Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)
1984-12-08 / 337. szám
Mi „illatozik” a Keményítőgyárban? A tanácson tudomásul vették Némi meglepetéssel szagoltam a levegőbe. Tűrhető,'mond- tam magamban, mert a Szabadegyházai Szeszipari Vállalat pécsi keményítőgyárában „kemény szagok"-ra számítottam. Ez a cég is ott van a városnak óbban a „Bermuda-háromszö- gében", ahol a bűzforrások — mihelyst valaki alaposabban érdeklődik utánuk — eltűnnek. Pontosabban: ott vannak valahol a másik gyár kerítése mögött — de ugyanezt mondják abban az üzemben is ... Ezt hallottam GaHó Gyulától, o Keményítőgyár főmérnökétől is. Az ember azonban a „Ber- muda-háromszögben" legyen óvatos. S valóban: amikor körbejártuk az üzemet, már erőteljesebben szökött az orromba az o szag, amit a főmérnök ugyan a fejsav szokásos „illatának” nevezett, én azonban felfedezni véltem benne azt az átható bűzt, amely időnként ellepi a környéket, súlyosan, sűrűn, mint- hai nem is légnemű lenne, hanem egy paplan. Mindenesetre megkérdeztem: — Szívesen lakna a gyár közvetlen szomszédságában? — Már nyugdíjban lévő korábbi főkönyvelőnk itt lakik, nem hallottam, hogy valaha is el akart volna költözni. — És ön? — Nézze ... Nézzünk akkor alaposabban körül a gyárban, kezdve jó pár évtizeddel ezelőtti ténnyel: akkor rakták le ugyanis ennek az üzemnek az alapjait gyakorlatilag lakatlan környéken. Ma már az egész kis ipartelep —a Bőrgyárral, a húsüzemmel, a nit/lUDCV __I - - ■ • • d i v 11v11 i_/\-ü«i eb termeszeresen ai Keményítőgyárral együtt — jószerével a város közepén lélegzik. És lehel ki... — Régebben — hallottuk Gállá Gyulától — a kukorica- keményítő gyártása nagyon lassú folyamat volt: 48 óra kellett hozzá, s ezalatt olyan mikrobák szaporodtak el, amelyek bűzt árasztottak. A jelenlegi technológiánk mellett elég négy óra — 15 éve dolgozunk így — a késztermékig, egyszerűen nincsen idő erjedésre. Nem tárolunk nyersanyagot sem nedves állapotban, nem következhet be az anyag mikrobiológiai romlása. Termékeink 60 százaléka élelmiszer- és gyógyszeripari felhasználásra kerül, elképzelhetőek a szigorú megkötések. — És ha a gyártási folyamatot részekre h-guK? Akkor sincsen bűzforrás? — A technológia egy része: a kukorica áztatása. Egyszerre 100 tonnát, az ebben lezajló mikrobiológiai folyamatokat kénes-savas vízzel szabályozzuk. Ennek jellegzetes szaga van, illetve az itt felhasználásra kerülő kénessavból felszabaduló kéndioxidnak. Én ezt nem nevezném kellemetlennek, bűznek. Hozzáteszem: a környezetre nézve lényeges hatása nincsen. — Kell lennie magyarázatának annak, hogy amikor az Or. HÉTVÉGE szágos Környezetvédelmi Intézet a bűzforrásokat vizsgálja, nem kerüli el a Keményítőgyárat sem. — Egy „légtérben" vagyunk három olyan céggel, amelyeket ugyancsak bűzforrásoknak tekintenek. — Ezek szerint ön nyugodt a vizsgálat várható eredményét illetően. — Tökéletesen. Ebben megerősít az a tény is, hogy 1986 elején — jelenlegi terveink szerint — a gyárban megindul egy rekonstrukció, amelynek során a gyáron belüli nyitott áztatókat zárttá tesszük, megakadályozva ezzel a kéndioxid „kiszabadulását”. — Ebből arra következtetek, hogy mégiscsak vannak bűzforrások a gyárban. A környezet- védelemnek nem voltak észrevételei? — A levegőtisztaságra vonatkozó bevallásainkat mindig eljuttatták a tanácshoz, ahol ezeket jóváhagyólag tudomásul vették. — Nem is fizettek környezet- védelmi bírságot? — Levegőszennyezés miatt nem, a víz miatt igen: évente átlag félmillió forintot. — Miért? — A gyárban képződő szennyvizet kénytelenek vagyunk — mindenféle tisztítás nélkül — közvetlenül a városi szennyvíz- csatornába ereszteni, de zárt rendszerben, s ez sem büdös. Csak akkor lenne az, ha ülepítenénk, mert sok benne a fehérje. — Mennyi? — Ha vissza akarnánk „szerezni” a szennyvízből a hasznos szárazanyagot, 40—50 millió forintos beruházásra lenne szükség. Erre képtelenek vagyunk. Ha mégis meglenne, évente mintegy 300 tonna hasznosanyagot kapnánk, ennek értéke körülbelül 4—4,5 millió forint, s ez az összeg o most hiányolt ülepítő-szárító üzemeltetésére kellene, nyereségünk semmi sem lenne rajta. — Megnevezné, hogy ha nem a Keményítőgyár, akkor melyik környékbeli üzem a forrása a bűznek? — Mindenki a saját gondjait ismeri, ők tudnának róla! beszélni. Mi igyekszünk mindent megtenni, hogy minél kevesebb kellemetlenséget okozzunk a környezetnek. — Közelebbről? — Módosítottuk például a technológiát: a szabadtérben lévő tartályokat a lakott részek felőli oldalon megszüntettük, új csatornarendszert építettünk, a legzajosabb üzemünket csak két műszakban működtetjük, éjszaka nem, következő év januárjától megszüntetjük a fóliában tárolt kukorica feldolgozását, mert ennek erősebb a szaga. Megtették azt is, hogy a szellőzőcsövek nyílásait elfordították az utca felől, csakhát a szél nem kérdi: merre fújjak... — Gyakran fordul elő, hogy akár magánszemélyek, akár erre illetékes szervek panaszkodnak a Keményítőgyárra, mert bűzös? — Minden ilyen vizsgálatot elvégeznek nálunk is az illetékes szervek. Néha-néha fordul elő, hogy — műszaki okok miatt — keményítő kerül a légtérbe, legutóbb egy hónapja volt ilyen. A környéken lakók azt tapasztalják, hogy vékonyan fehér por rakódik le. A környezetre azonban ez nem jelent semmiféle veszélyt. összegezve: időnként, itt-ott, ebből-abból csak-csak „elszabadul a bűz, a Keményítőgyárban is. Azt persze kerek-perec nem állíthatjuk: csak innen, s a legintenzívebben, de talán a környéken lévő gyárakban tett látogatásunk után, a következő írásunkban erről is számot adhatunk. Mindenesetre az a bizonyos, már többször emlegetett OKI-vizsgálat — amelynek végeredményét decemberre várjuk — itt már megvolt. Ök, az intézet mondja ki a végszót, s mi közvetíteni fogjuk. Mészáros Attila A matuzsálemi korú centrifuga szárítóból került ki ^ Keményítő- gyári kész termék. A betonút mellett újraéledt a falu A szép utcaképhez a fák téleleji metszése is hozzátartozik. Läufer László felvételei Páprádi pillanatok Megállt az elvándorlás — Juhász lesz a szobafestőből — Táj ház és az új házak Fénymásolt számadatokból okoskodom a vajszlói tanácsházán, Katona Zoltán elnök irodájában. Vajszlóról és 12 társközségéről szólnak a rubrikák: születés, halál, elvándorlás, lakosságszám. Póprádon mindössze 250-en laknak, hárman születtek, hárman haltak meg tavaly. — Megállt az elvándorlás — mondja a tanácselnök. - Mióta a faluban megépült az új út, és Páprád határában, a pusztán munkalehetőséget biztosított a Szentlőrinci Állami Gazdaság, helyben maradnak az emberek. * Ropognak a kukoricaszemek a „pusztán” a traktor kerekei alatt, ahogy széles vaspofájával a szárító felé terelgeti a sárguló hegyet. Gőzt lehel a torony, a szürke fátyol néha leereszkedik szemben a vastraverzek közé, ahol szakemberek vizsgálják az épülő új tárolót. Dübörögnek a gépek, egy darabig két lépésről kiabálunk egymásnak, aztán odébb megyünk Naqv Lászlóval, a Szentlőrinci Állami Gazdaság kerületvezetőjével és Posta István telepvezetővel. Aggódó gazda érkezik. Kedvezményes áron, tördezett kukoricát vett takarmánynak, csakhogy tévedésből a nedves szemből lapátolt. Egy kis huzavona, aztán nyélbe ütik a cserét. Úgy négy kilométerre lehetünk Vajszlótól, amikor a buszmegállónál bekanyarodunk Páprádra. Szerda van, szünnap a sarki kocsmában, de az építőanyagokkal körülbástyázott élelmiszerbolt a korszerűsítés alatt is nyitva. Amolyan „madzagfalu” Páprád, a főútra vannak L - - L ,,,J---! . .. ______ vj uazax. najauiu n agygazdák és cselédek otthonai, többnyire új lakókkal és új köntösben. Megállunk a falu közepe táján, az első világháborús hősök emlékművénél. Túloldalt postás hangja harson, átsétálok. Bazsó János arcát pirosra csípte az őszi idő. Nyugdíjfizetés napján különösen kedvesek az öregek a táskás emberhez.- A maguk újságjából 51-et hordok ki, de kelendő a Rádióújság, a Nők Lapja, a Képes Újság is — hallom a bemutatkozás után. — De egyébiránt mindent tudok a faluról, csak kérdezzen I Szép, hosszú tornácú, fdc'sen vakolt ház Darócziéké Nv0lC évvel ezelőtt, ‘17nikor'" átjöttek K,sszentmn-;[0nbó|i 30 000 fo_ rln .,£ vették. Azóta persze rááldoztak vagy százezret, meg a kezük munkáját. A szomszéd porta gazdái sem őslakosok. Pécsről költözött ide a nyugdíA szentlőrinci Állami Gazdaság szárítója a falu határában. jas bányász meg a felesége. A gyerekekről érdeklődnék, de sebeket szakítok, sírásba fullad az asszony válasza. Egyik ház udvarában üvegablakos kuckó, Kajsza Jánosné kis élelmiszer- boltja. Egy kislány málnaszörpöt kérne, kólát kap helyette — nem nagyon bánja. Megakad a szemem a Maggi levesporon, vajon mennyi fogyhat hejnle n fajúban. Aztán mielőtt megkérdezném, éktelen motorzaj riaszt. Hátrafordulok: Bogdán János sem túl elégedett Jawa robogójával. — A fene tudja mi van vele. Ordít mint a nyavalya, menni meg nem akar. Takarmányozó az állami gazdaságnál, a pusztán, ahol nemcsak szárító, hanem istálló is van, hízóbikákkal, nnyop-jgU_ uszckkei. Az ottani keresetet, a havi ötezret, a háztáji kukoricaföld termése kerekíti. Harmincöt éves Bogdán János, szüleivel él együtt, még vár a nősüléssel. — Bemenni a városba? — néz i-cnHálkozva. — Minek? Ehhez értek, az itteni munkához. Végigugatnak a kutyák a falun, van bőven belőlük. Lőrincz Jánoséknál is mérges csahos fogad, a háziasszony tartja féken. A kapu alatt Skoda pihen, egy a páprádi huszonva- lahány gépkocsiból. — Most már itt a helye, hogy megépült a betonút — magyarázza Lőrincz János. — De néhány áwel azaI^** ilyenkor, őszszel már sorban álltak az autók a pécsi ut szélén. 'ltt a fa|uban tengelyig ért ^ sár_ nem |ehe_ tett bejön’;,, . ^.'őrom generáció él egy fedél alatt. Lőrincz János feleségét követve most készül nyugdíjba a vajszlói tanács raktáro- si tisztségéből. Fia festő-rnázo- ló az állami gazdaságnál, menye most megy vissza dolgozni a gyesről a Ganz Villamossági Gyára vajszlói üzeméhez. A két unoka közül egyik óvodás, másik iskolás. Vajszlóra járnak be, már a kicsi is ismeri a buszozás fortélyait. Jó a közlekedés, egymást érik a járatok. Lőrincz János, a népfrontbizottság elnöke, dicséri a falut. Igen, az út, az a legelső, de épül az orvosi rendelő, van KISZ-klub, készül az elöljáróság helyisége is. Új és régi lakók jól megvannak. Sorban hozzák rendbe a házakat, két új is épült. Az eavik eav szorqalmas cigány- családé, Balogh Mihályéké. Kellemes meleg van Lő- rinczéknél, kazán melegíti a radiátorokat. Kortyolunk a kert végében termett borból, nem üti ki az aranyérem a fogunkat,, de jólesik az ital. Majd ifjú Lőrincz János felkerekedik a birkáihoz. Megy a juhász biciklin, búcsúzásként még 3 \ér- veit STT.ISyéti. Az egyik a diny- nyetermesztés, a másik meg, hogy építenének a falubeliek játszóteret a kicsiknek. Sikert kívánok hozzá, aztán benézek a cipészhez. Mokaszint, Adidas futballcipőt javít a 77 éves Soós Mihály. Felesége hetvenévesen gerincsérvvel küszködik, de mikor arról mesél, hogy a fél falut ő segítette a világrü, kisimul az arca. Az aytóygl silíCnyarodunk a faluvégi tájház felé. A felújított cselédhajlékban az innen elszármazott három Bráda-testvér ormánsági szépségeket gyűjtött össze. A két szoba között zuhanyozó, bojler, mosogató, hűtőszA1"- — víkendház i« ' , •'■eny lékő'-'" ' — tí9yben az em.,.u hely. * Pécsett, a Nádor előtt tesz ki a sofőr. A kávéházban Pál Zoli fogad, a szobrász. Mikor meghallja, hol jártam, majd feldönti a márványasztalt. — Páprádon? Hiszen ott születtem! — lelkendezik. — Vajon él-e még Soós néni, a bábaasszony?- Él bizony. Ö is, meg a falu is. Belénessy Csaba Csomagolják a gyógyszeripari alapanyagot a keményítőgyárban. SZAG MflCY BŰZ?
