoav a tulajdonviszonyokban beállt változások, módosulások visz- szahatnak a tulajdon működtetésének milyenségére is. Bodó László R számítástechnikáról — vezetőknek Pénteken Gyulán, az Erkel Ferenc Művelődési Központban két és fél hónapos számítás- technikai tanfolyam kezdődött, amelynek hallgatói a város vállalatainak vezetői. Az igazgatóknak, főmérnököknek és főkönyvelőknek szervezett tanfolyam szakmai irányítója az esztergomi Ipari Vezetőképző Intézet. Az előadások nyomón a vállalati vezetők megismerik a személyi számítógépeket — alapelveiket, fajtáikat — a foglalkozásokon pedig némi gyakorlati tapasztalatot is szerezhetnek a gépek működéséről. Gulyas József
